február 2020

2020. január 31-én Hodászra látogattunk, ruhaadományt és vásárlási utalványt vittünk adományként annak a kilencgyermekes édesapának, aki 2019 júliusában vesztette el feleségét, miután az akkor 37 esztendős nő világra hozta kilencedik gyermeküket a mátészalkai kórházban. Az édesanya halálát vérzéses sokk, méhrepedés okozta.

A család tragédiájáról Mészáros László, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója a sajtóból értesült, s akkor eldöntötte, mindenképpen szeretne segíteni a félárván maradt gyermekeken és a gyászoló édesapán. Az Egyházmegyei Karitász a Lak6 Program keretében valósította meg ezt a nemes célt, több egyházmegye is támogatta ezt a kezdeményezést, aminek köszönhetően végül 700.000 forinttal segítették Botos Attila családját. Az összeget az időközben elmaradt számlák befizetésére fordították. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász évente 18-20.000 embernek nyújt segítséget.

Fél évvel a tragédia után meglátogattuk Botos Attilát és családját, hogy rövid riport keretében elmondják nekünk, mi történt velük az utóbbi hat hónapban és hogyan élik meg kihívásokkal teli mindennapjaikat.

Az esős idő ellenére minden különösebb akadály nélkül érkeztünk meg a Botos család szerény otthonába. Az édesapa barátságosan fogadott bennünket, a gyerekek még kissé szégyenlősen, ám annál nagyobb fegyelemmel gyűltek körénk. Figyelmességük és talpraesettségük szinte azonnal feltűnt nekem. Arra gondoltam, milyen ritka, kivételes jelenség, hogy egy ilyen népes családban a gyerekek ennyire odaadón, szeretetteljesen figyeljenek egymásra és vendégeikre. Miközben az idén érettségiző Dorina üdítőt töltött nekünk, én Ferivel és Attilával tettem egy sétát az udvaron. A fiúk épp fát vágtak, de ellátják a ház körüli teendőket, illetve az állatokról is gondoskodnak. Arról beszéltek, hogy bár nincs könnyű dolguk, szívesen, nagy örömmel végzik a rájuk bízott feladatokat.

Időközben a kisebbek is felengedtek egy kicsit, a két pici lány az asztalhoz ült, bájos, gyermeki mosollyal hallgatták a beszélgetésünket. A gyerekek iskolába járnak, a két legidősebb lány pedig édesanyjuk halálát követően magántanulóként folytatják tanulmányaikat. Dorina szerint a legfontosabb cél az lenne, hogy bővítsék a jelenleg kétszobás otthonukat. Ezzel édesapja is egyetértett, hozzátéve, hogy minden felajánlást, segítséget szívesen fogadnak: „Nagy segítség volt számunkra az összegyűlt pénz, hálásak vagyunk mindenért. Sajnos munkát a sok gyermek mellett nem tudok vállalni, ezért minden segítség jól jön.”

A hat hónapos Lilien Zselyke jelenleg kezelésre szorul, mivel érdaganatot diagnosztizáltak nála. Az édesapa azt is elárulta, hogy eredetileg tizenkét gyermeket terveztek, hiszen neki is tizenegy testvére van. A tragédia ellenére örül annak, hogy gyermekei összetartanak és szeretik, támogatják egymást és igyekeznek tenni azért, hogy megoldódjanak a problémák. Ezt pedig Mészáros László is észrevette, hiszen kifejtette: „Azokat az embereket, családokat szeretem támogatni, akik láthatóan akarnak is tenni helyzetük javulásáért. Ilyen gyerekeket öröm látni!”

Felmerült a kérdés, vajon mit lehetne még tenni? Hodászon több rászoruló család is él. Az Egyházmegyei Karitász igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes lenne alapítani egy helyi karitász csoportot, önkéntesekkel, akik a településen segítenék a karitatív szervezet munkáját. Így a Botos család gyermekeinek is lehetősége nyílna arra, hogy nyáron elmehessenek Fonyódligetre, az Erzsébet Alapítvány által szervezett táborba. A család ifjú tagjainak szeme felcsillant a lehetőségre, hiszen kicsit kikapcsolódhatnának, és rövid időre enyhülne édesanyjuk elvesztésének fájdalma. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében jelenleg összesen 60 karitász csoport működik, de van lehetőség arra, hogy bármely községben új csoport alakuljon. Ahol karitász csoport van, ott sokkal nagyobb lehetőség nyílik a rászorulók megsegítésére. Igény lenne rá. Ehhez azonban helyi kezdeményezésre, önkéntesekre van szükség.

A Botos családot a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitászon keresztül is támogathatjuk:

CIB Bank: 10702071-18792069-52000001
A számlatulajdonos neve: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász
Közleménybe beírandó: Botos család támogatása

Nadrai-Gergely Klaudia sajtóapostol, Nyíregyháza

 

A Passió 2020 a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatalos előkészítő eseménye, amelyre 2020 önkéntest várnak a szervezők. Európa legnagyobb passiójátéka 2020. április 4-én lesz az Arénában. Az előadás fővédnöke: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

Az európai keresztény közösségi kultúra egyik alapköve volt a minden településen a helyi közösség által húsvétkor előadott passiójáték. Jézus élete, a keresztény Európa történeti alapja. Megkerülhetetlen része Európa közös kultúr- és szellemtörténetének is.

Az öreg kontinens ma ismert színjátszása ebből nőtte ki magát. 1945-ig szinte minden magyar templomi közösségnek önálló színjátszó társulata volt, amely előadta a Passiót.
A közösségi színjátékok, kiemelten a passiójátékok, egy-egy település életében fontos közösségépítő szerepet töltöttek be. A hitélet mellett az adott település társadalmi életének is kiemelkedő eseményei voltak.

2020. április 4-én, Európa legnagyobb passiójátékának ad otthont a Papp László Budapest Sportaréna. A 30 x 80 méteres küzdőtér színpaddá alakul, ahol Jézus életének utolsó napjait, óráit a 2020 jelmezes közreműködő segítségével adják elő.
A misztériumjáték egyrészt a ferences szerzetesi iskolák passiójátékának hagyományára épül, amely megteremtette például a legendás Csíksomlyói Passiót is. Másrészt főszereplője által egy teljesen mai történet, amely arra keresi a választ, hogy 2020-ban mit jelent vagy jelentenek-e valamit Jézus tanításai, szenvedéstörténete. Mit kezd az ember a megváltással, a bűnbocsánattal, a keresztáldozattal? Mindenkinek megvan a keresztje – hangzik el gyakran ez a mondat. De mit jelent valójában az, hogy saját kereszt? Miért, kiért tartjuk a vállunkon? Kivel azonosítjuk önmagunkat a Passióban: Jézussal, Pilátussal, Júdással, Péterrel, a római katonával, a Barabást kiáltó tömeg tagjaival? Kérdések sokasága ezek, amelyek felmerülnek minden húsvétkor, minden keresztutat járóban.

A Passió 2020 különleges lehetőséget kínál a közös együttlétre, a közös gondolkodásra, a válaszok megtalálására.
A különböző passiójátékok szokásainak egyik legerősebb vonulata volt az, amit a ferences szerzetesek is magukénak tekintettek. A szenvedéstörténetet a kor emberének szemszögén keresztül mutatták be. Ezt valósítják meg a Passió 2020-ban is. Így nem egy távoli, kosztümös drámát látnak a nézők, hanem egy olyan történetet, amely róluk is szól, életük kérdéseit, Istenhez, embertársaikhoz való viszonyukat tárgyalja.

A Passió 2020 két évvel ezelőtt, a pasaréti Páduai Szent Antal templom színjátszó köréből indult útjára. 2018-ban, majd 2019-ben közel száz szereplővel mutatták be a templom önkéntes színjátszói a történetet.

Tavaly az előadás sikerére tekintettel már négy előadást tartottak, ahol közel 2.500 ember látta a Passiót. Az egyik nézőben született meg a gondolat, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében, az Arénában kellene előadni 2020 önkéntes részvételével Jézus szenvedéstörténetét. A Passió 2020 a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatalos előkészítő eseménye. Az előadás fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

Február 26-ig várják az önkéntes szereplők jelentkezését a passio2020.hu weboldalon. A darabban való részvételhez nem szükséges előzetes színházi, színjátszó tapasztalat. Amire azonban minden jelentkezőnek szüksége van, az az előadás, annak témája iránti elköteleződés és a szándék, hogy ebben a nagy színjátszó közösségben megélje a közös játék örömét. A szervezők örömmel fogadják, ha a jelentkező férfiak szakáll növesztését vállalják. A fellépők számára korhű jelmezeket és a próbák napjain étkezést is biztosítanak. Családokat, baráti társaságokat, imacsoportokat és plébániai közösségeket is szeretettel várnak a szervezők. A jelentkezés alsó korhatára 12 év. Középiskolásoknak a próbákon és az előadáson való részvételt önkéntes közösségi szolgálatként igazolható.

Az előadások a virágvasárnapot megelőző szombaton, azaz április 4-én, 15 és 19 órakor kezdődnek. Jegyet 2020 forintos áron a  www.jegy.hu  oldalon vásárolhatnak.

Forrás: NEK Titkárság
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai február 11-én, a betegek világnapján és a hozzá közel eső napokon apró ajándékokkal kedveskednek a meglátogatott betegeknek, és egy-egy gyertyával, szentképpel emlékeztetik a világnap fontosságára a kórházi osztályok dolgozóit.

1992-ben II. János Pál pápa rendelte el, hogy február 11-e a Betegek Világnapja legyen. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. A szegény sorsú francia lányt Szűz Mária közvetítőnek választotta és arra kérte, továbbítsa üzeneteit. Mária a betegek és a szenvedők iránti különleges szeretetét akarta megmutatni. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”

 

Debrecenben a debreceni Szent Anna-székesegyházban dr. Krakomperger Zoltán plébános atya mutatott be szentmisét a betegekért és az értük tevékenykedőkért. Homíliájában dr. Alexis Carrel életét hozta elénk példaként.

A csodák iránti szkeptikus Alexis Carrel, kényszerhelyzetbe került Lourdes-ban. Egy orvostársát kellett helyettesítenie, aki nem tudott a súlyos betegeket szállító vonat kísérőjeként Lourdes-ba utazni. Ekkor a Nobel-díjas, kiváló sebész szemtanúja volt két csodálatos lourdes-i gyógyulásnak. Egész életén át dolgozott lelkében ez az élmény, harcolt egymással a tudományos és a vallásos világnézet. Megelőzően Carrel is azt vallotta, ami akkor is és ma is divatos, hogy egyedül a tudományos magyarázat ad megbízható ismeretet. Ezzel szemben, amit Lourdes-ban látott, alapjaiban húzta át addigi nézeteit.
Élete végén eldöntötte a csatát.

"Drága Szent Szűz, Te könyörületes vagy azokhoz, akik alázattal fohászkodnak Hozzád, oltalmazz meg engem. Hiszek Benned. Fényes csodával válaszoltál kételyeimre. Még nem látok tisztán, még kételkedem. De leghőbb vágyam és minden igyekezetem legfőbb célja, hogy higgyek."
1942-ben már ezt írta naplójába: „Hiszek az Isten létezésében, a lélek halhatatlanságában, a kinyilatkoztatásban és mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít az áldozatról szóló csodálatos tanában, ami annak lényege”.

"Mennyire vakok az értelmiségiek. Eddig én magam sem láttam tisztán... Jelenkori civilizációnk végtelen nagy tévedése, hogy az értelmi és a társadalmi fejlődésnek adtuk meg az elsőbbséget... Szeretnénk tudni az élet értelmét. Képtelenek vagyunk az életünket irányítani, ha nem tudjuk, mit jelent az élet és mit jelent a halál." (Napló, 1940.12.16.)

"A hit válasza... Összehasonlíthatatlanul kielégítőbb, mint a tudományé." (Gondolatok az életmódról)

Az embert egységes egészként kezelve fontos, hogy amikor gyógyulásról beszélünk, ne csak a test, hanem a lélek gyógyítására is hangsúlyt helyezzünk. Ebben tudnak a kórházban fekvő betegek számára segítséget nyújtani a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai.

Tóth László atya, a debreceni Megtestesülés-templom plébánosa, a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársa az esti szentmisében imádkozott a betegekért és a szolgálat munkatársaiért.
Geréné Sárga Monika, sajtóapostol, aki a beteglátogatóként a debreceni Klinikákon tevékenykedik Kapturné Bíró Beátával készített interjút a Betegek világnapja alkalmából.

http://www.dnyem.hu/index.php/item/2756-most-mar-ne-szeress-annyira-istenem-mert-mar-nagyon-megprobaltal-beszelgetes-kapturne-biro-beataval-a-betegek-vilagnapja-alkalmabol?fbclid=IwAR3Xyi-5azpbo4tNJAd98a8ehATC_tlg6BzIDv1qPtdo4VOmcFKgu31wVAY

A Debrecen Megyei Jogú Város Terápiás Háza lakói számára Kálmán József atya, a debreceni Szent Család-templom plébánosa mutatott be szentmisét az intézményben. A lakóknak lehetőségük volt elvégezni a szentgyónást, áldozást, és mindnyájan személyes áldásban részesültek. Mindnyájuk számára nagy öröm volt a szentmisén való részvétel, melynek végén közösen elénekeltük a „Boldogasszony Anyánk" kezdetű éneket, majd a jelenlevők igés lapot kaptak.

Kisvárda, Felső-Szabolcsi Kórház

A Felső-Szabolcsi Kórházban Katona István atya - aki kórházlelkészként pasztorálja a betegeket a mindennapokban -, ünnepi énekes Mária-misét mutatott be a lourdes-i jelenések emléknapja alkalmából. A szentmisének, melyen az osztály betegei - Dolhainé Szűcs Rita beteglátogató - hívogatására vettek részt, a Rehabilitációs Osztály kis szobája adott otthont. A szentmise végén a betegek személyes áldásban részesültek.

Vásárosnamény, Szatmár-Beregi Kórház

Jónás Julianna beteglátogató személyre szóló örömhírrel – igés lappal - ajándékozta meg a betegeket, a kórházi dolgozók gyertyát kaptak ajándékba. Másnap az Ápolási Osztály aulájában imaóra keretében emlékeztünk meg betegeinkről, és imádkoztunk az őket ellátó egészségügyi dolgozókért. A különleges nap tiszteletére Marossy József plébános atya, a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársa, szentmisét mutatott be a vásárosnaményi templomban a betegekért és egészségügyi dolgozókért.

Nagykálló, Sántha Kálmán Szakkórház

A betegek világnapja alkalmából a keddi szentmisét imádság előzte meg, István Judit beteglátogató kezdeményezésére. A betegekkel közösen imádkozták a rózsafüzért, kérve a Szűzanya közbenjárását a betegek gyógyulásáért. Ezután Ruszki Gábor atya, kórházlelkész a betegekért mutatta be a szentmisét. A pislákoló gyertya fénye világította be a kis kápolnát. Gábor atya az evangélium szavaival bíztatta a betegeket, hogy legyenek olyanok a hitben, mint az oltáron levő gyertya lángja, amelynek bár gyengének tűnő a lángja, viszont a sötét szobát ez az apró láng is gyönyörűen be tudja világítani. Ezután elmesélte a lourdes-i jelenés történetét, és buzdított mindenkit a rózsafüzér imádkozására. A mise végén mindenki kapott egy lourdes-i szentképet, aminek a betegek nagyon örültek.

Fehérgyarmat, Fehérgyarmati Kórház

Szabó Róbertné Tóth Anikó beteglátogató hitoktatóként is segíti az egyházközséget. Kezdeményezésére a római katolikus hittanra járó gyerekek apró ajándékokat készítettek a kórházban fekvő betegeknek, melyeket Anikó adott át a látogatásai során.
Az elkövetkező napokban Debrecenben a Kenézy Kórházban, Nyíregyházán, Mátészalkán és Berettyóújfaluban is megemlékezünk a betegek világnapjáról.

Berényiné dr. Felszeghy Márta
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészi Szolgálat

 

 

 

2020. február 8-án két képzés zárásaként összesen huszonhárom hallgatónak adta át oklevelét - ünnepélyes keretek között - a Magyarországi Billings Központ és a Fília Alapítvány Nyíregyházán. A levelező és konzultációs képzéseket végzettek közül 10 főt támogatott a Katolikus Szeretetszolgálat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával megvalósuló „Természetes gyermekáldás” című projektje keretén belül.

Az oktatási gyakorlat teljesítésével és a Billings Központ Oktatási Bizottsága előtt tett záróvizsgával 23 nemzetközileg akkreditált Billings Ovulációs Módszer oktató kezdheti el munkáját a Kárpát-medencében, segítve ezzel a házaspárokat és családokat, valamint a lelkipásztorok munkáját.

Dr. Körmendy Mária, az Oktatási Bizottság elnöke háláját fejezte ki azért a csodáért, hogy a Billings házaspár 1992-es szegedi látogatásának és az azt követő évek munkájának eredményeként megvalósulhatott ez a nap, továbbá szakmai tanácsokkal látta el az új oktatókat. Dr. Megyeri Valéria „történelmi pillanatnak” nevezte ezt az ünnepet, és megköszönte az oktatók szüleinek, házastársuknak és családjuknak a hátteret és áldozathozatalt, amellyel támogatták a képzést és támogatni fogják e küldetést.

Lukács Krisztina Janka, a Billings Központ vezetője, aki mintegy „osztályfőnökként” támogatta, kísérte az oktatójelölteket, köszönetét fejezte ki mindenkinek, akinek szerepe volt ebben a munkában, és útravalóként egy billings logóval hímzett táskát adott át minden oktatónak.

P. Szenes István SFV, a Billings Központ lelki vezetője, a hálaadó szentmisében elmondta, hogy „most közösség született”, a „magyar Billings Család”, majd lelki útravalóval látta el az oktatókat, és megköszönte határon túli pap társának is azt a lelkesedést és nyitottságot, amellyel elvégezte a képzést, hogy segíthessen az egyházközsége családjainak.

Mi is a Billings Ovulációs Módszer (BOM)?

Dr. Evelyn Billings professzor asszony szavait idézve: „Egy olyan új ismeret a női test működéséről, amelyre minden nőnek szüksége van”.
Az oktatók segítségével a nők megismerik saját termékenységüket, időben felismerik a lehetséges betegségeket. A BOM azonban nemcsak az egészség megőrzésére használható, de meghittebbé teszi a párok kapcsolatát, fejleszti a kommunikációt. Kölcsönös tisztelet alakul ki férj és feleség között, amint a nő megérti termékenységét, a férfi pedig megismeri a nő testének csodálatos működését és értékeli azt.

Ez a módszer a születésszabályozás leghatékonyabb, legegyszerűbb és legtermészetesebb módszere.

Megtanítja a nőnek, hogy mi az egyetlen specifikus jel a szervezetében, amely előre jelzi a termékeny időszakot és a ciklus legtermékenyebb napját, ezáltal segít elérni a várva-várt gyermekáldást, vagy elhalasztani, elkerülni a fogamzást. Mindezt több mint 50 évnyi tudományos kutatás igazolja. A módszer különösen nagy segítség a hívő házaspárok számára, akik ezáltal jobban megértik a házasság szentségét és örömtelien, tisztán, boldogan tudják megélni a krisztusi tanítást házasságukban.

A Magyarországi Billings Központ vezetőinek célja, hogy oktatóik révén minél több fiatal nő, jegyespár, házaspár és családokkal, fiatalokkal foglalkozó szakember megismerje a Billings Ovulációs Módszert. Az első végzett oktatók listája hamarosan elérhető lesz a központ honlapján (www.billings.hu ).

Nadrai-Gergely Klaudia sajtóreferens
Magyarországi Billings Központ, Nyíregyháza

Sokan állták körül az oltárt január 9-én, vasárnap a debreceni Szent Család-templomban bemutatott szentmisén. Kálmán József plébános mindig örömmel fogadja a fiatal, 2018-ban pappá szentelt Németh István atyát, aki ha hazalátogat római tanulmányai ideje alatt a szűkebb és tágabb családjához, egyházközségéhez, szentmisét mutat be a debreceni templomban. A Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum hallgatója gyakran hoz magával vendégeket is, jelenleg a Germanicum et Hungaricum kollégium tanulói: atyák és kispapok kísérték őt el Magyarországra (Gabriel Kavčič, a szlovéniai Koperi Egyházmegyéből, Ivo Markic, a horvátországi Dubrovniki Egyházmegyéből, Phillipp Fiala, a németországi Aacheni Egyházmegyéből, Frederik Mudrák, a szlovákiai Nagyszombati Főegyházmegyéből).

A nemzetiségi szentmisén az egyházközség gitáros zenekara teljesített szolgálatot, amely közösség havonta két alkalommal, első és második vasárnap, a 9 órai szentmisén hangszeres énekük segít az elmélyülésben, és mint a közösség sója teszi ízesebbé, összetartóbbá az egyházközséget.
A só és a világosság kiemelt szerepéről szóló evangéliumi szakasz hangzott el a szentmisén:

„Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16)

„Ti vagytok a föld sója”

Kálmán József plébános két egyszerű történettel szemléltette a sónak és a világosságnak az emberi életben megtapasztalt, kiemelt szerepét. Az ember kifejezheti a másik iránt érzett legnagyobb szeretetét azzal is, ha azt mondja: „úgy szeretlek, mint az emberek a sót”. Éppen ezt mutatja be a mindenki számára ismert A só című magyar népmese, amely a királyról és a leányairól szól. Mivel a legkisebbik királylány apja kérdésére azt válaszolta: úgy szereti őt, mint az emberek a sót, száműzték a palotából. Majd hosszú idő múlva a királylány vendégül látta apját, és megparancsolta a szakácsának, hogy hagyja ki a sót az ételekből. A király ehetetlennek tartotta az különleges étkeket, és megértette, hogy az életfontosságú táplálék só nélkül ehetetlen, így a só az egyik legfontosabb dolog az ember életében.

„Ti vagytok a világ világossága”

József atya személyes élményéről is beszámolt. Egyik alkalommal a tengerparton sétálva látott egy világítótornyot, amely egészen kicsi volt, a fénye is alig látszott, az éjszakai fények között szinte észrevehetetlen volt. József atya megkérdezte a helyi paptársát, hogy van e valamilyen funkciója ennek a világítótoronynak, észreveszik-e a tájékozódó emberek. A válasz így hangzott: Igen, látják, mert a távolról érkezők tudják, hogy mit kell keresni, a halászok ezt az egy fényt keresik, és ez alapján határozzák meg az irányt.

Ezután a plébános még az Ószövetségben fellelhető tanításokról is beszélt, amely a só lényeges szerepét emeli ki.
A Leviták könyvében olvashatjuk, hogy a sót áldozatbemutatáshoz használták. A Királyok 2. könyvében Elizeus sót önt a vízbe, hogy az ihatóvá váljon, tehát tisztító hatása is van. Jób is beszél erről, amikor ízesíti vele az ételt.
Mit jelent tehát a só? Áldozattá válni, a legkedvesebb áldozattá, Istennek ajándékozva az életünket. Tisztító hatása van, amely véd az emberi gyűlölettel teli világgal szemben, ezért mondja Jézus: ti vagytok a föld sója, hogy legalább életünk szépségével mi vigyünk tisztaságot a világba. A só ízt ad az ételnek: a derűs, bizakodó, örömteli, példamutató életünkkel ízt adunk a világnak.

A szentmise befejezése után a hívek agapén, kötetlen beszélgetésekkel zárták a találkozást, tovább ízlelgetve az otthonaikban elkészített finomságokban rejlő szeretetet.
Kálmán József plébános szeretettel várja és hívja azokat, akik még csak távolról figyelik az egyházközség fényét, mint világítótornyot, amely a többi közösséggel együtt egy stabil irányt, az Istenhez, vagyis a boldog élethez vezető utat mutatja.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. február 08-án zsúfolásig megtelt a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának Zilahi terme, ahol – megújult formában – fantasztikus hangulatú jótékonysági estet tartott a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola a Szent Imre Katolikus Alapítvánnyal és a Szent Imre Katolikus Szülők Egyesületével karöltve. A kellemes kikapcsolódás és a szórakozás mellett a bál fő célja az intézmény tanulóinak támogatása: a tehetséggondozás, a szociálisan rászoruló tanulók segítése, valamint a diákok erdei iskolai költségeihez való hozzájárulás volt.

Az intézmény képviseletében Tormássiné Kaptány Ágotha intézményvezető köszöntötte a vendégeket, majd a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye részéről Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nevében Felföldi László általános helynök atya nyitotta meg az estet, később Vinnai Győző országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatait. A jótékonyági bál fővédnökségét Palánki Ferenc megyéspüspök, védnökségét dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, valamint dr. Kovács Ferenc Nyíregyháza MJV polgármestere vállalta. A rangos eseményen tiszteletét tette Molnár Katalin, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának igazgatója, Törő András püspöki titkár, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Galambos Ildikó, a Nyíregyházi Járási Hivatal vezetője, Nagy Szabina, önkormányzati képviselő és Nagy Csaba atya, az intézmény lelkipásztora.

A vacsorát megelőzően az intézmény alapfokú művészeti iskolájának tanáraiból verbuválódott Jazz Imre Band lépett fel, akik hangulatos jazz-csokorból álló műsorral kedveskedtek a vendégeknek. A jótékonysági bál sztárvendégeként a fiatal tehetség, Mága Jennifer, a Budapest Dal 2019 nyertese lépett színpadra, aki rendszeres fellépője a Budapesti Újévi Koncertnek, és a 10. jubileumi gálán a tizenhatszoros Grammy-díjas David Fosterrel együtt szerepelt.
A jótékonysági bál remek hangulatban, hajnalig tartott. Jövőre ismét találkozunk!

Kovács István
intézményvezető-helyettes

 

„Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!” (Zsolt 42,6)

„2014-ig mindig azt mondtam, hogy a Jóisten a tenyerén hord. Nagyon szép gyermekkorom volt, az Úr szerető férjjel és két gyermekkel ajándékozott meg, a pedagógus pályát választottam, amit mindig is szerettem volna, nem kívánhattam többet magamnak.”
Kapturné Bíró Beáta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt működő mátészalkai Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola igazgatóhelyettese. 25 évig tanított az iskolában, jelenleg a betegsége miatt, jó ideje nem tud részt venni az iskola munkájában. Kapturné Bíró Beátával a hitéről, betegségéről, küzdelmeiről beszélgetünk.

– 2014-ben egy rosszindulatú emlődaganatom volt. Éppen tanévnyitóra készültünk augusztusban, amikor ez kiderült. Akkor egy hétig nem tudtam mi történik körülöttem, egyik orvostól a másikig, egyik vizsgálattól a másikig mentünk. Műtéti beavatkozásra volt szükség, majd kemoterápiát és sugárkezelést kaptam. A küzdelem és a lábadozás egy teljes iskolaévbe került, átértékeltem az életemet, sok mindent másként tettem, és úgy tűnt, teljes a felgyógyulás.

 „Mindent elviselek abban, aki erőt ad” (Fil 4,13).

– Van egy mondás, ami így szól: a Jóisten annyi terhet mér ránk, amennyit el tudunk viselni. Nagyon sokszor mondtam, hogy én már több terhet nem bírok el. Eddig futott az erőmből. Nem megy tovább. És még mindig itt vagyok, hordozom a terhem, még mindig próbál a Jóisten. Mi a célja vele? Nem tudom. Amikor nagyon mélyponton vagyok, azt mondom: miért nem vettél még magadhoz? Amikor jobban érzem magam, akkor arra gondolok, valami terve lehet még velem itt a földön…

– És jött egy még nagyobb teher, újabb harc, küzdelem, mondhatni minden kezdődött előröl, de nehezebb formában.

– 2018-ban, szinte napra pontosan kiderült, hogy az emlődaganatot egy újabb, még súlyosabb betegség a leukémia követi. Első perctől kezdve elmondták az orvosok, hogy ezt a betegséget nálam csak transzplantációval lehet gyógyítani. Meg lehet gyógyulni, de muszáj a transzplantáció. Döntenem kellett. Környezetemben él egy nagyon jó barátom, akit húsz éve transzplantáltak, és úgy gondoltam, még adok ennyi esélyt magamnak. Mivel testvérem nincs, idegen donoros transzplantációm volt. A műtét után tünetmentesen éltem, jó eredményeim voltak. Száz nap elteltével jelentkeztek a különböző szövődmények. Újabb műtét következett, és sajnos az egyik gyógyszertől elveszítettem a hallásomat. Ezt így le lehet írni néhány sorban, de aki keresztülment hasonló betegségen, az tudja, hogy testileg és lelkileg egyaránt milyen mélyre kerülhet az ember.

– Sokan azt mondják, a legnagyobb szenvedésben az ember képtelen az összeszedett imára. Tud szívből fakadóan imádkozni? Ebben a helyzetben lehet erőforráshoz jutni (kérni, és kapni)?

– Amikor az ember mélyponton van fizikálisan, a hitében is meginog. Ha nagyon gyenge vagyok, megmoccanni sem tudok, még a telefont sem tudom felemelni, akkor felteszem magamnak és a Jóistennek is a kérdést: Miért? Én ezt már nem bírom tovább. Ha jobban vagyok, érzem, hogy itt van mellettem az Isten, és valahogy kihúz a „sárból”, vigyáz rám.
Az egyéni hit mellett, nagyon fontosnak tartom a közösség hitbeni erejét. A betegségem során átéltem azt, hogy többször egy egész templomnyi barátom, munkatársam és a város lakói imádkoztak értem. Ennek olyan megfoghatatlan ereje volt, amitől azt éreztem, hogy erőt kapok. Éreztem, hogy azokon a napokon töltődtem. Pedig én nem voltam jelen a templomban, csak azt tudtam, hogy most értem szól a Miatyánk. Dunántúlon van egy barátnőm, minden nap templomba jár azért, hogy én felépüljek. Mátészalkán imacsoportokban tizedeket mondanak értem. Imádkoznak a „máltaisok”, református, görögkatolikus testvéreink is.

„De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre” (1Tim 1,16).

– Mi ad vigasztalást a betegségben?

– Úgy gondolom, nagyon kevés olyan ember van – de lehet, hogy csak én gondolom így –, akinek ilyen családi és baráti háttere van. Hiszem, hogy nekem van a világ legjobb férjem. Ritkaság, hogy ennyi türelemmel, alázattal és kedvességgel már másfél éve segít engem a betegségemben. Ha mélyponton vagyok, fizikálisan és érzelmileg is próbál kihúzni a gödörből. Eddig is mindent megtett értem, a családjáért, de ez most különösen is elmondható ez alatt a másfél év alatt. Tényleg úgy van, amit kimond az ember a házasságkötéskor: együtt jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Mi is így vagyunk. A gyermekeim és a jó szellemi, fizikai erőben lévő 84. éves édesanyám, a barátaim mindent megtennének és megtesznek értem. És körülvesznek nemcsak az ég, hanem a föld angyalai, akik hihetetlenül sokat segítenek nekem, és a családomnak. Steril környezetet teremtenek az otthonomban, főznek a gyerekeimre, ha hazajönnek. A volt tanítványom futárszolgálatot teljesít az otthonom és a kórház között. Karácsonykor vittek oda finom süteményeket. Rengeteg ilyen földi angyal van, akik engem körülvesznek. Az égi angyalokról is van egy képem. Az első betegségem során olyan tréningen vettem részt, ahol segítettek pszichésen feldolgozni a betegséget. A Jóisten mellett mindig a Szűzanyához fohászkodtam, és minden vizsgálat és beavatkozás előtt a „Most segíts meg, Mária” imát imádkoztam.

– Ha nem jól érintjük meg a beteg embertársainkat, akár fizikailag, akár mentálisan fájdalmat okozhatunk vele. Éppen ezért bizonytalanok vagyunk, félünk beszélgetni velük a betegségéről, tartózkodunk a látogatástól. Hogyan fogadja a beteglátogatókat?

– Amikor beteg lettem, megfogadtam, távol tartom magam a közösségi felületektől, nem fogok az interneten írni senkinek. De megtapasztaltam a jó oldalát is a közösségi hálónak, mert a barátok hihetetlen erővel álltak mögém a véradás szervezésében, így pillanatok alatt összegyűltek a véradók. Egy-két írás is van, amit érdemes elolvasni az egészségeseknek, ezeket megosztottam a saját oldalamon. Ezek valóban segítenek.

A legfontosabb az, hogy a beteg ember, igaz, hogy beteg, de itt van közöttünk, éli a mindennapokat. Lehet, hogy most a kórházban van. Én azt kértem a kollégáimtól, hogy amikor érdeklődnek, a betegségről három mondat essen. Utána meséljék el, hogy mi volt a suliban. Mondják el, mi történt a városban, olyan dolgokat, amik a hétköznapokhoz tartoznak. Nem kell folyton a betegségről beszélni. Nekem így segítenek a legtöbbet.

Nem kérdezni kell, hogy mit kell segíteni, hanem tenni kell. Nem elég a Facebookon megosztani, hogy adj vért, legyél donor, hanem el kell menni és vállalni kell az egyébként fájdalom és kockázatmentes beavatkozást, amellyel emberéletet menthetnek. Nem sajnálkozni kell, hanem oda kell magát tenni az embernek. Van, aki sütit süt, van, aki vért ad.

„Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem” (Zsolt 63,4-5).

– A szenvedésben is velünk van a kegyelmes Isten.

– A szenvedés megerősít a hitben. Bár mindig hozzáteszem, hogy ez egy nagyon nehéz dolog. Amikor nagyon mélyponton vagyok, akkor abban a helyzetben az ember igazán nem tud hinni. Akkor teszem fel a kérdések sorozatát. „Miért én szenvedek?” „Miért szenvedek ilyen sokat?” Ez a legnehezebb időszak.
Több nehéz nap után, amikor a fizikai szenvedés egy kicsit enyhül, akkor jövök rá, hogy milyen nagy kegyelem, hogy élhetek, hogy a családom haza vár.
Az édesapám meghalt, amikor tizennyolc éves voltam. Akkor az édesanyám 43 éves volt, a hite megrendült, egy ideig nem ment a templomba. Majd újból talpra állt, egyedül élt, és hitében megerősödött. Ki tudta mondani azt, amit én még mindig nem tudok kimondani: „Legyen meg a Te akaratod!” A kegyelem inkább ahhoz kell, hogy az ember ezt ki tudja mondani, meg tudja érteni. Mindennek van valamilyen oka.

„Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk” (2Tim 1,7).

– Mit gondol a szeretetről? Az emberi és a Krisztusi szeretetről?

– Az emberi szeretetet maximálisan megtapasztaltam. A Jóisten átsegített a nehéz napokon, éjszakákon, amikor három orvos is állt az ágyam mellett, és azon töprengtek, hogy mit kellene tenniük. Azt gondolom, a Jóisten szeretetében, a tenyerében vagyok. Lehetőségem volt Tóth László atyától a betegek szentségében részesülni. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Tudom azt is, hogy Palánki Ferenc püspök atya minden nap imádkozik a betegekért, többek között értem is. Nem feledkezik el azokról, akik tehetetlenek, nem tudnak dolgozni. Milyen jó érzés az is, hogy mi most veled, mint beteglátogatóval együtt imádkozhatunk. A hívő beteg embernek a gyógyszer mellé fontos a hitbéli támogatás.

Geréné Sárga Monika
sajtóapostol, beteglátogató – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészség

Fotó: Geréné Sárga Monika

Kedves testvérek,
Jézus szavai: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket” (Mt 11,28), megmutatják a kegyelem titokzatos útját, amely feltárja magát az egyszerű szívűeknek, felfrissülést ad a kimerülteknek és megfáradtaknak. Ezek a szavak az Emberfia, Jézus Krisztus szolidaritását fejezik ki az elnyomott és szenvedő emberiséggel. Hány és hány ember szenved testben és lélekben! Jézus mindenkit hív magához – jöjjetek hozzám –, megkönnyebbülést és felfrissülést ígérve nekik. „Amikor Jézus ezt mondja, olyan emberekre gondol, akikkel minden nap találkozik Galilea utcáin: egyszerű emberek, szegények, betegek, bűnösök, kirekesztettek sokasága. […] Ezek az emberek mindig követték Jézust, hogy hallgassák szavát, amely reményt adott nekik – Jézus szavai mindig reményt adnak!” (Úrangyala imádság, 2014. július 6.).

Jézus e meghívása a 28. világnapon mindazoknak szól, akik betegek és terheket hordoznak, akik szegények és tudják, hogy teljesen Istentől függenek, akiket a próbatételek súlya megsebez, akiknek gyógyulásra van szükségük. Jézus Krisztus nem törvényeket szab azoknak, akik sebzettségük, fájdalmuk és gyengeségük miatt félelemben élnek, hanem irgalmát, vagyis gyógyító személyes jelenlétét ajándékozza nekik. Jézus a megsebzett emberiségre tekint. Az Ő szeme lát és meglát, mert a mélybe tekint; tekintete nem közömbös, hanem a teljes emberen nyugszik és elfogad mindenkit a maga egészségi állapotában, senkit sem utasít el, mindenkit meghív arra, hogy életébe belépjen és megtapasztalja az Ő gyengédségét.

2. Miért ápol Jézus Krisztus ilyen érzéseket? Mert Ő maga is a gyengeség útját választotta, megtapasztalta az emberi szenvedést és magától az Atyától kapta a megerősítést. Valójában csak azok fogják tudni, hogyan kell másoknak vigaszt nyújtani, akik saját magukon tapasztalták meg mindezt. A szenvedésnek különféle súlyos formái vannak: gyógyíthatatlan és krónikus betegségek, mentális problémák, rehabilitációt vagy palliatív ellátást igénylő bajok, különféle fogyatékosságok, gyermekkori és időskori betegségek... Ilyen esetekben néha az emberiesség hiánya is fellép, ezért az ember egész valóságát szem előtt tartó gyógyításra van szükség, arra, hogy személyes kapcsolatot alakítsanak ki a beteggel, amelyben az orvosi ellátást a személyes gondoskodás egészíti ki. Betegség esetén az ember nemcsak testi épségét illetően érzi magát veszélyeztetettnek, hanem kapcsolati szinten, értelmi, érzelmi és lelki dimenziójában is. Ezért a terápián túlmenően támogatást, gondoskodást, figyelmet vár el – egyszóval: szeretetet. Emellett a betegnek családja is van, amely ugyancsak szenved és éppúgy szüksége van arra, hogy valaki melléálljon és támogassa.

3. Kedves beteg testvérek, a betegség lehetőséget ad számotokra, hogy különleges módon tartozzatok azokhoz a megfáradtakhoz és terheket hordozókhoz, akik magukra vonják Jézus tekintetét és magukhoz fordítják szívét. Onnan érkezik számotokra a fény a sötétség perceibe és a reménység a kétségbeesés pillanataiba. Jézus arra hív, hogy menjetek hozzá: „Jöjjetek”. Benne fogjátok megtalálni az erőt ahhoz, hogy legyőzzétek a félelmeket és kétségeket, amelyek a test és a lélek eme éjszakájában felmerülnek bennetek. Igen, Krisztus nem kész válaszokat adott nekünk, hanem szenvedésével, halálával és feltámadásával megszabadít minket a gonoszság hatalmától.

Ebben a helyzetben biztosan szükségetek van egy helyre, ahol békét találtok. Az Egyház szüntelenül és egyre jobban törekszik arra, hogy az irgalmas szamaritánus – azaz Krisztus – fogadója legyen (vö. Lk 10,34), az a ház, amelyben megtaláljátok az Ő családiasságban, vendégszeretetben és nyugodt légkörben megtapasztalhatóvá váló kegyelmét. Ebben a házban olyan emberekkel találkozhattok, akik Isten kegyelmével meggyógyultak a gyengeségükből, és segíthetnek nektek a kereszthordozásban saját sebeik feltárásával, hogy túl tudjatok tekinteni a betegség láthatárán és így életetek Fényt és levegőt kapjon.

Ez a beteg testvéreinkért végzett munka magában foglalja az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók és ápolónők, egészségügyi és adminisztratív munkatársak, segítők és önkéntesek szolgálatát is, akik hozzáértő módon tevékenykednek azért, hogy megtapasztalhatóvá váljon Krisztus jelenléte, aki vigaszt nyújt és gondoskodik a betegekről, sebeiket ellátva. De ők is emberek, gyengeségekkel és betegségekkel. Különösen is igaz rájuk, hogy „miután Krisztus felüdített és megvigasztalt bennünket, nekünk is az a feladatunk, hogy felüdülést és vigaszt nyújtsunk testvéreinknek, szelíden és alázatosan, követve a Mester példáját” (Úrangyala Imádság, 2014. július 6.).

4. Kedves testvérek, akik az egészségügyi rendszerben tevékenykedtek, fontos szem előtt tartanotok, hogy minden diagnosztikai, megelőző, terápiás intézkedés, minden kutatási, ápolási és rehabilitációs munka a beteg személyére irányul, ahol a „személy” főnév mindig elsőbbséget élvez a „beteg” jelzővel szemben. Ezért cselekedeteiteknek mindig az emberi személy életére és méltóságára kell irányulnia, nem tehettek engedményeket az eutanázia különféle formáival, az asszisztált öngyilkossággal vagy az élet befejezésére irányuló bármilyen tettel szemben, még akkor sem, ha a betegség gyógyítása kilátástalannak mutatkozik.

Tekintettel a korlátok megtapasztalására és az orvostudomány esetleges kudarcára az egyre problematikusabbá váló klinikai esetek és rossz diagnózisok kapcsán, arra vagytok meghívva, hogy megnyíljatok a transzcendens dimenzió előtt, amely feltárhatja számotokra foglalkozásotok teljes értelmét. Gondoljatok arra, hogy az élet szent és Isten tulajdona, ezért sérthetetlen és nem rendelkezhetünk felette (ld. Donum vitae instrukció 5; Evangelium vitae enciklika 29–53.). Az életet a fogantatástól a halálig el kell fogadni, meg kell védeni, tiszteletben kell tartani és támogatni kell: ezt kívánja mind az értelem, mind pedig az Istenbe, az élet szerzőjébe vetett hit. Bizonyos esetekben vállalnotok kell a lelkiismereti okból való tiltakozást, hogy az életre és az emberre kimondott „igen” mellett megmaradjatok. Mindenesetre a keresztény szeretet ihlette szakmaiságotok szolgálja leginkább az igazi emberi jogot, az élethez való jogot. Ha meggyógyítani nem is tudtok valakit, még mindig segítségére lehettek olyan gesztusokkal és eljárásokkal, amelyek megkönnyebbülést és enyhet nyújtanak számára.

Sajnos a háború és az erőszakos konfliktusok miatt mind az egészségügyi dolgozók, mind a betegek gondozására és ellátására szolgáló struktúrák újra és újra támadások célkeresztjébe kerülnek. Egyes vidékeken a politika arra is igényt formál, hogy az orvosi ellátást a saját javára manipulálja, ezáltal korlátozva az egészségügyi rendszer jogos függetlenségét. Valójában azonban azokat támadni, akik a társadalom szenvedő tagjainak szolgálatára szentelik magukat, senkinek sem válik javára.

5. A 28. Betegek világnapján gondolok arra a sok testvérre is szerte a világon, akik nem jutnak orvosi ellátáshoz, mert szegénységben élnek. Ezért arra kérem a világ minden országának egészségügyi hatóságait és kormányait, hogy miközben számolnak a gazdasági realitással, ne hagyják figyelmen kívül a társadalmi igazságosságot sem. Hangsúlyozom, hogy a szolidaritás és a szubszidiaritás elveinek ötvözésével közös elkötelezettség születik annak érdekében, hogy mindenki hozzáférhessen a megfelelő ellátáshoz egészségének védelme és helyreállítása érdekében. Szívből köszönöm az önkénteseknek, akik a betegek szolgálatában állnak, hogy számos esetben kompenzálják a strukturális hiányosságokat, és a gyengédség és jelenlét gesztusaival tükrözik Krisztusnak, az irgalmas szamaritánusnak a képét a világ felé.

Minden embert, aki a betegség terhét hordozza, családtagjaikat és az egészségügyi dolgozókat is a Boldogságos Szűz Mária, a Betegek gyógyítója oltalmába ajánlom. Szeretettel biztosítalak titeket arról, hogy imáimban mellettetek vagyok és szívből adom apostoli áldásom.

A Vatikánból, 2020. január 3-án, Jézus Legszentebb Nevének emléknapján,

Ferenc

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol, Ajak

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye második alkalommal rendezte meg a Debreceni Katolikus Bált február 7-én, a Kölcsey Központban. A közel 800 fős táncmulatságra a város hat római katolikus plébániájának hívei mellett más keresztény felekezetek tagjai, baráti társaságok, közeli településekről érkező bálozni vágyók válaszoltak jó hangulatukkal a kulturális és gasztronómiai különlegességeket kínáló összejövetelre, amelynek házigazdája Palánki Ferenc debreceni-nyíregyházi megyéspüspök volt. A bálon részt vett Kósa Lajos országgyűlési képviselő, dr. Puskás István debreceni alpolgármester, dr. Bartha Elek rektor helyettes, (DE) és további debreceni önkormányzati képviselők, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye köznevelési és szociális intézményeinek vezetői és a közösségeiket elkísérő lelkipásztorok is.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök pohárköszöntőjében örömét fejezte ki azért, hogy a római katolikus szervezésű bálban nemcsak katolikusokat üdvözölhetett.
A bál a találkozások alkalma is, fogalmazott a püspök atya, majd visszatekintett a február 2-án tartott Isten és az ember találkozását kifejező Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére, amikor a gyermek Jézust bemutatták a jeruzsálemi templomban. Onnantól kezdve, hogy Isten Fia eljött a világra, minden találkozásban – amelyben minőségi időt adunk egymásnak – a szeretet ünnepét éljük meg. A katolikus bált azzal a szándékkal szervezik, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében élőknek legyen lehetősége az ilyen találkozásokra és örüljenek egymásnak. Az életünk sokszor nehézségekkel teli, de az ünnepek élhetőbbé teszik azt, tette hozzá a megyéspüspök, majd a találkozás örömünnepét kívánta minden jelenlévőnek: Kívánom, hogy élhető, szeretettel, ünnepekkel teli életük legyen, és a mai estén örömöt ajándékozzanak egymásnak. Mutassuk meg a világnak, hogy hitünkből eredően tudunk ünnepelni, szeretni, egymásnak örülni!

A főpásztor végül megköszönte a főszervezők, Törő András püspöki titkár és Némethné Székely Judit, a Svetits Intézet igazgató-helyettese áldozatos munkáját, Bódor Edit, a Kölcsey Központ házigazdájának vendégszeretetét, valamint a fellépő diákok – a debreceni Szent József Gimnázium, Ady Gimnázium, Svetits Gimnázium, a kisvárdai Szent László Gimnázium, a Geszterédi Szent Anna Általános Iskola, a Zenede tanulóinak, a város ifjúsági és egyetemista hittanosainak – szereplését.

Puskás István alpolgármester Debrecen városa nevében mondott köszöntő gondolatokat, bevezetésként személyes emlékét osztotta meg a résztvevőkkel: 3 éven keresztül vezette a Római Magyar Akadémiát, amely kulturális intézet és a Pápai Magyar Intézettel egy épületben található, így volt alkalma többször is találkozni Palánki Ferenc püspök atyával. Akkor meghívást kapott a főpásztortól, és nem gondolta, hogy ebben a formában köszönthetik újra egymást. Majd hozzátette: debreceniként Rómában, a katolikus világ központjában lenni mindig felemelő és szívet melengető élmény, amikor Szabó Magda műveiért rajongó olasz polgárokkal találkozik, vagy debreceni diákkal a Pápai Magyar Intézetben.

Európa kulturális térképén Debrecen kálvinista Rómaként szerepel, de érdemes megmutatni a jelen kultúránkat is, amely annak különleges élményét mutatja az idelátogatónak, hogy a városban sétálva egyszerre több keresztény egyház főtemplomával is találkozhatnak. Több egyház harangtornya lakja be a belvárost, amely egy olasz polgárnak ismeretlen élményt jelenthet. Ez a város jelenében nemcsak egy építészeti sajátosságot jelent, hanem azt, hogy felekezeti sokszínűségében a közösségek a legnagyobb barátságban építik együtt közös otthonukat, Debrecent.

A bált jótékonysági céllal rendezték meg, idén a tombola bevételét és az egyéb felajánlásokat a debreceni Szent László Szakkollégium és a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség támogatására fordítják. Ezúton is köszönetet mondunk minden támogatónknak és Isten bőséges áldását kívánjuk életükre, munkájukra!

A bál moderátora Mikos Ákos, a Magyar Katolikus Rádió debreceni tudósítója volt.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Két évtizeddel ezelőtt Angliából indult el egy kezdeményezés, mely Valentin-nap tájékán a házasság és a család szerepére irányítja a figyelmet. A házasság hete rendezvénysorozathoz mára 4 kontinens 21 országa csatlakozott. Magyarországon 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civilek széles körű összefogásával.
A Házasság Hete idén február 9-16-ig tart, a programsorozatba – a tavalyi évhez hasonlóan – idén is bekapcsolódik a debreceni Szent László Domonkos Plébánia közössége.

A programok a vasárnapi szentmiséket kivéve este 6 órától kezdődnek.

Február 9-én, vasárnap 9:30-tól családi szentmisére hívja az érdeklődőket, melyet egy rövid megnyitó, programbemutatás és Szülő klub követ. Az eheti klub témája: Jó ötlet-e a kisgyermekek jelenléte a szentmisén?

10-én, hétfőn A Csodatevő Szent Domonkos kegykép címmel Tokodi László OP, domonkos rendi szerzetes atya előadásában ismerteti – az elmúlt évben a Szent László-templomban elhelyezett – Szent Domonkos sorianó-i kegykép másolatának történetét, a Szent Domonkos-övhez fűződő imakéréseket, imameghallgatásokat. Több országban az imádkozó párok kérik Szent Domonkos közbenjárását gyermekáldásért, gyermekeik egészséges születéséért, ebben kívánja segíteni és támogatni a szerzetesrend a Debrecenbe zarándokoló párokat.

11-én, kedden A természetes Csoda, nemcsak nőknek című interaktív előadás célja, hogy az érdeklődők megismerjék azokat a természetes ovulációs módszereket (Billings-, Creighton-, FEMM módszerek), amelyek segítségével a hölgyek – serdülő kortól egészen a változó korig - nyomon követhetik női ciklusuk eseményeit. Ezek alkalmazásával nemcsak egészségesebb életet élhetnek, hanem társas kapcsolataikat is teljesebbé, örömtelibbé tehetik.

Szeretettel várjuk a házasságban élőket, arra készülő párokat, egyedülálló nőket és férfiakat, hogy ismerjék és értékeljék a női test csodáját. Dr. Márkus Bernadett oktató előadásából megtudhatjuk, hogy mire következtethetünk a női test jelzéseiből, az ovulációs ciklust szabályzó hormonális folyamataira nézve. Emellett az előadó gyakorlati tanácsokat nyújt arra vonatkozóan, hogy a módszerek alkalmazása miként segít a pároknak a tudatos családtervezésben, a hormonális problémák korai felismerésében, a rendszertelen vagy kóros vérzés, valamint a meddőség kezelésében.

12-én, szerdán Tiszta szerelem címmel Szél Barnabás és felesége Szél-Tóth Katalin, a plébánián működő E.N.D házastársi mozgalom fiatal csoportjának vezetői előadásukban arról beszélnek, hogyan lehet a 21. században tisztán megélni a szexualitást úgy, hogy az szabad, teljes, hűséges és gyümölcsöző legyen.
Bemutatják azt a fiataloknak szóló ÉSZ (Életre Szóló Szeretet) programot, melynek célja, hogy megismerjék testük működését, merjék meghívni Istent párkapcsolataikba, párkereséseikbe. A szeretet fényében megélt szexualitás ugyanis nem szabályok sora, sokkal inkább meghívás egy boldog életre.

13-án, csütörtökön a Lelki AdoPPtálás jelentéséről, céljáról hallhatunk, valamint arról, hogy miért tartja fontosnak egy 19 éves egyetemista lány, hogy részt vegyen ebben és hogyan segíti az imáját egy telefonos applikáció?

14-én, pénteken Ádám, hol vagy? - Férfiaknak férfiakról
Beszéljünk, mint a férfi a férfival! Fiak, ifjak és meglett férfiak kerekasztal beszélgetése arról, hogy mi a férfi szerepe és értéke, jelenléte a társadalomban, a családban. Feladata-e ma a férfinak példát mutatni a fiataloknak? Mit várnak a fiatalok az idősebbektől? Tehát: Ádám, hol vagy?

16-án, vasárnap a programsorozat zárásaként a 9:30-kor kezdődő szentmisén áldásban részesülnek a házaspárok.

Papp Eszter, Márkus Bernadett
Szent László Domonkos Plébánia

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye