Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
"Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, ho...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
II. "Ismerd meg a Szentírást!" tehetségkutató versenyt tartottak Nyírteleken, a Szent Anna Katolikus...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” – Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni ...
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019....
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a szeretet hatása a természetben is megnyilvánult – Több száz önkéntes mond igent a hat hónapig tartó krízisidőben, Debrecenben
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” –   Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ”...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Nagypénteken, Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napján az év legcsendesebb és legmegrendültebb liturgiájának részesei lehetünk. A Jézust jelképező oltár minden díszétől megfosztva üresen áll. Nincs rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya, emlékeztet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént. Még szentmise sincs. Helyette három fő részből — az igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozásból — álló szertartáson veszünk részt arra a napra emlékezve, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.
A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban a nagypénteki szertartást Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vezette, jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya, az egyházközség papjai, akolitusai, valamint a helyi és környékbeli települések hívei.
Az igeliturgiában elhangzott Passiót a társzékesegyház kórusa adta elő.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában Jézus kereszten elhangzott második mondatáról: „Még ma velem leszel a paradicsomban” elmélkedett.

„Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,32, 39-43).

Az egyik lator a társával ellentétben különös módon fordult Jézushoz. Ő életének utolsó órájában megtanult figyelni a mellette szenvedő Istenre. Hallotta Jézus imáját: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,33), és talán ez volt rá olyan hatással, hogy az utolsó pillanatban a lényegre figyelt, a legnagyobb kínjai között sem fordult Isten ellen, nem vádolta Őt. Milyen megszégyenítő ez ránk nézve, hiszen amikor valami baj történik az életünkben, máris okoljuk és kérdőre vonjuk Istent, hogy miért engedte azt meg. Ez a gonosztevő nem vesz részt Jézus gúnyolásában, káromlásában, hanem odafigyel minden rezdülésére, sőt a társát is figyelmezteti: „Nem félsz az Istentől?” Fölfogja, megérti azt, hogy Jézus együtt tud érezni velünk, aki nem teljesítette a lázadók kérését, nem szabadította meg Izraelt az elnyomóiktól, nem vállalt velük közösséget a lázadásban, gyilkosságban. Jézus olyan Főpap, aki látja a mi küzdelmeinket, szenvedéseinket, és kéri, hogy kövessük Őt és semmilyen élethelyzetben ne forduljunk Isten ellen.

Ne félj, mert életed mélyén, minden fájdalmadban, szenvedésedben ott rejtőzik az a kötelék, amellyel Hozzám tartozol!

Jézus így bátorít bennünket, amely kötelék a jobb lator szívében is megvilágosodott. Józan ítélőképessége a szenvedések között sem hagyta el. Tisztában volt saját helyzetével, tudta, hogy Jézus vele ellentétben ártatlan. Közelről nem ismerte, mégis nyilvánvaló volt számára, hogy Jézus igaz ember. A megyéspüspök az elítélt gonosztevő megtérésére irányította a figyelmet, amely meghatározta az utolsó pillanatait. Megsejtette, hogy Jézus nem közönséges ember, hanem olyan, akinek hatalma van. Ezért élő hittel fordult Jézushoz és kérte: Emlékezzél meg rólam országodban. Mire gondolhatott? Talán arra, hogy Jézus mégis helyreállítja Isten országát? Vagy a halálon túli életre, és éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan hal meg?

A jobb lator nem részesülhetett húsvét fényében. Az élete utolsó pillanatában megtért gonosztevő hitének az óriási teljesítménye, hogy a sötétség órájában a gyalázat fáján nemcsak felismeri Jézusban a Megváltót, hanem megvallja: Jézus emlékezzél meg rólam. Ő élete utolsó órájában élő hittel rendelkezett — állította a püspök atya példaként a hívek elé a hitét megvalló jobb latort.

Minden fájdalomban, szenvedésben kell, hogy ez a hit határozzon meg bennünket is, hogy tudjuk, Jézushoz érdemes fordulni, mert azt mondta: Még ma velem leszel. Nekünk is azt mondja: ne félj, mert életed mélyén, minden fájdalmadban, szenvedésedben ott rejtőzik az a kötelék, amellyel Hozzám tartozol. Jézus így fordul hozzánk az ő életmentő reménységével. Minden helyzetben, a nehéz helyzeteinkben is döntést vár tőlünk, hogy Hozzá forduljunk. Soha ne legyen bennünk lázadás, mindig tudjuk, hol a helyünk, és a józan ítélőképesség birtokában erősítsen bennünket az a hit, hogy összeköttetésben vagyunk az élet, a szeretet, az irgalom forrásával. Jézus Krisztus az örök életet nyitotta meg nekünk, ezért minden percben mellette kell döntenünk.

Higgyünk abban, hogy életünk végén bennünket is bátorít Jézus: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”.

Az első, akiről biztosan tudjuk, hogy a paradicsomba jutott, az egy gonosztevő volt, akit maga Jézus avatott szentté. Milyen jó lenne, ha mi is azzal az élő hittel, szeretetkapcsolattal élnénk, hogy ezt a bátorító biztató mondatot halljuk majd életünk végén: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”, vagy azt, amit az örök Bíró mond: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25,34) — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A szertartás utolsó mozzanata volt a szentsír megnyitása. Miután Jézus meghalt, testét levették a keresztről és eltemették. Az asszisztencia körmenetben vitte a feszületet a szentsírhoz. A hívek lélekben csatlakoztak a temetési menethez, a fájdalmas Anyához, Nikodémushoz, Arimateai Józsefhez és a hűséges asszonyokhoz, akik sírjához kísérték Jézus testét. A nagypénteki sír az élet kapuja lett, mert húsvét hajnalán feltámadt az Úr.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtök estéjén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentimét a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Ezen az estén az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk. Az evangéliumban arról is hallunk, hogyan mosta meg Jézus a tanítványainak lábát, példát adva arra az alázatos szolgálatra, amit nekünk is tanúsítanunk kell embertársainkkal szemben. Ennek emlékére Palánki Ferenc püspök atya megmosta az arra kiválasztott 12 férfi lábát.

Nagycsütörtök estéjén Jézus szavaira, cselekedeteire, gesztusaira is figyelünk, emlékezetünkbe idézzük azokat a tetteket, amelyeket véghezvitt, és legteljesebb szeretetének jelét adva megalapította az Eucharisztia szentségét, hogy velünk maradjon a kenyér és a bor színe alatt. Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában a szent három nap kezdetének üzenetéről beszélt. Elmondta, sokszor elmélkedett már arról, milyen érdekes, ahogyan Jézus irányította ennek az estének az eseményeit. Nem engedte addig elfogatni magát, amíg ez a vacsora meg nem történt és ki nem mondta a borra: ez az én vérem, és a kenyérre: ez az én testem. Júdásnak sem sikerült megtudnia idő előtt, hogy hol lesz a vacsora helyszíne, hiszen ahogy a Szentírásban is olvassuk, Jézus meghagyta tanítványainak: „Menjetek a városba, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem?" (Lk 22,10-12)

Jézus fontosnak tartotta, hogy itt maradjon köztünk, táplálékot, szeretetének végső jelét adja nekünk, bevonva bennünket az isteni életbe. Jézus Krisztus végtelen jóságát köszönhetjük meg ezzel a cselekedetével. Majd ezekkel a szavakkal alapított meg az Eucharisztia és az egyházi rend, vagyis a papság szentségét:
„Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (Lk 22, 17-20).

A főpásztor csodálatosnak nevezte azt a folytonosságot (szukcessziót), amely a papi szolgálatban jelen van, vagyis a papszentelés az apostolokon keresztül Jézustól eredeztethető. Ennek megfelelően a lakoma is ugyanaz minden szentmisében, amit Jézus rendelt, hogy az Ő emlékezetére tegyék. Ezért fontosak ezek a szavak. Szent Pál nem volt jelen ezen a vacsorán, de szavai — azt hagyom rátok, amit én is kaptam — erre a folytonosságra utalnak.

Pál apostol visszaemlékezik Jézus szavaira és így figyelmeztet: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak” (1Kor 11,28-30). Szent Pál itt természetesen a lelki halálról beszél.

Jézus ezzel a figyelmeztetéssel nem ijesztgetni akar bennünket, hanem egyértelművé kívánja tenni számunkra, hogy lesz ítélet. Akkor mentünk át az ítéleten az életre, ha mi magunkat már megítéltük, ha elvégeztük a szentgyónást, jól felkészültünk a Jézussal való találkozásra. A püspök atya kifejtette, mindenkinek saját magának kell a saját ítéletét meghoznia. Nincs jogunk senkit sem megítélni. Majd Seregély István érsek keresztúti elmélkedésének egy mondatát idézte: „Mindenkinek joga van Jézus egyetlen hóhérát elítélni, saját magát, hiszen az én bűneim miatt is kellett meghalnia.” Jézus mégsem okol minket, nem azt mondja, hogy miattunk, hanem értünk, szeretetből vállalta az áldozatot.

Ezen az estén hangzik el Jézus főpapi imája is, amely saját magáért, az apostolokért, az Egyház egységéért, a szeretet terjedéséért szól. A megyéspüspök Jézusnak az Atyára való teljes ráhagyatkozására irányította a figyelmet, amikor az Olajfák hegyén azzal szembesül, hogy ki kell mondania igenjét az áldozatra, és így imádkozik: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk 22,42) Ez a teljes Istenre való ráhagyatkozás is példa kell, hogy legyen számunkra. Azt tegyük, cselekedjük, mondjuk, és úgy imádkozzunk, ahogyan Jézustól tanultuk.
Jézus szenvedéstörténetén elmélkedve ne külső szemlélőként figyeljük az eseményeket, hanem az értünk meghozott megváltó áldozatra tekintsünk — folytatta homíliáját a főpásztor. — Meg kell tanulnunk, hogy az imádság nem egy elmondott szöveg, hanem egy olyan magatartás legyen, amelyben engedjük, hogy életünk nehéz helyzeteit, szeretetből egymásért meghozott áldozatunkat a teremtő Lélek belülről az Atyának kedves áldozattá formálja.

Így tudunk mi is csatlakozni az Eukarisztia áldozatához, amelynek jelképe a kenyér és a bor. Szent Ágoston szerint: a kenyér egy egész búzamező minden búzaszeméből egy-egy kis részt tartalmaz, és a krisztusi szeretet tartja eggyé, hogy egy kenyér legyen. A mi közösségünk így alkot egy kenyeret, egy közösséget, hogy mindannyian áldozatunkat Jézus áldozatával az oltárra helyezzük.

Ugyanígy Krisztus vére, a bor, a szőlőültetvényen termő szőlőszemek egy-egy cseppjének molekulájából áll össze. Mindannyian meghozzuk mi csöppnyi áldozatunkat és odatesszük a kehelybe, az oltárra hogy majd abból részesüljünk, és magát Istent kapjuk vissza. Ebben akar bennünket részesíteni Isten, hogy mi is úgy szeressünk, cselekedjünk, ahogyan Ő — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A szentmise után Jeremiás siralmainak éneklése közben csöndes virrasztáson, elmélkedésen vettek részt a hívek.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.
Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént.

A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Ő az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztút-járást is tartanak.

Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem Húsvét. A Húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme.

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Testedet és véredet velem is megosztó Jézus, nincsen szavam, szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem és mosod sárban tipró lábamat, és mondod: vegyél magadhoz. Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért” — Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megható gondolataival a papi hivatásért mondott hálaadásra, és ígéretmegújításra hívta nagycsütörtökön délelőtt a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban bemutatott olajszentelési szentmisén jelen lévő egyházmegyés papokat, és a jelen lévő szerzeteseket.
Az ünnepi liturgián — amelyen Bosák Nándor és Katona István nyugalmazott püspök atyák is részt vettek —, Palánki Ferenc megyéspüspök megáldotta a betegek, valamint a keresztelendők (katekumenek) olaját és a krizmát, amelyet keresztelésnél, bérmálásnál, püspök- és papszentelésnél, valamint templomszenteléskor használja a püspök vagy a pap a következő húsvétig.

A főpásztor homíliájának bevezetőjében arról a kétféle emberábrázolásról beszélt, amelyben az ember mint a fa, a földben gyökerezik és az ég felé nő, a másik motívum szerint pedig az égben gyökerezik és lefelé nő. A pap életében ez a kettősség jelen van: a földön élnek, és igyekeznek növekedni az ég felé, de közben az égben is gyökereket eresztenek, hogy az onnan jövő kegyelmeket megosszák másokkal. Nagy feszültséget okoz ez sokszor a pap életében — hangsúlyozta a püspök atya, de Jézus Krisztus ennek egészét, mint ahogyan a pap életét is, a teljességre vitte. Ő az élő Isten tekintélyével lépett fel és hívta meg az apostolokat, hogy emberhalászok legyenek. Hozzájuk hasonlóan a pap, amikor Isten meghívja, mindenét otthagyva követi Jézust, nem mérlegel, hogy megéri-e vagy sem, nem mentegetőzik, sőt még csak az alkalmatlansága, bűnössége miatt sem visszakozik, mert hiszen mindannyian bűnösök vagyunk.

Isten a papi hivatás útjára lépőt képessé teszi arra, hogy szentté váljon, és kövesse Őt. Ahogyan a magyar nyelv is kifejezi: a jóindulatú embernek jól indul a hivatása, a papsága, az élete, mert tudja azt, hogy Jézus a meghívó, segít, hogy emberi gyarlóságát legyőzve, hitelesen tudja megélni papi hivatását. Példaként a püspök atya Néri Szent Fülöp reggeli imádságát idézte: „Uram, vigyázz Fülöpre, mert meglátod, estelig még elárul.”
Ha valaki tudja azt, hogy nem bízhat saját erejében, és belekapaszkodhat minden nap Isten kegyelmébe, akkor teljesíteni fogja hivatását. Mennyire más az az ember, aki méltatlanságra, vagy gyengeségre hivatkozva kifogásokat keres.

A pap Jézus szavára értelmét, érzelmét, teljes emberi mivoltát, vagyis mindenét egy irányba fordítja és elindul Jézus követésére.
Nagycsütörtök a papság és az Eucharisztia szentségének születésnapja, lehetőséget ad arra, hogy hivatásunk és életünk új lendületet kapjon ehhez az induláshoz, hogy jó indulatúak legyünk Jézus követésének útján — hangsúlyozta a szent három nap kezdetének kiemelkedő jelentőségét a püspök, majd folytatta —, egyetlen értékrendhez igazítjuk az életünket, Isten országához, akinek közvetítői, képviselői vagyunk az emberek között. Már nem az öntörvényűség és evilági törvények szabják meg tetteinket, hanem Jézus Krisztus, aki áldozatul adta értünk életét, amely áldozat vonzott bennünket.

Ezután Varga László püspök gondolataival az igazi áldozatra fordította a figyelmet: Az önzetlen, krisztusi szeretetből élő ember mindig saját magát teszi áldozattá, és a Szentlélek segít abban, hogy Istennek szentelt örök áldozat lehessen. Ezzel szemben az önző, gyűlölködő, szeretetlen ember mindig másokat tesz áldozattá.

Egyedül csak az számít, hogy Isten számít ránk, Ő kent fel, hogy örömhírt vigyünk a szegényeknek, látást a vakoknak, szabadulást a bűn foglyainak. Jézus a feltámadása után felszólította Pétert: „Te kövess engem!”
Kövessük tehát Jézust, aki áldozattá lett értünk, megváltott bennünket és minden pillanatban szólít, hív, hogy hagyjuk el régi életünket. Júdást is kiválasztotta, ő is hallgatta Jézus tanítását, látta csodáit, de csak külsőleg, mert a szívében, szándékában, indulatában nem azt tette. Csak úgy van értelme Jézust követni, ha mindenestül vállaljuk meghívását. A keresztény élet lényege a Krisztus hívó szavára nap mint nap adott személyes válaszunk.

A papság és az Oltáriszentség alapításának ünnepén hálát adunk azért, hogy Jézusnak nap mint nap kölcsönadva emberségünket, hangunkat megjelenik közöttünk az Úr, a kenyér és a bor színe alatt. Micsoda megtiszteltetés, és megható kegyelem ez Isten részéről — hangsúlyozta a főpásztor, majd kiemelte, ezt a csodát nem szabad soha megszokni, hétköznapivá tenni, hanem újra és újra rá kell csodálkoznunk ajándékára, és arra, hogy Isten milyen nagy dologra hívott meg bennünket.
Ő az, aki így szólt tanítványaihoz: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek” (Lk 22,15). Láthatjuk Isten szívének mélységét, Aki arra vágyakozik, hogy az emberek szívében otthonra találjon.

Szeretetének legnagyobb jelét adja abban, hogy asztalhoz ültet bennünket, ahol Ő szolgál fel, hogy ráérzünk az örök lakoma ízére. Minden szentmise ilyen lakoma. Amikor meghalljuk szavát: „Vegyétek és egyétek”, akkor Ő saját magát adja nekünk a kenyérben és a borban. Annyira közel jön hozzánk, hogy belénk száll, belénk testesül, egyesül velünk. Isten fiának teljes valóságával, alázatosságával találkozunk, miközben lehajol és megmossa a lábunkat.

Testedet és véredet velem is megosztó Jézus, nincsen szavam, szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem és mosod sárban tipró lábamat, és mondod: vegyél magadhoz. Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök a nagycsütörtöki odajszentelési szentmisén.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Délelőtt olajszentelési misét tartottak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézett az egyházmegye papjaival, megszentelte a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az Utolsó Vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására.

Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a hívőket a szent három nap ünneplésébe. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olajának, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. A püspök együtt misézik az egyházmegye papságával, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket.
Nagycsütörtök esti liturgiájában az Utolsó Vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Nagycsütörtöknek éppen ezért ünnepélyes és örömteljes hangulata van. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat.

A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, és ezért van virág az oltáron. Dicsőségre minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a Glória után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja.
A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt, még a terítőt is, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztet. A szertartás végén a csend is jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik: ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Csendben fejeződik be a szentmise, a végén nincs áldás.

Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma. Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött, kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” - kérdezte tőlük. Erre gondolunk, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérjük, s amikor a mise után szentségimádást végzünk... „Legalább egy órát” szeretnénk virrasztani Vele. Elkezdődik a nagycsütörtöki virrasztás (szentségimádás) az értünk vérrel verítékező Jézussal.

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet." (Simon András)
Városi ökumenikus keresztutat jártak Kisvárdán. A Jézus Krisztus feltámadására emlékező menetet Linzenbold József plébános vezette.

Képriportunkat készítette: Borus Lászlóné

„A fáklyafénynél végigjárt szertartás áhítatában, „mélyen elmerülve a szent vértanúk vérében” született meg a mű gondolata” — írja a Via crucis című műve előszavában Liszt Ferenc zeneszerző, akinek műve felejthetetlen komolyzenei koncertélményt jelentett a jelenlévőknek április 16-án, a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A Kodály Kórus Debrecen Via crucis (passió) című nagyheti hangversenyén három mű nyújtott lelki és művészi elmélyülést a jelenlévőknek: Liszt Ferenc: Via crucis; Vajda János: Via crucis; végül Arvo Pärt: The Beatitudes című művek. A hangversenyen közreműködtek a Kodály Filharmonikusok művészei, vezényelt: Szabó Sipos Máté.

Liszt Ferenc éppen 140 éve fejezte be kórusra, szólóhangokra és orgonára írt Via Crucis című passióját, mely Jézus keresztútjának tizennégy stációját beszéli el. Az akkor már abbévá szentelt Lisztet mélyen megérintette az a nagypénteki szertartás, melyet a római Colosseumban kiállított kálváriánál tartottak. Ahogy a Via crucis előszavában írja, a fáklyafénynél végigjárt szertartás áhítatában, „mélyen elmerülve a szent vértanúk vérében” született meg a mű gondolata. Majd később egy közeli barát tragikus elvesztésének hatására készül el a remekmű, de a bemutatóra csak 90 évvel később, Budapesten kerül sor. A nagy gonddal, érett, tömör stílusban megírt, megrázó erejű alkotásban az idős szerző számos kifejezetten modern harmóniai eszközt használ, a drámaiság és az érzelmek képszerű megjelenítésére. A szöveget a Biblia, latin himnuszok és német evangélikus korálok felhasználásával Wittgenstein hercegné állította össze.

Liszt Ferenc műve ihlette Vajda Jánost, hogy megírja a maga Via Crucis-változatát. Kossuth-díjas zeneszerzőnk idén ünnepli 70. születésnapját és ebből az alkalomból állítottuk párba ezen az esten ezt a két alkotást. A forma és szöveg hasonlósága mellett Vajda passiójának zenei nyelvezete teljesen más. Az orgona, valamint egy fúvós kamaraegyüttes sűrű ritmikájú kísérete ellenpontozza a vokális szólamokat. A gazdag invenciójú zenei szövetben egy magyar népének hangjai is felsejlenek.
A megrendítő passiók fájdalmas hangját egy felemelően szép alkotással oldjuk fel a koncert végén. Liszt Ferenc is megzenésítette Christus oratóriumában Jézus hegyi beszédének a boldogságról szóló 8 mondatát. Most azonban Arvo Pärt, észt zeneszerző különleges, áhítattal telt darabjának mélyen emberi hangjában gyönyörködhetünk, melyet a mű végén az orgona hangja koronáz meg.

VAJDA JÁNOS
1949. október 8-án született Miskolcon. Zeneszerzői munkássága számos zenei műfajra kiterjed. Jegyez operákat – mi több, a kortárs magyar opera egyik legfontosabb képviselője –, baletteket, nagyzenekari és kamarazenekari műveket, kórusműveket, dalokat, versenyműveket és szólóhangszeres darabokat. Kompozícióira a tonális zene jellemző, ily módon a hagyományokhoz kötődik. „Túl azon, hogy az ember alkotás közben a maga szükségleteit elégíti ki, nem szabad megfeledkezni az alapvető célról, vagyis másokhoz szólni, méghozzá olyan módon, amelyet mindenki megért” – mondta. Több művet komponált kifejezetten debreceni együttesek számára, így a Kodály Kórushoz is több művének ősbemutatója kötődik.
Számos elismeréssel tüntették ki. Megkapta az Erkel Ferenc- (1981), Bartók–Pásztory- (1990), Artisjus-díjakat (2008). 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: www.kodalyfilharmonia.hu

A nagyböjti adománygyűjtés során egyházmegyénkben az idén közel 16 tonna tartós élelmiszer gyűlt össze. Ennek köszönhetően az egyházmegye területén működő mind a 60 karitász csoport bekapcsolódhatott az adományosztásba. Napkoron április 16-án, nagyhét keddjén 120 csomagot osztottak ki a rászorulóknak.

Borné Balogh Erika, a napkori karitászcsoport és egyben a helyi családsegítő szolgálat vezetője elmondta, a csomagokat a családok létszámának megfelelően állították össze. Így a nagycsaládosoknak 50, a 3-4 fős családok részére szintén 50, valamint az egyedülállóknak 20 db. tartós élelmiszercsomagot osztottak szét. Külön köszönetünket fejezzük ki annak a két adományozónak, akik az ünnepi asztalra nagymennyiségű füstölt sonkát, kolbászt, fonott kalácsot ajánlottak fel, valamint a karitász csoport tagjainak is, ők süteményt sütöttek a rászorulóknak.

A napkori karitászcsoportban 31 fő tevékenykedik, mindenkire jut egy-egy utca a településen, így soha senki nem szenved hosszabb ideig szükséget semmiben, hiszen azonnal jeleznek a szomszédok, és segítenek a nehéz helyzetben lévő embereknek.

Borné Erika azt is elmondta, hogy egész évben kiemelten foglalkoznak a nehéz sorsú emberekkel. Így történt ez január végén is, amikor 10 napon keresztül főztek a rászorulóknak, és idén összesen 600 adag meleg étellel segítették az embereket. Ez az év legnehezebb időszaka azoknak, akik még december végén megkapják a fizetésüket, és így az év elején már nehézséget jelent sok családnak az élelem beszerzése is.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 2019. április 16-án óvodai szakmai tanácskozást tartott a Püspöki Hivatalban. A megbeszélésen jelen voltak az egyházmegyei óvodai intézményegységek vezetői, és a várhatóan 2020. szeptember 1-jétől induló új építésű óvodák intézményvezetői is.

A szakmai napon egyeztetésre kerültek az óvodai beiratkozással kapcsolatos dokumentumok, ezek egységesítése, amelyet Imre Lászlóné óvodavezető (Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola) segített.
A 2018-ban lezajlott fenntartói és külső szakember által vezetett szakmai ellenőrzés tapasztalatait megosztotta előadásában Tóth Istvánné óvodavezető (Szent János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola), aki 9 csoport szakmai ellenőrzésén vett részt. Dokumentumelemzések, helyszíni dokumentumelemzések, interjúk, pedagógiai megfigyelések a csoportokban alkották az ellenőrzés módszereit. Ellenőrzésre kerültek az óvodai nevelés általános feladatai (hitre nevelés, egészséges életmód alakítása, érzelmi nevelés és szocializáció, az anyanyelvi fejlesztés, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása), valamint az óvodai élet tevékenységi formái.

Egyeztettünk arról, hogy a szakmai munkaközösség a jövőben évente több alkalommal fog találkozni, mindig más-más intézményben, ahol bemutató foglalkozásokkal is bővíteni kívánjuk az egymástól való tanulást, a pedagógiai, módszertani jó gyakorlatok átadását.
A jó hangulatú, örömteli tanácskozás aktuális felvetésekkel zárult, mód nyílt az óvodapedagógusok közötti beszélgetésekre, ismerkedésre is.

A tanácskozást Molnár Katalin EKIF főigazgató szavai és az idézett ima zárták: „Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben! Ámen” (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya reggeli imája)

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„..Lent a Via dolorosán, minden Fájdalom útján, Isten fia feláldozta önmagát, végtelen nagy szeretettel vállalta Értem, Érted, a halált...”

A Via dolorosa, a jeruzsálemi Fájdalmak útja, vagyis az a keresztút, amin Jézus vitte a keresztjét a Golgotáig. Jézus szenvedésének állomásait felidézve hagyományőrző szándékkal már 19. éve járjuk a keresztutat Baktalórántháza utcáin.
Virágvasárnapot megelőző szombaton délután 3 órától a római katolikus templomtól indul el a menet végig a város főutcáján, megállva a görög katolikus templom előtt is, míg végül elérkezünk az utolsó stációhoz a temető sírkertjében. Az utat énekelve, bűnbánó lélekkel, a fájdalmas rózsafűzért imádkozva járjuk, Jézus értünk vállalt szenvedését.elmélkedjük át.
A keresztutat Lázár István plébános atya vezette felajánlva mindazokért is, akik nem tudtak velünk tartani.

A keresztúti ájtatosság végzése különösen is alkalmas arra, hogy megvalljuk hitünket, hiszen aki keresztutat jár, az a hit útján jár. Jézus Krisztus, hitünk forrása, megerősítője és kifejezője, értünk vállalt halálával és feltámadásával az örök élet reményét adta nekünk.

Kép és szöveg: Némethné Csubák Éva sajtóapostol

Free Joomla templates by L.THEME