Az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni - Rózsafüzér-társulatok találkozóját tartották Debrecenben
A debreceni Szent László Domonkos Plébánia Rózsafüzér Társulata városi találkozóra hívott minden érd...
Terméskiállítást, termésáldást és nagyszülős napot tartottak a Szent László óvodában, Kisvárdán
„Itt van az ősz, itt van újra, szép mint mindig énnekem...” – méltatja Petőfi ezt a csodaszép évszak...
A legkisebb dolognak is, amit szeretetből teszünk, nagy értéke van - Az egyeki iskolások is csatlakoztak a világméretű kezdeményezéshez
Október a rózsafüzér hónapja. Ekkor figyelmünk még inkább Szűz Máriára szegeződik és hozzá fohászkod...
A forrás előttünk folyik, ha szomjan maradunk, az a mi hibánk - Plébániai munkatársak lelkinapját tartották a Forrásnál
A Tiszacsegei Templomért Alapítvány és a Szent József Plébánia 2019. október 12-én, a templom búcsún...
Az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni - Rózsafüzér-társulatok találkozóját tartották Debrecenben
Az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni...
Terméskiállítást, termésáldást és nagyszülős napot tartottak a Szent László óvodában, Kisvárdán
Terméskiállítást, termésáldást és nagyszülős napot tartottak a Szent...
A legkisebb dolognak is, amit szeretetből teszünk, nagy értéke van - Az egyeki iskolások is csatlakoztak a világméretű kezdeményezéshez
A legkisebb dolognak is, amit szeretetből teszünk, nagy...
A forrás előttünk folyik, ha szomjan maradunk, az a mi hibánk - Plébániai munkatársak lelkinapját tartották a Forrásnál
A forrás előttünk folyik, ha szomjan maradunk, az...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

A debreceni Szent László Domonkos Plébánia Rózsafüzér Társulata városi találkozóra hívott minden érdeklődőt 2019. október 20-án, vasárnap délutánra a plébánia II. János Pál termébe. Ez alkalommal Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkész tartott előadást a megjelenteknek. Mivel e vasárnap és az egész október hónap is a missziók ügyének van szentelve egyházunkban, András atya e köré gyűjtötte gondolatait.

Miért imádkozzuk a rózsafüzért? Miért imádkozunk? Miért jövünk össze időnként, hogy valamilyen témát megvitassunk? – tette fel bevezetésként a kérdést előadónk. Azért, hogy megerősödjünk abban, hogy tudjuk, miben hiszünk. Mindenki elfáradhat, elfásulhat a sok imában is, Az ima Istennel való találkozás, de vajon felismerem-e, hogy a tartalma mit mond számomra?

Miért van az Eucharisztikus Kongresszus? – hangzott el az újabb kérdés. Ez és a rá való készülés arra való – hallottuk –, hogy leporoljuk és felfrissítsük hitünket, az Istennel, az Eucharisztiával való kapcsolatunkat. Hogy rácsodálkozzunk minderre, mert nem szabad a csodát hétköznapivá tenni – idézte András atya Babits Mihály gondolatát. Isten közelebb jön hozzánk, de vajon mennyire alakítja életünket?

A keresztségünk nem egy státusz, és istentapasztalatunk sem jogosít fel semmire, mert mi a küzdő Egyház tagjai vagyunk, és itt és most kell folyamatosan építeni emberi kapcsolatainkat a családban, a közösségeinkben, és folyamatosan megújítanunk istenkapcsolatunkat.

Áll-e még az Egyház ? – tette fel a kérdést az előadó. És milyen ez az Egyház? A világegyház sokszínű, mi csak egy vagyunk ebben a nagy közösségben, de részesei az eucharisztikus nagy családnak a mi sajátos értékeinkkel. Fedezzük fel azokat újra, és hagyjuk, hogy azon értékek alakítsanak minket.

Ezután előadónk Európa sok értéke közül a négy legfontosabbat említette, így a görög örökséget, mely az értelem, demokrácia, erkölcsiség terén nyilvánul meg; a latin örökség az állam, a jog és az oktatás rendjét örökítette ránk, ezen alapul az egyház szervezete is. A harmadik a zsidó-keresztény örökség, mely az emberképével, Jézus Krisztussal mint istenemberrel áthatotta a görög és latin örökséget. És végül örökség az állam és az Egyház szétválasztása. Nincs tehát tisztán keresztény örökség, de a kereszténység mélyen áthatotta Európa szellemiségét. Miért nincs önálló kereszténység? Jézus nem beszélt erről, de azt tanította, hogy ott, ahol vagy, ott légy keresztény. Fő feladatunk tehát, hogy ahol élünk, azt a világot, kultúrát hassa át keresztény mivoltunk üzenete. A keresztény ember a só, a kovász, a világosság, de vajon mennyire tud mindez testet öletni életemben? Ebben segít az ima, az Eucharisztia.

Egy Amerikában történt felmérést említett András atya, mely szerint a templomhoz és Istenhez közelítők 86 %-át egy-egy barát hívta meg, míg csak néhány (2-6) %-ot tudott megszólítani a reklám vagy egyéb meghívás. Ez is azt igazolja, hogy az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni.

Mit adjunk tehát tovább keresztény értékeinkből? – tette fel az újabb kérdést András atya. Először is az emberi méltóság fogalmát. Ez nem általunk megszerzett státusz, hanem a Teremtőnktől kaptuk, Isten túláradó szeretetéből létezünk. Isten nem királyként, hanem gyermekként született közénk, mert mindenkihez közel akar lenni. Az élőlények sorában az ember a legtörékenyebb, az, aki a legkésőbb képes önálló életre. Isten ezt az életet vállalta, hogy tudatosítsa, hol van a helyünk: az ő gondoskodó atyai szeretetében. Jézus feltámadása után is ezt tanúsította: itt vagyok veled, hogy valami belőlem beléd kerüljön.

Adjuk át társainknak a keresztény szabadság fogalmát, azaz: szabadon választhatom Istent. Jézus nem kényszeríteni akart, hanem utat mutatni: szabadon választhatom Istent a vele való szabad találkozásban. Istentől sok kegyelmet és méltóságot kaptunk, és mi dönthetünk, hogy elfogadjuk-e azokat. Nekünk kell életünk aranyát kiásni, s ez a mi felelősségünk. És közben kell kérlelni, kérni Istent, imádkozni. Isten nem vette ki a nép kezéből a cselekvést – utalt előadónk az aznapi ószövetségi szakaszra: az esdeklő imában elfáradt Mózes karjait társai tartják fenn, mígnem győz a seregük a csatában (Kiv 17,8-13). Vajon az én életem meghívó-e mások számára? – tette fel a kérdést előadónk.

Mutassuk meg az egyenlőség lényegét: a törvényekkel nem lehet az egyenlőséget befolyásolni, viszont tudjuk, hogy Isten nem teremt selejtet, minden teremtménye tökéletes, de bűneink miatt rakódott ránk a sok hiba, nehézség. Tiszteljük tehát a másik embert, mert ő is Isten teremtménye.

A keresztény szolidaritás lényege az, hogy közösségben, együtt haladjunk az úton, mert egyedül gyengék vagyunk. Jézus is közösséget alapított, mindig a tanítványok között volt, élve hétköznapi életüket. Az Egyház Krisztus misztikus teste, maradjunk meg abban, s ne hozzunk létre szigeteket.

Mire is tanít mindez? – foglalta össze gondolatait előadónk. Éljük bele hitünket a világba. Ha elbuktunk, álljunk fel. Sátán könnyen eltérít, elcsüggedünk, elkeseredünk, de újra felállva jó úton vagyunk. Krisztusi alapból nézzük a dolgokat, mindig lássuk, mi a cél, s akkor a napi dolgaink jók lesznek. Most és itt hogyan tudom megélni a fenti értékeket – erre figyeljünk mindig. Krisztus legyen a valóság életünkben, mint ahogy Szűz Mária életében is. Figyeljünk Jézusra, ahogy Mária is mindig tette ezt.

Az előadást követően baráti beszélgetésre hívott minden jelenlévőt a közösség, majd a rózsafüzér közös imádkozásával és szentmisével ért véget a találkozó. A szentmisét Tokodi László domonkos szerzetes celebrálta, aki szintén a sürgető missziós felelősségünkről szólt a templomi közösségnek.

Havas Lászlóné
Szent László Plébánia, Debrecen

„Itt van az ősz, itt van újra, szép mint mindig énnekem...” – méltatja Petőfi ezt a csodaszép évszakot. Valóban csodaszép, hiszen a sárguló, pirosló falevelek, az érett zöldségek, gyümölcsök színe és illata meghitt hangulatot árasztanak, a fáradtságos munkával betakarított termések látványa, a belőlük közösen készített ételek elfogyasztása pedig különös jóérzéssel, megelégedettséggel tölti el az embert.
Volt alkalmam, alkalmunk megtapasztalni ezt a kisvárdai Szent László Katolikus Óvodában, ahol október 17-én rendezték meg, a már sok éves hagyománynak számító terméskiállítást és termésáldást, melyet idén második alkalommal kötöttek össze az úgynevezett „nagyszülős nappal”.

Ez a hét szó szerint a munka „gyümölcséről” szólt - minden értelemben. Az óvodapedagógusok napokon át gyűjtötték szorgalmasan az őszi, színes faleveleket, terméseket, magvakat, gyümölcsöket, zöldségeket, melyeket a gyerekek lelkes szülei kosárszámra hordtak az oviba. Aztán elkezdődött az igazi munka: a kiállítás anyagának elkészítése – a Bibliai témájú: Édenkert. A sütni és főzni való tökből készített Ádám és Éva épp a tiltott gyümölcsöt kóstolja a „tudás fája” alatt, melyen ott tekereg a tökmagból készített kígyó... Körös-körül pedig növények, állatok elképesztően kreatív megoldásokkal – almából bagoly, dióhéjból szarvasbogár és katica, karfiolból uszkár, karalábéból languszta, banánhéjból polip, hagymából tavirózsa... és még sorolhatnám, hogy mennyi hihetetlen alkotást csodálhattunk az óvoda tornatermében, ahol a kiállítást megrendezték.

A hét fénypontja az október 17-i „nagyszülős nap” volt, melyet délután a hagyományos termésáldás és kiállítás-megnyitó zárt. Ezen a reggelen nagymamák érkeztek az óvodába – almával, mákkal, dióval, káposztával, hagymával, szalonnával... és még megannyi finomsággal megrakott hatalmas kosarakkal, hogy réteseket, buktát, kenyérlángost készítsenek a délutáni ünnepségre. Az intézményi filagóriában egész délelőtt folyt a munka. Az ovisok csoportokban érkeztek a nagymamákhoz egy-egy ölelésre, és a tepsikben illatozó finomságok megcsodálására.

Délután ünnepi terített asztalok fogadták a Szent László Óvodás gyermeket és hozzátartozóikat, valamint az ajaki katolikus óvodából érkező vendégeket. A rendezvényt és a terméskiállítást Dudásné Popovics Angéla, az óvoda vezetője nyitotta meg, majd köszöntőt mondott Kaszásné Tóth Judit, az intézmény igazgatónője. Az óvodásaink dalokkal, versekkel kedveskedtek nekünk, ami után Linzenbold József és Várkonyi János atyákkal közösen imádkozott minden gyermek és felnőtt. Végül János atya megáldotta a terméseket és az ételeket, hogy azok mindenki egészségét szolgálják.

A terméskiállítás megtekintésével, jókedvű gyerekzsivajjal, jóízű falatozással telt a délután hátralévő része. Azt hiszem, hogy ez a nap és a hét minden szempontból gyerekeink épülését szolgálta. Ezen kívül meggyőződésem, hogy az ismeretszerzésnek nem sok játékosabb, kedvesebb és élményekben gazdagabb formája létezik, mint az az alkotómunka, amellyel az ovisok és óvónőik létrehozták a termésekből készült „édenkertet”.

Dr. Juhászné Veress Szilvia
szülő

Fotó: Asztalos Ilona sajtóapostol

Október a rózsafüzér hónapja. Ekkor figyelmünk még inkább Szűz Máriára szegeződik és hozzá fohászkodunk a szentolvasó imádsága által. A Szentatya felhívására október a missziók, a misszionáriusok hónapja is. Így a Venezuelából kiinduló „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” elnevezésű világméretű imakezdeményezés és a misszió ezen a napon egybeolvadt.

A mi iskolánk, a Szent János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola örömmel csatlakozott ehhez a felhíváshoz. Több helyszínen is összegyűltek a gyerekek és a pedagógusok, hogy a szentolvasó imádsága által becsatlakozzanak a világ számos helyén egyazon időpontban felhangzó imádságba. Nem osztályonként, hanem egységünket erősítve mindnyájan együtt imádkoztunk. Imaszándékaink között éppen ez, szűkebb és tágabb közösségünk fejlődése, erősödése volt az egyik legfontosabb. Megható volt látni a kisgyermekek komolyan vett együtt imádkozását. Mindenki részéről igazi tanúságtétel volt a Szűzanya iránti szerettünk kifejezése.

„Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,19-20). Az imádság mindig az a láthatatlan köldökzsinór, ami által kapcsolatba kerülünk a természetfeletti Istennel. Ma a közös imádságban megtapasztaltuk az imádság erejét, mely a Mindenhatóból, a forrásból áradt felénk. Bár a Szűzanyához fohászkodunk, mégis a hittitkok által Krisztusra irányul a figyelmünk. Ő az, aki szeretetből, önként vállalta a szenvedést, hogy nekünk örök életünk legyen.

Ezt az isteni szeretet kell nekünk is továbbadni embertársainknak és akkor mi is misszionáriusokká válunk abban a közösségben, ahol élünk és dolgozunk. Ha egyszer sikerül minden emberhez eljuttatni az örömhírt, megismertetni mindenkivel Isten szeretetét, akkor a világban béke és az egység fog uralkodni.

Erre a missziós feladatra hív minket az Úr, és erre a feladatra hívtuk meg a gyerekeket a mai napon Lisieux-i Kis Szent Teréz példáján keresztül a közös imádságban a Szűzanya közbenjárása által. „...Kis Szent Teréz hitte, hogy a legkisebb dolognak is, amit szeretetből teszünk, nagy értéke van. Sőt, azt mondta: „aki szeretetből felemel egy gombostűt, megtéríthet egy lelket“. Ezt a missziót te is végezheted. Légy hű az imához, és jó minden emberhez. És amikor majd a rózsafüzért imádkozod, gondolj arra, hogy minden „Miatyánk“, minden „Üdvözlégy“, minden szeretetteljes gondolat egy kis virág, amelyet Istennek szakítottál, hogy örömet szerezz Istennek és a Szűzanyának...” (Levél a gyermekeknek)

Hegyiné Molnár Katalin és Aranyné Szalai Tünde hitoktatók

A Tiszacsegei Templomért Alapítvány és a Szent József Plébánia 2019. október 12-én, a templom búcsúnapjához közel eső szombaton tartotta lelkinapját Tiszacsegén, amelynek előadója Sziklai Dávid újmisés rakamazi káplán atya volt.
Dávid Atya előadásában – készülve a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra – az Oltáriszentségről elmélkedettt. Mottónk a kongresszus jelmondata volt: “Minden forrásom belőled fakad”.

A lelkinap közös zsolozsmával kezdődött. Dávid atya előadásában elsőként arra irányította a figyelmünket, vajon milyen forrásból táplálkozik a mi életünk? A keresztény élet tiszta forrása Krisztus, aki itt maradt velünk az Eucharisztiában. Táplálni akar bennünket, ha hagyjuk magunkat a tiszta forrásból éltetni. Ezt a tiszta forrást a hétköznapokban nem könnyű megtalálni, ha az életünk fontos elemei nincsenek tisztázva. Egy személetes hasonlattal élve életünk olyan, mint egy befőttes üveg. Ha az üvegbe nagyobb köveket teszünk, könnyen mondhatjuk, hogy már tele van. Ha apróbb köveket akarunk bele tenni, az is helyet talál magának a nagyobb kövek között. Ám még van helye az egészen apró, homokszemeknek is. Eletünkben a nagyobb kövek a család, közösség, Egyház, Isten-kapcsolat, emberekkel való kapcsolat, amelyek nélkül nem lesz boldog az ember. Az apróbb kövek a hétköznapi dolgaink, amelyek jó, ha vannak, fontosak is, de nem lényegesek. S vannak a homokszemnyi jelentéktelen dolgok, ami szinte felesleges, nem igazán hiányzanak, és ha nem lennének, akkor sem érne érzékeny veszteség bennünket. Viszont ha először az egészen apró homokszemekkel tömjük tele az életünket, nem lesz hely az igazán fontosak számára.

Jó alkalom egy lelkinap arra, hogy ezeket végig gondoljuk. A forrás ott folyik előttünk, ha szomjan halunk mellette, az a mi hibánk. Az igazán személyes és meghitt kapcsolatban tárul fel előttünk, hogy Jézus valóban felüdít, megerősít, örömet és békét ad számunkra. Ezért a keresztény élet alapjaihoz kell visszatérni – fogalmazott az előadó. Napi személyes ima, a rendszeres szentségi élet, a gyakori áldozás. Mert ezek által foglalja el a szívünket, életünket Isten! Ezek az a kapu, ahol beengedjük Jézust az életünkbe.

Az előadások szüneteiben lehetőség volt a személyes beszélgetésre, de a szentgyónás elvégzésére is. Akkor igazi a lelkinap, ha engedjük, hogy Isten belépjen hozzánk, és elfogadjuk az Ő irgalmas szeretetét. Sokan éltek a jelenlévők közül ezzel a lehetőséggel.
A lelket emelő előadások után a nap csúcspontja a szentmise következett, mely egyúttal templomunk búcsúi miséje is volt. Dávid atya a szentbeszédében is az Eucharisztiát helyezte a középpontba. Az országát Szűz Anya oltalmába helyező Szent István olyan követendő példa, akinek üzenete ma is aktuális. A szentmise felajánlásába kell oda tenni a mi személyes felajánlásainkat. Ahhoz, hogy élő legyen számunkra is a szentmise, tudatosan kell részt venni rajta. A szentmise elején csöndben mindenki megfogalmazhatta azokat a felajánlásait, szándékait, akikért, és amiért felajánlja a szentmise áldozatot. Dávid atya prédikációjában arra hívta fel a figyelmünket, hogy miként tehetjük egész életünket Istennek tetsző felajánlássá. A szentmise végén újmisés áldásban részesülhettünk.

A lelkinap közös ebéddel folytatódott a közeli ételbárban. Majd visszatértünk a templomba, ahol szentségimádással fejeztük be a napot.

Tóth István akolitus, Egyek

25 éve minden nap közel két és fél órát, egy tizedet ad Istennek a nap 24 órájából Eperjes Károly színművész, aki már nem tud lemondani erről a boldogságról. A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Kaposvári Egyetem tanára október 16-án tartott előadást Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban a plébániai Serra-közösség meghívására. Az előadás előtt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be szentmisét, aki hosszú évek óta tartó jó barátságot ápol a színművésszel.
Eperjes Károllyal istenkapcsolatáról, a Szűzanya iránti tiszteletéről beszélgettünk.

– Szűz Mária életpéldájának napjainkban különösen aktualitása van. A közelmúltban Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát éppen itt, a Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyház templombúcsúján Mária-korszakról beszélt. Elmondta, Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítónője 2000. január 1-én, prófétai módon az új évezred példaképének Szűz Máriát nevezte meg. Korábban Péter apostol volt a hierarchikusan szervezett, az Isten tekintélyével emberek által vezetett, az apostolutódok szerepére figyelő Egyház példaképe. Ma a Szentlélekkel eltelt, életét Istenre bízó, hívő ember számára, aki egészen közeli bensőséges kapcsolatban van Jézussal, leginkább Mária a példa.

"Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled...” „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél" (Lk 1,28, 30). Mária el-elgondolkodott az angyal szavain, és szívébe zárta. Isten igéje a fejéből a szívébe került. Mit jelent számunkra Mária példája?

– A szívre nevelni kell, az agyra okítani, a kettő együtt a tanítás, morál és bölcselet, fides et ratio. Ez a harmónia kellene, hogy az ember életében megvalósuljon, amiben Mária a példa.

A legbiztosabb út Istenhez Márián keresztül vezet – mondja Szent II. János Pál pápa. Máriát úgy tudjuk a legjobban követni, ha tudjuk és hisszük, hogy az Ő Fia a végcél. Mindig Mária kell, hogy a szemünk előtt legyen a gondolatunkban, szavunkban, cselekedetünkkel és persze nem mulasztva a jót, és akkor a végcél, a vektor világos és evidens. Követni kell őt. Szent II. János Pál pápa a Szeretetláng mozgalmat magyar földről terjesztette el az egész világra. Mi a Szeretetláng? A Szűzanya szívében fogant élet. Szűz Mária nagy ajánlása a máriás papi mozgalom is, ahol a következő gyönyörű imát tanultam: „Jöjj Szentlélek, jöjj a Te leginkább szeretett jegyesed, Mária Szeplőtelen szíve által”.

Valóban beléptünk Mária korába. XVI. Benedek pápa szerint a 21. század vagy eucharisztikus lesz, vagy nem lesz. Ismét Szent II. János Pál pápát idézném, aki azt mondja, soha nem tapasztalható boldogságot él meg az, aki Isten kegyelméből átléphet a harmadik évezred küszöbén. A küszöb fölött vagyunk. A Mama pedig irányít minket. A küszöbön túl pedig ott van a Szentháromságos egy Isten az Eucharisztiában, aki vár minden nap, hogy ne tévedjünk el. Máriával a legbiztosabb és a legfinomabb a zarándokút.

– Milyen lehetőségeink vannak arra, hogy Mária mellé szegődjünk?

– A legfontosabb a szentségek gyakorlása. Ha az ember ezt hűségesen, nap mint nap megteszi, akkor Mária szellemében él. Ezen túl ő hihetetlen lehetőséget ad nekünk a rózsafüzér imákkal, amire a Szűzanya azt mondja, azzal tudjuk megkötözni a gonoszt. A rózsafüzér ott kell, legyen az ember oldalán, mint ahogyan a szerzetesek is fegyverként magukon viselik. Nem karddal, hanem hittel, imával kell legyőzni a rosszat. A máriás gyakorlatokon keresztül nagyon fel lehet készülni nehéz helyzetekre. A rózsafüzér az edzés, a szentmise a meccs. A szentmise, a legszentebb ima, áldozat, és közben nem mondjuk a rózsafűzért. Nem lehet egyszerre meccsezni és edzeni is. Máriát nagyon kell szeretni, tisztelni, de csak a Szentháromságos egy Istent imádjuk. Mária is így cselekedett. Az angyali üdvözletben az Atya akaratára a Szentlélek erejében fogadja el a Fiút, a Szentháromságos egy Istent. A Szűzanya az első élő tabernákulum, aki az eucharisztikus birodalomra készít föl bennünket, a szeplőtelen szíve szeretetlángján keresztül. Máriás gyakorlatokkal irány a Szentháromság!

– Ön az edzés és a meccs, más néven ötös fogat ritmusában éli mindennapi életét.

– Minden nap a három rózsafüzért – a klasszikus (örvendetes, fájdalmas, dicsőséges), a Szeretetláng, valamint az Irgalmasság rózsafüzért – imádkozom, most egy kilencedet végzünk együtt a felségemmel. Ezen kívül elmélkedek a Bibliáról, heti kétszer (szerdán és pénteken) böjtölök, naponta szentmisén veszek részt szentáldozással egybekötve és heti egy alkalommal a gyónás szentségéhez járulok.

Lourdes-ban még havi szentgyónást kért a Szűzanya, most már heti rendszerességet kér tőlünk. II. János Pál pápa is ezt végezte, és XVI. Benedek is ugyanezt a napi szintű ötös fogatot tartja, amivel kb. két és fél órát, vagyis egy tizedet ad Istennek a napjából. Azt tapasztalom, hogy e nélkül nem megy. Különleges csodát élek meg ezáltal!
Amikor olyan országba utazok, ahol nincs hétköznap szentmise, püspöki engedéllyel viszek magammal Eukarisztiát, elvégzem az Adoremusból az igeliturgiát, és szentáldozáshoz járulok. Volt már úgy, hogy egy több mint százezres német városban nem találtam napi szentmisét, de hasonlót tapasztaltam Svájcban, sőt Csehországban is egy híres városban, ahol egész héten nincs szentmise. Láttam olyan jezsuita szemináriumokat is, amelyben ma már szállodák működnek, vagy 8-9 templomból csak 1 működik, mert a közösségnek nincs papjuk.

– Portugáliában, a Fatimához közeli Obidos középkori kisváros katolikus temploma ma már könyvesboltként egzisztál.

– Én ott értettem meg, miért Portugáliában jelent meg a Szűzanya. Ez egy keresztény nép, lándzsával is terjesztették a kereszténységet, mára sajnos ekkora ateizmus van ott is. Egyébként gyönyörű város.

– Visszatérve a napi imáira, soha nem marad el a napi penzum?

– Egyik alkalommal olyan sok munkám volt, hogy éjfélig nem tudtam befejezni az imádkozást, és megkértem az Úr Jézust, fogadja el ezt tőlem másnap. Az is előfordult, hogy éjfél után indult a gépem és Palánki Ferenc püspök atya – még kápláni szolgálata idején – az angyalföldi Szent Mihály-templomban éjfél után 1-2 perccel mutatott be szentmisét, hogy a színész barátja ne maradjon el a másnapi szentmiséről. Volt, hogy egy másik pap barátját kértem meg, mutasson be szentmisét a reptéri ökumenikus kápolnában.
Igen, kihagyhatatlan számomra a napi szentmise, szentáldozás és ahhoz az edzés.

– Ehhez óriási fegyelemre van szükség.

– Nekem ez nem teher, hanem áldás. Olyan, mint a csecsemőnek az anyatej. Napi szentmise nélkül már nem tudok meglenni.

– Hány éve tart ez az intenzív kapcsolat?

– 26. éve. Én a pokol kapujából tértem vissza. Drogfüggő voltam, de valakik nagyon jól imádkoztak értem. Bizony, onnan vissza lehet jönni. Nem tudom leírni, milyen a pokol kapuja, csak tudom, hogy ott voltam, mert az Úr Jézus utánam szólt: „ha még egyet...” „Uram” – mondtam, – „annyiszor akartam jó lenni, de nem megy!” Az Úr Jézus azt mondta nekem: „Tedd le!” – majd megmondta, mit tegyek, és követni kezdtem Őt, ez azóta is tart. Ez önvédelem. Ha akkor nem kezdem el a napi szintű edzést és meccset, akkor egész biztos, hogy már nem élnék. És mennyi karizmát, képességet kaptam Istentől! Azokkal nekem el kell számolnom. A családommal, barátaimmal, ismerőseimmel, az ellenségeimmel, ellenfeleimmel, de a bűneimmel is.

Ez nem nagy fegyelem, hanem az Úr Jézus tőlem való elvárása, hogy nehogy végleg elvesszek. Jézus megtalált engem, elveszett bárányt, és én nem szeretnék az akolból kikerülni, hátha bemegyek a mennyek országába. Jól járok, ha a tartalékok közé beférek a tisztítótűzbe.

– Azért ekkora hit, ennyi tanúságtétel, edzés, meccs után talán nagyobb az esélye.

– Ez nem így van. Nehezen megy például a becsvágyról való lemondás. Mert mi a becsvágy? Az, amikor az egzisztenciális félelem, a hírnév-félelem és a hatalom-félelem együtt kísérti az embert. Ferenc pápa egyik lelkigyakorlatát olvasva rádöbbentem, hogy nem is a türelmetlenségem a legnagyobb bűnöm – nagyon türelmetlen vagyok, ami sokszor megnehezíti az életemet –, hanem a becsvágyhoz való ragaszkodás. A türelmetlenség leküzdéséhez a lelkivezetőm azt tanácsolta: ha kegyelemből érzed, akkor cselekedj. Ha kísértésként, állj ellen. Amikor jóra sarkall, érzed, hogy: De jó ezt megharcolni! – akkor azt Isten megszenteli, és már nem lesz türelmetlenség.

– Hogy elmondhassuk, Istennel „a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró...” (2Tim 4, 7-8).

– Csak Vele lehet, és a Mamával, valamint a szentekkel, védőszentekkel. Ez a legbiztosabb út. A Szentlélek mátkájára úgy hallgat Isten!
Örülök, hogy a pannonhalmi főapát megerősítette Chiara Lubich harmadik évezredre vonatkozó prófétai üzenetét, hogy Mária ideje van. A Mama mindig a Szentháromságos egy Istenre tereli a figyelmünket.

– Nem találkoztam még a Szűzanyához forduló Mama megszólítással. Ez erős, bizalmi kapcsolatot feltételez.

– Csak így szólítom. „Hosszú ideje csak a Mamára gondolok, mindig meg-megállva, nyikorgó rózsafüzérrel az ölében ment a padlása, ment serényen..., engem vigyen föl...” Már az én, földi mamám, a nagymamám, keresztmamám is Vele van.

– Szokott magánbeszélgetéseket folytatni a Mamával?

– Igen. Egyszer a hangját is hallottam. Nem biztos, hogy ő volt, de egyszer Medjugorjéban a Krizsevác hegy tetején szentségimádást kért tőlem a szenvedésem idején. 25 évvel ezelőtt történt. Kérte, hogy az abortuszok megszűnéséért, a hivatások gyarapodásáért és a művészet megújulásáért imádkozzunk. Soha nem hallottam még őt azelőtt. Budapesten a Sziklatemplomban kezdtük el heti rendszerességgel a szentségimádást. E helyet Erdő Péter bíboros úr Magyarország engesztelő központjaként említi. Hozzáteszem, igen, hiszen a főváros mellkasában, a Magyarok Nagyasszonya-templomban ott pulzál az Eucharisztia. Hetente több alkalommal is van a templomban szentségimádás.

– Ki tudja mennyi életet köszönhetünk ezen szentségimádásoknak. Az első dolog, amit az ember megköszönhet Istennek az, hogy létre hívta őt, hogy majd az örök életre is megszülethessen. Ezen túl az életben többször is megtapasztalhatjuk a születést, az újjászületést, akár megtéréskor, vagy egy szenvedésből való felemelkedéskor. Az Ön életében volt-e újjászületés?

— Igen, a nagy damaszkuszi lóról való leesés, az előbb említett drogfüggőségből való megszabadítás újjászületés volt. Azóta nap mint nap igyekszem megtérni, és Isten vár, hogy ezt megtegyem, érezzem, mert minden nehézség ellenére ez az igazi boldogság itt a földön. Be kell valljam, az a vágyam, hogy minden pillanatos megtérő legyek, de ezt talán csak a mennyországban tapasztalhatom meg. Itt nem megy. Pio atyának sem ment, aki képes volt a bilokációra is, vagyis egy időben két helyen volt. Előfordult, hogy miközben a San Giovanni Rotondo-i kolostorában tartózkodott, ugyanabban az időben megjelent Mindszenty bíborosnak a cellájában.
Pio atya már életében szentség hírében állt – hiszen viselte Jézus Krisztus öt sebét, a naponta szentáldozott és szentmisét mutatott be, ennek ellenére – ha olvasunk a gyónásairól –, látjuk, milyen erős kísértései voltak. 

– Minél közelebb kerül az ember Istenhez, annál gyarlóbbnak, bűnösebbnek, méltatlannak érzi önmagát Isten szeretetére.

— Olyan bűnöket is felfedez életében, amit korábban nem is tartott annak.
Nehéz a zarándokút, ugyanakkor boldogító.

— Az aranymetszés a legtökéletesebb arány, amely fellelhető a művészetben, egy dallam harmóniájában, a természetben, az emberi test arányaiban, a kereszt formájában is, jelen van egy darabban, szerepben természetes egyensúlyt teremtve. Ön egyik beszélgetésében így fogalmazott, egy szerepnek meg kell találni a fixa ideáját, igazodási pontját, vagyis az igazságát, hogy létrejöjjön a harmónia, az egyensúly.
Az aranymetszés egy szakaszt két részre bont, benne a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagy az egészhez, dinamikussá téve az egészet. Sokak szerint ez a legszebb, legtökéletesebb arány.
A lélek se maradjon ki e felsorolásból. Ön szerint hol van annak aranymetszés pontja? Ha ezt az arányt nézzük, Isten ebben a metszéspontban van jelen az ember életében?

– Így kellene lennie. Nézzünk a keresztre! Édesapám matematika-földrajz szakos tanár volt. Tőle tanultam, hogy az egyetlen létező szám a nulla, az összes többi hozzá képest absztrakt. A nulla a kereszt vízszintes és függőleges kereszteződésében van, ahol ott pulzál az origó, a viszonyulási pont, vagyis Jézus Szentséges Szíve, amit értünk adott, és amit a Szűzanya szeplőtelen szívéből kapott. Mi más lehetőség van számunkra, minthogy ezt a harmóniát a szemünk előtt tartsuk. Az Istentől kapott talentumaink jó kiérlelése a tehetség, a megszentelődés. A talentumok nem használata a tehetségtelenség, az Istentől kapott ajándékok elherdálása. A talentumok öntörvényű használata viszont a gonoszság, ami a harmóniával szembe megy. A lelki békétlenség, a kielégületlenség, a bírvágy maga a pokol. Amikor az ember már felfogja, hogy képességei Istentől vannak, az már egy lehetőség arra, hogy gyomlálja azt, és akkor eljuthat a harmóniára.

– Legnagyobb bűneink közé tartoznak a mulasztásaink. Azért az emberért is felelősek vagyunk, aki nem jut el a hitre.

– Egy középkori szent és filozófus mondta, hogy a legnagyobb bűnök Isten előtt nem azon vétkek lesznek, amiket meggyónunk, mielőtt odaérünk, hanem a mulasztásaink. Az Úr Jézus tanítványai nem farizeusok, írástudók, hanem egyszerű halászok voltak, akik szívében még volt hely Istennek, mégis cserbenhagyták Jézust a Getszemáni-kertben.

– Mély hite meghatározó a hivatásában? Milyen szerepeket vállal el?

– Színészként is ellent kell mondjak, ha olyan a feladat. Nem azt jelenti, hogy nem játszok el negatív szerepeket. Például a Passióban eljátszom Jézust, Pilátust, Pétert és Júdást is, mert az egész mű a feltámadásban fogan. Erre mondja József Attila: "az igazat mondd, ne csak a valódit". Mert az igazság fölötte áll a valóságnak. Születünk, meghalunk, ez a valóság, de mi az igazság? Az, hogy van feltámadás, mert Jézus az út az igaság és az élet. De ami nem az életet, az igazságot szolgálja – mint a Jézus Krisztus szupersztár –, ott nem játszom el Jézus szerepét, mert abban Ő nem támad fel, ez a racionalizmus baromsága, vagyis bűn. A másik példa az István, a király rockopera. Először is a címe, miért nem Szent István, a király? Nem vállalok olyan szerepet, ahol Szent István a darabban azt mondja: "Veled Uram, de nélküled". Egyébként is, ő ilyet nem mondott, ez a mondat egy független értékrendre utal, ami nem jó. Hogyan szavazhatnék például egy független jelöltre, aki maga sem tudja, mit akar? Milyen jogon kérem számon az közösségi cselekedeteit, ha ő sem tudja, mit kellene tennie? Párton kívüli lehet valaki, de független nem. Ott a legnagyobb a relativizmus csábítása, ahol mindenkinek igaza van. Ha ez lenne az igazság, akkor az emberek külön-külön univerzumok, istenek lennének.

– A se hideg se meleg állapotot a laodiceai közösségről példázza a Szentírás: „Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból” (Jel 3,15).

– Aki küzd és bűnt követ el, annak mindig van módja rendbe tenni az életét. El kell hinnie, hogy így van, mert Jézus nem hiába halt meg. Ha azt fogadom el, hogy hiába halt meg, az a gőg, örök halál.

– Az tud tüzet gyújtani, aki maga is lángol. Ehhez szenvedély szükséges.

– Szenvedélyes ember vagyok. Az apostolok is szenvedélyesek voltak, János is, aki semmivel nem törődve végig a kereszt alatt maradt. De Péter, aki nagyszájú volt szintén szenvedélyes, heves természetű, miért nem mert kimenni a kereszt alá? „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom” (Mt 26,33) – mondta Jézusnak. De mire megszólalt a kakas, háromszor tagadta meg.

– Nem tudjuk, hogy a jövőben bizonyos helyzetekben hogyan fogunk viselkedni, cselekedni.

– Nagyon nehéz, de ha a napom központja a napi szentmisében a szentáldozás, az Úr Jézus, akkor a munkámnak, a magánéletemnek, a családi életemnek is Ő a központja, így nem kell aggódnunk, csalódnunk önmagunkban.

— Naponta találkozik az Úr Jézussal az Oltáriszentségben. A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus különleges találkozást jelenthet majd Önnek. Nagyon várja?

– Nem tudom elmondani, mennyire, mert a Mama olyat készít nekünk, ami elmondhatatlan, de az ember erről bármit is meg szeretne fogalmazni, alul marad. Egyet viszont tudok. A Szűzanya Medjugorjéban ilyen hosszú, titokkal teli, fájdalmas üzenetet még soha nem adott, mint legutóbb. Azt mondja, már ő maga csodálkozik, hogy az Atya még mindig enged. Nem fogok meglepődni, ha a világban lévő katasztrófák és lelki-szellemi fájdalmak erősödni fognak. Egyet tudok, a Mama készíti Fia eucharisztikus irgalmát, és minden lélegzetvételnél közelebb kerülünk hozzá. A 2020-as Eucharisztikus Kongresszus egy nagy jel lesz ebben a folyamatban, ami még nem a végét jelenti. Egyébként a kongresszus hetének környékén ünnepeljük a Kisboldogasszony-, a Fájdalmas Szűzanya ünnepét és Mária Szent Neve napját.

Ha valaki szeretne jól felkészülni a nagy találkozóra, azt javaslom neki, hogy a legbiztosabb lelki ráhangolódásként kapcsolódjon be a napi ötös fogat gyakorlatával.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén működő köznevelési intézmények pedagógusai szakmai napon vettek részt október 17-én, a mátészalkai Széchenyi István Római Katolikus Német Nemzetiségű Általános Iskola és Óvoda intézményben.

A szakmai tanácskozáson a résztvevők matematika és angol órákon a sakk módszerének alkalmazási lehetőségeivel ismerkedtek. Az órákat Stelénné Sárközi Edit és Pállné Kiss Andrea tanítók vezették.

Dienes Béla, a házigazda intézmény vezetője köszöntötte a résztvevőket, röviden bemutatta az iskolát, és a sakk-módszertan lényegét. Elmondta, büszkeséggel tölti el, hogy a 2015 óta egyházmegyei fenntartásban működő nemzetiségi iskola — ahol jelenleg 581 gyermek 24 tanulócsoportban sajátítja el a német nyelvet, emellett az angol nyelv tanulására is van lehetőség —, azzal is büszkélkedhet, hogy az ország három azon iskolái közé tartozik, amelyek referenciaintézményként vesznek részt a Polgár Judit Sakkpalota programja alapján működő képességfejlesztő foglalkozásokon.

A szakmai tanácskozáson Molnár Katalin EKIF főigazgató is részt vett.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Czine Árpád

A Hit és tudomány vitasorozat második alkalmára ismét annyian voltatok kíváncsiak, hogy alig-alig fértünk el a debreceni Nagyerdei Víztoronyban.
Az est bemutatkozását Berényi András öt gyermekes édesapa, pszichológus, a DEMEK vezetője azzal kezdte, hogy megfordult elmeszociális otthonban, na persze nem mint beteg; ápolóként volt alkalma pszichiátria betegeket kezelni. Dr. Bánfalvi Attila a Debreceni Egyetem Magatartástudományi Intézetének egyetemi docense már az elején Karinthy sorait idézve („Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.”) kategorizálta magát a nem hívők közé. Az orvosantropológiát, a pszichiátria aspektusait oktató Attilát sokszor elgondolkoztatja, hogy a mai világban miért van mindenkinek valamilyen orvosi problémája. Dr. Kállai Imre lelkészi feladatai mellett pszichiáternek készül, négy gyermek édesapja. Az est római katolikus válaszadója Szabó József atya volt, aki az egri szemináriumban a papnövendékek lelki képzéséért felel. József atya érdekesnek gondolja, hogy a szentek életében hogyan van jelen a pszichológia.

Hagyományos módon most is az est első kérdését a moderátor, Püski Dániel az Úrréti Református Gyülekezet alapító lelkésze tette fel. Azt kérdezte a válaszadóktól, hogy az ő életükben hogyan jelenik meg a pszichológia, életük során ezzel kapcsolatban milyen élmények érték őket. József atya a szentgyónásokhoz kapcsolódóan vetette fel, hogy mikor másokon segít, maga is gyógyul. Kállai Imre úgy érzi, hogy mindig is benne volt a vágy, hogy embereken segíthessen. A református lelkipásztor szerint, ahogy a pszichiáter, úgy a lelkész is teljes egészében nézi az embert, nem csak egy adott területre koncentrálva. Bánfalvi Attila úgy emlékszik vissza, hogy olvasmányélményei új világot nyitottak meg előtte: Sigmund Freud, a pszichoanalitikus iskola alapítója nagy hatással volt rá. Berényi András pszichológus egy nagyon közeli élményét osztotta meg a hallgatóságga: egy ismerős házaspár családi krízise kapcsán egy pap barátjával közösen ültek le beszélgetni a házaspárral; ekkor döbbent rá, hogy a két szakterületnek együtt kellene dolgozni. Elgondolkoztatta, hogy a pszichológiaoktatásban miért nincs benne a teológia ismerete, illetve fordítva. Milyen jó lenne, ha a papok pszichológiában képzettek lennének.

A rövid bemutatkozás után most is a jelenlévők kérdéseit várták a válaszadók. Az első kérdés rögtön arra irányult, hogy lehet-e kapcsolatot vonni a hívők, illetve a nem hívők aránya és a megbetegedések előfordulása között. Kállai Imre leszögezte, hogy rengeteg kutatás volt ilyen témában és egyértelműen megállapítható, hogy a hívők kevésbé lesznek betegek, sőt kevesebb a hívő dohányos is. A testi egészség szorosan összefügg a mentális egészséggel. Később egy másik kérdés - visszautalva erre - azt firtatta, hogy lehet-e mérni a hitet. Illetve, hogy van-e a mentális függéseknek felekezet-függése. Arra, hogy melyik vallás betegítheti meg az embert Kállai Imre nem akart válaszolni; azt azonban elmondta, az lehet megbetegítő, amikor kontextus nélküli egy spirituális élmény.

A hit mérésével kapcsolatban Berényi András felvetette, hogy azért is nehéz, mert egyik nap még hívő vagyok, másik nap kevésbe. Ez egy folyamat, ahogy Pál a Korinthusiakhoz írt levelében is írja: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”. A mai világban egyre több az, aki a „maga módján hisz”, illetve tíz hívő ember hitélménye mind különböző. József atya szerint a hit mérése a parancsok megtartásában mérhető („Aki szeret engem, megtartja tanításomat.”).

Felmerült, hogy a tudatalatti gondolataink befolyásolják a döntéseinket, ezáltal a tetteinket is. Van-e arra tanítás, hogy ezt hogyan lehet irányítani? József atya elmondta, hogy sokat segíthet a szentgyónás, a szemlélődő ima is, illetve kiemelte, hogy Isten karizmákon keresztül gyógyít. További kérdés került terítékre ennek hallatán, mégpedig, hogy lehet-e mércéje a hitnek az, hogy mennyi embert vagyunk képesek a karizmák által gyógyítani. Erre Kállai Imre kijelentette, hogy azért itt nem arról van szó, hogy a szuperhívő kiüríti a kórházakat.

Egy kérdező arra volt kíváncsi, hogy a nem hívő pszichológus hogyan tud segíteni a hívő páciensnek, illetve fordítva. Berényi András pszichológus erre úgy válaszolt, hogy egy-egy terápia során ez nem fontos, hiszen mindenki Isten teremtménye. Persze, ha az illetőnek hithez kapcsolódik a problémája, akkor nem mindegy, hogy kihez fordul segítségért.

Szóba került az is, hogy akinek hívőként pszichés betegsége (pl depressziója) van, az Isten ellen cselekszik-e. József atya felvetette, hogy sok olyan szent volt, aki pszichés betegséggel küszködött. Néri Szent Fülöpnek öngyilkos gondolatai voltak, az atya szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy egy-egy szent a mai orvosi besorolás szerint hová lenne sorolható.

József atya kijelentése, miszerint azzal okozunk a legnagyobb kárt, ha bizonyos szenvedésektől fosztjuk meg a másikat, olyanoktól, amiket át kellene élniük, újabb kérdést vetett fel, méghozzá azt, hogy mi a helyzet a császármetszéssel.

Arra is rákérdeztek a jelenlévők, hogy vajon azért van-e egyre több lelki beteg, mert egyre jobban tudjuk diagnosztizálni a különféle betegségeket. Szóba került az egészséges személyiség is. Kállai Imre szerint nem mindegy, hogy saját magunkat hogyan látjuk.

Az utolsó kérdések megválaszolása már sietősen telt, hiszen a másfél óra ismét szűknek bizonyult. De nem kell aggódni, az eseményen írásban feltett kérdések közül a legjobbakat a Debrecen Úrréti Református Gyülekezet novemberben három alkalommal (10-én, 17-én és 24-én) is feldolgozza a vasárnapi istentiszteleteken prédikáció formájában.

Forrás: www.szoljbeapapnak.blog.hu

A debreceni Szent Erzsébet Otthonban már hagyomány, hogy lakói családjaikkal együtt egy közös vidám napot töltsenek együtt egy őszi napsütéses napon. Idén október 5-én közel 100 vendég gyűlt össze a jó hangulatú Családi napra az intézmény kertjében.
A programot Tóth Attila intézményvezető nyitotta meg, amelyet lakóink és napköziseink közös tánca követett. Vendégeink ezt követően Bot Boróka és Hudák József néptáncos műsorát élvezhették.

A vállalkozó kedvű családok összemérhették tudásukat és ügyességüket is egy vetélkedő segítségével.
A fiatalabb korosztálynak - a Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak és önkénteseinek közreműködésével - ugrálóvár, kézműves foglalkozás, és óriástársas állt rendelkezésére. Czeglédi Józsefné Zsuzsa néni papírfonó bevezette az érdeklődőket a papírfonás rejtelmeibe.
Lakóink és napköziseink az év folyamán sok-sok meglepetéssel készülnek az ünnepekre. Az elkészült ajándékokból kiállítás tekinthető meg október végéig az otthon kiállítótermében.

A finom ebédet követően lehetőség volt mustot préselni és kóstolni, majd Gál Álmos „Szundi”, fazekas mester segítségével ismerkedtünk az agyag formálásában rejlő szépségekkel.
Hálásan köszönjük a munkáját a Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak és önkénteseinek, minden résztvevőnek és segítőnek, hogy az együtt töltött időt sok-sok örömmel és szeretettel töltötték meg.

Hlács Erika
Szent Erzsébet Otthon
Fotó:Hlács Tünde

A város központjában néhány hónapig építési munkálatok folytak a katolikus templom kertjében. Hasulyó János címzetes kanonokot, az egyházközség plébánosát, valamint Varga Zoltán Zsolt restaurátort kérdeztük a fejlesztésekről. 

— A kulturális és közösségi terek infrastrukturális fejlesztése és helyi közösségek szervezésének kiírt pályázatából a balmazújvárosi Római Katolikus Egyházközség 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a magyar központi költségvetési előirányzatból történt a finanszírozás. Augusztus végéig kellett befejezni a munkálatokat, ami meg is történt határidőre.

— Miért merült fel a felújítás gondolata, mit kell tudnunk a munkálatokról?

— Köztudott, hogy minden egyházi évben több körmenet megvallásával mutatják fel hitüket a katolikus hívek. A feltámadási körmenet húsvétkor, az úrnapi pünkösd után két héttel, valamint a templombúcsúkhoz kapcsolódva, változó időpontban van a templom körüli szakrális menet. Balmazújvároson ez pünkösd előtt tíz nappal, Jézus mennybemenetelének ünnepén van, de általában a rá következő vasárnap tartjuk a megemlékezést. Elegáns térburkolatot kapott a templomkert, így ezek a körmenetek méltó környezetben történnek majd a jövőben.

— Ezek után bárki beléphet a templomkertbe és elmélkedhet önmagáról és a világról?

— Eddig is nyitva volt a templomunk kertje mindenki előtt. A járda építésén túl kerti padok kerültek telepítésre, amelyek az említett ünnepi alkalmakkor oltárként is szolgáénak. A templom stílusával harmonizáló öntöttvas térvilágító lámpaoszlopokra szerelték a LED égőket. Ezek adják takarékosan a fényt a járdák mellett.

— A pályázat részeként felújításra került Nepomuki Szent János szobra. Mit kell tudnunk róla?

— Nepomuki Szent János a Pilsen melletti Nepomukban született a 14. század első felében. Prágában és az itáliai Páduában tanult, majd egyházi jogtudós lett. A gyónási titok mártírja lett. Ugyanis IV.Vencel cseh- és német-római király meg akarta tudni felesége gyónásának a tartalmát, de papi esküjéhez ragaszkodva János nem árulta el azt. 1393-ban a király elfogatta, megkínoztatta, és a Károly hídról a Moldvába dobatta. Innen eredeztethető, hogy a hidak, folyók, hajósok, halászok és sóbányászok védőszentje. XIII. Benedek pápa avatta szentté 1729-ben. Közép-Európában, főleg a barokk művészettörténeti korban számos szobrot állítottak neki. A mi templomunk kertjében 1823-ban került felállításra a rá emlékező plasztika.

— A továbbiakban Varga Zoltán Zsoltot kérdezzük, aki a katolikus templom kertjében lévő szobrot restaurálta. Hányadik Nepomuki plasztika restaurálásánál tart. Jelentős városok, különös helyszínek kiemelhetők-e?

— Ez a 33. restaurálásom ebben a tárgyban, igaz, a gödöllőit és a csömörit nem rég másodszor restauráltam mintegy 20 év után.
1991-ben az Országos Műemléki Felügyelet Tudományos Osztálya megbízásából összegyűjtöttem az ország összes kő Nepomuki szobrát és elkezdtem helyszíni felmérésüket. A program sajnos két év után leállt, de a leggazdagabb megyéket sikerült felmérnem. Hazánkban kb. háromszázötven kő Nepomuki található, ebből száz Pest és Heves megyében, a Grassalkovich birtokok centrumában.

— Mindegyik ugyanabból a kőből készült? Van-e csak erre a célra használt anyag, vagy fémből is készültek ilyen művek? Meddig lesz időtálló a mostani restaurálás után ez a szobor?

— A barokkban olyan nagyszámú megrendelés érkezett a kisszámú kőfaragó műhelyekhez, hogy azokat csak puha, gyorsan faragható, de éppen ezért könnyen málló kövekből, nyugaton puha mészkőből, keleten tufából faragták. A festés nem csak élethűbbé tette a szobrokat, de felületvédelmet is jelentett. A jelenlegi restaurálás a balmazújvárosi szobor állagát kb. 20 évre védi meg, érdemes viszont gyakrabban megújítani a festést.

— Nevesebb művészt ki lehet-e emelni a szobrászok közül, vagy mindenki Isten dicsőségére alkotott, netán egyen szobrokról, típustervről van szó?

— A barokk korból a mecénások és nem a szobrászok nevei maradtak fenn. A legjelentősebb maga Grassalkovich (pl. gödöllői, csömöri, mogyoródi szobor), de az Eszterházyak is rendeltek Nepomuki szobrokat. Az első magyar szobrot Székesfehérváron 1705-ben egy osztrák parancsnok állíttatta a kurucok városból való kiverésének emlékére. Itt a szobrászt is ismerjük: Michael Kuglmann. A történet sajátossága, hogy Nepomuki még szentté avatása előtt a Habsburgok patrónusává vált. Nevezhetjük birodalmi szentnek is.

A Közép-Európai ábrázolások mind Jan Brokoffnak a prágai Károly hídon1683-ban felállított bronz szobra variánsai. Különös, hogy már jóval a szentté avatás előtt kialakult János kultusza. A balmazújvárosi hűségesen követi az alapmintát, de van csendre intő, alamizsnát osztó, egy vagy két angyalos és térdeplő változat is. A két legérdekesebb ábrázolás hazánkban Fegyverneken és Pápán látható. Az előbbin János a Madonnának ajánlja fel a halála után épen maradt nyelvét, az utóbbin a vízbefojtás jelenetét faragták ki. Megadatott a lehetőség, hogy az utóbbit én restaurálhattam.

— Minden szobron a feszület az attribútum. Találkozott más megoldással is?

Nepomukinak számos attribútuma van: birétum, feszület, pálmaág, csillagkoszorú, hal, kagyló, könyv, lakat, Jézus-szíve. Az angyalos kompozíciókon az angyalok tartják János helyett az attribútumok egy részét. A birétum (pap-sapka) azért nevezhető attribútumnak, mert olykor nem a fejen, hanem a talapzaton, vagy angyal kezében találjuk.

— Bárkivel beszéltem,mindenkinek nagyon tetszik a szobor színharmóniája, a felület kezelése. Ez a megjelenítés elmondható az ország többi Nepomuki szobráról is?

— A balmazújvárosin kívül nekem még három emléket sikerült kifestenem, az egerszalókit, a pélyit, és a felvidéki tornaljait. Az újraszínezés után sokkal látványosabb és időt állóbb minden Nepomuki Szent János-szobor.

Cs.Tóth János
Nepomuki fotó: Nagy Zoltán

„Én mindig misszió vagyok; te mindig misszió vagy; minden megkeresztelt ember maga egy-egy misszió. Aki szeret, az megmozdul, kilép önmagából, vonz és vonzódik, átadja önmagát a másiknak és életet adó kapcsolatokat teremt. Senki sincs, aki Isten szeretete számára haszontalan és jelentéktelen lenne. A világban mindannyian küldetésben vagyunk, mert minden ember Isten szeretetének gyümölcse” — fogalmaz Ferenc pápa az októberi missziós hónapra írt üzenetében.

Ferenc pápa 2019. október hónapját rendkívüli missziós időszaknak hirdette meg, így emlékezve XV. Benedek pápa Maximum illud kezdetű apostoli levele kihirdetésének (1919. november 30.) századik évfordulójára. Apostoli kezdeményezésével az egyház misszionáriusi elkötelezettségét, misszióját újítja meg még inkább az evangélium szelleméhez igazítva.

E felhívásnak engedve Pócspetri és Máriapócs utcáin minden vasárnap más-más helyen - egy órán át - nyilvános utcai szentírásolvasást tartanak a helyi egyházközség tagjai Szenes István plébános és dr. Fodor Ákos vianney testvér vezetésével.

A magvetés gondolata az elmúlt két vasárnap egyre növekvő lelkesedéssel töltötte el a résztvevő tanúságtevőket. Október 6-án Lukács evangéliumát, október 13-án János evangéliumát olvasták, énekes dicsőítésekkel és imákkal körülvéve. Az esemény színhelyéhez közeli házakból a családok előmerészkednek, hogy hallgassák az evangélium szavát. Többen áldást is kérnek életükre, olyanok is, akik nincsenek szoros kapcsolatban az egyházközség életével.
A program gyümölcse azzal együtt, hogy „megfogan” egy-egy szó az emberekben, a „magvetők” hitének erősödése és elkötelezettségük növekedése Isten iránt – tájékoztatta kezdeményezésükről szerkesztőségünket Szenes István plébános.

Örömhír Sajtóiroda

Free Joomla templates by L.THEME