Elemek szűrése dátum szerint: november 2019

Meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját a debreceni Szent Anna-székesegyházban november 30-án, advent első vasárnapjának előestéjén. A szentmisét dr. Krakomperger Zoltán plébános mutatta be, a prédikációt pedig Szidor János diakónus tartotta.

Szidor János diakónus az igeliturgiában elhangzó tanításokról fejtette ki gondolatait, hangsúlyozva, hogy advent a lelki felkészülés időszaka, figyelmünket az Úr eljövetelére irányítja. A liturgikus szín lilára változik, ami a bűnbánatot, az összetört szívet jelképezi. Az igeliturgia olvasmánya az Úr második eljövetelére való felkészülésre figyelmeztet, amelyben Izaiás próféta a végidőről szóló látomásáról beszél. Isten az ítélet napján összegyűjti választottait az Ő országába, ahol nem lesznek többé háborúk, harcok. (Vö.: Iz 2,1-5)

A szentleckében Pál apostol arra figyelmeztet, hogy az Úr ítéletének idejét nem ismerjük, akár már holnap is bekövetkezhet, ezért itt az ideje, hogy szakítsunk a régi bűnös életünkkel, és Krisztust öltsük magunkra a testi fegyelemben és a bűneink elkerülésében. Éppen ezért az apostol a folyamatos megtérésre szólít fel. A bűnös életet az álomhoz hasonlítja, majd ébredésre hív, hogy vessük le a sötétség tetteit, öltsük magunkra a világosság fegyvereit, amelyet a bűnből való ébredéssel szerezhetünk meg. (Vö.:Róm 13,11-14)

Mindezek után Jézus maga ad tanítást az advent I, vasárnapjára rendelt evangéliumi szakaszban, amely a végidőkre vonatkozik. Példabeszédekben világít rá az ítélet hirtelenségére, a mibenlétére, és ezekben mindig kétféle csoport szerepel. Az egyikhez Isten választottjai tartoznak, a másik csoportban pedig azok vannak, akik nem voltak képesek szakítani bűnös életformájukkal, majd Noét állítja szembe a nemzedéke,, többi tagjával. A vízözön hirtelen érte őket és, mivel nem ismerték fel a jeleket, és nem készültek fel a vízözönre, a pusztulást jelentette számukra. Noé igaz ember volt, megtartotta Isten parancsait és teljesítette a Tőle kapott küldetését. Így családjával együtt megkapta Isten ajándékát, az életet, a többiek pedig elveszítették Isten áldását. (Vö.:Mt 24,37-44)

Isten a végső eljövetelekor jutalmaz és büntet. Mivel ez az óra ismeretlen, az egyetlen fontos magatartás az állandó, folyamatos éberség. Erre buzdít a házigazda története is, aki ha tudná, mikor jön a tolvaj, abban az órában őrködne.
Az éberség elsősorban készültséget jelent. Mennyire állok készen a számadásra, az Úr eljövetelére? Az adventi időszak nagyon sok segítséget ad a felkészülésre, a visszafogottságra, a lemondásra és a bűnbánat előmozdítására.

Az éberség magában hordozza a várakozást, amelyről Pilinszky János így ír A várakozás szentsége című írásában: „Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.” Ugyanakkor magában hordozza annak reményét is, hogy az ember nem marad magára a bűnös világban, mert Isten közénk jött, hogy tanúságot tegyen erről. Az Úr minden megtért embernek helyet készít, éppen ezért nincs okunk a kételkedésre, mivel maga Isten hív minket a vele való közösségre.

Ferenc pápa szavai szerint: „Az adventi időszak visszaadja nekünk a remény távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten szavára alapszik, olyan remény, amely nem okoz csalódást, mert az Úr soha nem csal meg.”
Adventben tehát mélyítsük el Istennel való kapcsolatunkat, tartsunk lelkiismeretvizsgálatot, vizsgáljuk meg önmagunkban a várakozásunk lelkületét, amely Jézus szeretetét sugározva elsősorban az egymás és a családjaink iránti szeretetben jelenjen meg, hogy egyre inkább készek legyünk befogadni Őt – fejezte be gondolatait Szidor János diakónus.

Kovács Ágnes/Örömhír Sajtóiroda – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Adventi Énekversennyel kezdték a Jézus Krisztus születésére várakozás időszakát a debreceni hittanos gyermekek november 30-án, Szent András apostol ünnepén a Szent Anna-székesegyházban.

A több mint 60 gyermek csengő énekhangja csöndes várakozásra hangolta a jelenlévő közönség, hitoktatók, tanárok, családok szívét. A versenyzők négy korcsoportban, óvodáskortól egészen iskolás korig (I. óvodások, 1-2., II. 3-4., III. 5-8., IV. 9-12. osztály) indultak a megmérettetésen.

A bátorító szavakat dr. Krakomperger Zoltán plébános atyától is hallhatták a gyermekek, aki megköszönte a versenyzőknek, hogy adventi énekükkel visszatükrözik azt a vágyakozást, amely az előttünk élők lelkét sok-sok évszázaddal korábban áthatotta, hogy mi is éber, odaadó várakozással várjuk az Istentől megígért Szabadító eljövetelét.

Zoltán atya így fogalmazott: Az énekverseny gyermekhangon ezt a vágyakozást akarja bennünk felkelteni, amely a felnőtteket nemcsak megfiatalítja, hanem segítii, hogy az adventi időszak bensőségesebb megélésénekt ulajdonítsanak nagy jelentőséget. A Krisztusban hívő ember adventi időszakának sajátos velejárója, hogy nem akar áldozatul esni a felszínes készülődésnek, hanem a mélységet választja, amit az összes adventi ének kifejez. Így ez az énekverseny nem más, mint egy lelkigyakorlat, amit most a gyermekek tartanak a felnőtteknek.

Az énekversenyen közreműködő zsűri tagjai: Zsengellér Tiborné, a Debreceni Kodály Kórus és Szent László Kórus énekese, Dobiné Hajik Katalin énektanár, Bot Boróka egyetemi hallgató, Vitézné Réczés Éva hitoktató.

Az énekverseny főszervezője és moderátora Feketéné Nagy Magdolna hitoktató volt.

Helyezések korcsoportonként:
I. Korcsoport:

1. helyezett: (csoportos indulók a helyezettek) Kocsis Virág
Paládi Dorka
Szakály Anna
2. helyezett: Balogh Emma
Tar Liliána
Verdes Luca
3. helyezett: Pogány Anna
Varga Aliz
Mester Dániel

II. Korcsoport:

1. helyezett: Tóth Boróka
Kondor Zoltán
Szabó Izabella
2. helyezett: Hortobágyi Viola
3. helyezett: Varga Anna
Medve Lilla
Kocsis Zsófia
Sári Aisa

III. Korcsoport:

1. helyezett: Haramura Máté
Németh Levente
2. helyezett: Pete Borbála
3. helyezett: Szabó Eszter
Gulyás Sarolta
Cserepes Anna

IV. Korcsoport:

1. helyezett: Pinczés-Vadász Boglárka
2. helyezett: Jócsák Gréte
(Ebben a kategóriában 3. helyezést nem adott ki a zsűri)

Közönségdíj kategóriánként

I. Korcsoport: Tóth Balázs
II. Korcsoport: Szabó Izabella
III. Korcsoport: Pete Borbála
IV. Korcsoport:: Pinczés-Vadász Boglárka

Sajtóiroda – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az idei esztendőben december 1-jén, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyra való előkészület időszaka.

A keresztény és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is, amikor a Királyok Királyának érkezésére emlékezünk, és nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Annak, hogy a hívő ember a Megváltó születésére emlékezik, külső jele az adventi koszorú, amelynek négy gyertyája az adventi időszak négy vasárnapjára, színei pedig arra utalnak, hogy bár bűnbánati időszakban vagyunk (lila), de van okunk az örvendezésre is (rózsaszín), mert az Úr közel van hozzánk. Az adventi időszak liturgikus sajátossága a hajnalban tartott rorate szentmise, amely a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum” lerövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt.
A keresztény ember számára ez az időszak egyáltalán nem azt jelenti, hogy most, az esztendő utolsó hónapjában kellene behozni az egész éves elmaradást, nemcsak azt jelenti, hogy barátainkkal, szeretteinkkel többet vagyunk együtt, hanem sokkal inkább azt, hogy önmagunk, Isten által megalkotott önmagunk leszünk. Elcsendesülünk, magunkba fordulunk, ami nem is annyira egyszerű ezekben a fogyasztásvezérelt, felfokozott tempójú napokban.

Advent, ahogy a neve is mutatja, az eljövetel időszaka: mintegy kérdésként feszül felénk ilyenkor nap mint nap, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy vár reánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket, istenkapcsolatunkat?

„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, (...) hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” (Iz 2,1-5) Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás. Éljük át ugyanazt a messiásvárást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt. Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap, hogy Marana tha, Jöjj el Uram!

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hálaadó jótékonysági hangverseny lesz november 30-án, szombaton az esti szentmise után, 19 órától a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

Fellépnek a Magyar Állami Operaház és a Fővárosi Operettszínház művészei, műsorvezető-szervező: Simándi Péter (a néhai Simándi József, Kossuth-díjas magyar operaénekes fia).

A műsorban Händel, Verdi, Gounod, Bizet műveiből részletek csendülnek fel.

Az esten két jubiláló, 30 éve a pályán lévő, debreceni születésű művész, Kiss-Szöllősi Erika és nővére, Kiss Hajnalka is fellép.

A jótékonysági hangversenyen résztvevők önkéntes adományait az elesettek, nehéz sorban élők megsegítése ajánlják fel.

 

Örömhír Sajtóiroda  Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A karácsony ünnepére történő készülődésben kizárólag a külsőségekre építeni nem lehet - hangsúlyozta Papp László, Debrecen polgármestere. Az adventi sajtótájékoztatón a városvezető kiemelte, hogy Debrecennek különösen fontos, hogy mindig példaértékű módon tudnak az egyházakkal együtt ünnepelni. A közösségépítés pedig nem csak az advent időszakában, hanem egész évben, például a virágvasárnapi körmenet idején is működik. Az idei összefogásnak több új eleme van, például az a lelki alkalom, amikor december 1-én délután 5 órakor az egyházak vezetőivel és híveivel, illetve a Lautitia Gyermekkórussal együtt éneklik el a főtéren a "Dicsőség mennyben az Istennek" karácsonyi éneket. Papp László elmondta, hogy nagy várakozással készülnek erre a közös éneklésre, ahol a közönség saját telefonjának világításával az ünnepi fényjátékot is még emlékezetesebbé teheti.

Szloszjár Balázs dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka elmondta, hogy a helyőrségi zenekar hetek óta készül a december elsejei Adventissimo - Hordozd a gyertyát! című koncertre, amelyet a dandár ajándékaként a Kölcsey Központban ingyenesen lehet majd megtekinteni. Hozzátette, hogy az előzetes érdeklődés akkora volt, hogy egy nap alatt elfogytak a belépést lehetővé karszalagok. A dandártábornok rámutatott, hogy az adventi időszak a hazájukat szolgáló katonák számára különösen nehéz időszak, mert családjuktól távol, a világnak kevésbé békés felén töltik a szeretet ünnepét. Ezzel az ünnepi koncerttel a zenén keresztül nekik is szeretnének üzenni.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szerint Debrecenben az ünnepre való készülődést, a lelki felkészülést jól szimbolizálja a négy vasárnapon, a négy gyertyagyújtás alkalmával használt "úton" kifejezés. A püspök elmondta, hogy advent első vasárnapján az "Úton... áldás és fény" szimbolikája megtestesíti azt a közös törekvést, hogy mindenki áldást nyerjen és az ünnep fényeitől elindulva eljussunk a belső világosságig, amely egész életünkben megmaradhat.

Krakomperger Zoltán, a Szent Anna Főplébánia plébánosa tolmácsolva a debreceni római katolikus hívek közösségének észrevételét, elmondta, hogy a debreceni advent programjai évről-évre egyre inkább, mély lelki tartalmat közvetítenek. Ez a készülődés pedig méltó Debrecen városához - hangsúlyozta a plébános, majd elmondta, hogy az adventi időszaknak két része van. Az első advent első vasárnapjától december 17-ig tart. Ez az időszak Urunk második dicsőséges adventjét, eljövetelét, különösképpen is a fókuszba állítja, december 17-től pedig a történelmi úrjövetet megelőző eseményeket idézzük fel a szentírási szövegek felolvasásával, a hozzáfűzött elmélkedésekkel és a különféle misztérium játékokkal is, mint pl. a szent család-járással. Ez utóbbit 9 napon keresztül tartják, felidézik imádsággal, énekléssel, elmélkedéssel azt, hogy a történelmi úrjövetet megelőzően mi is volt az üdvözítő Istennek a terve azáltal, hogy egyszülött Fiát, a mindennek megváltóját egy családba küldte el. Emellett a történelmi úrjövetre való emlékezésnek a gazdagságát az is szolgálja, hogy el tudjuk sajátítani, amit megkaptunk, hitbeli elődeink értékes hagyományából, azt valljuk a magunkénak. Az elsajátítás művészetéhez pedig nagyban hozzájárul az adventi hitéleti programoknak a sorozata. Úgy, mint a hétköznap reggel 6-kor kezdődő rorate szentmise, ez áldozathozatallal jár. Minden esetre elgondolkodhatunk azon, hogy ezzel a szentmisével mi gyönyörű jelképet juttatunk kifejezésre milyen volt a világ az üdvözítő elérkezését megelőzően, és milyenné vált a világ az ő eljövetelével, és a benne hívők közösségének elkötelezett tanúságtételével.

Kapin István, az Attila téri görögkatolikus egyházközség parókusa szerint Szenteste előtt, advent utolsó vasárnapján a bölcsek útját követve, a debreceni közösség meg is érkezik az úton, amikor a főtéren az adventi koszorú negyedik gyertyáját is meggyújtják. A parókus arra is felhívta a figyelmet, hogy december 22-én dr. Csókay András idegsebész tanúságtételére is sor kerül a főtéren. A számos díjjal kitüntetett idegsebészt ugyanis az orvostudomány mellett a hit kérdései is foglalkoztatják: úgy gondolja, hogy ő csak kezel, Isten pedig gyógyít. Advent utolsó vasárnapján 18 órától a Kölcsey Központban a lelki béke megtalálásáról is beszélgethetünk vele.

Nemes József, a Lautitia Gyermekkar, Ifjúsági Vegyeskar és Kamarakórus karnagya csatlakozva Kapin atya gondolatához, hogy az "úton megérkezni is jó", elmondta: a kórus szinte egész évben úton volt, számos fellépésük pedig Debrecen jó hírét hirdette a nagy-világban. Most pedig nagy örömükre - hangsúlyozta Nemes József - december 7-én "hazaérkezik" a Lautitia, hogy a Főnix Csarnokban egy nagyszabású fellépéssel köszönje meg a kórus elmúlt 60 évét. "Messze zsong a hálaének" című koncertjükön egy hatalmas, 320 négyzetméteres színpadon több száz, egykori diák fog ismét együtt énekelni.

Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező ügyvezetője elmondta, hogy egy rendezvényszervező csapat munkájának az egyik legnagyobb elismerése az, ha a programok üzenetei célhoz érnek és jó érzést keltenek a résztvevőkben. A Debreceni Advent rendezvénysorozata egy ilyen alkalom, ahol idén több újdonság is lesz, amelyek még szebbé teszik az ünnepi készülődést. A szakember több esemény közül kiemelte, hogy december 1-től egészen 22-ig a Kossuth téri nagyszínpadon "Óriás Kalendárium" lesz. Ennek ablaka minden nap 18 órakor kinyílik, és azt üzeni nekünk, hogy figyeljünk oda azokra az értékekre, amelyeket olykor magától értetődőnek veszünk! A színpadon a koncertek és a fellépők mellett Debrecen városrészeinek közösségei itt ajándékozzák meg azokat a tagjaikat, akik önkéntes vállalásaikkal sokat tesznek társaik jólétéért, boldogulásáért. Ezért is választották a programsorozat mottójául, hogy szívvel-lélekkel Debrecenért!

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az Adventi Kuckó gyönyörű faházát Farkaslakáról Kovács István és családja készítette, akit Debrecenben a kürtőskalácsai miatt már jól ismernek.

Örömhír Sajtóiroda – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Szabó Dávid sajtóapostol
Forrás: Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft.

A Márton-napi lámpás felvonulást, 2019. november 11-én 16.30 órai kezdettel tartottuk meg a korai szürkületben, mely Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. Az óvodai nevelés folyamán a vallásos nevelés keretében nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a szentek életének megismertetésével olyan példaképeket állítsunk a gyermekek elé, akik példájukkal irányt mutatnak az Istennel való személyes találkozásra.

Óvodánkban fontos feladatnak tekintjük, hogy újra felfedeztessük a gyermekekkel és szüleikkel magyarságunk, kultúránk népi és keresztény ünnepeit, hagyományait, azok belső tartalmát, esztétikáját.
November első hetében játékos, interaktív tevékenységeken keresztül ismerkedhettek meg óvodásaink Szent Márton püspök élettörténetével, a személyét övező mesés legendákkal, a nevéhez kötődő népszokásokkal, hiedelmekkel.

Szent Márton a magyar néphagyomány kiemelkedő alakja. Pannónia földjén, Szombathelyen született a IV. században, majd római katonaként szolgálva jutott francia földre. Nemes lelkületű emberként mindig is fontosnak tartotta a segítségnyújtást, legjelentősebb cselekedeteként arra emlékezünk, mikor egy hideg téli napon megsajnálva a didergő koldust, szép katonai köpenyét kettészelte kardjával és megosztotta vele. A legenda szerint Márton akkor este álmot látott, az Isten szólt hozzá, arra kérvén, hogy álljon az ő szolgálatába. Márton eleget is tett a felkérésnek, ettől kezdve az Úr szolgálatában segített az embereknek. Franciaországban, Tours városában telepedett le, és szerzetesként élt. Mikor a város püspöke, sajnálatos körülmények között elhunyt, a város egyöntetűen, Mártont szerette volna a helyére. Márton viszont nem kívánta elfogadni a posztot, nem kedvelte a vele járó csillogást, így az őt kereső tömeg elől a libaólba bújt el, azt remélve, hogy ott senki nem talál rá. A libák viszont a harsány gágogással elárulták őt, így végül püspökké avatták. Aznap este az őt eláruló libák lettek az ünnepi vacsora főfogása, valamint azt mondják, hogy akkora rétest nyújtottak, mint amekkora Márton köpenye volt. Azóta úgy tartja a hagyomány, hogy „Márton napján, aki libát nem eszik, egész évben éhezik!” Életének üzenete: légy mindig alázatos, tégy jót, amikor csak tudsz, s ne feledkezz meg a rászorulókról.
Szent Márton legendája különösen nagy hatással van a gyerekekre. Jósága által Márton fényt és meleget áraszt a nyomorban szenvedő emberek felé. S mert Márton Savariában – Szombathelyen – született, így mi, magyarok még inkább magunkénak érezhetjük ezt az ünnepet.

Márton-nap – november 11-e – alkalmából egyhetes projekt keretében sokféle tevékenység biztosításával ismertettük meg a gyerekeket e jeles naphoz kötődő népszokásokkal, hagyományokkal. A történet megjelenítése során együtt énekeltük a katonás, a Szent Márton-os és libás dalokat, játszottunk körjátékokat, mondogattuk a mondókákat, verseket, hallgattak meséket. Festhettek libatollal, sokféle technikával készíthettek libás képeket, bábokat, „libagége” tésztából láncot fűzhettek, játszottunk libás játékokat – mivel a Márton-napi hagyományok egyik jellegzetes alakja a lúd. A gyermekek élvezettel, aktívan vettek részt a mindennapi sokrétű tevékenységekben.
Az óvoda dolgozói, a gyerekek, a szülők és nagyszülők közösen, kézműves foglalkozások keretében készítették el a lámpásokat. A lámpás a gyerekek szeretetének a szimbóluma lett.

A menet közel ötszáz kicsi lámpással – amelynek mindegyike egyedi, saját kezűleg készített remekmű –, lovashintón utazó gyermekek felvezetésével, énekszóval indult szépen útnak az óvoda elől, az óvoda dolgozói, szülők, nagyszülők, nyugdíjas munkatársak kíséretében, az általános iskola 1. osztályosaival együtt, egészen a templomig, megkerülve azt.
Szívet melengetően csilingeltek a kicsiny gyermekhangocskák megannyi kíváncsi embert az utcára csábítva, és magabiztosan vitték a fényt a sötétben, a szív melegét a hűvös novemberi éjszakában, boldog mosolyt csalva az arcokra.
A néphit szerint a lámpás fénye Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket, a szeretetet szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.

A Karitász-ház udvarán egy kellemes „szeretetvendégség" keretében libazsíros kenyér, meleg tea várta a gyerekeket, szülőket, nagyszülőket, óvodapedagógusokat, ahol együtt, kötetlenül, jó hangulatban tölthettük el az estét.
Egy tartalmas, élményekben gazdag hetet hagytunk magunk mögött, melynek során a gyerekek ismeretei is gazdagodhattak, bővülhettek.
Megható volt látni a felvonulást: a sötétben világító sok-sok kis mécsest, és a lovaskocsin utazó gyermekek örömét, és jó volt részt venni az ezt követő vendégségen, amely újra közelebb hozhatott egymáshoz családokat és dolgozókat, kicsiket és nagyokat.
A nem mindennapi kezdeményezés által békés együttlétnek, örömteli hangulatnak, szeretetteljes ünneplésnek lehettünk részesei.
Köszönet illeti ezért a szervezőket, az óvoda minden dolgozóját, a lelkes gyerekeket és a szüleiket, illetve minden kedves résztvevőt.
Külön köszönetet mondunk a Szent Ferenc karitász csoportnak – Pappné Fekete Mónika vezetésével – a megvendégelésért, Fekete Pálnak, aki lovasfogattal állt rendelkezésünkre, és végül, de nem utolsó sorban a helyi polgárőröknek, akik a felvonulás biztonságáról gondoskodtak.

Tóth Istvánné igazgató helyettes

2019. november 26., kedd 14:27

Ez az a nap! – Roadshow Debrecenben

Az Ez az a nap! - roadshow országjáró körútján Debrecenbe érkezik. 2019. december 1-én, 18 órától a Főnix csarnokban várják az érdeklődőket.

Az Ez az a nap! rendezvények olyan felekezetközi keresztény alkalmak, ahol hazai és külföldi zenekarok vezetésével Istent dicsőítjük, imádkozunk és közösségben vagyunk testvéreinkkel. Célunk, hogy mélyebben elkötelezzük magunkat Isten mellett, s hisszük, hogy ezáltal hatással lehetünk környezetünkre is. Szeretnénk szorosabbra fűzni a keresztények közötti egységet is, bátorítva őket egymás elfogadására. Rendezvényeinkre 2000 óta várjuk a hívőket és Istent keresőket határainkon innen és túl. Az elmúlt években programjainkon több mint 250 000-en vettek részt az egész Kárpát-medencéből, a színpadokon pedig több mint 30 nemzet képviseltette magát.
2020-ban 20 éves évfordulónkhoz érkezünk el, melyet szeretnék méltó képpen megünnepelni. A jubileumi rendezvényünkre 2020. július 18-án kerül sor az új Puskás Stadionban, melyre 70 ezer résztvevőt várunk határainkon innen és túl. Az egész napos alkalomra neves külföldi és magyar zenekarokat hívunk.
A nagy eseményre készülve Roadshow-kat szervezünk országszerte és a határainkon túl is. Felkeresünk több mint 25 várost, ahol a helyi sportcsarnokokban Ez az a nap!-okra kerül sor. Célunk Isten örömüzenetét hirdetni, dicsőíteni Őt, és meghívni mindenkit a Puskás Stadionba. A rendezvénysorozat első szakaszára október 23-25 között került sor Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön és a Budapest Arénában, mindhárom helyszínen Nick Vujicic előadásával. Ezt követően november 11-16. között Nyugat-Magyarországon, november 26. és december 1. között pedig Kelet-Magyarországon, Kárpátalján és Erdélyben fogunk turnézni. A Roadshow utolsó szakaszára februárban kerül sor, amikor újabb magyarországi és határon túli városokat látogatunk meg.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a turnéra elfogadta meghívásunkat Martin Smith, az egykori Delirious? zenekar frontembere, valamint régi barátunk, a stadionos vízió nagy inspirálója, Noel Richards is. Magyar részről velünk fog tartani Caramel, továbbá Pintér Béla, Csiszér László és Prazsák László. Néhány alkalom erejéig csatlakozik hozzánk Oláh Gergő, Mező Misi, Heléna, az Unless, a PZM és a határon túli állomásokon helyi csapatok.

Jegyvásárlás: www.ezazanap.hu

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

November 24-én, Krisztus Király ünnepén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmise keretében lektorokat és akolitusokat avatott az egri bazilikában.

A papság felé vezető úton kisebb rendekre (lektor, illetve akolitus) kapott felavatást tizenhat szeminarista, köztük többen debrecen-nyíregyházi egyházmegyések. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az ünnepi mise főcelebránsa a szertartás elején hangsúlyozta: nagy öröm, hogy ilyen nagy számban állnak új elköteleződéssel Krisztus Király szolgálatába, küldetést kapnak, hogy Isten országát építsék, Jézus nevében és szeretetével járva az útjukat. A püspök felhívta a figyelmet arra, hogy „mindannyiunk felelőssége Isten országának építése”, és egyben buzdított az imádságra papi hivatásokért, mert mint az evangéliumot idézve mondta: az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

A liturgiában az evangélium felolvasása után kezdődött a lektor- és akolitusavatás. A lektor feladata elsősorban Isten igéjére vonatkozik, felolvas a liturgia keretében; az akolitusok feladata pedig az oltár szolgálata: az adományok előkészítése és az, hogy a szentáldozásban részesítsék a híveket.
A szentmise keretében Palánki Ferenc püspök az Egri Érseki Papnevelő Intézetben tanuló Hágen Pál Tamás, Kerekes Gábor, valamint a debrecen-nyíregyházi egyházmegyés Péter Vilmos és Szabó Gábor IV. éves papnövendékeket akolitussá, Lestál Balázs, valamint Papp Attila és Tatár Bálint (debrecen-nyíregyházi egyházmegyés) III. éves papnövendékeket pedig lektorrá avatta. Továbbá a püspök a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szemináriumban tanuló Michele Gervasoni (Olaszország), Carlos Jesús Penaranda Ariza (Columbia), Adolfo Enrique Parra Molina (Columbia) és Geovanny Fernando Salazar Herrera (Ecuador) IV. éves papnövendékeket akolitussá, valamint Osztie Balázs, Mihályi Mátyás, Joe Steven Amaguaya (Ecuador), Luidimar Herrera Acacio (Venezuela), Pietro Tervisan (Olaszország) III. éves papnövendékeket lektorrá avatta.

A kisebb rendekre most felavatott kispapok – a debrecen-nyíregyházi egyházmegyések kivételével – pappá szentelésük után az Egri Főegyházmegyében kezdik meg papi szolgálatukat.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az elhangzott olvasmányokra és az evangéliumra utalva homíliájában elmondta: „Krisztus Király ünnepén örömhíreket hallottunk, és olyan tanítást kaptunk, amely átjárja a szívünket, és erőt ad a hétköznapokban is. Az Atya helyet adott szeretett Fiának az ő országában, és mi is az Atya szeretett fiai vagyunk. S ahogy a szentleckében hallottuk, Krisztusban benne van a teljesség, így a mi életünk, szolgálatunk teljessége is.”
Isten országa nem helyhez kötött, bennünk van – folytatta a püspök –, és Jézus azt is mondja, „köztetek van”, azaz a kapcsolatainkban, ahogy szeretjük egymást és a ránk bízottakat, ott van a mennyország.

Krisztus furcsa király – mondta a főpásztor –, kereszten trónol, koronája töviskoszorú. Lukács evangéliumából arról értesülünk, hogy a haláltusájában a körülötte állók többször is felszólítják, „szabadítsd meg magadat”. A főtanács és a nép vénei azért teszik ezt, hogy így igazolják, mentegessék magukat: ők jogosan feszítették keresztre Jézust. De a felszólításra az Úr már korábban válaszolt, amikor azt mondta: aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti azt, aki mások szolgálatára adja az életét, az megmenti az örök életre. A most lektorokká, akolitusokká avatottak felé fordulva a püspök hangsúlyozta: ti ezt vállaltátok Krisztus szolgálatára.
Beszédét folytatva Palánki Ferenc rámutatott: a kereszten függő Krisztus körül álló nép csak bámészkodott. – Mi nem lehetünk bámészkodók, kívülállók, oda kell adni magunkat Krisztusért lelkesen, felvéve keresztünket, és nap mint nap megújulva a szeretetben.

A püspök beszédében kitért a katonák magatartására is: ők gúnyolták Jézust, embertelenül bántak az ártatlannal. A bal lator ismét azt visszhangozta: „szabadítsd meg magadat”, az utolsó pillanatokban is bántja Jézust: embertelen, amit tesz. Jézus pedig hallgat, ez a válasza. A szenvedőkkel vállal közösséget, ártatlanul. A jobb lator pedig felismeri a szívében a haldokló igaz embert, befelé néz, és találkozik Krisztussal. A lelkiismerete megszólal, a saját büntetése jogos, ugyanakkor ő is ember, joga van élni, szüksége van arra, hogy valaki megmentse – talán így gondolkodik, és közben felismeri Jézusban az Isten országát. S az Úr neki válaszol: Még ma velem leszel a paradicsomban.
Ha Krisztus megszabadította, megmentette volna magát ott és akkor, a nép biztosan csodájára járt volna, de tőlünk elszakadt volna, hiszen mi nem tudunk „leszállni a keresztről”.
Ő azonban megmutatta, mi az igazi szeretet, semmi nem volt drága azért, hogy közösségben maradjon velünk – fejtette ki a püspök. – A kereszten mutatta meg a szeretet teljességét, és ránk bízta a szeretet hatalmát. Megtanított minket arra, hogy „embernek lenni azt jelenti: bármilyen igazságtalanság történjék is velünk, igazak tudunk maradni”.

Palánki Ferenc a továbbiakban arról beszélt a kispapokhoz fordulva, hogy a lektorrá és akolitussá avatás nagy dolog, egy lépés a mennyország felé. – Zűrzavaros, bonyolult világunknak megmutathatjátok, hogy boldog lehet az az ember, aki odaadja életét Istennek, és nem áll be az erőszakosok, az embertelenek, a gúnyolódók közé. Isten szeretetének lettetek a hírnökei – mondta a püspök, és biztosította őket arról, hogy többek közt a közelmúltban általa alapított Szent László Imaszövetségben (ahol a tagok mindennap egy tized rózsafüzért imádkoznak a papi hivatásokért és a papi szolgálatukat végzőkért) is fohászkodni fognak értük, a szolgálatukért.
Minden jelenlévőhöz szólva pedig a szónok hangsúlyozta, Isten országába mindannyiunkat meghívott az Úr: „Testvérem, még ma velem lehetsz a paradicsomban, azaz a szeretet országában” – zárta a beszédét Palánki Ferenc.

Az ünnepi szentmise végén papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak az egri bazilikában.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Forrás: Magyar Kurír/Körössy László
Fotó: Lambert Attila

További képek megtekinthetők a Magyar Kurír oldalán: https://www.magyarkurir.hu/hirek/jezusnak-semmi-sem-volt-draga-hogy-velunk-kozossegben-maradjon-lektor-es-akolitusavatas-egerben

 

Adventi segélyakció indult „Tárjátok ki szíveteket!” mottóval november 24-én az egész országban, amelyhez egyházmegyénk karitász csoportjai is csatlakoznak.
A kezdeményezésben minden jó szándékú ember a rászorulók segítségére lehet, hiszen akár egy gyertya megvásárlásával is segíthetnek rászoruló embertársaiknak, szívük kitárásával felmelegíthetik mások hideg otthonát, ünneppé tehetik küzdelmekkel teli napjait, vagy egyszerűen csak a jelenlétükkel enyhítik magányukat.

Azzal, hogy az országos segélyszervezethez tartozó plébániai karitászcsoportok bővülnek, erősödnek, jobban tudják mozgósítani az önkénteseket, így még több rászorulóra tudnak figyelni – hallottuk Écsy Gábor atyát, a Katolikus Karitász országos igazgatóját, aki az M1 Ma este híradójában többek között a jótékonysági akció országos kampánynyitó programjáról is beszélt.

Az akció keretében számos adománygyújtó program zajlik. Egyházmegyénk nagyobb városaiban minden nap meleg ételt osztanak, van, ahol egész évben várják a krízis helyzetben élőket.

Az „Egymillió csillag a szegényekért” programban gyertyákat lehet vásárolni, ezzel támogatva a nehéz sorsban élőket. Egy darab gyertya 120 Ft-ba kerül, így lehetőségük van a segítségnyújtásra azoknak is, akik szintén nehezebb körülmények között élnek. A gyertyákat az egyházközségek karitász önkénteseitől lehet megvásárolni.

Elindult az Angyalbatyu ajándékgyűjtő akció is, amely egyházmegyénk fenntartása alatt működő tíz köznevelési intézmény és két Kolping Katolikus iskola közel 1000 diákja gyűjti kis dobozokba ajándékait a szegényebb gyerekek részére. Az ajándékcsomagok a Karitász önkéntes munkatársain keresztül jutnak el a rászoruló gyerekekhez, családokhoz.

Egyházmegyénk nagyobb városaiban működő bevásárlóközpontokban a Magyar Élelmiszerbank Egyesület koordinálásával tartós élelmiszert gyűjtenek a karitász munkatársak, akik megszervezik az adományok megfelelő helyre szállítását is.

Az akciókhoz bármikor lehet csatlakozni, a 1356-os telefonszám hívásával, 500 Ft-tal tudjuk támogatni a karitatív szervezet munkáját.

A karitász munkatársak egész évi áldozatos szolgálatának köszönhetően nagyon sok család és egyedülálló ember életét könnyítik meg. Isten áldja meg szolgálatukat!

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

25 év, az örökkévalósághoz mérten, a pillanatnak is csak a töredéke, de az időbe ágyazott ember számára olyan távlat, amelyben már egyben láthatjuk azt, ami 25 évvel ezelőtt még rejtve volt előttünk. 25 éves a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum.
Mint az iskola alapítás egyik tanúja és abban a Szentlélek eszköze, arra kaptam felkérést, hogy a hálaadó szentmisén prédikáljak Szent Erzsébet ünnepén 2019.11.19-én Gyimesfelsőlokon, ahol a Szentlélek művének bontakozását jöttünk megcsodálni és ünnepelni.

Amikor visszatekintünk és a Szentlélek csodás működésének jeleit fedezzük fel a saját gondolatainkban és tevékenységünkben, nem a magunk dicsőségét akarjuk fényezni, hanem arra szeretnénk rádöbbenteni mindenkit, hogy Isten csodálatos tervének megvalósítója lehet bárki, ha engedelmeskedik a Szentlélek indításainak. Hogyan is fogant és született meg ez az Intézmény?

1989. karácsonya utáni napokban, a romániai „rendszerváltás” lehetővé tette, hogy 1990 tavaszára zarándoklatot szervezzünk, a hosszú idő után újra lehetséges csíksomlyói pünkösdi búcsúra.

1992-ben már 6 autóbusszal érkeztünk Gyimesfelsőlokra, hogy az otteni keresztaljával, gyalog zarándokoljunk Csíksomlyóra. Látva a falu lehetőségének határait – ennyi zarándokot már nehéz volt elhelyezni – a búcsúról hazafelé tartva, Dr. Keresztes Lászlónéval egymástól függetlenül, két külön autóbuszon utazva arra gondoltunk, hogy zarándokházat kellene építeni Gyimesfelsőlokon. Amikor egymással találkozva elújságoltuk egymásnak a gondolatunkat, világossá vált számunkra, hogy a pünkösdi Lélek ajándékáról van szó. Elhatároztuk, hogy a gondolat megvalósítására alapítványt hozunk létre.

Így született meg 1992 novemberében a Sziklára Épített Ház, (Csángó-magyar lelki közösség) Alapítvány. Haranghy Sándor építészmérnök, aki ugyancsak zarándoktársunk volt, nekilátott a tervek elkészítésének. Az Alapítványunk számlájára pedig a világ szinte minden tájáról érkeztek adományok.

1993 pünkösdjére már úgy érkeztünk, hogy megvolt a Ház építési engedélye. A Szentlélek itt sem hagyott cserben bennünket. Keresztes Szabolcs csíkszeredai mérnök személyében olyan segítőt kaptunk, aki az itteni szabványoknak megfelelően adaptálta Haranghy Sándor terveit. A csíksomlyói búcsúról Gyimesfelsőlokra visszatérve Bálint Lajos érsek úr megáldotta a ház alapkövét. Az alapkő letételénél kérdezett rá, hogy ki lesz a ház védőszentje? Mivel erre sem mi, sem Berszán atya nem gondoltunk, az érsek maga javasolta, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet oltalma alá helyezzük az épülő zarándokházat – hisszük, hogy ezt is a Szentlélek rendezte így. Ekkor még csak arra gondoltunk, hogy a moldvai, a Gyimes-völgyi és magyarországi zarándokok számára építünk házat.

Eközben Gyimesfelsőlokon Berszán Lajos plébános atya, az ottaniak Papbácsija, fájó szívvel látta, hogy a falu iskoláiban tanuló diákoknak nincs továbbtanulási lehetősége. Amikor a nyolcadikosoknál rákérdezett, hogy ki, hová megy továbbtanulni, két diáknak kicsordult a könnye, hogy számukra itt véget ért az iskola, mert a család nem tudja vállalni, továbbtanulásuk költségeit: a városi iskolába való bejárást, vagy a kollégiumi ellátást. A Papbácsit ezek a könnycseppek nem hagyták nyugodni! Azon töprengett, hogyan lehetne helyben középfokú iskolát indítani, hogy ne kallódjanak el a Gyimes-völgyi gyerekek.

Közben megkezdtük az alapok kiásását és a kőgyűjtést a patakokból. KÉSZ-esek, máltaisok, cserkészek, gimnazista fiatalok és kispapok jöttünk, nemcsak Debrecenből, hogy épüljön a ház. A Papbácsi, mint középiskolai hittanárnak nekem is feltette a kérdést: mit szólok hozzá? Most úgy tűnik lehetőség lenne iskolaalapításra. A falu klubtermében el lehetne indítani egy osztályt. Én is jónak tartottam az ötletet és sejtettem, hogy ebben a tervben is szerepet kap az általunk kezdeményezett ház. 1994 szeptemberében megkezdődött a tanítás.

Még az alapok éppen hogy kinőttek a földből, amikor Berszán atya feltette a kérdést: az iskola kinőtte a klubterem és a Kultúrház tanteremként használható részeit. Lehetne-e a zarándokház egyik szárnyában tantermeket kialakítani? Elkezdődött az „újratervezés”. Az alapok már álltak. A tervező mérnöknek az épület belső felosztását kellett átterveznie, hogy iskola épületnek is megfeleljen.

1996 szeptemberében már a ház vasút felőli szárnyát birtokba vette az iskola. Így kezdődött. A ház még el sem készült egészen, amikor biztatásunkra és támogatásunkkal sikerült megvásárolni a szomszédos telket is, amelyre román állami segítséggel egy iskolaépületet lehetett felépíteni a zarándokház mellé. Később pedig magyar állami segítséggel felépült a tornaterem, és még további tervek is vannak.

Ahogyan kezdtem, a Szentlélek csodálatos műve ez! Ő indította bennünk a gondolatot, hogy házat építsünk. Ő már tudta, hogy a Papbácsiban ébresztett iskolaalapító gondolat megvalósulásához szükség lesz erre a házra. Sőt, Ő fakasztotta azokat a könnycseppeket is a diákok szemében, amelyekkel ellenállhatatlanul sürgette az iskolaalapítást. Ő alakította úgy, hogy Bálint Lajos érsek úrnak éppen egy Szent Erzsébetről szóló beszéde legyen készen az alapkő letételekor. És ennek a „mustármagnak” a kikeléséhez és hatalmas fává növekedéséhez Ő rendelt hozzá mindent és mindenkit. Az anyaországi és a világ minden tájáról érkező adományokat, a helybeli hívek fa adományait, a tiszakécskeiek közreműködését, az első tanárok elszántságát, a Fekete Doboz és a Duna Televízió közreműködését, és még sok-sok más segítőt, akikről én nem tudok, de a jelenlévők még folytatni tudnák a sort. Mindenki, aki bármiben is segített, magáénak érezheti ezt az iskolát, hisz mindnyájunkat ugyanaz a Szentlélek vezetett. Ő a fő Alkotó, mi valamennyien eszközei, munkatársai vagyunk.

És miért éppen Szent Erzsébet napján ünnepeljük ezt az alapítási évfordulót? Mert a Szentlélek nemcsak minket, a küzdő egyház tagjait vont be ebbe a műbe, hanem a megdicsőült egyházat is. Árpád-házi Szent Erzsébet az a magyar szent, akit más népek is fenntartások nélkül tisztelnek világszerte. Az ő neve jó „márkanév”, védjegy: az áldozatos élet értelmét hirdeti és nagylelkűségének példáját állítja elénk. Amikor Bálint Lajos érsek úr a Szentlélek indítására az ő kötényébe helyezte ezt a művet, Szent Erzsébet vállalta a feladatot és folyamatosan osztja a Magyar Nemzetnek szánt „cipót”, amit a gyanakvó szemek rózsának láthatnak, de mi tudjuk; a tudás, a hazaszeret és a hit tápláló kenyerét kapjuk általa. Éppen ez a segítő szeretet az a csoda, amivel Szent Erzsébet ezzel az iskolával is meghódítja a világot.

Mindezekért most hálát adunk, és miközben csodáljuk, hogy mire használt bennünket a Szentlélek, kérjük Őt, vezessen, használjon tovább mindnyájunkat, és kérünk minden jelenlévőt, hogy engedjük Őt működni bennünk és általunk. Lehet, hogy csak a könnyeinkre, egy-egy gondolatunkra, vagy éppen a kezünk munkájára van szüksége ahhoz, hogy bevonjon bennünket Isten Országának az építésébe.

Kedves egykori és mostani diákok! Van-e bennetek bátorság, hogy iskolátok születésének csodáját szemlélve, a hálaadás mellett jelentkezzetek a Szentléleknél: „Itt vagyok én, engem küldj!” Amit a Neked engedelmeskedő alapítók által csodálatosan létrehoztál, bontakoztasd tovább a mi, vezetésednek engedelmeskedő szolgálatunk által.

Ha egy „lelki drónnal” magasan az iskolátok fölé emelkedtek, láthatjátok, hogy a ti iskolátok nemcsak itt, titeket nevel. Bárhol is jártok, vagy bárhonnan is jönnek ide vendégek, a ti megnyilvánulásaitok, vendégszerepléseitek, énekeitek és közös imádságaitok sokakat nevelnek. A 25 év alatt ez az iskola kinőtt a Gyimes-völgyből és a világ magyarságának iskolájává lett. Ne féljetek ettől a felelősségtől! Az a Szentlélek, aki által megfogant ennek az iskolának a gondolata, elég hatalmas ahhoz, hogy kibontakoztassa az Ő művét. Nekünk semmi más dolgunk nincs, csak engedelmeskedni az Ő indításainak, vezetésének. Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennünk!

Fodor András atya, püspöki helynök
Az iskolaalapító Sziklára Épített Ház Alapítvány alapító tagja

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Free Joomla templates by L.THEME