december 2019

Az egyházmegyei kórházlelkészi szolgálat kezdeményezésében Papp László egyeki plébános december 12-én mutatott be szentmisét a Balmazújvárosi Kistérség Humán Szolgáltató Központ Egyeki telephelyén, az Idősek otthonában – tájékoztatta szerkesztőségünket Berényiné dr. Felszeghy Márta a kórházlelkészi szolgálat koordinátora.

A szentmise előtt izgatott várakozás és ünnepi jó illat töltötte be az egyeki Idősek Otthona folyosóját. A lakók közül többen gyóntak, majd a szentmisében áldoztak – nagy esemény volt, hogy első alkalommal vehettek részt helyben ünnepi szentmisén a lakók és a dolgozók. Az adventben különös figyelmet fordítanak az intézményben a lakók lelki békéjének megőrzésében – hisz az Ünnepeket intézményben, családtagok nélkül tölteni mindig nehéz élethelyzet. Ezért is volt nagyszerű alkalom a Papp László Atya által celebrált énekes szentmise – a gondozók szerint ez a meghatározó élmény még napokig a beszélgetések tárgya lesz az idősek között.

A szentmisét követően rögtönzött szeretetvendégségre került sor, ahol gyümölcsöt és süteményeket kaptak a lakók, majd a kórházlelkészi szolgálat nevében igés lapot és szaloncukrot adtunk ajándékba az egybegyűlteknek.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Vásárosnaményi Kórház Ápolási és Belgyógyászati osztályának aulájában a vásárosnaményi és kisvárdai fiatalok karácsonyváró műsort rendeztek betegek számára 2019. december 11-én, melyet nagyon sok örömteli készülődés előzött meg. A főnővérek, ápolók, beteghordók segítettek a helyszín ünnepélyessé tételében és abban, hogy minden beteghez eljusson az üzenet, hogy vendégek érkeznek hozzájuk.

Dr. Pótorné Beregszászi Erzsébet református lelkésznővel közösen ajándékoztuk meg a kórház betegeit és dolgozóit.
A szereplők lelkesen készültek a fellépésre, és izgatottan várták a betegekkel való találkozást.

Az előadást Berényiné Dr. Felszeghy Márta, a Kórházlelkészi Szolgálat koordinátora nyitotta meg, köszönetet mondva a kórház munkatársainak egész éves munkájukért, és a műsor készítésében résztvevők önkéntes szolgálatákért.
Ezután a kisvárdai római katolikus Ifjúsági közösség tagjai adták elő műsorukat Mészáros Zsolt káplán és Máté Péter diakónus közreműködésével, majd a Vásárosnaményi Eötvös József Általános Iskola református hittanosai karácsonyi jelenettel örvendeztették meg a nézőket.

A Vásárosnaményi Megoldás Közhasznú Egyesület tagjai versekkel és az énekekbe való bekapcsolódással emelték a műsor színvonalát.
A hangosan szálló dallamok a felsőbb emeletekről is lecsalták a betegeket, sokak szemében könny csillogott a közös éneklés során.

A műsor zárásaként a karácsonyi ajándékok – igés lapok, szaloncukor, kézzel készített apró karácsonyfa díszek – átadásra kerültek.
Jó volt látni, hogy a betegek arcára mosolyt csaltunk, és emlékeikben felidéződtek az otthoni szép emlékek.

Jónás Julianna beteglátogató
Vásárosnaményi kórház

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Debrecenben és az Észak-alföldi régióban idén ünnepli 30. születésnapját. Fodor András gazdasági helynök - akkor, mint a Szent Anna plébánia káplánja és a Svetits Intézethittantanára -, a romániai forradalom következtében kialakuló humanitárius válságban szenvedőket önkéntesekkel együtt segítette. Ebből a szolgálatból született a Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportja. András atya, aki azóta is vezetője a helyi szervezetnek így emlékezik vissza az akkori eseményekre:

Az 1980-as évek közepe táján Csilla von Boeselager jóvoltából a debreceni klinika is részesedett a Németországban leszerelt orvosi eszközökből, kórházi ágyakból. Csilla asszonynak az volt az egyetlen kikötése, hogy a kórház ezen segélyek fejében, engedje be a papokat, lelkészeket a betegek lelkipásztori ellátására. Amikor az egyik alkalommal misézni mentem a kórházba, és bebocsátást kértem a portástól, ezt mondta: „Ki tud ezen eligazodni? Korábban, ha pap jött, az volt az utasítás, hogy küldjük el – most meg helyet kell biztosítani a számára!”

1988. február 2-án délután, Szegedről visszaérkezve Debrecenbe, a Szent Anna Plébánia kapualját teli találtam emberekkel. Hamar kiderült, hogy a határon túlról jöttek. Azt állították, bemondta a Kossuth Rádió, hogy Magyarországon befogadják a menekülteket. Voltak már a városban különböző helyeken, de sehol sem kaptak segítséget. Első pillanatban én is bizonytalan voltam, mi lesz ebből, ha én itt a plébánia épületében menekülteknek adok helyet. De az emberek ott voltak, közeledett az este, és nem tudtak hova menni.
A plébánia templom felöli, kápláni szárnyán minden lehető helyet szálláshellyé alakítottunk még aznap estig. A Svetitsből, ahol hittanár voltam, szereztem néhány használaton kívüli vaságyat, meg pokrócokat – estére mindenkinek volt fekvőhelye, akkor is, ha a saját nagykabátjával tudott csak takarózni. A szobámban is aludt vagy négy férfi a szőnyegen. Én magam is a szőnyegen akartam aludni, de senki sem fogadta el az ágyamat, mondván, hogy annyival is többen férünk, ha az ágy is használva van. Alighogy mindenkinek helyet találtunk, megint csöngettek. Ekkor győződtem meg arról, hogy tettemből nem lehet nagy baj – mert a rendőrök hoztak újabb négy személyt, akiket a határőrök fogtak el és nincs hova menniük.
Másnap a templomba járó híveket kértem, hogy aki tud, átmenetileg fogadjon be menekülteket, mert a plébánián már nem férnek. Hivatalos helyekről, Megyeháza, Állam-egyházügyi Hivatal, rosszalló megjegyzéseket kaptam, de ekkor már hallottam budapesti hasonló hírekről is – így nem foglalkoztam velük, hanem kerestem a módját a hatékony segítségnyújtásnak. Néhány nap múlva megkezdte működését az Idegenrendészeti Hivatal, ahol az emberek egy kis „menekült igazolványt” kaptak. Elszorult a szívem, amikor láttam, hogyan örülnek a MAGYAR szövegű „dokumentumnak”. Majd a Város is kialakított néhány befogadó helyet főleg óvodában, bölcsödében, ahol alig volt, vagy kevés gyermek volt.

A hívek hozták az adományaikat, és sokakat el tudtunk helyezni azoknál, akik nagyobb lakással rendelkeztek, vagy volt hétvégi házuk.
Hetenként tartottunk a menekültek számára egy összejövetelt a templom hittantermében, hogy ügyes bajos dolgaikról beszélhessenek – egymást is segítve így az ügyintézésben. Hazai, külföldi, a szegedi püspökség, valamint helyi lakosok felajánlásaiból lakótelepi lakásokat, vagy Debrecen környéki falvakban házakat tudtunk venni.

1989. december 23-án este Kozma Imre atya nyilatkozott a TV-ben, és bíztatta a menekülteket, hogy forduljanak a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz. Az volt a nagy meglepetés, hogy ebben a nyilatkozatban Debrecen neve is elhangzott, hogy itt is van „képviselete” a Szeretetszolgálatnak. Fel akartam hívni dr. Csiba László barátomat, hogy mit tud erről, hol van ez a „képviselet”. De alighogy elhangzott Kozma atya bejelentése, el kezdett csörögni a telefon, hogy hova hozhatják az adományokat. Majd Csiba László közölte, hogy biztosan a plébánia az a hely, amire Kozma atya gondolt, tehát hozzák az adományokat ide, és majd ő is jön, hoz magával néhány segítséget.
Azon az éjszakán semmit nem aludtunk. A menekültek ott nézték a folyosón a kitett TV készüléken a temesvári események híreit, és segítettek a folyamatosan érkező adományok pakolásában. Az akkor még Béke útja névre hallgató Szent Anna utca mindkét oldala végig volt taxival, a taxisok pillanatok alatt felszerelték a plébánia tetejére a CB antennát, hogy tudjunk egymással kommunikálni. Sorra pakoltuk meg a taxikat adományokkal, hogy azokat Nagyváradra és környékére vigyék. A következő este (szenteste) Csehszlovákiából érkezett egy cukorral és liszttel megrakott autóbusz, a felvidéki magyarok küldték, hogy juttassuk át Erdélybe.

Így kezdődött. Hivatalosan csak 1991-ben alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Debreceni Csoportja, mert addig nem értünk rá magunkkal foglalkozni.
Meggyőződésem, hogy Debrecen hitélete itt, ezekből a napokból vett új lendületet. Híveink megtapasztalták a tevékeny szeretet jó ízét, és az ÉLET ebből fakad. A korábbi években gyakran ügyeltem a Szent Anna Plébánia irodájában, és a temetésjelentéseken kívül alig volt valami hivatali ügy. Azóta pedig civil adminisztrátort kell alkalmazni, a tevékeny szeretetből így tud kibontakozni az élet.

1990 januárjában megjelentek Debrecenben a paderborni máltaiak. Kamion számra hozták az adományokat, de őket úgy indították Németországból, hogy nem mehetnek át a határon, így a határ közelében létre kellett hozni egy bázist, ahonnan az itteniek vihetik tovább az adományokat. Ehhez szállítóeszközöket is hoztak. Mivel a Szent Anna Plébánia udvara nagyon kicsi, nem alkalmas arra, hogy itt nagy mennyiségű adományt raktározzunk, a közeli katonai bázison, laktanyában kértünk és kaptunk helyet a járművek parkolására és az adományok átmenti tárolására.
1989-ben ugyan nálunk is megtörtént a rendszerváltás, de még a katonai bázison igen különlegesnek tűnt, hogy nyugatnémet rendszámú kamionok parkolnak. Debrecenben még működött a szovjet katonai repülőtér. Kérésünkre innen is külön gépet indítottak Bukarestbe, debreceni ásványvízzel, üdítőitalokkal és paderborni, főleg élelmiszer adományokkal megrakottan. Magyarországi szovjet katonai repülőtérre gördültünk be a nyugatnémet kamionokkal, hogy átrakodjunk a katonai gépre. Hihetetlen volt ez számunkra is. Néhány nap múlva 11 kamion érkezett Németországból, melynek rakományát a debreceni Nagyállomáson pakoltuk át vagonokba, amelyeket a Hargita megyei Gyimes-völgybe indítottunk. (1984-ben a Svetits Gimnázium hittanáraként 41 lánnyal a Csík-medencében kerékpároztunk, akkor jutottam el Gyimesközéplokra a Magdolna búcsúra. Innen volt velük a kapcsolat.)

1990-ben az újra lehetővé váló csíksomlyói pünkösdi búcsúra egy autóbusznyi zarándokkal Gyimesfelsőlokra érkeztünk, és onnan a helyi keresztaljával gyalog mentünk a búcsúra. 1992-ben a Szentlélek arra indított bennünket, hogy Gyimesközéplokon zarándokházat építsünk. A KÉSZ debreceni csoportja létrehozta a Sziklára Épített Ház Alapítványt. A zarándokház építéséhez a fa kivételével  minden anyagot a debreceni Máltai Csoport teherautóival szállítottunk ki. A zarándokházból, mire felépült, végül iskola lett. A mai napig is minden évben Mikulás közelében – Máltai gépkocsival visszük az alapítvány adományát a Szent Erzsébet Líceum diákjainak és dolgozóinak.

Közben a németektől kapott teherautókkal Románia és Kárpátalja szinte egész területére hordtuk az adományokat. Én magam is egy Mercédesz katonai mentőautóval rendszeresen jártam át Nagyváradra a székesegyházi karitászhoz szállítva az adományokat.

1991-ben II. János Pál pápa debreceni látogatásának előkészítését, a Katolikus Egyház részéről én irányítottam. A debreceni és paderborni máltaiak biztosították a látogatás egészségügyi hátterét.

A 90-es évek második felétől egyre többször jutott el hozzánk a debreceniek véleménye, hogy itthon is vannak rászorulók, nem csak Romániában és Kárpátalján. Előbb még a Szent Anna Plébánián, majd 1992-től az önkormányzattól kapott Erzsébet utcai Máltai Házban a mai napig Krízis Irodát működtetünk, amely minden munkanapon nyitva van, és naponta 30-50 rászoruló kap segítséget.
Dr. Németh Éva kezdeményezésére otthonápolási tanfolyamot indítottunk, hogy a családok, saját otthonában tudják ápolni a betegeiket, amíg nem szorulnak kifejezett kórházi ellátásra. Majd megszerveztük a Hospice Házi Beteggondozó Szolgálatot. Többször próbálkoztunk pályázni Szociális Otthon és Hospice Ház létrehozására, de eddig sikertelenül.

Egyik munkatársunk gyermekei révén értesültünk arról, hogy az iskolás gyerekek közül hétvégeken sokan éheznek. Megkerestük az iskolákat, és meglepetésünkre több mint 600, hétvégeken éhező gyerekről kaptunk hírt. Ennek kapcsán indítottuk el a hétvégi gyermekétkeztetést, jelenleg is 100 gyermek jut ebédhez szombaton és vasárnap, a mi közreműködésünkkel.
2004-ben Debrecen is kapott egy Máltai Játszóteret. Ezzel egy nagy lakótelepre jutott el Szeretetszolgálatunk híre, igazi missziós munka, amit a játszótér végzett és végez. Lassan minket is elért az intézményesülés, mivel Fehérgyarmat, Szolnok és a gacsályi fogyatékos ellátás is hozzánk került.

Fodor András atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportjának vezetője

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület idén ünnepli 30. születésnapját. Mivel Debrecen városában és az Észak-alföldi régióban is ekkor kezdődött el a szeretetszolgálat tevékenysége, az évfordulóról december 8-án Debrecenben is megemlékeztek. A találkozón jelen voltak a régió közösségeinek alapítói és jelenlegi tagjai, dr. Csiba László neurológus professzor egykori, Fodor András plébános jelenlegi debreceni vezetők, Győri-Dani Lajos, a MMSZ ügyvezető alelnöke, Balázs Ákos debreceni alpolgármester és Winfrid Golucke, a paderborni Máltai Szeretetszolgálat munkatársa.

Az ünnepség kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hálaadó szentmisét mutatott be a Szent Anna-székesegyházban, majd megemlékező műsor vette kezdetét a Szent József Gimnázium dísztermében.

Dr. Csiba László, a debreceni Neurológiai Klinika egykori igazgatója, nemzetközi hírű stroke-kutató az első évekre tekintett vissza. A professzor két évig volt a szeretetszolgálat csoportvezetője, majd igazgatói kinevezése után már nem tudott időt fordítani a szervezési munkálatokra, így Fodor András atya, a Szent Anna-templom akkori káplánja, a Svetits Intézet hittanára vette át tőle a stafétabotot.
A debreceni orvos emlékeiben egészen a gyökerekig tekintett vissza, amikor a ’80-as években a térség spirituális támaszát jelentette Csilla von Boeselager közreműködése, akinek köszönhetően a debreceni klinika is részesedett a Németországban leszerelt orvosi eszközökből, kórházi ágyakból. Az adományok fogadására és itteni elhelyezésére a Szent Anna Plébániához kötődő, és korábban Németországban dolgozó orvost keresték meg.
Csiba László elmondta, hogy az újabb tettrekészséget az 1989. december 15-én, Temesváron kirobbant romániai forradalom indította el, amely Debrecenben is nagy feszültséget okozott, majd óriási lendületet adott a város lakosságának, hiszen egy emberként mozdultak a romániai magyarok megsegítésére. Az egész Debrecen adni, segíteni akart, köztük civilek, katonák, egészségügyi dolgozók, taxisok, a postaszolgálat és a honvédség. Fantasztikus volt az összetartozás, az egyként adni akarás megtapasztalása. Naponta vitték az adományokat a határon túli és az erdélyi magyarok részére, két év alatt összesen 70 alkalommal lépték át a határt a magyarországi és németországi segélyszállítmányukkal.
Debrecenben a krízishelyzetek megoldására spontán létrejött közösség tagjai később már nemcsak a lelkesedés hevében, hanem a további tenni akarást elhatározva, egyre komolyabban gondoltak az önkéntes szolgálatra.
Kezdetben a Szent Anna Plébánia volt a főhadiszállásuk, később szervezettebb keretek között, a várostól kapott irodán, majd egy teljes lakás birtokba vétele után, de továbbra is önkéntesekkel végezték feladataikat, számtalan ötlettel gazdagítva szolgálatukat.

Winfrid Golucke sokszor volt Magyarországon a kezdeti idő alatt. A németországi munkatárs elmondta, Budapesten a MMSZ az alakulásakor elsősorban a keletnémet menekültekkel foglalkozott. Ezzel párhuzamosan, ugyanabban az időben a debreceni eseményeket a Romániából érkező menekültáradat határozta meg. Így jutottak el ők is Debrecenbe, illetve Békéscsabára a segélyszállítmányaikkal, amelynek ő lett a koordinátora.
A debreceniek is barátsággal fogadták őket, és egyre harmonikusabbá, rugalmasabbá vált a folyamatos együttműködés, mígnem ennek köszönhetően Debrecen és Paderborn között testvérvárosi kapcsolat alakult ki. Winfrid Golucke azt kérte a fiatal generációtól, hogy vigyék tovább a múlt tapasztalatait, hagyományait, és vegyék fel a kapcsolatot a paderborni fiatalokkal. Végül Fodor András plébánosnak barátságuk és a közös munka emlékekére egy miseruhát ajándékozott.

Balázs Ákos Debrecen alpolgármestere a város nevében köszöntötte a szeretetszolgálatot, valamint testvérvárosuk képviselőit. Gondolataiban a MMSZ 1350-es adományszámának a szimbolikus üzenetéről beszélt. Az 1-es szám arra hívja fel a figyelmet, hogy életünkben az Isten az első, boruljunk le előtte hálás szívvel, és köszönjük meg neki a teremtés csodáját. A 3-as szám a Szentháromság mindennapi jelenlétét hangsúlyozza, Aki velünk van minden nap a világ végezetéig. A számkombinációban fellelhető a 31-es szám is, amely az akkori alapítók száma is egyben, akik az elsők között tettek tanúságot Krisztus szeretetéről, mert a romániai forradalom idején megnyitották szívüket, otthonaikat a menekültek előtt az új élet lehetőségét adva.

Győri-Dani Lajos, a MMSZ ügyvezető alelnöke a 900 évvel ezelőtti Máltai Lovagrend szerepéről beszélt, akiknek küldetése volt a zarándokok, sebesültek, elesettek segítése, vagyis a hit védelme és a szegények szolgálata. Szellemiségük a mai napig fennmaradt, mert a küldetésük minden korban érvényes. 30 évvel ezelőtt Budapesten és Debrecenben is újraértelmezték ezt. Abban az időben elképesztő elemi erővel tört fel a tenni akarás az emberekben. Azt lehet mondani, a Máltai Szeretetszolgálat tűzben keresztelkedett, jött létre, hiszen három nagy humanitárius válságban is debütált: Budapesten, a keletnémet menekültek áradatakor, a romániai forradalom debreceni hatása idején, valamint a délvidéki háború során. „Megmutattuk, hogy bátrak vagyunk, képesek vagyunk a legveszélyesebb helyzetekben is segítséget nyújtani az embereknek. Küldetésünk legfontosabb eszköze a cselekvő szeretet, amely nem más, mint a hit védelme és a szegények szolgálata, amivel közelebb kerülhetünk Istenhez” – fogalmazott Győri-Dani Lajos.

Fodor András plébános, gazdasági helynök szintén a kezdetei időszakra emlékezett, amikor a Szent Anna Plébániára érkeztek a határon túli menekültek, így szálláshellyé kellett hogy átalakítsák az egész plébániát. Másnap a templomba járó híveket kérték, hogy aki tud, átmenetileg fogadjon be menekülteket, mert a plébánián már nem férnek el. Majd a város is kialakított néhány befogadó helyet főleg óvodából, bölcsödéből – ahol abban az időben kevés volt a gyermek.
A hívek adományaikkal segítettek. Sok embert el tudtak helyezni azoknál a híveinknél, akik nagyobb lakással rendelkeztek, vagy volt hétvégi házuk.
Hetenként tartottak számukra összejövetelt a templom hittantermében, hogy ügyes bajos dolgaikról beszélhessenek – egymást is segítve így az ügyintézésben. Hazai és külföldi felajánlásoknak, a szegedi püspökségnek, helyi adakozóknak köszönhetően lakótelepi lakásokat, vagy Debrecen környéki falvakban házakat vettek.
1989. december 23-án este Kozma Imre atya nyilatkozott a TV-ben, és bíztatta a menekülteket, hogy forduljanak a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz. Az volt a nagy meglepetés, hogy ebben a nyilatkozatban Debrecen neve is elhangzott, hogy itt is van „képviselete” a Szeretetszolgálatnak. Az akkor még Béke útja névre hallgató Szent Anna utca mindkét oldala végig volt taxival. A taxisok pillanatok alatt felszerelték a plébánia tetejére a CB antennát, hogy tudjanak egymással kommunikálni. Sorra pakoltuk meg a taxikat adományokkal, hogy azokat Nagyváradra és környékére vigyék.

Így kezdődött. Hivatalosan csak 1991-ben alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Debreceni Csoportja, mert addig nem értünk rá ezzel foglalkozni.
Meggyőződésem, hogy Debrecen hitélete itt, ezekből a napokból vett új lendületet. Híveink megtapasztalták a tevékeny szeretet jó ízét, és az ÉLET ebből fakad. A korábbi években gyakran ügyeltem a Szent Anna Plébánia Irodájában, és a temetésjelentéseken kívül alig volt valami hivatali ügy. Azóta pedig civil adminisztrátort kell alkalmazni az irodán: a tevékeny szeretetből így tud kibontakozni az élet.

Fodor András atya részletes beszámolója a ’89-es eseményekről itt olvasható:

A találkozó következő mozzanataként Király Annának, a debreceni Máltai Játszótér vezetőjének riportfilm összeállításában egy Fodor András atyával készült interjút, valamint a régió 18 csoportjának bemutatkozását láthatták a jelenlévők.

Végül a 2018-ban alapított Ambrózia-díj átadására került sor. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei munkájának elismerésére, a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend magyarországi tartományfőnökének emlékére létrehozott díjat a debreceni csoport egyik alapító tagjának, dr. Endrődiné dr. Mészáros Gabriella önkéntesnek adományozták.
Gratulálunk az elismeréshez, Gabriella életére, további szolgálataira Isten áldását kérjük!
A díjat Győri-Dani Lajos és Fodor András helynök atya adta át.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Meggyújtották a második gyertyát a Kenézy Kórház Ápolási Osztályának adventi koszorúján

9-én, hétfőn délelőtt ismét az ökumené jegyében került sor a második adventi gyertya meggyújtására. A református kórházlelkészek mellett Terdik János, a Debrecen-Tócóskerti Görögkatolikus Szervezőlelkészség szervezőlelkésze is körünkben volt. Rövid elmélkedésében az adventi készületről, az ajándékozás öröméről , Szent Miklós püspök példájáról beszélt, felhívva a figyelmet arra, hogy az adventben mi magunk is lehetünk ajéndék a másik ember számára odafigyeléssel, kedvességgel.
Ezt követően Berényiné Márta koordinátor Assisi Szent Ferenc imáját olvasta el, majd Lángné Erika beteglátogató egy rövid kis filmben „ A négy gyertya történetét” mutatta be az A és B osztályok betegeinek. Végül nem maradt el a közös éneklés sem, az ismert dallamok sokak szemébe könnyeket csaltak. A Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai kis ajándékkal kedveskedtek az osztályok betegeinek és a nővéreknek, technikai dolgozóknak. Terdik János Atya gyóntatott, áldoztatott, és kiszolgáltatta a betegek szentségét az azt kérőknek.

 Assisi Szent Ferenc imádsága
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

 

A négy gyertya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a
csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek
Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A
következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így
szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra
meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új
életre keltette a többit.
Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
hit, remény, szeretet és béke lángját!!!
Ámen.

 Berényiné dr. Felszeghy  Márta

Grzegorz Górny-Janusz Rosikoń: A titok tanúi – Nyomozás Krisztus ereklyéinek ügyében című könyvének bemutatóját tartották 2019. november 14-én a debreceni Szent László Domonkos Plébánia II. János Pál termében. A kerekasztal beszélgetéssel egybekötött könyvbemutató kezdetén Jacek Górski OP plébános köszöntötte Grzegorz Górny lengyel írót, újságírót, a könyv szerzőjét, Szalai Attila publicistát, kutatót, a könyv lektorát, egyben a bemutató házigazdáját, Mezei Károlyt a Kairosz Könyvkiadó részéről és Kovács Csabát, az elhangzottak fordítóját.

Miről is szól ez a könyv?

Ez a könyv több tucat utazás, több száz beszélgetés, több ezer fotó és dokumentum áttanulmányozásának gyümölcse. Megrendítő utazás az időben Krisztus korától napjainkig, és térben a Szentföldtől Spanyolországig. Annak felfedezése, hogy a mai kor tudósai hogyan jutnak ugyanazokra a következtetésekre, mint a zarándokok seregei – olvassuk a könyvet 2019-ben megjelentető Kairosz Könyvkiadó ismertetőjében.

A bemutatón a könyv szerzője, arra az indító kérdésre, hogy hogyan jutott el ennek a témának tanulmányozására, és mi készítette ennek a könyvnek a megírására, elmondta, hogy 2006-ban egy dokumentumfilmet készített a Manopellóban őrzött lepelről, s eközben tudta meg, hogy sokkal több, Jézushoz tartozó tárgy létezik, mint amiről általában tudunk.

Ezután fényképész társával, Janusz Rosikoń-nal két éven át utaztak a világban, hogy ismereteket szerezzenek az ereklyék eredetiségéről. Útjuk során a legkülönfélébb tudományterületek szakembereinek kísérői voltak. Sokszor kiderült, hogy a két út, a tudományos kutatás és a vallásos elbeszélők történetei egybevágnak. A két év során megadatott nekünk – mondja az író –, hogy közeli kapcsolatba kerüljünk a Titok tanúival. Kezdetben egy filmet szerettek volna készíteni, de erre nem volt lehetőség, ekkor határozták el, hogy a szerzett ismereteket könyv formában teszik közzé. Ennek első lengyel kiadása óta újabb eredmények is születtek, amelyek már bekerültek a mostani magyar nyelvű kiadásba.

A szerző a beszélgetés során kiemelten foglalkozott a torinói lepel, valamint az argenteuil-i palást elemzésével tudományos igénnyel, szempontjait és eredményeit vetített képek segítségével követhették a résztvevők.
A hosszú kutatóévek során a tárgyi emlékek jó részéről kiderült, hogy azok eredeti ereklyék, ilyenek például a torinói lepel, a kereszt, a szent szögek vagy a manopellói lepel. A szerzők könyvükben helyet adtak azon, nagy tisztelettel övezett tárgyi emlékek bemutatására is, melyek eredetiségének kutatása még sok tudományos kutatást igényel.

A szerzők könyvükben sort kerítettek azoknak a nagy tisztelettel övezett tárgyi emlékeknek a bemutatására is, melyek eredetiségének kutatása még további tudományos kutatást igényel. Foglalkozniuk kellett a hamisítványokkal is, és ezek kapcsán is kiderült több érdekes dolog. Például arról a hiedelemről, hogy olyan sok szilánkot őriznek Krisztus keresztjéből, hogy az összesen egy egész erdőt is kitenne. Egy kutató összeírta, hány ilyet tartanak számon hivatalosan a világban. Kiderült: ezek a kereszt becsült tömegének alig 1/9-ed részét teszik ki.
A bemutató második részében vendégünk kérdésekre válaszolt, többek között más, magyarul is olvasható könyveivel kapcsolatban is. Befejezésül elmondta, hogy a közeljövőben egy Fatimáról készült könyvet fognak kiadni, ehhez keresik most a szponzorokat.
A könyv szerzői arra buzdítják az olvasót, hogy a Titok tanúi c. könyv forgatása közben tartsunk velük az utazásukon. Ragadjuk meg az alkalmat, hogy a szép kiállítású könyvből gazdag ismereteket szerezhessünk, s eközben elmélyülve elmélkedni tudjunk Krisztus megváltói művéről.

Az ereklyék tiszteletével kapcsolatban értékes gondolatokat olvashatunk a könyv előszavában.

„Minden földön élő ember hagy maga után tárgyi nyomokat. Nehezen lenne elképzelhető tehát, hogy egy olyan személy, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az emberiség történetére, ne hagyjon maga után ilyen nyomokat. elvégre nem a véletlen műve, hogy a földi időnket két részre osztjuk: a Krisztus születése előtti és utáni korszakra. Krisztus létezése … minden kétséget kizáró. Túl sok hiteles, keresztény és pogány történelmi bizonyíték maradt fenn ahhoz, hogy kétségbe lehessen vonnia Názáreti Jézus nevű zsidó tanító kétezer évvel ezelőtti létezésének tényét. Felmerül azonban a kérdés, hogy a mai időkig is fennmaradtak-e autentikus tárgyak, amelyek Jézus életéhez köthetők. A logika azt diktálja, hogy amennyiben az apostolok Jézust Messiásnak, Megváltónak és Isten Fiának ismerték el, akkor minden anyagi hagyatékát a legértékesebb emlékként kellett kezelniük. Az első keresztény közösség igyekezett mindent megőrizni emlékezetben és írásban, ami Krisztus földi tevékenységéről tanúskodott. Miért korlátozódott volna a gondosságuk csak a Megváltó szavainak megőrzésére, ha lehetőségük volt az utána hagyott tárgyak megtartására is? ... A Jézus után maradt anyagi emlékekről való gondoskodás a hit terjesztésének is része volt.” Majd Michael Hesemann német kutatót idézi a könyv szerzője: „ … Függetlenül attól, hogy milyen erősen bíztak [az apostolok] a Szentlélek erejében, tudták, minden ember bizonyítékokat vár, hogy a maga módján találhassa meg Krisztust. A Názáreti fizikai hagyatéka alátámasztotta a szavait, magában hordozott valamit megváltói erejéből, materiális bizonyíték volt. Ezek a tárgyak az események néma tanúivá váltak, amelyeknek megváltói befolyása volt a történelemre. Általuk az, amit elbeszéltek, új életre kelt, hiszen a vallás nem csupán a megismerés intellektuális folyamata, de teljes érzéki tapasztalás is.
Hesemann valószínűleg nem téved, amikor az első keresztények tudatosságát látja ebben a kérdésben. Ez a tudatosság tükröződik az ereklyékről szóló egyházi tanításokban is. A hit a szent tárgyak érintés általi erejében magából Jézus életéből következett. (Ld. a vérfolyásos asszony történetét, Mk 5, 25-34) Ebből a leírásból származtatták a keresztények azt a meggyőződést, hogy a szent tárgyakban erő lakozik. Azonban ez nem fetisizmus vagy mágikus gondolkodás megnyilvánulása volt. A fenti evangéliumi idézetben ugyanis három, egyszerre előforduló részlet fontos: az első Isten ereje, amely a gyógyulást létrehozza, a második a segítségért folyamodó hite, a harmadik pedig a konkrét tárgy közvetítése. Innen eredeztethető tehát a keresztény világban az ereklyék erejébe vetett hit, mint olyan tárgyakéban, amelyek közvetítő szerepet játszanak a földi valóság és az Isten országa közötti kommunikációban.
Az idő múlásával, különösen a késő középkorban rengeteg visszaélés történt az ereklyékkel és a hozzájuk kapcsolódó búcsúkkal. A korabeli Európa egyik csapása volt a hamisítványok megjelenése.
… Vajon a krisztusi ereklyék szimulákrumok, tehát olyan dolgok reprodukciói csupán, melyek nem is léteznek? Vagy valós tárgyak, amelyekkel egykor a Názáreti Jézus érintkezett? … A többéves és sokrétű, élenjáró technológiát igénybevevő elemzése eredményei átfedésben voltak azzal, amit a szóbeli és írásbeli hagyomány közvetített. Kiderült, nem szükségszerű, hogy tudomány és vallás ellentétben legyen egymással. Mi több, néhány tárgy olyan tulajdonságokat mutat, amelyekkel szemben a tudomány a mai fejlettségi szintjén értetlenül áll. … A kortárs tudomány alázatosan el kell hogy ismerje tudatlanságát és nyitottá kell hogy váljon a titkok dimenziójára.”

Havas Lászlóné
Szent László Plébánia

Fotó: Szabó Dávid sajtóapostol

 

Folytatva adventi zarándoklatunkat a Kisded Jézushoz, december 9-én, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén reggel az egyeki Szent János Katolikus Iskola növendékei és tanárai közös imádsággal készültek az ünnepre, amelyen ismét egy tanulságos történettel lettek gazdagabban.

A történet szerint Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak: - Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet az égben. Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de azt nem bánja meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bűn könnyebb, mint egy? Az öreg pap így válaszolt a királynak: - Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog süllyedni és elmerül, vagy lebegni fog?
- Elmerül - válaszolta a király. - És ha fogok száz nagy követ, egy csónakba teszem őket, és a csónakot pedig a vízre lököm, le fognak süllyedni, vagy lebegni fognak?
- Lebegni fognak. - Akkor száz kő és egy csónak könnyebb, mint egy kő? A király nem tudta mit válaszoljon, az öreg pedig elmagyarázta: - Így van, király, az emberekkel is. Bármennyi bűn terheli is vállukat, ha Istenre támaszkodnak, nem kerülnek a pokolba. Az pedig, aki csak egyszer vétkezik ugyan, de nem kéri Isten irgalmát, el fog veszni.

A mai nap ünnepeltje a Szűz Anya úgy lépett ebbe a világba, hogy mentes volt az áteredő bűntől és személyes bűne sem volt. Mi azonban sokszor bukunk el és vétkezünk. Egyetlen mentségünk Jézus, aki mindenkinek felkínálta az újrakezdés lehetőségét. Ehhez azt kell tenni, hogy belátjuk a hibáinkat és bocsánatot kérünk. Úgy indultunk el erre a hétre, hogy gyakorolni fogjuk a bocsánatkérés művészetét.

A híradásokból tudjuk, hogy december 1-jén Ferenc pápa Greccióba utazott, ahol Assisi Szent Ferenc 1223-ban az első betlehemet felállította, és ott aláírta az Admirabile signum kezdetű apostoli levelét, melyben arra biztatja a hívőket, hogy folytassák a betlehemállítás szép, a hitátadás szempontjából is értékes szokását. Szorgos kezű tanárainkaz iskolában is felállították a betlehemet, ezzel is segítve az igazi lelki készületet karácsonyra. A levélben ezt írta a pápa: „Ezzel a levéllel családjaink szép hagyományát szeretném támogatni, melyek a karácsony előtti napokban elkészítik a betlehemet. Továbbá azt a szokást is, hogy felállítják azt a munkahelyeken, az iskolákban, a kórházakban, a börtönökben, a tereken… Ez valóban a teremtő képzelet edzése, mely a legkülönfélébb anyagokat is felhasználja, hogy szépséges kis remekműveket hozzon létre. Gyerekként tanuljuk meg azt, hogy édesapa és édesanya, a nagyszülőkkel együtt továbbadják ezt az örömteli szokást, mely gazdag népi lelkiséget foglal magában. Kívánom, hogy ez a gyakorlat sose szűnjön meg; sőt, remélem, hogy ahol már kiment a divatból, újra felfedezik és felélesztik.”

Iskolánkban tehát ezt a hagyományt ápoljuk és őrizzük, hiszen ennek szellemében hirdettük meg a betlehem-készítést is, és egyházközségünkben évek óta felnőtt férfiak adják elő az éjféli szentmise előtt a népi betlehemes játékot. Idén pedig – szintén egyházközségünk tagjainak kezdeményezésére a település központjában is Betlehemet állítottunk.

Papp László plébános
Fotó: Bódi Viktor

 

A Mária Lovagjai Imakör 2018. január 1-én alakult a debreceni Jézus Szíve-templomban. Rendeltetését illetően a helyi Rózsafüzér Imatársulat férfi ága. Hazánkban és Európa szerte is nagyon ritka közösség, hiszen Mária Lovagjai csak hívő férfiak lehetnek. Jelenleg 15 tagja van a csoportnak, mondja Ácsné Margit néni, az ötletadó.

Hogyan tudta mozgósítani férfitestvéreinket, hiszen a templomok imádkozó közössége többségükben nőkből áll tettük fel a kérdést Margit néninek, aki örömmel mondta, hogy „Forródrót kapcsolatban áll a Szentlélekkel!” Egyik szentmise után kaptam az ihletet, miért is ne alakíthatnának csak férfi testvérekből álló imakört. A Jézus Szíve-templom szerencsés helyzetben van, mert hívő lelkű férfiak akadnak jó néhányan. Így nem kellett sokat agitálnia őket, hanem az első hívó szóra a társulat tagjaivá váltak. A bokor tagjai a titkokat havonta cserélik, s minden nap imádkozzák a tizedet.
Mint mondta, most már bátran állíthatja, tartós a szándék és jelenlét, hiszen januárban kezdik meg a harmadik évüket. Biztos lábakon állnak.

Ugyanez a véleménye Szegedi Kálmán plébánosnak is, aki maga is a Mária Lovagjai kör egyik oszlopos tagja, s egyben névadója is.

A plébános elmondta: „Nagy öröm számomra, hogy vannak aktív tagjaink, sok jó ötlettel szolgálnak. Mi sem nagyobb bizonyíték erre az, hogy Margit néni a maga 96 évével, mindennapos templomba járó és bizony nemcsak ötletadóként van jelen, hanem sok jó tanáccsal áll a fiatalabbak rendelkezésére is. Időnként fiát is „vezényli”, hiszen Péter 33 évig kántorizált – alkalmanként most is - a Jézus Szíve-templomban – hangsúlyozta Kálmán atya, majd továbbfolytatva gondolatmenetét kiemelte, felmérések is igazolják, ha az édesapa hívő és templomjáró, a gyermekek is bátrabban követik példáját, mintha „csak” az édesanya járna Isten házába. Remélem, fiataljaink és fiatal családjaink részére is példaértékű a Lovagok imacsoportja.

Minden jót, jó követ. Ezért határoztam el, hogy a férfi imacsoport is kötődni fog Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya által létrehozott Szent László Imaszövetséghez, rendszeresen imádkozva szerzetesi és papi hívatásokért. Nagyon kell a segítő, buzgó ima, a közösség erejét, Istenbe vetett hitét erősítő ima.”

Egyházmegyénk védőszentje Szent László a Lovagkirály. Az ő bátor szelleméhez imádkozva kérjük, erősödjön egyházmegyénk közössége, az összetartozás jellemezze, ne pedig a széthúzás. A mi Urunk, Jézus Krisztus is azért jött a Világra, hogy egységet teremtsen (vö.: Jn 17,21)
Hétköznapjainkban az Ő példáját kövessük. A debreceni Jézus Szíve-templom közössége a legjobb úton jár, jó példa erre a Máriás-lelkületű szent királyunk mai lovagjainak buzgósága.

vRÉ

 

Advent 1. vasárnapján a fehérgyarmati Szent Péter és Pál Plébánia elkötelezett hívei Bökő Péter plébános vezetésével csatlakoztak a Szent László Imaszövetséghez.

A papi és szerzetesi hivatásokért való imádkozás nem újkeletű az egyházközségben, hiszen a boldog Juniperro Serra atya nevét viselő Serra Imacsoport éveken keresztül foglalta imáiba e célt. A fehérgyarmati tagok ezen nemes célért való imádkozást immár a Szent László Imaszövetségben folytatják tovább, akik szintén reagáltak a hívó szóra, hisz az aratnivaló sok, de a munkás egyre kevesebb.

A tagok naponta 1 tized rózsafüzért imádkoznak és havonta egy alkalommal vesznek részt szentségimádáson.
Az Imaszövetség tagjai: Kövesligeti Erzsébet, Vécseiné Nagy Klára, Dr. Kádár Brigitta, Kádár Jánosné, Tomori Béláné, Szabó Róbertné, Lászlónè Barna, Lakner Tiborné, Tar Jánosné.

Dr. Kádár Brigitta
Fehérgyarmat

Advent 1. vasárnapján a fehérgyarmati Szent Péter és Pál Plébánia elkötelezett hívei Bökő Péter plébános vezetésével csatlakoztak a Szent László Imaszövetséghez.

A papi és szerzetesi hivatásokért való imádkozás nem újkeletű az egyházközségben, hiszen a boldog Juniperro Serra atya nevét viselő Serra Imacsoport éveken keresztül foglalta imáiba e célt. A fehérgyarmati tagok ezen nemes célért való imádkozást immár a Szent László Imaszövetségben folytatják tovább, akik szintén reagáltak a hívó szóra, hisz az aratnivaló sok, de a munkás egyre kevesebb.

A tagok naponta 1 tized rózsafüzért imádkoznak és havonta egy alkalommal vesznek részt szentségimádáson.
Az Imaszövetség tagjai: Kövesligeti Erzsébet, Vécseiné Nagy Klára, Dr. Kádár Brigitta, Kádár Jánosné, Tomori Béláné, Szabó Róbertné, Lászlónè Barna, Lakner Tiborné, Tar Jánosné.

Dr. Kádár Brigitta
Fehérgyarmat

Free Joomla templates by L.THEME