október 2019

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén működő köznevelési intézmények vezetői és az általános iskola alsó tagozatának angol szakos pedagógusai szakmai napon vettek részt október 9-én, a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégiumban. A szakmai tanácskozás mellett órát is látogattak a 2. és a 3. osztályban Kissné Harsányi Szílvia és Almási Enikő pedagógusok vezetésével, ahol az intézmény angol két tanítási nyelvű programját, az alkalmazott szakmai módszereket, kreatív tevékenységeket ismerhették meg.

A meghívott vendégeket dr. Bódis Zoltán, a házigazda intézmény vezetője köszöntötte, és bevezető gondolataiban igazgatói szemmel mutatta be élményeiket az angol nyelv oktatásával kapcsolatban.

Legelőször is a mai nyelvtudomány az idegen nyelv tanulásával kapcsolatos álláspontjairól beszélt. Többek között elmondta, egyik nézet azt hangsúlyozza, hogy a környezetünk hatására bárki bármilyen nyelvet meg tud tanulni, a másik nagy elmélet szerint pedig a nyelvtanulás képessége velünk születik, és nem a környezetünk határozza meg, hanem a sokszorozható emberi adottság, amelynek köszönhetően — képességünktől függően — bármennyi nyelvet megtanulhatunk.

Az igazgató ezután a két tanítási nyelvű oktatásban két populáris nézetet is említett. Egy teljesen elutasító irányzat szerint nem szabad idegen nyelvet oktatni az anyanyelv megszilárdulása előtt. A másik elképzelés viszont támogatja az idegen nyelv tanulását már egészen korai életkorban. Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy manapság már nem is egy anyanyelvről beszélnek, hisz a világ nagy részében nincsenek csak anyanyelven beszélők. Van elsőként elsajátított és másodikként elsajátított nyelv, valamint az idegen nyelv. Hazánkban gyakori, hogy az elsőként elsajátított nyelv pl. a cigány nyelv, de más országból érkező gyermekek esetében is hasonlót tapasztalunk.

Molnár Katalin EKIF főigazgató megköszönte, hogy elfogadták a meghívást az egyházmegyei köznevelési intézmények. Kiemelte, hogy a 4 évvel ezelőtt indított angol két tanítási nyelvű program nagyon népszerű a debreceni szülők körében. Sikerét elsősorban a pedagógusok hiteles gyermekszeretete, szakmai tudása és hozzáértése, a speciális program alapos előkészítése és bevezetése jelenti.

A két tanítási nyelvű iskolai oktatás célja, hogy az idegen nyelvi és az anyanyelvi tudást egyidejűleg és a lehető legkiegyensúlyozottabban fejlessze. Nagy előnye ennek az oktatási formának, hogy a célnyelv és a célnyelven történő tanulás egyidejű kezdése a természetes nyelvelsajátításhoz közelít.

Az általános iskolában két tanítási nyelven – angolul és magyarul - folyik az oktatás. Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek minden nap van egy angol órájuk, és ezen kívül még három másik tantárgyat is angol nyelven tanulnak. Az alsó tagozat 1-4. évfolyamai alatt a célnyelvi civilizáció (országismeret), az ének-zene, rajz, technika tantárgyakat tanítjuk angol nyelven. Az angol nyelv tanításában angol anyanyelvű lektor is közreműködik.

Alapvető követelmény a nyolcadik évfolyam végére, hogy a tanulók legyenek képesek az idegen nyelven való gondolkodásra, az idegen nyelv használatára az információszerzésben, információközlésben és az információalkalmazásban. Célunk a középfokú nyelvvizsga szint elérése. Mindezt természetesen örömmel, játékosan, sok-sok szemléltetéssel, interaktív feladatokkal és kommunikációs-szituációs gyakorlatokkal kívánjuk elsajátíttatni.

Bancsi Zoltán debreceni plébános, iskolalelkész szintén egy nyelvről, mégpedig az imádságról beszélt, amely az istenkapcsolatunkban elengedhetetlen, és ugyanúgy, mint bármely más nyelvet, gyakorlással lehet elsajátítani, megtanulni, erősíteni. Majd Zoltán atya hangsúlyozta, az apostolok napról napra kapcsolatban voltak Jézussal, mégis arra kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni. (Vö.: Lk 11,1)
Az imádságban fontos az odafigyelés és a hallgatás is. Van, aki számára csak egy kötelezettség teljesítését jelenti, de ha komolyan vesszük, akkor napról napra élővé válik bennünk.

A találkozó szakmai megbeszéléssel, majd közös ebéddel zárult.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Katolikus Karitász Caritas Hungarica díjjal ismeri el azon önkéntesek munkáját, akik hosszú évek óta áldozatosan szolgálják rászoruló, magányos, beteg embertársainkat. Idén 39 önkéntes részesült az elismerésben, melyet október 5-én vehettek át.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Pinkóczi Erzsébet – Mándok, dr. Ritli Jánosné – Dombrád és Konczili Vendelné – Mérk önkéntes munkáját köszönték meg a Caritas Hungarica díjjal.

A díjátadó ünnepség kezdetén Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Katolikus Karitász elnöke koncelebrált hálaadó szentmisét mutatott be a Magyar szentek templomában. Jelen volt Mádl Dalma, a Karitász jószolgálati nagykövete.
Homíliájában a főpásztor mindennapi tapasztalatként beszélt arról, hogy sokat panaszkodunk. – Félelmetesnek és rossznak látjuk a világot, úgy érezzük, hogy létezik valami nagy, fenyegető erő, ami veszélyezteti békénket és az emberiséget. Sőt, szinte már kozmikus fenyegetettséget is elénk vetítenek önmagukat fontosnak érző emberek. A világban van sötétség, nehézség, folyamatosan harcol a mennyből letaszított gonosz, aki Isten kegyelméből időt kapott, hogy itt a földön megmutassa az erejét, mi pedig kaptunk egy lehetőséget, hogy imádsággal és jó cselekedetekkel visszaszorítsuk arra a helyre, ami őt megilleti – hangsúlyozta Spányi Antal. – Sok rossz hír érkezik hozzánk. Joggal félthetjük a magyar kereszténységet, kultúrát, a családi életet, a fiatalok erkölcsi nevelését, olyan dolgokat, amelyek korábban nemzedékek hosszú során át megkérdőjelezhetetlenek, biztos pontok voltak.

A püspök két konkrét példát említett. Felidézte, hogy a közelmúltban Betlehemben látta a falak közé szorított palesztinok életét. Elmondták neki, hogy néhány évtizede még negyven százalék volt köztük a keresztények aránya, ma már csak két százalék. A többieket elüldözték, sokan meghaltak, és akik maradtak, azok közül is sokan elmenekülnek, mert rettenetes nehézségekkel kell szembenézniük. A másik dolog pedig, amit Spányi Antal említett, mint mondta, szinte hihetetlen, de megtörtént: egy amerikai demokrata szenátor kijelentette, ha jövőt akarunk, meg kell ennünk a csecsemőket, mert hozzájárulnak a környezetszennyezéshez. Rengeteg szörnyű hír érkezik hozzánk, mégis, a főpásztor szerint nem rosszabb ez a világ, mint a korábbiak voltak, talán csak a hitünk gyengült meg, kevesebb bennünk a bizalom, hogy bátran szembenézzünk a kihívásokkal.
Keresztény embernek a hit szemén keresztül kell nézni a világ és a maga életének a dolgait, és mindent, ami az életében történik – mondta Spányi Antal. – Ott, ahol meggyengül a szeretet az emberi szívben, hideg és sötét lesz, fenyegetett az élet. Ma talán aktuálisabb a kérdés, mint valaha: ha újra eljön az Emberfia, talál-e még hitet? A mi hitünk is rászorul, hogy Isten kegyelme lángra lobbantsa a szívünket, föltüzesítse a lelkünket.

A Katolikus Karitász elnöke a Boldogságos Szűz Mária példáját említette követendőnek, hiszen őbenne tökéletesen megvalósult az ember- és istenszeretetet. – A keresztény élet minden korban igazi, legtisztább példáját látjuk Mária életében. Hozzá hasonlónak kellene lennie minden keresztény embernek – mutatott rá a szónok. – Szűz Mária teljesen átadta magát Istennek. Amikor kimondta az igent, nem tudta, hogy mi vár rá, de azt igen, hogy Istennek különleges tervei vannak vele. Különleges kegyelmekben, de próbatételekben is része lesz, szívét tőr fogja átjárni. Mária szerette Istent, Istenért mindenre kész volt, és az Úr akaratát mindenkor megtette. A Szentírás gyönyörű szavaival: „Szívébe zárta és el-elgondolkozott mindazon, amit Jézus mondott.”

A hitet éltetnünk kell a szívünkben, a hitnek lobogónak, sugárzónak kell lennie, nemcsak a templomban, hanem életünk minden cselekedetében. Tudjunk imádkozni azért is, hogy legyünk Isten alkalmas eszközei, hogy ne a magunk, hanem az Isten szeretetét vigyük magunkkal, és azt osszuk meg mindazokkal, akik közel kerülnek hozzánk, akiket az isteni gondviselés ránk bízott. Legyen türelmünk meghallgatni a talán már százszor hallott mondatokat, legyenek vigaszt és erőt adó mondataink, legyen mosolyunk a magára maradt embertársunk számára, amelyet szívébe zárhat – biztatott a püspök. – S akkor valami megújul ebben a világban. Mert ezt a világot nekünk, keresztényeknek kell jobbá tennünk.
A szentmise után Spányi Antal és Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója adta át a Caritas Hungarica díjakat.

A díjazottak nevében Koncz Ádám, a Pécsi Egyházmegye önkéntese mondott köszönetet, kiemelve, hogy a karitászmunka elsősorban alázatot, összefogást, nem pedig hősiességet kíván.
Koncz Ádám egész életét a családjával együtt végzett, mély hitéből fakadó szeretetszolgálat jellemzi, hírlapíróként is szolgálja a szegényeket. Az ünnepségen kerekesszékben ülő, 85 éves édesanyja is jelen volt. Koncz Ádám felidézte, hogy a szülei egyszerű emberek voltak, édesapja villanyszerelő, édesanyja varrónő, de mind a négy gyermekükből diplomás felnőtt lett. Ami pedig ennél is fontosabb: gyermekként azt látták otthon, hogy a szülők minden héten kenyeret, aprópénzt adtak a családhoz rendszeresen visszajáró koldusnak, és a nagyszülők is így cselekedtek, minden disznóvágáskor kosárba tettek kolbászt, hurkát, szalonnát, és elvitték a tolnai szegényházba. „A lélekben ott van a szeretet forrása, s ez a forrás bármikor felbuzoghat bennünk” – fogalmazott Koncz Ádám, Jézust nevezve az ősforrásnak, akinek a példáját igyekeznünk kell követni életünk során.

A Székesfehérvári Egyházmegyéből érkezett Borjánné Nyúl Katalin a tíz főből álló kőszárhegyi karitászcsoport vezetője. Férjezett, két gyermek édesanyja. Kérdésünkre válaszolva elmondta, nagycsaládosok gyermekeivel és idősekkel egyaránt foglalkoznak. Nyáron a gyerekeknek szerveznek tábort, ezen a szülők is részt vehetnek. Az adventi időszakban, mikuláskor is ők vannak a középpontban, míg karácsonykor az egyedül élő idősek. Az év többi részében pedig mindkét korcsoportot segítik. Ebbe beletartozik a fizikai segítségnyújtás – például a kerti munkában való segítés –, de az élelem, ruhanemű beszerzése, illetve a lelki támogatás is. Előfordult, hogy egy súlyos autóbalesetet követően a családnak anyagi és lelki segítségre is szüksége volt. Borjánné Nyúl Katalint a családja mindenben támogatja, így tudja végezni a karitásztevékenységet. Úgy érzi, mindenkinek az életében vannak helyzetek, amikor nem várt segítséget kap másoktól, így volt ez nála is, és szeretné viszonozni mindazt a jót a rászorulóknak, amit másoktól kapott.

Tamás Ferenc a Nyíregyházi Egyházmegyében végez karitászmunkát. Gépkocsivezetőként dolgozik, három gyermek édesapja, a fia diakónus, hamarosan pappá szentelik. Felesége őt is mindenben támogatja. Orosz Zoltán baktalórántházi plébánossal ruhákat, bútorokat szállítanak és osztanak szét az arra rászorulóknak, cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt, egyetlen szempont a rászorultság. Mint elmondta, most éppen azt a célt tűzték ki, hogy élelemmel és pelenkával is segíteni szeretnék a társadalom perifériáján élőket.

Forrás: Magyar Kurír

Templombúcsút tartottak a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban október 8-án, amelyen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a társszékesegyház papjai, és más meghívott vendégek. Az ünnepi szentmise szónoka és főcelebránsa Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát volt.

Szent István halála előtt 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát.

Az alábbiakban Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát beszédét közöljük:

Az ünnepet Vaszary Kolos egykori pannonhalmi főapát, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a magyar nemzet számára 1896-ban, és külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára, amit Szent X. Piusz pápa helyezett október 8-ra.

Vaszary Kolos célja az volt a Magyarok Nagyasszonya ünnepével, hogy népünk, mint nemzet fejezhesse ki kötődését Jézus anyjához, a Boldogságos Szűzhöz. Vaszary Kolos szerint Mária mélyen átélte Isten személyes, neki szóló, kiválasztó, bátorító szeretetét. Az, hogy hozzá, az egyszerű, jelentéktelen lányhoz lehajolt Isten — aki elküldte angyalát és nagy dolgokat művelt vele —, bátorsággal töltötte el a szívét. Ugyanakkor megtapasztalta azt is, hogy általa az egész választott néppel, a megváltásra, szabadításra szoruló egész nemzettel tesz csodát az Úr.

Az Úristen eme csodája ma is folytatódik Mária által. Minden nemzet átélheti és vallhatja — a mexikói püspöki kar kápolnájában található Guadalupei Szűzanya-kegykép másolata alatti felirat is ezt üzeni — „Non fecit taliter omni nationi” „Nem tett ilyet más nemzettel, mint velünk”. Azaz Különösen is a kegyelmébe fogadott bennünket. A csoda az, hogy minden nemzet és nép, minden ember elmondhatja ezt. Magna Domina Hungarorum. Nemcsak nekünk „Magyarok Nagyasszonya", hanem a szláv népek, az osztrák nép is anyjának tekinti őt, de ismerjük a keleti Mária-ábrázolásban a sárga bőrű, mongoloid szemű Szűzanyát, vagy a néger Mária-ábrázolást is.

Mária élete egyszerre tanúsítja Istennek minden népet, nemzetet üdvösségre vezető szándékát és minden emberre, személyre szabottan megvalósuló hívását, amellyel megszólít, elküldi angyalát és titokzatos módon feltárja szándékát. Elindít bennünket az úton, és a maga tapintatos módján támogat egész életünk során.

Szűz Mária élete példájának napjajinkban különös aktualitása van. Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítónője 2000. január 1-én, prófétai módon mondta, az új évezred példaképe Szűz Mária lesz. Korábban talán Péter volt a hierarchikusan szervezett, az Isten tekintélyével emberek által vezetett, az apostolutódok szerepére figyelő Egyház példaképe, de a ma egyházának a példája Mária.
Talán nem annyira a szervezet és a struktúra van ma előtérben, hanem a Szentlélekkel eltelt, életét Istenre bízó, hívő ember, aki egészen közeli bensőséges kapcsolatban van Jézussal, és az a küldetése, hogy hitből éljen. Erre van ma leginkább szükségünk, amit Jézus anyjától, Máriától megtanulhatunk.

Válságba került a hit, és a hitnélküli világ maga is válságba kerül. A mi életünkben a hit akkor lesz erős, akkor marad meg, ha bizalmas, élő kapcsolatban maradunk Istennel, ahogyan Mária is tette. Először is azért tudott hitből élni, mert észrevette, felismerte, meghallotta Isten neki szóló üzenetét, és tudta, mit vár tőle az Úr.

Hogyan tett szert erre a tudásra?
Istennel való történetének kezdetén az angyal megszólította. „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled...” „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél" (Lk 1,28, 30). Mária pedig el-elgondolkodott az angyal szavain, és szívében összerakta. Isten igéje a fejéből a szívébe került. Miközben meditálva forgatja, időz mellette, talán nem is érti, de elfogadja. Átadja önmagát, testét-lelkét, teljes lényét, a méhét is Isten igéjének, így került áldott állapotba. Később is, egész élete során szívébe véste e szavakat, vagyis bizalmas, élő kapcsolatban maradt Istennel. Mária úgy ismerte fel az Úr szándékát, hogy a szívében forgatta mindazt, ami vele történt, értelmezte életének eseményeit. Úgy tekintett rá, mint Isten üzenetére. Bizony nagy szüksége volt erre, hogy hite kiállja a csalódások és a váratlan fordulatok próbáját, hiszen bekövetkezett, amire Simeon jövendölése utalt: „...s a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35).

Mária élete - ahogy halad előre hitében - fájdalmas anyává válik. Fia más úton jár, mint amire ő gondolhatott: Jézus, már 12 évesen elhagyja anyját, mert Atyja házában kell lennie. Végül a keresztig jut élettörténete - ami az anya számára legnagyobb fájdalom -, és amit csak hitben tud elviselni. Mária hitét úgy mutatja be a Szentírás, hogy minden hívő ember példaképévé váljon. Hiszen Jézus, amikor a tömegből így szólítják meg: „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!” (Lk 11,27), azt válaszolja: „Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják” (Lk 11,28). Mi, akik hallgatjuk és megtartjuk Isten igéjét, ugyanolyan boldogok lehetünk.

Isten igéjét a szívünkben összerakni, életünk eseményeit kiértékelni lelki fejlődésünk Máriától tanult nagy lehetősége. Ha ezzel a lelkülettel közelítünk a megpróbáltatásokhoz, tragédiákhoz — amelyek elérhetnek bennünket — boldogok lehetünk. Isten nem azt ígérte, hogy nem lesznek gondjaink, ha hiszünk benne, hanem azt, hogy velünk lesz a bajban.

Ma, Magyarok Nagyasszonya ünnepén úgy áll előttünk a Szent Szűz, mint a beteljesedett életű megváltott ember, aki egész élete eseményeiben Isten igéjét a szívében összerakta, és a bajban, tragédiában is megtapasztalta, hogy Isten vele van.

Szent István király reménytelennek tűnő helyzetében, kilátástalan körülmények között, amikor elveszíttette fiát és azt látta, hogy fellázadnak ellene, felajánlotta koronáját, népét, országát a Boldogságos Szűznek.
Szent István a gondban, bajban a mélységből kiáltott az ég felé: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején”.
Szent István ma is minden ország, így népünk vezetőinek példaképe lehet. Ha őszintén szembenézünk csökkenő népességű öreg kontinensünk helyzetével, az európai népek elmondhatják Tompa Mihály költővel: "... pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk". De ne feledjük! A történelmet alakítani nemcsak a nagy tettekkel lehet, hanem hitből, bizalmas, mély istenkapcsolatból fakadó mindennapos vállalásokkal. Erről beszél nekünk a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe.

A mai nap üzenete mindannyiunk számára: hitből fakadóan vállalni, ottmaradni, igent mondani. Így minden ember vállalása nyomán formálódik a történelem. Szükség van a hétköznapok hűségére, aminek nem csak az a gyümölcse, hogy megmaradjunk, hanem sokkal több: a távlatok, a jövő itt a földön és Isten országában a Magyarok Nagyasszonyával, Szent István királlyal és országunk, népünk minden szentjével együtt.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Megkezdődött a báli szezon egyházközségeinkben is. Az egyeki Szent Ferenc Karitász csoport jótékonysági bálra várta vendégeit október 5-én, szombaton a helyi étterembe. A meghívást mintegy 170 fő fogadta el, amely létszám már önmagában egy jó hangulatú összejövetelnek ígérkezett.

Ez alkalommal is vidám, szórakoztató estet töltöttünk együtt, de emellett kiemelt célunk volt, hogy a bál bevételéből a krízishelyzetbe kerülő családoknak segítséget tudjunk nyújtani az elkövetkező év során. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy meghívásunkat elfogadva a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye gazdasági igazgatója, Béres Nándor és felesége Béres Diána is velünk tartottak, valamint igent mondott a meghívásunkra Miluczky Attila polgármester is a családjával együtt. A falu első embere egész év során maximális támogatással segíti karitatív munkánkat. Köszönet érte!
A mulatság megkezdése előtt bemutattuk a karitász tevékenységét, és azon belül is támogatási lehetőségeinket, hogy ezzel is felhívjuk a jelenlévők figyelmét a környezetünkben élő embertársaink felé való szerető odafigyelésére. Beszámoltunk arról is, hogy az elmúlt évi karitász bál bevételét milyen célra fordítottuk.

Szórakoztató műsorunkat Kuczmog Klaudia, a debreceni Csokonai Színház énekesnője, és egyben az egyeki Szent János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola ének tanárnője operett dalokkal nyitotta meg. Zongorázott Barkóczi Zoltán a művészeti iskola igazgatója.
A vacsora kellemes hangulatát Keskeny Richárd zongorajátékával emelte. Ezt követően a karitász házba érkező régi ruhák divatbemutatóját tartottuk, amiket már nem viselünk manapság, de mindenki örömére elénk vetítette a ’70-’80- as évek viseletét. Ebből kerekedett ki az egyházi képviselő társak mulatságos előadása „A rátóti asszonyok esete” címmel. Végül a műsor záró fellépői, a helyi amatőr néptáncegyüttes is bemutatta repertoárját, a táncparkettre pedig a közkedvelt- Horizont Zenekar fergeteges zenéje csalogatta a vendégeket.
Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett a bál megszervezésében, lebonyolításában! Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik támogatásukkal, felajánlásaikkal segítették, segítik céljaink elérését.

Szent Ferenc Karitász csoport - Egyek

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó idei őszi alkalmán, október 5-én egyházmegyénkből az egyeki egyházközség fiataljai is részt vettek. A házasságról, papságról, szerzetességről, szentségekről szóló előadások, a hangulatos találkozó megélésének a lehetősége sokak érdeklődését felkeltette. A megélt élményeikről Záborszki Enikő és Bencsik Dániel egyeki fiatalok számolnak be.

A nap első felében ázva és fázva hallgathattuk a szíveket melengető tanúságtételeket, amit Nyuli Gábor és felesége Tobisch Bori meséltek el nekünk. A történetek legfőbb mondanivalója az volt, hogy törekedjünk megismerni Jézust, amit csak a személyes és mély lelkületű imán keresztül lehet. Ezáltal megtanulunk az Ő nevében kérni azt, amit Ő is kérne… Ne csodálkozzunk azon, hogy nem kapjuk meg a toronyórát láncostól, ha éppen nem arra van szükségünk. Rá kell bízni az életünk vezetését, mert Ő tudja, mi nekünk a legjobb. Ez a gondoskodó szeretet elérhető mindenki számára, csak dönteni kell mellette. Így próbáljunk imádkozni Isten áldásáért és csodáiért az életünkben. Márpedig Isten ma is tesz csodákat.

Ebben a témában említett meg az előadónk több tanúságtételt, miszerint: Egy szegény család gyermekei palacsintát kívántak készíteni. Alig volt hozzávaló a kamrában, és amit találtak, hat főre sem lett volna elég, mégis abból a kevés alapanyagból annyi palacsinta készült, hogy jól laktak belőle és másnapra is maradt.  Rácsodálkoztunk arra a történetre is, amelyben a földműves esőért imádkozott szárazság idején. Fohásza meghallgatásra talált és csak az ő földje felett esett az eső, ennek eredményeként 1 tonnával több napraforgója termett hektáronként, mint a szomszédos földeken.

Az előadás alatt szó volt arról is, hogy gyakran az ember azt hiszi el, amit lát… éppen ezért a hittel kapcsolatban is beleesik ebbe a hibába. Felelőtlenül tesszük azt a kijelentést, hogy: „Hiszem, ha látom!” . Pedig a hit pont ellenkezőleg működik az életünkben, és ezt a híres mondást át is alakíthatjuk: Látom, ha hiszem. A megtérés személyes döntés és ezt más nem tudja helyetted megtenni.

A délutáni fakultációk közül Fábry Kornél atyát hallgattuk meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus történetéről, illetve a személyes tanúságtételét, melyben elmondta hogyan ismerte fel a papi hivatását. Érdekes adatként említette meg, hogy a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson eddig regisztrált elsőáldozók száma 3000-re tehető. Várják továbbra is azok jelentkezését, akik ennek a világméretű ünnepségnek a keretében szeretnék elsőáldozásukat ünnepelni. Fábry Kornél atyával találkozhatunk Misevlog YouTube csatornáján is ( https://www.youtube.com/watch?v=Fm50nfacS8w ), ahol érdekes videókat találhatunk. Ebben a szentmise részleteit magyarázza el egyszerű keretekbe foglalva azoknak is, akik nem jártasak benne.

Szeretnénk egyházközségünk fiataljaival közösségben is tovább vinni azokat a gondolatokat, amelyeket ezen a napon hallottunk.

 Záborszki Enikő, Bencsik Dániel

Fotó: egyeki egyházközség, Magyar Kurír

A nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthon lakói a balkányi Szent Antal Idősek Otthona lakóival együtt ünnepelték az Idősek Világnapját október 2-án a nyíregyházi intézményben. A megemlékezés célja volt, hogy felhívjuk a figyelmet az időskori problémákra, és segítséget nyújtsunk a méltóságteljes öregkor megéléséhez.

Ez a nap lehetőséget adott arra is, hogy kifejezzük köszönetünket az idős embereknek, és hálánk jeléül a hétköznapokban is megpróbálunk mosolyt csalni az idősek arcára.
Az ünnep a vidámság jegyében telt el. A műsorszámokat, verseket, vetélkedőt nagy örömmel fogadták a résztvevők. Ezt követte egy zenés– táncos mulatság. A két otthon lakói önfeledten ünnepeltek együtt, megfeledkezve az öregkorral járó kisebb-nagyobb fájdalmakról. A találkozó ebéddel zárult.

Kéningerné Ignácz Ibolya
intézményvezető

Az Újfehértói Nagycsaládosok Egyesülete játszóteret épített az újfehértói Római Katolikus a plébánia kertjébe. A játszóteret 2019.10.05-én ünnepélyes keretek között adták át. Az átadáson részt vet Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, dr. Hosszú József, a Tiszavasvári Járási Hivatal vezetője, valamint a történelmi egyházak újfehértói lelkipásztorai.

Az ünnepélyes átadáson Kristóf Józseffel, a Nagycsaládosok Egyesületének elnökével, az újfehértói római katolikus egyházközség kántora és iroda vezetőjével Zsirosné Seres Judit sajtóapostol beszélgetett.

- 2018 novemberében alapítottuk az egyesületet azzal a szándékkal, hogy komoly feladatokat tűzünk ki célul, amelyeket lehetőség szerint, Isten segítségével mindenképpen igyekszünk megvalósítani.
Elsősorban szerettük volna, ha azokat a környezetünkben élő családokat, nagycsaládokat, akiknek talán kevesebb lehetőség adódott az életben, vagy csak nem tudtak élni vele, segítsük lehetőségekkel, élményekkel.
Az egyesület megalakulása előtt megfogalmazódott bennünk a konkrét vágy, hogy egy játszóteret hozzunk létre kicsiknek és szüleiknek egyaránt.
A Nagycsaládos Egyesület megalapítása és a játszótér ötlete egyaránt Dr. Hosszú József barátom fejéből pattant ki, aki a Tiszavasvári Járási Hivatal vezetője, Egyesületünk pártoló tagja és nem mellesleg szintén újfehértói lakos. Ő nagyon sok helyen megfordult és látta, hogy az Országos Egyesület milyen hasznos, ez adott neki inspirációt, és javasolta a játszótér helyszínéül a Római Katolikus Templom udvarát.

- Az elképzelést hogyan tudták megvalósítani közel két hónap alatt? Milyen engedélyekre, hozzájárulásra volt szükség?

- Természetesen elsősorban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hozzájárulására, valamint a Juhász Imre plébános és a képviselő testület jóváhagyása volt szükség, hiszen a területet hosszú távra bérbe vette az Egyesület, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, amiért ezúton is hálásan köszönünk a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének.
Nem volt könnyű a megvalósítás ilyen rövid idő leforgása alatt, hiszen a játszótér helyén egy nagyon rossz állapotban lévő tüzelőanyag tároló és egy fából épült épület is állt, amelyek elég rossz állapotban voltak, továbbá a többi területen egy fával, bokrokkal benőtt és bontott anyagoknak helyet adó terület volt. A hely megtisztítása is nagyon komoly energiát és összefogást igényelt. De azt hiszem, hogy már a munkálatok elkezdését követően nyilvánvaló volt, hogy a Jóisten áldása van rajta, hiszen példátlan összefogás kísérte a Játszótér építését és tagjaink nem sajnálták idejüket, pénzüket, maximálisan kitettek magukért.

- Hogyan sikerült ennyi támogatót maguk mellé állítani?

- A támogatók azt hiszem mindegyike meglátta, felismerte a célt, azt, amiért dolgozunk. Nem egy céltalan gyűjtésbe kezdtünk, hanem egy nagyon konkrét és nemes feladat megvalósításához, befejezéséhez kértünk segítséget. Nagyon jó volt látni, ahogyan lépésről lépésre haladtak a munkálatok.

- Honnan indultak? Milyen munkálatokat végeztek?

- A játékok letelepítéséhez a talajt a megfelelő előírásoknak megfelelően kellett előkészíteni. 50 centiméter mélyen eltávolítottuk a földréteget, helyére megfelelő homokot, építő anyagot helyeztünk. A játékokat stabil beton alapból készített tartókra rögzítettük, hogy a megfelelő biztonságot nyújtsuk. Továbbá csak bevizsgált és minősített játékok kerülhettek átadásra. Majd kerítést, padokat készítettünk, festettünk.

- A város szívében a templom kertjében van a játszótér, bárki használhatja majd?

- Természetesen! Minden fórumon kihangsúlyozzuk, hogy a játszótér a gyerekeknek épült, és ebben minden gyermek beletartozik. Ezért is nyitottunk a templom körüli kerítésbe egy kiskaput a város felé is, hogy aki esetleg nem érzi vagy nem elég bátor ahhoz, hogy a plébánia felől közelítse meg, ők se maradjanak emiatt kívül.

- Most, hogy megépítették a gyermekek számára ezt a játszóteret, reménykedik abban, hogy az itt játszó gyerekek tesznek majd néhány lépést és betérnek a templomba is? Lehet ez az evangelizálás egy formája?

- Az, hogy a templom közelségét megszokja gyermekkorban az ember, mindenképpen jó hatással van a gyermek hitbeli fejlődésének alakulására. Abban is biztos vagyok, ha a szülő hozzáállása megfelelő, akkor a kíváncsi gyermekek egy része be szeretne és be is fog menni a templomba és talán ekkor el is kezdődött a hitéletük pici csírája.

- Juhász Imre plébános az elképzelés megszületésétől kezdve támogatta a megvalósítást. A játszótér felszentelésekor megáldotta az itt lévő játékokat azok használóit. Fontos Önnek, hogy Isten áldása rajta legyen a munkáján, a munkájukon?

Születésem óta a szüleimnek hála, igyekeztem jó keresztény lenni. Hétköznapi munkám során mindig megtapasztaltam, amikor csak én szeretnék valamit véghezvinni, de nem figyelek arra, hogy mi Isten akarata, a végén rá kell jönnöm, hogy azon nem volt az Isten áldása. Azt hiszem, ezen a kezdeményezésen a kezdetektől kikristályosodott, hogy felebaráti szeretetre épül és bizonyossá vált, hogy a Jóisten végig mellettünk van. Ezt Imre atya is felismerte már a kezdetektől és ötleteivel, észrevételeivel és a végén áldásával segített a megvalósításban éppúgy, mint a görögkatolikus, református és baptista lelkipásztorok áldásukkal, elismerő és buzdító szavaikkal gazdagították az átadási ünnepséget.

- Mivel a plébánián dolgozik, nap, mint nap láthatja és figyelemmel kísérheti a játszótér sorsát. Milyen érzés ez?

Eddig nap mint nap azt láttam, hogy még sok-sok munka van az átadásig és mi a következő feladat. Most már, hogy a gyerekek birtokba vehetik a számukra elkészített játszóteret, remélem egyre több kacagó vidám gyermeket fogok látni a templomunk árnyékában játszadozni. Azt hiszem az egyik legértékesebb játszóteret sikerült a Jóisten segítségével megépítenünk, hiszen a délelőtti napsugarakban nincs is felemelőbb látvány, mint a vidám gyermekek mellett feltűnő templomtorony keresztjének árnyéka.
Szeretném életem úgy élni, hogy bármikor megállhassak büszkén gyermekeim, családom előtt, és ha majd az Isten ítélőszéke elé kerülök azt halljam, hogy „Jól van te hűséges, derék szolga ... menj be Urad örömébe” (Mt 25,21).

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó

Fotó: Pusztai Sándor/szon.hu
https://szon.hu/galeria/nagycsaladosok-jatszotere-ujfeherton-fotok-pusztai-sandor/

A Magyar Katolikus Rádió országos turnéval is ünnepli 15. születésnapját. A rádió munkatársai a főváros, valamint hat vidéki helyszín után október 30-án este 17.30-tól sajtótájékoztatót tartanak, majd 18 órától a közönséggel is találkoznak Debrecenben a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében. A jubileumi rendezvényeken neves helyi művészek, zenészek lépnek fel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 15 évvel ezelőtt alapította meg a Magyar Katolikus Rádiót (MKR), amelynek küldetése volt, hogy segítségével elérje azokat, akik katolikusnak vallják magukat, de nincs rendszeres, heti kapcsolatuk az Egyházzal.

A műsorfolyam a preevangelizációs küldetésnek megfelelően az élet minden területét érinti; hitből fakadó látásmóddal szól a gazdaság, a politika, a művészet, a családi élet kérdéseiről, így válhat a társadalom kovászává. A küldetés fontos eleme a családok segítése, tanítása a rádió eszközeivel, és nem utolsósorban a magyar nyelv, mint közös kincsünk ápolása, szépségének felmutatása, őrzése – hallhattuk Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a MKR vezérigazgatója az országjáró turné megkezdése előtti satótájékoztatón elhangzott beszédéből.

A rádió jelenleg 20 analóg FM-frekvencián hallható, vételkörzetében mintegy 3,5 millió ember él, napi hallgatottsága meghaladja a 170 ezer főt. A fejlesztéseket illetően arról tájékoztatott, hogy néhány héten belül megjelenik a rádió új, innovatív mobiltelefon-alkalmazása, melynek segítségével földrajzi korlátok nélkül bárhol, bármikor hallgatható lesz az élő műsor, böngészhető az archívum, olvashatók a hírek, és számos tematikus zenei csatorna kínálatából választhatnak a hallgatók. A mobilapplikáció iOS és androidos rendszerű eszközökön is ingyenesen letölthető lesz.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hogyan legyünk hatékonyak? Sajtóapostolok találkoztak Nagyváradon

Első ízben találkoztak külhonban a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) és a Magyar Kurír szervezésében sajtóapostolok, országos, egyházmegyei és plébániai médiumok, nyomtatott és elektronikus sajtó, rádiók, honlapok, portálok munkatársai a Kárpát-medence minden részéből. Október 4. és 6. között Nagyváradon tartották a képzési hétvégét.

A sajtóapostolok tizennyolcadik találkozójának helyszíne a nagyváradi ifjúsági és kulturális központ, a Posticum volt. Hátsó kapu – a latin név arra utal, hogy Istenhez sokfelől vezet út, így a kultúra ösvényein is – mondta el köszöntőjében Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője az egymás megismerését, a kapcsolatépítést, a tapasztalatcserét egyaránt szolgáló és továbbképzést is nyújtó találkozón.
Sajtóapostolok – önkéntes és foglalkozásszerű médiamunkások, akiket az köt össze, hogy ők is érintettek, elkötelezett közvetítői az Egyház üzenetének – fogalmazott Baranyai Béla, az Új Ember vezető szerkesztője.

A szakmai találkozó anyagát idén „A közösségi hálózatból az emberi közösségekbe, avagy a lájktól az ámenig” mottó jegyében állították össze a szervezők: a MAKÚSZ, a Magyar Kurír és a vendéglátó nagyváradi egyházmegye.
A bevezetésben Böcskei László megyéspüspök gondolatait Ferenc pápának a tömegtájékoztatás világnapjára írt üzenetéhez kapcsolta, melynek középpontjában az internethasználat és a közösségi média áll. A nagyváradi főpásztor kitágította a témát, és arra kérdezett rá, miért és hogyan kell az Egyháznak kommunikálni. „Benne vagyunk a hálózatban – ha nem teszünk semmit, akkor is –, de nem mindegy, hogyan” – Böcskei László szerint nekünk magunknak kell meghatároznunk azt a képet, amelyet önmagunkról sugározni akarunk.

Milyen Egyház képét mutatjuk? Múzeum, amely a múltba néz? Vagy kirakat, ahol a látszat mögött elvész a tartalom, ami elérhetetlen és érthetetlen? Semleges? Vagy élő és dinamikus? Mit közlünk a világgal, és azt hogyan tesszük? Értesítünk, informálunk, vagy meghívás és felajánlás szól a mondanivalónkból? Hogy érted vagyunk és neked szólunk – benne van-e ez az attitűd a megszólalásainkban? – kérdezett rá a püspök.
„Szavaktól a találkozásig” – fogalmazta meg a követendő utat Ferenc pápa nyomán, és olyan kommunikáció igényét állította a sajtóapostolok elé, amely aktuális, témaválasztásában az embereket érintő valóságokra figyel, érdekfeszítő és provokatív. Továbbá bátor, nem fél kimondani a lényeget, ki mer lépni a világ elé, értékeit mint élő valóságot tudja közvetíteni, s mindezt az emberek nyelvén teszi.

A szakmai napon több erdélyi médium bemutatkozott. Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője arról beszélt, hogyan vett részt közszolgálati, a csíkszeredai önkormányzat fenntartásában működő napilapja egy történelmi jelentőségű esemény, a csíksomlyói pápalátogatás közvetítésében.
Szatmári Ferenc az alapítástól kezdve áll világi vezetőként, elnökként az erdélyi Mária Rádió élén. Az Erdélyben 2006-ban egy stúdióval indult médium ugyanolyan csodálatos növekedést élhetett meg, mint az egyetlen olaszországi plébániáról elindult, és világszervezetté vált anyaszervezet. Mára lefedik egész Erdélyt, 7 stúdió, 13 munkatárs, 500 önkéntes készíti a mintegy 300 ezer hallgató számára a 60 százalékban vallási, 15 százalékban kulturális, a fennmaradó időben zenei és hírműsorokat. Szatmári Ferencben sok kétség volt induláskor: Lesznek-e önkéntesek egy olyan országban, ahol ennek nincs hagyománya? Kapnak-e frekvenciát ott, ahol a politikai érdekek határozzák meg a nyerteseket? Ráhagyatkozhatnak-e a Gondviselésre az anyagi forrás tekintetében?

És hogy mi segített? Az elnök szerint az az elkötelezettség, amivel önkénteseik dolgoznak. A misszió lelkülete, hogy munkájukat evangelizációnak tekintik, és műsoraikban az élő hit szólal meg. De az a döntés is, hogy a Mária Rádióban vállalják, hogy nagy tömegekhez szólnak, így „kerülik a magasröptű diskurzust”, egyszerű nyelven, a hallgatók élethelyzetéhez kapcsolódnak.
A Maszol.ro és a Romkat.ro portálok munkatársa, Szász István Szilárd témája az álhírek és a közösségi média, a Facebook hatásmechanizmusa volt. Az antropológiából doktori disszertációján dolgozó újságíró tényekkel és számadatokkal támasztotta alá mindazt, amit a Facebook és az álhírekből élő portálok veszélyeiről tudni vélünk.
„Kevert valóságban élünk, az ál és a valódi elválaszthatatlan. Virtuálisan teremtett lények válnak százezrek által követett influenszerré, arcfelismerő képesség révén bárki beazonosítható, már nemcsak a kép, de a hang és kép együtt is photoshoppolható” – érzékeltette Szász István Szilárd az álhírgyártás veszélyeit.

A naponta tapasztalható jelenséget, miszerint felismerik keresési preferenciáinkat, nemcsak megerősítette, de arra is figyelmeztetett, hogy internetes böngészéseink az életünk minden területéről adatokat szolgáltatnak, mely alapján az algoritmusok messzemenő pontossággal összeállítják az ember pszichológiai profilját. A kutató szerint tudatosságot igényel az internethasználat, mert az álhírek egymásra épülve mentális világot építenek tudatunkban, egyre inkább megnehezítve, hogy különbséget tegyünk valódi és ál között.

Micaci Cristian a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Tankó Zita a nagyváradi Szent László-plébánia kommunikációját mutatta be. Mint elmondta, egyik fő törekvésük a hálózatban gondolkodás. Honlap, Facebook-oldal, hírportál Várad.org címmel – ezek a legfontosabb fórumaik. Céljuk, hogy bekapcsolódjanak az erdélyi egyházmegyék kommunikációjának vérkeringésébe, megjelenjenek más egyházi és világi kommunikációs felületeken. Ők is ugyanazzal a kihívással néznek szembe, miként egyeztethető össze a mélyebb tájékoztatás igénye korunk gyors, tömör, sokszor felületes információfogyasztási szokásával. Hagyományosan megjelenő nyomtatott kiadványuk az éves pasztorális terv alapján megvalósuló események bemutatására szolgál, melyben QR-kódok segítségével bővebb beszámolót, képgalériát lehet találni online felületükön. Szeretik a plakátokat, Vakon Zsolt saját tervezésű, a fiatalok bevonásával készülő plakátokkal vezetett végig az egyházmegye sok-sok eseményén.

A találkozó része volt a gyakorlati képzés is. Baranyai Béla a szakma egyik leggyakrabban alkalmazott műfajáról, a tudósításról tartott szemléletformáló, a műfajt érintő mai változásokat is bemutató előadást.
Gőbel Ágoston, a NEK sajtóreferense a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről, a felkészülés folyamatáról, a várható programokról tartott ismertetőt.
Micaci Cristian, aki sajtósként kísérhette Ferenc pápát romániai apostoli útján, a sajtómunka kulisszatitkait is feltáró, sok fényképpel illusztrált élménybeszámolót tartott erről a találkozásról. A nagyváradi egyházmegye sajtóreferense ezen az úton arra is törekedett, hogy megmutassa, mit jelent magyar katolikusnak lenni Romániában.

Az út végén tartott sajtótájékoztatón minden nemzet stábja meghatározott számú kérdést tehetett fel a pápának. A magyarok két kérdést tehettek fel, az egyik Cristiané volt. Azt kérdezte Ferenc pápától, hogy a látottak alapján hogyan kell együttműködni a felekezeteknek, államnak és egyháznak, valamint az etnikumoknak. „A kapcsolatokat jellemezze a kinyújtott kéz magatartása, amikor konfliktusok vannak” – a Szentatya válasza maradandó hatást gyakorolt a médiafelelősre, és az egyházmegye kommunikációjára is iránymutatóan hat.
A találkozón részt vevők megismerhették a püspöki székhely és a városközpont értékeit. Látogatást tettek a váradi várban és a székesegyházban. Sétálhattak Ady kedves utcáin, ahol a folyamatos megújulás visszahozza a szecesszió varázsát.
A találkozót értékelve Szikora József, a MAKÚSZ elnöke azt üzente a sajtóapostoloknak: az evangelizáló lelkesedés mellett a szakma iránti igényesség vezesse őket, kommunikációjuk hatékonyságát fejlesztve.

Fotó: Baranyai Béla
Trauttwein Éva/Magyar Kurír

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházában templombúcsút tartanak a mai napon, október 8-án, este 6 órától. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát lesz.

Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről:

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra.

1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a napba öltözött asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.

Mi, magyarok elsőként, ám nem egyedül tiszteljük nemzeti patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti pártfogóként tisztelni, Franciaországot XIII. Lajos király 1638-ban, Ausztriát III. Ferdinánd 1647-ben ajánlotta Máriának. János Kázmér király 1656-ban nyilvánította a Szűzanyát Lengyelország Királynőjévé. A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Magyar Kurír