Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
A Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége meghívására ünnepi szentmisén, ma...
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Az ugandai származású Pater John Baptist Bashobora november második hétvégéjén tartott lelkigyakorla...
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján...
„Értünk lett élet ez a bor és a kenyér,  Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk…”– Nagysikerű találkozót tartottak Fábry Kornél atyával a nyíregyházi gimnáziumban
„Értünk lett élet ez a bor és a...
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő szeme fényét, a szegényeket – Böjte Csaba atya tartott lelkigyakorlatot  az egyházmegye karitász önkénteseinek Máriapócson
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő...
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott...
Elemek szűrése dátum szerint: december 2018

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szertartásrendje:

December 24-én, hétfőn 24.00 órakor éjféli szentmisét mutat be a főpásztor a debreceni Szent Anna-székesegyházban (4024 Debrecen, Szent Anna u. 15).
December 25-én, kedden 10.30 órakor karácsonyi ünnepi szentmisét celebrál a megyéspüspök a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 5).
December 31-én, hétfőn 18.00 órakor év végi hálaadó szentmisét mutat be a főpásztor a debreceni Szent Anna-székesegyházban (4024 Debrecen, Szent Anna u. 15).
Január 1-én, kedden 10.00 órakor újévi ünnepi szentmisét mutat be a főpásztor a debreceni Szent Anna-székesegyházban (4024 Debrecen, Szent Anna u. 15).

Bosák Nándor nyugalmazott püspök ünnepi szertartásrendje:

December 24-én, hétfőn 24.00 órakor éjféli szentmisét mutat be a püspök atya a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 5).
December 26-én, szerdán 10.30 órakor ünnepi szentmisét mutat be a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 5).

Karácsonyi ünnepi szentmisék rendje a debreceni Szent Anna székesegyházban

December 24-e, hétfő:
15.30-kor az egyházközség hittanos gyermekei karácsonyi pásztorjátékot adnak elő templomban.
16 órakor kezdődik Urunk születésének vigíliai (előesti) szentmiséje.
17 - 23 óráig a templom ZÁRVA LESZ.
23 órakor kinyitják a székesegyházat, és az éjféli szentmise kezdéséig énekes-zenés áhítatot tartanak.
24 órakor az éjféli szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatja be.
December 25-26-án, Karácsony 1. és 2. napján vasárnapi miserendet (07, 08:30, 10, 11:30, 18) tartják a székesegyházban.
Január 1-én, kedden szintén a vasárnapi miserendet (07, 08:30, 10, 11:30, 18) tartják a székesegyházban, a 10.00-órakor kezdődő szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatja be.

Ünnepi miserend a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban itt található:

http://magyaroknagyasszonya.dnyem.hu/?p=3761

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Dicsőség mennyben az Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek” – hangzik fel karácsonykor az Istent dicsőítő hálaének. Az egy, igaz, végtelen fölségű Isten emberré lett, kisgyermekként megjelent a földön. A csodálatos, de felfoghatatlan misztérium szíven találja az embert, és arra ösztönzi, hogy követve a betlehemi csillagot, haladjon élete végcélja, vagyis Jézus felé.

„Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).

A világban rengeteg a rossz, az önzés, a szeretetlenség, a bűn. Vajon érdemes volt-e Istennek emberré lennie? Sajnos megtapasztaljuk azt is, hogy gyengeségünk, bűnre való hajlamunk miatt nemcsak kívül, hanem belül is, bennünk is sok a bűn. Ezért mindenkinek magának is fel kell tennie ezt a kérdést: „Értem érdemes volt?” A történelem egy időpontján megtestesült az Ige, hogy minden ember életének értelmet adjon.
Az, hogy Jézus Krisztus a világra született, számunkra feladatot jelent. Ajándékba kaptuk a létezésünket Istentől, életre hívott bennünket, időt adott, amit itt a földön eltöltünk, s arra adta, hogy mi is emberré, jó emberré legyünk.

Advent idején gyakran énekeljük szép énekünket: „Ébredj ember mély álmodból, megszabadulsz rabságodból.” Ébredj ember, és álmodj valami nagyot, valami szépet, emberhez és Istenhez is méltót, és hogy ha majd felébreszt a kegyelem, akkor váltsd valóra, amit álmodtál.
Az első igazi „adventi álmot” Jákob álmodta, amikor látta, hogy van egy létra a menny és a föld között (vö.: Ter 28,12), amin fölérhetünk Istenhez. A létra pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus, a Közvetítő, aki azért jött el, hogy magához emeljen és részesítsen bennünket az isteni életben. Ő közösséget vállalt velünk, hogy helyreállítsa a kapcsolatot Isten és ember között. Azért jött, hogy reménységet gyújtson szívünkben, és megajándékozzon bennünket saját magával. Mert Ő az igazi ajándék minden ember számára.

Jézus azért jött, hogy velünk maradjon. Azért, hogy megismerjük és felismerjük a szeretet arcát. Békét, életet és valódi örömet ajándékoz ma is. Tőle megtanulhatjuk, hogy csak a szeretet teszi igazán boldoggá az embert, s nem az evilági javak. Ezt kell a hit által felismernünk, befogadnunk és életre váltanunk. Boldogok, akik, felismerik a szeretet megnyilvánulásaiban Istent, nekik örömmel van tele a szívük.

Istennek, az Atyának is van egy álma minden emberről: „...hogy Fiának képmását öltsék magukra...” (Róm 8,29) Jézus példát mutatott földi életében a szeretetre. Ez pedig a másokért odaadott élet. Az idei, ifjúságról szóló Püspöki Szinódus záródokumentumában olvashatjuk, hogy „sajnos túl sok időt töltünk azzal a kérdéssel, hogy „Ki vagyok én?”, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk: „Kiért vagyok én?” Ahogy Jézus értünk lett emberré, mi is másokért lehetünk igaz, jó emberekké, és megajándékozhatjuk Istent a szeretet gyakorlásával.

A ránk bízott, rendelkezésre álló időnk gyorsan „múlik”, de vajon mivel „telik”? Amikor a mi időnk teljessége elérkezik, csak Isten Fiának képmását magunkra öltve állhatunk majd meg Őelőtte. Legeza József görögkatolikus parókus költői gondolata szerint, mi „mindannyian földre hullott istencseppek vagyunk, akik mint a harmat, felismeri hasonlóságát a tengerrel”. Kell, hogy ez a hasonlóság megmutatkozzék rajtunk!

A karácsony olyan, mint egy üstökös, amire az emberek izgatottan várnak, felkészülnek a látványra, majd „az üstökös elhúz” és minden folytatódik tovább. Sokat készülünk most is az ünnepre, és majd minden menni fog tovább ugyanúgy, mint azelőtt, vagy valami meg fog változni bennünk? Munkálkodjunk azon, hogy új emberekké legyünk, akik minden nap magukra öltik a szeretet arcát. Ez nem képmutatás, hanem Krisztus szeretetének megélése.
Ebben csodálatos példaképünk Mária, a Boldogságos Szűzanya, aki igent mondott Isten akaratára, Isten „álmára”, és rajta keresztül világra jöhetett Isten szeretete. Keresztény emberként feladatunk, hogy rajtunk keresztül is világra jöhessen minden nap ez a szeretet.

„Ébredj ember mély álmodból!” – Támadjunk fel a sötétségből a világosságra, a bűnből az erényre, váltsuk valóra azt a gyönyörű tervet, amit Isten álmodott meg rólunk. Fogadjuk be a gyermek Jézus örömét, szeretetét és ezt adjuk át egymásnak, hogy az emberek újra megértsék az advent és a karácsony lényegét, az örömet, mi magunk pedig haladhassunk előre az élet, az idők teljessége felé.

Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek szeretettel:

Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi
megyéspüspök

Fotó:Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, készült 2017 karácsonyán, az éjféli szentmisén - Debrecen, Szent Anna-székesegyház

A nagycserkeszi általános iskolában december 19-én, karácsonyi ünnepségre készültek a tanárok, diákok, szülők, és nem is sejtették, hogy az idei ünnep meglepetéseket tartogat számukra. A tornateremben elhelyezett karácsonyfa alatt a színes, csillogó papírba csomagolt ajándékokra kíváncsi tekintetek szegeződtek. „Mint az igazi karácsonykor!” — lelkendeztek a gyermekek, amely sokatmondó üzenet volt a számunkra. A település — többségében hátrányos helyzetű — családjai anyagi nehézségekkel küzdenek. Éppen ezért esett a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász munkatársai választása erre az iskolára, ahol most minden gyermek ajándékcsomaggal térhetett haza. Az „igazi karácsony” a nyíregyházi Szent Imre római katolikus köznevelési intézmény diákjainak, és a Jósa András Múzeum munkatársainak köszönhető, az ajándékokat Mészáros László egyházmegyei karitászigazgató adta át.

A „szentimrés” diákok már több éven keresztül úgy készülnek a karácsonyra, hogy csomagokat állítanak össze egy-egy ismeretlen diáktársuk számára, így átélik az ajándékozás örömét. Mészáros László egyházmegyei karitászigazgató kezdeményezésére a nehézsorsú gyermekek részére idén a többi egyházmegyei fenntartású köznevelési intézmény is készített ajándékcsomagokat, adományaik a saját településükön élő rászoruló gyermekek karácsonyát színesítik.

A mátészalkai gyermekekre is meglepetés vár. A katolikus általános iskola közreműködésével advent elején egy karácsonyfát állítottak fel az egyházközség templomában, amelyet 90 db. szám díszít, egy-egy gyerek kívánságával. Van, ki kesztyűt, sálat, lyukas cipő helyett új csizmát kér. A kívánságok teljesítése a templomba járó emberekre vár, az ajándékok átadására pedig ünnepélyes keretek között kerül sor.

Az iskolai ünnepségeken túl a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye majd minden településén átérezhetik az adakozás örömét az emberek. A 60 karitász csoporthoz mintegy 1000 önkéntes tartozik. Van, hogy egy-egy településen (Ajak, Napkor, Nyíregyháza) 50-60 fő önkéntes segíti a szervezet munkáját. A csoportok által összegyűjtött adományokat főként a saját településükön élő emberek kapják meg, de jut belőle azon egyházközségekhez is, ahol még nem működik karitatív közösség. A közelmúltban több mint 300 adag meleg étellel is kedveskedtek a nehéz sorsú embereknek Nyíregyházán a karitász irodánál — számolt be szerkesztőségünknek Mészáros László karitászigazgató. Hasonló kezdeményezéssel találkozunk a debreceni Szent Anna-székesegyháznál is, ahol két fiatal vállalkozó főz egy-egy tányér ételt közel 300 éhezőnek december 22-én.

A karitász önkéntes munkatársai nem csak karácsonykor, hanem egész évben segítik a rászoruló, nehéz sorsú embereket, és sokszor lelki segítséget is adnak, azzal, hogy meghallgatják őket. A bajban lévő ember számára a legnagyobb segítség egy másik ember jelenléte, segítségadása. Az önkéntesek fáradhatatlan, áldozatos munkája a munkaidő után, szabadidő terhére, hétvégére korlátozódik, mégsem panaszkodnak, szolgálatukat szeretettel végzik, ezért köszönet és hála illeti őket.

Áldja meg Isten a karitász munkatársak, önkéntesek életét, szolgáló szeretetét, és adjon további erőt, jókedvet munkájukhoz!

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. december 20., csütörtök 14:23

Tegyünk kis dolgokat nagy-nagy szeretettel!

„A kórházban találkoztam egy nagyon aranyos kilencven éves nénivel, akivel nem nagyon tudtam beszélgetni, mert egy igazi tanyán élő, szűkszavú mamóka volt. Nagyon megszerettem, és éreztem, hogy magányos. Előfordult, hogy húsz percet is kint ültem mellette a folyosón. És csak ültem. Ez nem egy üres jelenlét volt, hanem hozzákapcsolódtam, és megpróbáltam érzelmileg átvenni az ő hangulatát, és éreztetni vele, hogy ott vagyok. Később megköszönte, milyen jó volt, hogy mellette voltam.”

A szolgálat, amit Szokolai Katus, a debreceni Katolikus Beteglátogató Szolgálat Alapítvány vezető koordinátora, és munkatársai végeznek, hiánypótló. Munkájuk felbecsülhetetlen. Nem pénzben és anyagi javakban mérve. Kórházban fekvő betegek napjait teszik könnyedebbé. A magányosoknak társat, a szorongóknak megnyugvást, a félelmet átélőnek vigasztalást nyújtanak.

Pár éve lehetett, amikor a Megtestesülés Plébánián a beteglátogató képzést megszervezted. Akkor az asztal körül 25-30 érdeklődő ült. Közülük olyanok, akik ma már a munkatársaid. Mi a célja a beteglátogatásnak?

Az elsődleges célja a beteg lelki jóléte. Ha kórházba kerülünk, nagyon nehéz elfogadnunk a helyzetünket, elhagynunk az otthonunkat akár egy napra, vagy csak fél napra hátra hagyni a családunkat. Nagyon sok gondolat és érzés kavarog ilyenkor fejünkben, és a szívünkben. Magányosak és kiszolgáltatottak vagyunk, kérdések fogalmazódnak meg bennük, amelyekre nehéz választ találni. Ilyenkor van időnk gondolkodni, elmélkedni, miért is történt ez velünk, hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe?
Az önkéntes beteglátogatók segítenek ezeket az érzéseket és kérdéseket megfejteni. Nem ők fogják megmondani, hogy mi miért van, vagy milyen megoldási javaslatok lehetnek, de segíthetnek a betegben feltárni azokat az erőforrásokat, amelyekkel azután ő élni tud a gyógyulási folyamat során. Én azt tapasztalom, hogy nagyon sok beteg ember nem osztja meg a családjával az érzéseit és gondolatait, mert nem akarja terhelni a hozzátartozóit, rokonait. Ilyenkor jön a beteglátogató, aki teljesen kívülálló. Tiszta lappal indul, aki felajánlja a betegnek, hogy „én itt vagyok, bennem megbízhatsz”. Az önkéntes nem ismeri azokat az embereket, akikről szó van, ezért a betegek bármit megoszthatnak vele.

Mi alapján döntöd el, hogy kit látogatsz?

Régen az volt a gyakorlat, hogy a katolikus a katolikust látogatta, a református a reformátust, felekezeti beteglátogatás történt. Mi ma már ökumenikus szellemben működünk, igyekszünk minden embert megszólítani. Nem az az első kérdésünk, hogy ki milyen vallású, hanem az hogy: hogy vagy? Tudunk-e segíteni valamiben? A kórházi dolgozókat megkérdezzük, hiszen ők látják, milyen a betegek lelki állapota, hangulata, kinek van szüksége elbeszélgetésre, kik azok, akiket nem látogatnak. „Holnap Marika nénit műtik. Kicsit fél, a családja messze van, és jó lenne valakivel beszélgetnie”. De van olyan is, hogy mondják: „de jó hogy jöttetek, itt nagy szüksége van mindenkinek a beszélgetésre”. Akkor beköszönünk minden szobába és bemutatkozunk, mert úgy alakul ki a bizalmi kapcsolat, ami gyógyító erővel bírhat, ha a beteg az önkéntest is egy kicsit megismeri.

A beszélgetés közben derül ki, hogy ki milyen lelkiséget képvisel, és akkor kerülhet elő a Szentírás.

Mindig van a táskánkban igekártya, és könyvjelző, viszek imakönyvet és újságokat, de soha nem ezzel kezdek. Mindig a beteg határozza meg, miről szeretne beszélgetni. Ha az otthon maradottakról, a családról szeretne, az időjárásról vagy problémáiról, félelmeiről, akkor mi ahhoz alkalmazkodunk. Azért fontos az önkénteseknek képzéseinken részt venni, mert nagy a felelősségem abban, hogy kit engedek a beteg mellé. Fontos, hogy egy önkéntes milyen lelkülettel lép oda a betegágyhoz, milyen motivációval érkezik. Nagyon sok önkéntes úgy képzeli, hogy majd megváltja a világot, és nagyon mély beszélgetésekbe kezd. Nekem el kell fogadnom azt, amit a beteg felajánl. Ha nem szeretne hozzám szólni, akkor azt tiszteletben kell tartani. Volt egy nagyon aranyos kilencven éves néni, akivel nem nagyon tudtam beszélgetni, mert egy igazi tanyán élő, szűkszavú mamóka volt. Nagyon megszerettem, és éreztem, hogy magányos. Előfordult, hogy húsz percet is kint ültem mellette a folyosón. És csak ültem. Ez nem egy üres jelenlét volt, hanem hozzákapcsolódtam, és megpróbáltam érzelmileg átvenni az ő hangulatát, és éreztetni vele, hogy ott vagyok. Később megköszönte, milyen jó volt, hogy mellette voltam.

Ha a hozzátartozónk kórházba kerül, abba a család is egy kicsit megbetegszik. Mit tapasztalsz: milyen a család és a beteg lelki kapcsolata?

Nagyon sok olyan beteggel találkozunk, akik nem osztják meg érzéseiket a hozzátartozóival. A hozzátartozónak legalább olyan nehéz átvészelni ezeket a napokat. Mind a két részről fel kellene ismerni, hogy ilyenkor nem szabad magunkba zárkózni. Nyissunk a másik felé! A betegség lehet olyan szempontból jó, hogy közelebb kerülhetnek az emberek egymáshoz, mert a magyarok lelkületében az van, hogy nem beszélünk róla. Mert erős vagyok, meg tudom csinálni. Egy szülőnek nagyon nehéz a gyermekével beszélni az érzéseiről. A gyerek szemében olyan hatalmas a szülő, de a szerepek megváltozhatnak, és a gyerek szeretne segíteni. Nem csak fizikailag ápolni, hanem lelkileg is.

Hogyan segíthet a hozzátartozó a beteg embertársain?

A legtöbb, amit megtehet, hogy ott van a beteg mellett teljes odaadással. Igyekezzen a hozzátartozó is kiüresíteni a lelkét, azért, hogy a beteg érezze, abban a fél vagy egy órában csak vele foglalkoznak. A jelenlét gyógyítja a beteget. Hozzátartozóként nagyon sok elképzelésünk van, hogyan szeretnénk gondozni betegeinket, vagy hogyan szeretnénk utolsó útjára elkísérni, de nem biztos, hogy az elképzeléseinket meg tudjuk valósítani, mert a protokoll és szabály nem teszi lehetővé. De ha én minden nap látogatom, ott vagyok mellette, meghallgatom, szeretetemet közvetítem felé, akkor mindent megtettem, amit emberileg meg lehetett tenni.

Volt egy kezdeményezésed „Gyógyító üzenet” címmel.

2015-ben hirdettem meg először a „Gyógyító üzenet” akciót, amelynek lényege az volt, hogy bárki üzenhet a kórházban gyógyulóknak egy jó szóval, egy mondattal, egy kedvenc verssel. Nem több oldalas levélváltás, csak egy rövid üzenet. Például: „Ismeretlenül is gondolok rád, ez a kedvenc versem, gyógyulj meg, biztatásul elküldöm neked.” Majdnem hatszáz levél érkezett. Karácsonykor szétosztottuk, és már akkor nagyon sok visszajelzést kaptunk. Több beteg meglepetten kérdezte: „Komolyan, valaki ismeretlenül szánt rám két-három percet?” Adventi időszakban még nehezebb kórházban lenni. Meghatotta a betegeket, hogy adnak nekik erőt és gondolnak rájuk. Kedvenc történetem, amikor a pszichiátrián is meglátogattuk a bent lévőket, majd februárban a betegek világnapján Ferenc pápa üzenetével visszatértünk. Felismert az egyik beteg, behívott a szobájába, és a fiókjából kivette a gyógyító üzenetet. Minden nap elolvassa, ez ad reményt a gyógyulásához.

„Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.” Ez Teréz anya gondolata. Mi a te gondolatod?

Azt szoktam mondani, hogy a legkisebb dolognak is örülni kell. Ha valaki szeretettel fordul feléd, vagy ha integet neked az ágyából, amikor elmész, és visszavár, adj hálát. Ezek olyan nagy dolgok. Először találkozol valakivel, és ismeretlenül is kapsz egy kedves mosolyt, egy jó szót. Ezt nagyon értékelni kell. Ahhoz hogy valaki jó önkéntes legyen, nagyon fontos a nyitottság, hogy akarja megismerni a másik embert, és akarja szeretni a másik embert. E nélkül nem megy. Nagyon szeretem Márai Sándornak azt a gondolatát, hogy: „a megismerés szeretet.” Meg akarom ismerni, hogy szerethessem és szeretni akarom, hogy meg tudjam ismerni. Aki jó önkéntes beteglátogató szeretne lenni, az legyen a betegekre kíváncsi, legyen feléjük nyitott.

Szoktál olyannal találkozni, amikor a beteglátogató pityereg? Gondolom ilyet nem szabad. Emberi sorsok terheit cipeled. Hogyan töltekezel?

Szoktam, persze. De nem baj. Ez egy nagyon nehéz terep. Még nekem is nehéz, és mindig mondom, hogy nem lehet elég jónak lenni. Vannak olyan esetek, amikor nagyon elfáradok, és nehezen teszem túl magam a látottakon, a hallottakon, ilyenkor fontos, hogy megtaláljam a feltöltődési lehetőségeket. Valaki a közösségben, a zenében, a sportban. Én magányos farkas vagyok, bemegyek a templomba és megszólítom az Urat: „Nézd, ma ezzel és ezzel találkoztam.” Igyekszem sétálva vagy villamossal hazajönni, így van időm egy kicsit beszélgetni a jó Istennel.
A legtöbb, amit tehetek: rá szánom az időmet, meghallgatom. Ahogy Teréz anya mondta: ”Tegyünk kis dolgokat nagy-nagy szeretettel.”

Geréné Sárga Monika
médiaképzős hallgató

Katolikus Beteglátogató Szolgálat Alapítvány
bankszámlaszám: 11738008-20893868 OTP
adószám: 18648427-1-09

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
facebook/szokolai.katus

„Tegyük szebbé 20 család karácsonyát” címet viselő hagyományos plébániai segély-akciónkat ez év adventi időszakában a szokásostól eltérő módon rendeztük meg. Az egyeki Szent József Plébánia közössége, Papp László plébános, és Kirilla Pál, a római katolikus oktatási intézményünk igazgatója december 14-én azokat a családokat hívta a terített asztal mellé, ahol több gyermeket nevelnek, igent mondtak az életre, és elfogadták a gyermekeket Isten ajándékaként.

A vacsora vendégként köszönthettük Bódi Györgyöt, Gyuri bácsit, aki egy közösségfejlesztő célt szolgáló projekt lebonyolításában vállal segítő szerepet. Szolgálatuk köszöneteként sekrestyésünk, az egyházközségünk képviselő testületi tagjai, ministránsai, további egyházszolgái és övéik most a fehér abrosz terítékénél is találkozhattak.

A gyülekező zenés forgatagában Barkóczi Zoltán zongorajátékával biztosította a rendezvény kellemes zenei hátterét. Laci atya köszöntőjében megfogalmazódott, hogy a szívünkben hordozott szép alapokat a felszínre hozva élhetünk Istennek tetsző életet. Az alkalmat megtisztelve, lelkiismeretes óvodásaink és iskolásaink műsorral is készültek a szülők és a pedagógusok felkészítésének köszönhetően. A Csiribiri és a Csipkebogyó néptáncegyütteseink vidámságot hoztak közénk. A négy gyertya meséjét is igazi gyermeki tiszta szívvel adták elő, a remény gyertyájával pedig közös énekünk kíséretében ragyogott fel az adventi gyertyák fénye. Egy kedves testvérpár, Cintia és Zsanett Móra László: Karácsonyi Csengő c. versét mondták el, majd Cintia csengő hangján egy Téli menüettet énekelt. Elhangzott néhány ajándékötlet, amelyek nem kerülnek pénzbe. Ilyen többek között néhány szép dal, melyeket Petró Dalma - művészeti iskolánk énektanára- színvonalas előadásában, csodálatos hangjával egy csokorban adott át nekünk.

Hála legyen Istennek, hogy valamennyien részesei lehettünk ez estének. Látva a jelenlévők tekintetét, mosolyát, meghitt beszélgetését, a gyerekek önfeledt játékát megtapasztaltuk, hogy nagyon meghatározó a személyes találkozás.

A társadalmi kohézió erősítése az egyházak és civil szervezetek közösségfejlesztő tevékenységének bővítésével EFOP-1.3.7-17-2017 pályázat keretében valósult meg a rendezvény.

Pappné Fekete Mónika

Fotó: Bódi Viktor

 

 

„Sok évvel ezelőtt, amikor Dél-Afrikában éltem, egy metodista lelkész barátommal beszélgettem. A szememre hányta, hogy mi, katolikusok, megváltoztatjuk a Bibliát, példaként az Eukharisztiát hozva fel. Hiszen Jézus mint közel-keleti ember nagyon sokszor beszélt tanítványaihoz példázatokban. Erre én a következőket mondtam: ha Jézus valóban képletesen beszélt arról, hogy a kenyér az ő teste, akkor bizony mi, katolikusok bálványimádók vagyunk.”

Raymound de Souza, a Máltai és a Jeruzsálemi Lovagrend tagja, a legnagyobb katolikus életvédő szervezet, a Human Life International munkatársa „Ez az én testem.” – „Valóság vagy csak jelkép?” címmel tartott előadást december 6-án, a debreceni Szent László Domonkos-templomban.

Az alábbiakban az előadás erősen rövidített változata olvasható:

Jézus a Szentírásban számos esetben beszél példázatokban és sokszor szó szerint értendők a mondatai. Ő maga teszi világossá számunkra, hogyan is értsük szavait, és nagyon jellemzőek a hallgatóságának reakciói is.
Amikor Nikodémusnak azt mondja: „... ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát” (Jn 3,3). A főpap értetlenkedésére elmagyarázza, mit jelent vízből és Szentlélekből újjászületni. Egy másik alkalommal, amikor beteg barátjához, Lázárhoz hívják, így szól: „A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból”. A tanítványok ezt a jelképes megfogalmazást szó szerint értik, ám Jézus rögtön kiigazítja őket: „Lázár meghalt ...” (Jn 11, 11-15). Amikor tehát Jézus példázatokban beszél, a hallgatósága általában nem érti, de Jézus mindig ad magyarázatot.

Máskor teljesen szó szerint, konkrétan fogalmaz. Amikor a tetőn át leengedik hozzá a béna embert, hogy meggyógyítsa, azzal kezdi, hogy megbocsátja bűneit. Egészen konkrét értelemben! A farizeusok ezt meg is értik és természetesen megbotránkoznak, hiszen a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg. Jézus ezután fizikailag is meggyógyítja a béna embert, pont azért, hogy elhiggyék a bűnbocsánatra való hatalmát.
A mai témánk szempontjából kulcsfontosságú jelenetét írja le János evangéliumának 6. fejezete. A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szól az őt lelkesen követő tömeghez: „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből száll alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért” (Jn 6, 51). Később pedig: „Mert az én testem valóságos étel és az én vérem valóságos ital” (Jn 6, 55). A hallgatóság ezt - nagyon helyesen - szó szerint értette. Jézusnak nem kellett magyaráznia, de sokak számára nagyon kemény beszédnek tűnt. Voltak, akik ezután már nem tartottak Jézussal. Erre az alkalomra tekinthetünk úgy, mint az első egyházszakadásra. Jézus nem hívja vissza a távozókat, mert neki arra van szüksége, hogy olyanok kövessék, akik hitvallást tesznek mellette. Arra is fel van készülve, hogy a tizenkét apostol otthagyja őt. „Talán ti is el akartok menni?” - kérdezi őket. „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak” - feleli Péter (Jn 6, 67-68). Ő sem érti Jézus szavait, de hisz bennük, és megvallja hitét. Ez a második fajta reakció: vannak, akik elhagyják őt, vannak, akik hitet tesznek mellette. A fejezet végén Jézus még rámutat Júdásra: „Egy közületek mégis ördög”. Júdás viselkedése a harmadik lehetséges válasz: Júdás nem híve Jézusnak, mégis vele marad. Ma is sokan vannak, akik megmaradnak az egyházon belül, mert valami miatt ez kényelmes nekik, de nem hisznek.

Egy évvel az előzőek után, az utolsó vacsorán is teljesen konkrétan fogalmaz Jézus: „Ez az én testem”. Nem azt mondja, hogy ez jelképezi az én testemet. Más nyelvekben ez a mondat tartalmazza a létigét (van), ami ugyanolyan konkréttá teszi a kijelentést, mint mikor a csipkebokorból szólt az Úr Mózeshez: „Vagyok, aki vagyok”.

Az, hogy az Oltáriszentségben Krisztus teste valóságosan jelen van, a korai keresztényeknél egyértelmű, köztudott dolog: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés?” (1 Kor 10, 16) A következő fejezetben pedig Szent Pál szót emel az Oltáriszentség méltatlan vétele ellen. A korai egyházatyák úgy írják le az Oltáriszentséget, ahogy mi látjuk. Az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadás sem érintette ezt a hittételt. Működésének kezdetén még Luther Márton sem tagadta Krisztus valóságos jelenlétét, hanem a Tanítóhivatallal fordult szembe, és ezzel vette kezdetét az a folyamat, amelynek nyomán mára már megsokszorozódott a különböző keresztény felekezetek száma, ugyanannyiféle tanítással.
Egyvalaki még biztosan hiszi Krisztus valóságos jelenlétét a szentostyában: az ördög. Ezért kell annyira figyelniük az áldoztató papoknak: vajon mindenki tényleg magához veszi az ostyát a kézbe áldozók közül? A Vatikán egyes templomaiban „eukharisztikus őr” áll a pap mellett és végzi ezt a feladatot. Én magam, engesztelésül az Oltáriszentség ellen elkövetett bűnökért, megfogadtam, hogy mindig csak nyelvre fogok áldozni.
Elengedhetetlennek tartom, hogy újból felfedezzük az Eukharisztia szentségét, hogy megújítsa az emberek hitét és odaadását. Egy protestáns amerikai mondta: „Ti, katolikusok képmutatók vagytok. Azt mondjátok, hogy hisztek, de otthagyjátok Őt egy hétig egy dobozba zárva. Aztán a következő vasárnap esetleg elmentek templomba. Ha én azt hinném, amit ti, olyan sokat lennék Vele, amennyit csak tudok.”

Az előadáson tolmácsolt: Papp Eszter

Lejegyezte: Lieli Mariann

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A nyírbátori Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnáziumban Csapos Zsolt intézményvezető-helyettes úr kezdeményezésére egy hónappal ezelőtt megalakult az egyházközség felnőtt énekkara.

A kórus vezetője Ruszkovics Éva, karvezető, ének-zene szakos tanárnő. Tagjai pedagógusok, iskolai dolgozók, zenekedvelő gimnazisták, és lelkes szülők. Az énekkar először az iskolai adventi gyertyagyújtáson lépett fel, ahol karácsonyi énekekkel tette még meghittebbé az ünnepi hangulatot. Legközelebb december 23-án, advent negyedik vasárnapján, a 11 órakor kezdődő misén hallhatóak a római katolikus templomban.

Terdik Anett
tanító,kórustag

"A hajléktalan embernek elsősorban egy másik emberre van szüksége." Ezzel a mottóval fiatal vállalkozók már második alkalommal készítenek 300 adag meleg ételt a hajléktalanok, nehéz anyagi körülmények között élő családok és egyedülálló emberek részére a debreceni Szent Anna-székesegyház udvarán. Idén, december 22-én, szombaton az ebéd 11.30-ra készül el, amely elvitelre is kérhető.
A kezdeményezés fővédnöke dr. Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa örömmel ad helyet e nemes cselekedetnek.

Fotó: Öröm-Hír sajtóiroda (Ételosztás 2017 karácsonyán.)

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. december 16., vasárnap 15:11

Karnyújtásnyi távolságban a szeretet

„Ekkor megkérdezte Jánost a tömeg: „Mit cselekedjünk tehát?” Ő azt felelte nekik: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképp tegyen.” Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek és megkérdezték tőle: „Mester! Mit cselekedjünk?” Ő ezt válaszolta nekik: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit cselekedjünk?” Azt mondta nekik: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.” A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti” (Lk 3,10-18)

A szeretet igazságot követel. A Katekizmus Kompendiumában olvassuk: „Az igazságosság állandó és szilárd akarat arra, hogy megadja másoknak azt, amivel tartozik nekik.” (301) Ebben a szakaszban Keresztelő Szent János két szinten mutat rá az igazságra a felebarátom felé. Az első szinten azt mondja a vámosoknak és a katonáknak, hogy legyenek megelégedve, azzal a pénzzel, amit megérdemelten kapnak. A második szint tovább megy. Azt kéri, hogy osszuk szét a feleslegünket a szükséget szenvedők között. Ez a felesleg bárhol jelentkezhet: szekrényünkben, az éléskamránkban, a bankszámlánkon. Mit tudok szétosztani a szegények között? Egy mondás úgy tartja: Élj szerényen, hogy mások is egyszerűen élhessenek!

Azzal, hogy János felszólítja az embereket a felebaráti szeretetre és az igazságra, föl akarja őket készíteni a Messiás eljövetelére. A felebarátok iránti nyitott a szívek nélkül képtelenek lennének Krisztus erőteljes üzenetének befogadására. A felebaráti szeretet előkészíti a szívet az evangéliumi mag befogadására. Ha a Krisztussal való kapcsolatom kihűlne, csak meg kell kérdeznem: Hogyan szeretek? Önmagam megtalálásához a kulcs mindenekelőtt Isten és mások szolgálatában van elrejtve.

Uram, számodra a szeretet a legnagyobb érték. Még a halálod előtti estén is ezt mondtad: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn.13, 34). A karácsonynak fel kell ébresztenie a szeretetet a szívemben. Jézusom, hadd lássalak meg ma minden emberben, akikkel találkozni fogok.

Öröm-Hír Sajtóiroda - Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Regnum Christi elmélkedés

Boldog Brenner János vértanú áldozópap csontereklyéjét helyezték el a magyar Tarzíciuszként is ismert vértanúpap liturgikus emléknapján 2018. december 15-én, a napkori római katolikus templomban.

Az ereklye fölött Muka Gábor csávolyi plébános (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) Boldog Brenner Jánost ábrázoló festménye látható, amelyet Zubály Lajos plébános áldott meg az ereklye elhelyezésének ünnepén.
A vértanú pap a festményen liturgikus ruhában, piros stólával látható, bal kezében a vértanúság pálmáját tartja, jobb kezével pedig az Oltáriszentséget őrző burzára mutat.
A csontereklyét a Szombathelyi Egyházmegye adományozta a plébános kérésére, amelyet személyes ismerőse, Brenner József atya, János atya testvére is támogatott. Brenner József atya 2009 szeptemberében tartott előadást Napkoron a vértanú bátyjáról Zubály atya meghívására.

Brenner János 1931. december 27-én született Szombathelyen. 1955-ben szentelték pappá és Rábakethelyre helyezték, ahol káplánként szolgált. Buzgó lelkipásztori munkáját nem nézték jó szemmel azok, akik az 1956-os forradalom leverése után legfőbb ellenségeiket az egyház papjaiban látták. 1957. december 15-én éjjel sürgős betegáldoztatás ürügyén kicsalták a plébániáról. A templomban magához vette a betegellátó tarsolyt, melyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével — aki kihívta a plébániáról —, a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással 32 késszúrással megölték. Gyilkosainak a kiléte mind a mai napig ismeretlen, mert a nyomozást akadályoztatták. Temetését az állami hatóságok a kitűzött idő után csak egy órával engedték elvégezni. A szombathelyi Szent Kvirin templom kriptájában temették el.
Boldoggá avatása előtt (2018. május 1-jén volt Szombathelyen) földi maradványait a szombathelyi székesegyházban a Szent Kvirin oltáron helyezték el.

Brenner János atya újmisés jelmondata: „Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik!”
(Róm 8,28)

Ima Brenner János szentté avatásáért

Mindenható örök Isten, aki Boldog János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg őt Egyházadban mielőbbi szentté avatásával is! Égi közbenjárása esdje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és szenvedést a Te országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kovácsné Török Tímea
hittanár, Napkor

Free Joomla templates by L.THEME