Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
A Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége meghívására ünnepi szentmisén, ma...
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Az ugandai származású Pater John Baptist Bashobora november második hétvégéjén tartott lelkigyakorla...
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján...
„Értünk lett élet ez a bor és a kenyér,  Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk…”– Nagysikerű találkozót tartottak Fábry Kornél atyával a nyíregyházi gimnáziumban
„Értünk lett élet ez a bor és a...
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő szeme fényét, a szegényeket – Böjte Csaba atya tartott lelkigyakorlatot  az egyházmegye karitász önkénteseinek Máriapócson
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő...
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott...
Elemek szűrése dátum szerint: október 2019

„Én mindig misszió vagyok; te mindig misszió vagy; minden megkeresztelt ember maga egy-egy misszió. Aki szeret, az megmozdul, kilép önmagából, vonz és vonzódik, átadja önmagát a másiknak és életet adó kapcsolatokat teremt. Senki sincs, aki Isten szeretete számára haszontalan és jelentéktelen lenne. A világban mindannyian küldetésben vagyunk, mert minden ember Isten szeretetének gyümölcse” — fogalmaz Ferenc pápa az októberi missziós hónapra írt üzenetében.

Ferenc pápa 2019. október hónapját rendkívüli missziós időszaknak hirdette meg, így emlékezve XV. Benedek pápa Maximum illud kezdetű apostoli levele kihirdetésének (1919. november 30.) századik évfordulójára. Apostoli kezdeményezésével az egyház misszionáriusi elkötelezettségét, misszióját újítja meg még inkább az evangélium szelleméhez igazítva.

E felhívásnak engedve Pócspetri és Máriapócs utcáin minden vasárnap más-más helyen - egy órán át - nyilvános utcai szentírásolvasást tartanak a helyi egyházközség tagjai Szenes István plébános és dr. Fodor Ákos vianney testvér vezetésével.

A magvetés gondolata az elmúlt két vasárnap egyre növekvő lelkesedéssel töltötte el a résztvevő tanúságtevőket. Október 6-án Lukács evangéliumát, október 13-án János evangéliumát olvasták, énekes dicsőítésekkel és imákkal körülvéve. Az esemény színhelyéhez közeli házakból a családok előmerészkednek, hogy hallgassák az evangélium szavát. Többen áldást is kérnek életükre, olyanok is, akik nincsenek szoros kapcsolatban az egyházközség életével.
A program gyümölcse azzal együtt, hogy „megfogan” egy-egy szó az emberekben, a „magvetők” hitének erősödése és elkötelezettségük növekedése Isten iránt – tájékoztatta kezdeményezésükről szerkesztőségünket Szenes István plébános.

Örömhír Sajtóiroda

A nagyvisnyói MeNöK – Merjünk növekedni Krisztussal! egyházmegyei tábor résztvevőinek utótalálkozóját tartották október 11-12-én Nyíregyházán. A fiatalok bekapcsolódtak a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű programba is.

„A világegyház része vagytok, de a világegyházhoz való tartozásotok ebben az egyházmegyében konkretizálódik: abban az egyházközségben, amelynek tagjai vagytok, abban a feladatban, amelyet végeztek, és abban a jelenlétben, amellyel részt vesztek a közösségetek életében” – Törő András atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye ifjúsági referense ezzel a gondolattal köszöntötte a tábor viszontlátott fiataljait. A találkozót közös vacsorával, Taizé-i imaórával, szentségimádással indítottuk, ahol hálát adtunk egymásért, és kértük Isten áldását a közösségre, a küldetéstudatunk gyakorlására. Az ima csendjét, énekeit és kimondott szavait követően a nyári élmények megosztása, a tábori visszaemlékezések hívtak mosolyt a fiatalok arcára.

„Hogyan lehet ezt a mosolyt megőrizni? A fiatalok jelenlétét tovább vinni? Úgy, hogy élővé tesszük. Mikor tekinthetünk valamit élőnek? Akkor, ha közel van hozzánk, ha hatással van ránk, ha formál bennünket és alakítja életünket. Krisztus ilyen élő része a mindennapjainknak. A Szentatya apostoli buzdításában mondja ki: Krisztus él! És éltetni akar téged. Krisztus élő valóság számunkra, a barátunk, aki vágyik arra, hogy meséljünk neki, hogy válaszoljunk arra: Hogy vagy most? Mi jár a fejedben?. Öröm, nehézség, kihívás, döntés, magány, szerelem, család, barátok, munka? Krisztus számára nem kell keresnünk a szavakat, csak vigyük elé azt, ami bennünk van, azt, ami mozgatja gondolatainkat. Ez az élő kapcsolat, a jelenünk megosztása a titka annak, hogy egy közösség élettel és tartalommal teljen meg. Egyházmegyénk ifjúság-pasztorációjának hajtóereje is ez a jelenlét, amely által a fiatalok az élettel megtöltött tartalom útján járnak” – fogalmazta meg útravalójában Törő András atya.

Úton járni? Az utótalálkozó programjában ez a közös úton való haladás a 72 óra kompromisszum nélkül kezdeményezés tevékenységében csúcsosodott ki. A MeNöK tábor részvevői és jó néhány nyíregyházi fiatal azzal az elszántsággal csatlakozott a szombati naphoz, hogy önkéntes erővel, önzetlen tenni akarással és a semmittevés kultúrájának felszámolásával kapcsolódik be az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet és a Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyház épületeinek, környezetének formálásába.

„Szeretettel szolgáljatok egymásnak!” (Gal 5,13) – ez a szentírási rész bátorította az ifjúságot, hogy részt vegyenek ebben az országos akcióban. Az akció mindig tettekre hív, ezúton egy olyan cselekvésre, amellyel „több vagy, ha adsz”.

Felföldi László helynök atya a program reggelén a munka fontosságát hangsúlyozta a tenni vágyóknak: „Miért lényeges, hogy megtanuljunk dolgozni? Azért, mert a munka megtanít az életre: szenvedni, áldozatot hozni, kitartani. Az a világ, amely előtettek áll, egy kemény világ. Ezért kell felkészülni. Felkészülni az élethelyzetek váratlan kihívásaira, amelyekben akkor is helyt kell állni, amikor éhes vagy, amikor elönt az indulat, amikor megfáradsz. És amelyekbe akkor is bele kell állni, amikor fáj.”

Ezt követően helynök atya rámutatott a munka egyik fontos, hosszú távú gyümölcsére: „A feladatokhoz, a munkához való hozzáállás megjelenik a házas életben gyakorolt magatartásban: ha valaki megtanul dolgozni, akkor a párjáért és gyermekeiért is megtanul küzdeni. A feladás helyett megtanul megoldást keresni a krízisek és válságok idején.”

A program keretében közel nyolcvanan tevékenykedtek: templom- és toronytakarítás, tereprendezés, növényápolás, meszelés, lomtalanítás, szemétszedés, gallygyűjtés és számos munka várta a résztvevőket. A jóleső fáradtságot követően, a MeNöK tábor tagjai ebéd keretében ünnepelték meg a találkozást, a közösség élményének örömét. A program zárásaképpen a nyíregyházi plébánia munkatársai kompromisszum nélkül 9 kg lisztből készítettek palacsintát válaszul a fiatalok munkájára. A folytatás hamarosan következik, az adventi időszakban ismét várjuk az egyre „menőbb” fiatalokat, hiszen úton vagyunk. Az együtt haladás élő útján.

Szilágyi Eszter

Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség

Életek az Életért címmel az ifjúság és életvédelem témakörében harmadik alkalommal rendeznek Életvédő Konferenciát november 9-én, Pócspetriben a KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskola épületében, valamint a helyi római katolikus templomban. A konferenciát a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért - Krisztushívők egyházmegyei jogú hivatalos társulása és a Magyarországi Billings Központ közösen szervezi.

A program 9.15-től regisztrálással, 9.45-kor a Filia Ifjúsági Közösség Születés című táncjátékával kezdődik.

Ezt követően Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök az Élethivatásokra való nevelés feladatai-ról, a család, papság, szerzetesség, a családban, iskolában, lelkipásztori gyakorlatban jelen lévő lehetőségeiről tart előadást.

Visszatérés Emmauszból Jeruzsálembe címmel útkereső gondolatokat hallhatunk Ferenc pápa: Christus Vivit kezdetű (fiataloknak szóló) apostoli buzdítása alapján Szenes István plébános, a Viennai Testvérek közösség vezetőjétől.

Ezt követően a résztvevők témák szerinti szekcióüléseken vitatják meg a hallottakat.

A délután során Egészségfejlesztés és az életvédelem kapcsolata a fiatalok körében címmel főként a prevencióról hallhatunk szakorvosi tanácsokat.

Az Életre szóló szeretet programot az egészségügyben dolgozó szakember, pedagógus és szülőből álló team mutatja be.

Végül a fiatalok tanúságtételeit hallhatjuk, akik elvárásaikat is megfogalmazzák az Egyház felnőtt tagjaival szemben, valamint annak is hangot adnak, hogy ők milyen felelősséget tudnak vállalni az Egyházban.

A program szentmisével zárul, amelyet Bosák Nándor püspök fog bemutatni.

A konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelenezési határidő: november 2.

Regisztrálni lehet a www.keti.hu vagy a www.billings.hu oldalakon.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Immár 11. alkalommal rendeznek imaesteket országszerte, amelyen fiatalok tesznek tanúságot kortársaiknak a tiszta szerelem értékéről. Október 16-án, szerdán számos magyarországi és határon túli magyarlakta településen fiatalok fohászkodnak a tisztán megélt szerelemért.

Mit jelent, hogy a mai fogyasztói szexualitás hullámzó tengerén a tiszta szerelem, a tisztaság vizére lépünk? Hogyan tudunk megkapaszkodni Istenben, még ha el is kezdünk süllyedni? Ezekre a kérdésekre keresik a választ évről évre az imaest szervezői, s még ha egzakt feleletek nincsenek is, a fiatalok társaik tanúságtételének köszönhetően jó kiindulópontokat kaphatnak.

Debrecenben október 16-án, szerdán este 6 órától a debreceni Szent László Domonkos-templomban (Füredi u. 6.) szentmisével kezdődik a program, majd személyes tanúságtételeken fiatalok osztják meg a tiszta szerelemben megélt tapasztalataikat, lelki élményeiket, ezt követően szentségimádáson adnak hálát a tisztaság ajándékáért.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Katekézisre hív a Debrecenben harmadik éve jelen lévő neokatekumenális közösség. Október 14-től hat héten keresztül, heti két alkalommal (hétfő, csütörtök) tartó összejövetelekre bárki jelentkezhet, amely út az örök negyedik nap megélésének lehetőségét ajánlja. Mit jelent ez? Erről kérdeztük Vadászi László atyát a Debrecenben 3. éve működő neokatekumenális közösség vezetőjét.

„Úgy szeretnék hinni, de nem, tudok”! — gyakran megfogalmazódik embertársainkban ez a vágy. A katekézis rendkívüli lehetőség az embernek arra, hogy találkozzon Istennel.
Előfordul, hogy részt veszünk egy mély, lelki gazdagodást nyújtó lelkigyakorlaton, és hazatérve azt mondjuk, legalább két hetünkbe került, hogy visszazökkenjünk a régi kerékvágásba. És minden kezdődik elölről vagy éppenséggel ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Nincs változás.
Ez a katekézis Isten ajándéka, mert ha az ember meghallja, és befogadja Isten szavát, nem kerül vissza ugyanabba a helyzetbe, mert Ő Velünk van mindennap a világ végéig.
A katekéziseken azok is részt vehetnek, akinek van istenkapcsolata, mély hite, hiszen azért mert hiszel az Úr még meglepő és új dolgokra is hívhat téged.

A katekézis a közösség létfontosságát is bemutatja. A ma emberére az individualista szemlélet jellemző, egyedül szereti megoldani az életét.

Maga az út, a misszió, az Úrral való találkozáshoz vezet, ahol közösségre találunk. „Népet gyűjtött maga köré szüntelen”. Ha engem az Úr keres és válaszolok rá, akkor közösségben fogom találni magam. A közösségnek van egy fontos szerepe, mégpedig az, hogy segít „lejönni a földre” a valóságunkba. Hajlamosak vagyunk elképzelni Istent olyannak, amilyennek szeretnénk. De nem olyan. Egymással is ugyanez a problémánk.
A történet szerint egy közösséget kereső ember a paphoz fordul tanácsért. — Keresem a tökéletes közösséget — mondja.
— Megtaláltad? — kérdezi a pap.
— Nem, de keresem tovább.
— Te tökéletes vagy?
— Nem.
— Mit teszel, ha megtalálod a tökéletes közösséget?
— Belépek!
— Na látod! Ha megtalálod és belépsz, az már nem lesz tökéletes.

Így egy idő után nyilvánvaló lesz, hogy nem mi, a mi erőfeszítéseink és jóakaratunk tartja össze a közösséget, hanem a feltámadt Krisztus. Így a közösség már a létével Krisztusra mutat a benne levők és a kívülállók számára is.

Általában azt várom a közösségtől, hogy engem szolgáljon, kellemes, jó társaságot nyújtson, és Krisztust — aki (ha) Jeruzsálembe a szenvedése színhelyére tart —, már nem akarjuk követni.
Az Úr által vezetett közösségekben, mögé állva megtapasztalhatjuk, hogy nem dől össze a világ, ha azok az események érnek bennünket, amelyek elől egész életünkben menekültünk. Ezért mondjuk azt, hogy a katekézis maga az út. Isten keres, gyere és hallgasd meg! Ne jegyzetelj, mert nem az az érdekes, hogy mi hangzik el, hanem az, hogy mit mond Neked Isten. Általában ha valaki közben leírja a hallottakat, akkor kívül marad. Isten valamit mondani akar neked, és nem biztos, hogy ugyanazt és ugyanakkor, mint a melletted ülőnek. Ezért segít az, ha az ember figyel, és nem foglalja le önmagát mással.
A katekézisen nem a tudás a lényeg, ha hallani akarod Istent, mozdulj meg, állj fel és indulj. Ez az emberi oldal, a többi az Úré. Mester hol lakol? Gyertek nézzétek meg?

Gyakran felmerül az a kérdés is, mi a különbség a katekumenátus és a neokatekumenális út között?

Műszakiaknak: a neokatekumenális út felülről kompatibilis a katekumenátussal (ala minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár).
A katekumenátus egy intézmény, és a keresztelésig tart. A neokatekumenális út pedig emberek közössége, akiket Krisztus hívott össze, és Ő vezet.
A katekumenátus intézményét az Egyház a felnőttek keresztelésére, elsőáldozására és a bérmálására való felkészítésre hozta létre. Aki keresztény szeretne lenni, be akar lépni az egyházba, annak a keresztség a kapu, és a katekumenátus keretében készítik fel őket erre, ami a kereszteléssel be is fejeződik.
A neokatekumenális út a hitbe való bevezetést jelenti, amelyet az ősegyházban a katekumenátus intézménye látott el, ezt ismerte fel VI. Pál pápa, akitől az elnevezés származik. A mai világban erre az útra azoknak is szükségük van, akik már meg vannak keresztelve, sőt akár hittanra is jártak, mondta a szentatya. Hogy mi az út azt legjobban a Szűzanya szavai írják le:
„Kell, hogy legyenek közösségek a názáreti Szent Család mintájára, akik alázatosságban, egyszerűségben és dicsőítésben élnek.”
Az út ezek a közösségek. Szent II. János Pál pápa így fogalmazott: a neokatekumenális út a Szentlélek ajándéka az Egyháznak.
A Szűzanya szavai nyomán mondhatom, hogy az út több mint a felnőtt hitbe való bevezetés útja. Az út a keresztény élet.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papsága és a rokonság nevében a feltámadásba vetett hittel tudatjuk, hogy Marosi István címzetes esperes, nyugalmazott plébános életének 68., áldozópapságának 43. évében, 2019. október 9-én a Szent Útravalóval megerősítve, a nyíregyházi kórházban hazatért Urához és Istenéhez.

Az engesztelő gyászmisét október 14-én 13 órakor mutatják be érte a mérki Szent Péter és Pál templomban, majd megfáradt testét a helyi temetőben helyezik örök nyugalomra, a feltámadás hitében.

Marosi Istvan

Marosi István 1951. november 27-én született Mérkvállajon, pappá szentelték 1977. jún. 19-én Egerben.
Kápláni szolgálatát Jánkmajtison kezdte 1977-ben. 1978-1984-ig kihelyezett lelkészként szolgált Csegöldön, majd ugyanitt 1984-2019-ig plébános volt. 2002-ben címzetes esperesi címet kapta.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén működő köznevelési intézmények vezetői és az általános iskola alsó tagozatának angol szakos pedagógusai szakmai napon vettek részt október 9-én, a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégiumban. A szakmai tanácskozás mellett órát is látogattak a 2. és a 3. osztályban Kissné Harsányi Szílvia és Almási Enikő pedagógusok vezetésével, ahol az intézmény angol két tanítási nyelvű programját, az alkalmazott szakmai módszereket, kreatív tevékenységeket ismerhették meg.

A meghívott vendégeket dr. Bódis Zoltán, a házigazda intézmény vezetője köszöntötte, és bevezető gondolataiban igazgatói szemmel mutatta be élményeiket az angol nyelv oktatásával kapcsolatban.

Legelőször is a mai nyelvtudomány az idegen nyelv tanulásával kapcsolatos álláspontjairól beszélt. Többek között elmondta, egyik nézet azt hangsúlyozza, hogy a környezetünk hatására bárki bármilyen nyelvet meg tud tanulni, a másik nagy elmélet szerint pedig a nyelvtanulás képessége velünk születik, és nem a környezetünk határozza meg, hanem a sokszorozható emberi adottság, amelynek köszönhetően — képességünktől függően — bármennyi nyelvet megtanulhatunk.

Az igazgató ezután a két tanítási nyelvű oktatásban két populáris nézetet is említett. Egy teljesen elutasító irányzat szerint nem szabad idegen nyelvet oktatni az anyanyelv megszilárdulása előtt. A másik elképzelés viszont támogatja az idegen nyelv tanulását már egészen korai életkorban. Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy manapság már nem is egy anyanyelvről beszélnek, hisz a világ nagy részében nincsenek csak anyanyelven beszélők. Van elsőként elsajátított és másodikként elsajátított nyelv, valamint az idegen nyelv. Hazánkban gyakori, hogy az elsőként elsajátított nyelv pl. a cigány nyelv, de más országból érkező gyermekek esetében is hasonlót tapasztalunk.

Molnár Katalin EKIF főigazgató megköszönte, hogy elfogadták a meghívást az egyházmegyei köznevelési intézmények. Kiemelte, hogy a 4 évvel ezelőtt indított angol két tanítási nyelvű program nagyon népszerű a debreceni szülők körében. Sikerét elsősorban a pedagógusok hiteles gyermekszeretete, szakmai tudása és hozzáértése, a speciális program alapos előkészítése és bevezetése jelenti.

A két tanítási nyelvű iskolai oktatás célja, hogy az idegen nyelvi és az anyanyelvi tudást egyidejűleg és a lehető legkiegyensúlyozottabban fejlessze. Nagy előnye ennek az oktatási formának, hogy a célnyelv és a célnyelven történő tanulás egyidejű kezdése a természetes nyelvelsajátításhoz közelít.

Az általános iskolában két tanítási nyelven – angolul és magyarul - folyik az oktatás. Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek minden nap van egy angol órájuk, és ezen kívül még három másik tantárgyat is angol nyelven tanulnak. Az alsó tagozat 1-4. évfolyamai alatt a célnyelvi civilizáció (országismeret), az ének-zene, rajz, technika tantárgyakat tanítjuk angol nyelven. Az angol nyelv tanításában angol anyanyelvű lektor is közreműködik.

Alapvető követelmény a nyolcadik évfolyam végére, hogy a tanulók legyenek képesek az idegen nyelven való gondolkodásra, az idegen nyelv használatára az információszerzésben, információközlésben és az információalkalmazásban. Célunk a középfokú nyelvvizsga szint elérése. Mindezt természetesen örömmel, játékosan, sok-sok szemléltetéssel, interaktív feladatokkal és kommunikációs-szituációs gyakorlatokkal kívánjuk elsajátíttatni.

Bancsi Zoltán debreceni plébános, iskolalelkész szintén egy nyelvről, mégpedig az imádságról beszélt, amely az istenkapcsolatunkban elengedhetetlen, és ugyanúgy, mint bármely más nyelvet, gyakorlással lehet elsajátítani, megtanulni, erősíteni. Majd Zoltán atya hangsúlyozta, az apostolok napról napra kapcsolatban voltak Jézussal, mégis arra kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni. (Vö.: Lk 11,1)
Az imádságban fontos az odafigyelés és a hallgatás is. Van, aki számára csak egy kötelezettség teljesítését jelenti, de ha komolyan vesszük, akkor napról napra élővé válik bennünk.

A találkozó szakmai megbeszéléssel, majd közös ebéddel zárult.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Katolikus Karitász Caritas Hungarica díjjal ismeri el azon önkéntesek munkáját, akik hosszú évek óta áldozatosan szolgálják rászoruló, magányos, beteg embertársainkat. Idén 39 önkéntes részesült az elismerésben, melyet október 5-én vehettek át.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Pinkóczi Erzsébet – Mándok, dr. Ritli Jánosné – Dombrád és Konczili Vendelné – Mérk önkéntes munkáját köszönték meg a Caritas Hungarica díjjal.

A díjátadó ünnepség kezdetén Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Katolikus Karitász elnöke koncelebrált hálaadó szentmisét mutatott be a Magyar szentek templomában. Jelen volt Mádl Dalma, a Karitász jószolgálati nagykövete.
Homíliájában a főpásztor mindennapi tapasztalatként beszélt arról, hogy sokat panaszkodunk. – Félelmetesnek és rossznak látjuk a világot, úgy érezzük, hogy létezik valami nagy, fenyegető erő, ami veszélyezteti békénket és az emberiséget. Sőt, szinte már kozmikus fenyegetettséget is elénk vetítenek önmagukat fontosnak érző emberek. A világban van sötétség, nehézség, folyamatosan harcol a mennyből letaszított gonosz, aki Isten kegyelméből időt kapott, hogy itt a földön megmutassa az erejét, mi pedig kaptunk egy lehetőséget, hogy imádsággal és jó cselekedetekkel visszaszorítsuk arra a helyre, ami őt megilleti – hangsúlyozta Spányi Antal. – Sok rossz hír érkezik hozzánk. Joggal félthetjük a magyar kereszténységet, kultúrát, a családi életet, a fiatalok erkölcsi nevelését, olyan dolgokat, amelyek korábban nemzedékek hosszú során át megkérdőjelezhetetlenek, biztos pontok voltak.

A püspök két konkrét példát említett. Felidézte, hogy a közelmúltban Betlehemben látta a falak közé szorított palesztinok életét. Elmondták neki, hogy néhány évtizede még negyven százalék volt köztük a keresztények aránya, ma már csak két százalék. A többieket elüldözték, sokan meghaltak, és akik maradtak, azok közül is sokan elmenekülnek, mert rettenetes nehézségekkel kell szembenézniük. A másik dolog pedig, amit Spányi Antal említett, mint mondta, szinte hihetetlen, de megtörtént: egy amerikai demokrata szenátor kijelentette, ha jövőt akarunk, meg kell ennünk a csecsemőket, mert hozzájárulnak a környezetszennyezéshez. Rengeteg szörnyű hír érkezik hozzánk, mégis, a főpásztor szerint nem rosszabb ez a világ, mint a korábbiak voltak, talán csak a hitünk gyengült meg, kevesebb bennünk a bizalom, hogy bátran szembenézzünk a kihívásokkal.
Keresztény embernek a hit szemén keresztül kell nézni a világ és a maga életének a dolgait, és mindent, ami az életében történik – mondta Spányi Antal. – Ott, ahol meggyengül a szeretet az emberi szívben, hideg és sötét lesz, fenyegetett az élet. Ma talán aktuálisabb a kérdés, mint valaha: ha újra eljön az Emberfia, talál-e még hitet? A mi hitünk is rászorul, hogy Isten kegyelme lángra lobbantsa a szívünket, föltüzesítse a lelkünket.

A Katolikus Karitász elnöke a Boldogságos Szűz Mária példáját említette követendőnek, hiszen őbenne tökéletesen megvalósult az ember- és istenszeretetet. – A keresztény élet minden korban igazi, legtisztább példáját látjuk Mária életében. Hozzá hasonlónak kellene lennie minden keresztény embernek – mutatott rá a szónok. – Szűz Mária teljesen átadta magát Istennek. Amikor kimondta az igent, nem tudta, hogy mi vár rá, de azt igen, hogy Istennek különleges tervei vannak vele. Különleges kegyelmekben, de próbatételekben is része lesz, szívét tőr fogja átjárni. Mária szerette Istent, Istenért mindenre kész volt, és az Úr akaratát mindenkor megtette. A Szentírás gyönyörű szavaival: „Szívébe zárta és el-elgondolkozott mindazon, amit Jézus mondott.”

A hitet éltetnünk kell a szívünkben, a hitnek lobogónak, sugárzónak kell lennie, nemcsak a templomban, hanem életünk minden cselekedetében. Tudjunk imádkozni azért is, hogy legyünk Isten alkalmas eszközei, hogy ne a magunk, hanem az Isten szeretetét vigyük magunkkal, és azt osszuk meg mindazokkal, akik közel kerülnek hozzánk, akiket az isteni gondviselés ránk bízott. Legyen türelmünk meghallgatni a talán már százszor hallott mondatokat, legyenek vigaszt és erőt adó mondataink, legyen mosolyunk a magára maradt embertársunk számára, amelyet szívébe zárhat – biztatott a püspök. – S akkor valami megújul ebben a világban. Mert ezt a világot nekünk, keresztényeknek kell jobbá tennünk.
A szentmise után Spányi Antal és Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója adta át a Caritas Hungarica díjakat.

A díjazottak nevében Koncz Ádám, a Pécsi Egyházmegye önkéntese mondott köszönetet, kiemelve, hogy a karitászmunka elsősorban alázatot, összefogást, nem pedig hősiességet kíván.
Koncz Ádám egész életét a családjával együtt végzett, mély hitéből fakadó szeretetszolgálat jellemzi, hírlapíróként is szolgálja a szegényeket. Az ünnepségen kerekesszékben ülő, 85 éves édesanyja is jelen volt. Koncz Ádám felidézte, hogy a szülei egyszerű emberek voltak, édesapja villanyszerelő, édesanyja varrónő, de mind a négy gyermekükből diplomás felnőtt lett. Ami pedig ennél is fontosabb: gyermekként azt látták otthon, hogy a szülők minden héten kenyeret, aprópénzt adtak a családhoz rendszeresen visszajáró koldusnak, és a nagyszülők is így cselekedtek, minden disznóvágáskor kosárba tettek kolbászt, hurkát, szalonnát, és elvitték a tolnai szegényházba. „A lélekben ott van a szeretet forrása, s ez a forrás bármikor felbuzoghat bennünk” – fogalmazott Koncz Ádám, Jézust nevezve az ősforrásnak, akinek a példáját igyekeznünk kell követni életünk során.

A Székesfehérvári Egyházmegyéből érkezett Borjánné Nyúl Katalin a tíz főből álló kőszárhegyi karitászcsoport vezetője. Férjezett, két gyermek édesanyja. Kérdésünkre válaszolva elmondta, nagycsaládosok gyermekeivel és idősekkel egyaránt foglalkoznak. Nyáron a gyerekeknek szerveznek tábort, ezen a szülők is részt vehetnek. Az adventi időszakban, mikuláskor is ők vannak a középpontban, míg karácsonykor az egyedül élő idősek. Az év többi részében pedig mindkét korcsoportot segítik. Ebbe beletartozik a fizikai segítségnyújtás – például a kerti munkában való segítés –, de az élelem, ruhanemű beszerzése, illetve a lelki támogatás is. Előfordult, hogy egy súlyos autóbalesetet követően a családnak anyagi és lelki segítségre is szüksége volt. Borjánné Nyúl Katalint a családja mindenben támogatja, így tudja végezni a karitásztevékenységet. Úgy érzi, mindenkinek az életében vannak helyzetek, amikor nem várt segítséget kap másoktól, így volt ez nála is, és szeretné viszonozni mindazt a jót a rászorulóknak, amit másoktól kapott.

Tamás Ferenc a Nyíregyházi Egyházmegyében végez karitászmunkát. Gépkocsivezetőként dolgozik, három gyermek édesapja, a fia diakónus, hamarosan pappá szentelik. Felesége őt is mindenben támogatja. Orosz Zoltán baktalórántházi plébánossal ruhákat, bútorokat szállítanak és osztanak szét az arra rászorulóknak, cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt, egyetlen szempont a rászorultság. Mint elmondta, most éppen azt a célt tűzték ki, hogy élelemmel és pelenkával is segíteni szeretnék a társadalom perifériáján élőket.

Forrás: Magyar Kurír

Templombúcsút tartottak a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban október 8-án, amelyen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a társszékesegyház papjai, és más meghívott vendégek. Az ünnepi szentmise szónoka és főcelebránsa Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát volt.

Szent István halála előtt 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát.

Az alábbiakban Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát beszédét közöljük:

Az ünnepet Vaszary Kolos egykori pannonhalmi főapát, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a magyar nemzet számára 1896-ban, és külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára, amit Szent X. Piusz pápa helyezett október 8-ra.

Vaszary Kolos célja az volt a Magyarok Nagyasszonya ünnepével, hogy népünk, mint nemzet fejezhesse ki kötődését Jézus anyjához, a Boldogságos Szűzhöz. Vaszary Kolos szerint Mária mélyen átélte Isten személyes, neki szóló, kiválasztó, bátorító szeretetét. Az, hogy hozzá, az egyszerű, jelentéktelen lányhoz lehajolt Isten — aki elküldte angyalát és nagy dolgokat művelt vele —, bátorsággal töltötte el a szívét. Ugyanakkor megtapasztalta azt is, hogy általa az egész választott néppel, a megváltásra, szabadításra szoruló egész nemzettel tesz csodát az Úr.

Az Úristen eme csodája ma is folytatódik Mária által. Minden nemzet átélheti és vallhatja — a mexikói püspöki kar kápolnájában található Guadalupei Szűzanya-kegykép másolata alatti felirat is ezt üzeni — „Non fecit taliter omni nationi” „Nem tett ilyet más nemzettel, mint velünk”. Azaz Különösen is a kegyelmébe fogadott bennünket. A csoda az, hogy minden nemzet és nép, minden ember elmondhatja ezt. Magna Domina Hungarorum. Nemcsak nekünk „Magyarok Nagyasszonya", hanem a szláv népek, az osztrák nép is anyjának tekinti őt, de ismerjük a keleti Mária-ábrázolásban a sárga bőrű, mongoloid szemű Szűzanyát, vagy a néger Mária-ábrázolást is.

Mária élete egyszerre tanúsítja Istennek minden népet, nemzetet üdvösségre vezető szándékát és minden emberre, személyre szabottan megvalósuló hívását, amellyel megszólít, elküldi angyalát és titokzatos módon feltárja szándékát. Elindít bennünket az úton, és a maga tapintatos módján támogat egész életünk során.

Szűz Mária élete példájának napjajinkban különös aktualitása van. Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítónője 2000. január 1-én, prófétai módon mondta, az új évezred példaképe Szűz Mária lesz. Korábban talán Péter volt a hierarchikusan szervezett, az Isten tekintélyével emberek által vezetett, az apostolutódok szerepére figyelő Egyház példaképe, de a ma egyházának a példája Mária.
Talán nem annyira a szervezet és a struktúra van ma előtérben, hanem a Szentlélekkel eltelt, életét Istenre bízó, hívő ember, aki egészen közeli bensőséges kapcsolatban van Jézussal, és az a küldetése, hogy hitből éljen. Erre van ma leginkább szükségünk, amit Jézus anyjától, Máriától megtanulhatunk.

Válságba került a hit, és a hitnélküli világ maga is válságba kerül. A mi életünkben a hit akkor lesz erős, akkor marad meg, ha bizalmas, élő kapcsolatban maradunk Istennel, ahogyan Mária is tette. Először is azért tudott hitből élni, mert észrevette, felismerte, meghallotta Isten neki szóló üzenetét, és tudta, mit vár tőle az Úr.

Hogyan tett szert erre a tudásra?
Istennel való történetének kezdetén az angyal megszólította. „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled...” „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél" (Lk 1,28, 30). Mária pedig el-elgondolkodott az angyal szavain, és szívében összerakta. Isten igéje a fejéből a szívébe került. Miközben meditálva forgatja, időz mellette, talán nem is érti, de elfogadja. Átadja önmagát, testét-lelkét, teljes lényét, a méhét is Isten igéjének, így került áldott állapotba. Később is, egész élete során szívébe véste e szavakat, vagyis bizalmas, élő kapcsolatban maradt Istennel. Mária úgy ismerte fel az Úr szándékát, hogy a szívében forgatta mindazt, ami vele történt, értelmezte életének eseményeit. Úgy tekintett rá, mint Isten üzenetére. Bizony nagy szüksége volt erre, hogy hite kiállja a csalódások és a váratlan fordulatok próbáját, hiszen bekövetkezett, amire Simeon jövendölése utalt: „...s a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35).

Mária élete - ahogy halad előre hitében - fájdalmas anyává válik. Fia más úton jár, mint amire ő gondolhatott: Jézus, már 12 évesen elhagyja anyját, mert Atyja házában kell lennie. Végül a keresztig jut élettörténete - ami az anya számára legnagyobb fájdalom -, és amit csak hitben tud elviselni. Mária hitét úgy mutatja be a Szentírás, hogy minden hívő ember példaképévé váljon. Hiszen Jézus, amikor a tömegből így szólítják meg: „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!” (Lk 11,27), azt válaszolja: „Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják” (Lk 11,28). Mi, akik hallgatjuk és megtartjuk Isten igéjét, ugyanolyan boldogok lehetünk.

Isten igéjét a szívünkben összerakni, életünk eseményeit kiértékelni lelki fejlődésünk Máriától tanult nagy lehetősége. Ha ezzel a lelkülettel közelítünk a megpróbáltatásokhoz, tragédiákhoz — amelyek elérhetnek bennünket — boldogok lehetünk. Isten nem azt ígérte, hogy nem lesznek gondjaink, ha hiszünk benne, hanem azt, hogy velünk lesz a bajban.

Ma, Magyarok Nagyasszonya ünnepén úgy áll előttünk a Szent Szűz, mint a beteljesedett életű megváltott ember, aki egész élete eseményeiben Isten igéjét a szívében összerakta, és a bajban, tragédiában is megtapasztalta, hogy Isten vele van.

Szent István király reménytelennek tűnő helyzetében, kilátástalan körülmények között, amikor elveszíttette fiát és azt látta, hogy fellázadnak ellene, felajánlotta koronáját, népét, országát a Boldogságos Szűznek.
Szent István a gondban, bajban a mélységből kiáltott az ég felé: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején”.
Szent István ma is minden ország, így népünk vezetőinek példaképe lehet. Ha őszintén szembenézünk csökkenő népességű öreg kontinensünk helyzetével, az európai népek elmondhatják Tompa Mihály költővel: "... pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk". De ne feledjük! A történelmet alakítani nemcsak a nagy tettekkel lehet, hanem hitből, bizalmas, mély istenkapcsolatból fakadó mindennapos vállalásokkal. Erről beszél nekünk a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe.

A mai nap üzenete mindannyiunk számára: hitből fakadóan vállalni, ottmaradni, igent mondani. Így minden ember vállalása nyomán formálódik a történelem. Szükség van a hétköznapok hűségére, aminek nem csak az a gyümölcse, hogy megmaradjunk, hanem sokkal több: a távlatok, a jövő itt a földön és Isten országában a Magyarok Nagyasszonyával, Szent István királlyal és országunk, népünk minden szentjével együtt.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Megkezdődött a báli szezon egyházközségeinkben is. Az egyeki Szent Ferenc Karitász csoport jótékonysági bálra várta vendégeit október 5-én, szombaton a helyi étterembe. A meghívást mintegy 170 fő fogadta el, amely létszám már önmagában egy jó hangulatú összejövetelnek ígérkezett.

Ez alkalommal is vidám, szórakoztató estet töltöttünk együtt, de emellett kiemelt célunk volt, hogy a bál bevételéből a krízishelyzetbe kerülő családoknak segítséget tudjunk nyújtani az elkövetkező év során. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy meghívásunkat elfogadva a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye gazdasági igazgatója, Béres Nándor és felesége Béres Diána is velünk tartottak, valamint igent mondott a meghívásunkra Miluczky Attila polgármester is a családjával együtt. A falu első embere egész év során maximális támogatással segíti karitatív munkánkat. Köszönet érte!
A mulatság megkezdése előtt bemutattuk a karitász tevékenységét, és azon belül is támogatási lehetőségeinket, hogy ezzel is felhívjuk a jelenlévők figyelmét a környezetünkben élő embertársaink felé való szerető odafigyelésére. Beszámoltunk arról is, hogy az elmúlt évi karitász bál bevételét milyen célra fordítottuk.

Szórakoztató műsorunkat Kuczmog Klaudia, a debreceni Csokonai Színház énekesnője, és egyben az egyeki Szent János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola ének tanárnője operett dalokkal nyitotta meg. Zongorázott Barkóczi Zoltán a művészeti iskola igazgatója.
A vacsora kellemes hangulatát Keskeny Richárd zongorajátékával emelte. Ezt követően a karitász házba érkező régi ruhák divatbemutatóját tartottuk, amiket már nem viselünk manapság, de mindenki örömére elénk vetítette a ’70-’80- as évek viseletét. Ebből kerekedett ki az egyházi képviselő társak mulatságos előadása „A rátóti asszonyok esete” címmel. Végül a műsor záró fellépői, a helyi amatőr néptáncegyüttes is bemutatta repertoárját, a táncparkettre pedig a közkedvelt- Horizont Zenekar fergeteges zenéje csalogatta a vendégeket.
Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett a bál megszervezésében, lebonyolításában! Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik támogatásukkal, felajánlásaikkal segítették, segítik céljaink elérését.

Szent Ferenc Karitász csoport - Egyek

Free Joomla templates by L.THEME