Elemek szűrése dátum szerint: október 2019
2019. október 31., csütörtök 15:34

Mindenszentek ünnepe, és halottak napja

November 1-jén, Mindenszentek napján ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, november 2-án pedig a halottak napját üljük, amikor a katolikus egyház minden elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg.

Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.
„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő egyház.

Krisztus halála ad mindenkinek életet

November 2-án tartjuk a halottak napját. Ezen a napon a katolikus egyház ünnepélyesen minden elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg.
Az Egyház a testi feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga hagyományai szerint tesz eleget. Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is emlékezzünk meg. 998-ban vált szokássá az ünnep, majd a 11. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Az Egyház az ünnepen bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.
„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett” – Szent Ambrus püspök – testvére haláláról elmélkedve – e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a feltámadásról.

Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

KiNEK? MiNEK? MindenkiNEK! címmel tartott előadást Fábry Kornél atya, a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára október 30-án Egyeken, a Szent József Plébánián.

A nem mindennapi vendéget telt ház fogadta a helyi katolikus általános iskola aulájában. Kornél atya a NEK történetéről, az előkészületek mikéntjéről beszélt, ismertette a rendezvény egy hetes programját, személyesen, jó házigazdaként tolmácsolta felénk a szeretetteljes meghívását. Jelenléte meghívás volt több vonatkozásban is: Fábry atya tanúságtétele a hivatásáról, szeretetáradása, vidám, humoros, mindenki számára közérthető előadásmódja magával ragadta a jelenlévőket. Közel hozta, elérhetővé tette számunkra a 2020-as eseményt, annak minden programjával együtt. Úgy éreztük, hogy maga az Úr Jézus van velünk, és személyesen Ő hív minket e különleges eseményre.

Az őszinte hitvallásának, életének és hívatásának kendőzetlen feltárása magával ragadó volt. Nem kérdés már számunkra, hogy ott a helyünk e rendezvényen, hiszen nekünk, értünk, mindannyiunkért adta magát Jézus. Mindannyian hivatalosak vagyunk a nemzetközi menyegzőre is. Nem kérdés tehát, fel kell hogy vegyük mi is az ünneplő ruhánkat.

Nagy öröm, kitüntetés volt számunkra, hogy magának az egész nemzetközi szintű rendezvénynek felelőse, annak főtitkára hív minket túlcsorduló szeretettel és természetességgel, akinek számít mindenki személyes részvétele, az ima ereje, mint megújuló energiaforrás.
Jóérzéssel töltött el minket, egyeki híveket, hogy felidézhettük a saját készületünket és szeretetünket az egyeki egyházközség 2018-as jubileumi évében a forrásponton. Azonosulni tudtunk a konferencia jelmondatával, ez meghatározta készületünket, valamint hálásak vagyunk azért, hogy a missziós kereszt tövében, annak fényében és árnyékában mondhattuk el imáinkat saját templomunkban, katolikus közösségünk apraja-nagyjával a kongresszus sikeréért.

Szent József, a mi hű sáfárunk, templomunk és egyházközségünk védőszentje kísérje gondoskodó szeretetével e rendezvényt!

Farkas Éva egyházközségi képviselő-testületi tag, tanító
Fotó: PlebaniaTeam

A 15. születésnapját ünneplő Magyar Katolikus Rádió az év során megyeszékhelyek városaiba látogatott, hogy munkatársain keresztül személyesen is találkozhasson hallgatóival, így a debreceni közönséggel is, akik október 30-án, a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében tartott sajtótájékoztató után kerültek adásba (felvételről).

A közönségtalálkozót Sályi András felelős szerkesztő vezette, amely mindjárt az elején egy kisfilm segítségével egészen a stúdiókig kalauzolta a hallgatóságot. A jelenlévők végre felvételeken láthatták, kik szolgálnak a hangok mögött, így szerkesztőket, bemondókat, vezető- és műszaki munkatársakat ismerhettek meg.

A jubileumi műsorral egybekötött közönségtalálkozó püspöki köszöntővel kezdődött. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök rövid köszöntő gondolatában – hivatkozva a rádió Örömhír mindenkinek szlogenjére – azt hangsúlyozta, hogy az örömhír, az evangélium nem más, mint egyetlen személy, maga Jézus Krisztus. A szlogent alkalmazva így is hirdethetjük a rádiót: Jézus Krisztus mindenkinek, amelynek célja, hogy a második isteni személy eljusson minden ember életének a középpontjába. Isten örökéletre hívta meg az embert, a rádió ennek az örömhírnek, mint életformáló erőnek a csodálatos eszköze. Mint minden eszközt, ezt is lehet jól és rosszul használni. A Magyar Katolikus Rádió Jézus Krisztust hirdetve teljesíti küldetését.

A közönségtalálkozó – amely természetesen a későbbiekben adásban is megy –, helyi művészek előadásában irodalmi és zenei csokorral is gazdagította a résztvevőket. Harcsik Róbert színművész, a rádió bemondója, Krúdy Gyula: Beszéd a láthatatlan emberhez – A rádióban című írását olvasta fel.

A rádióból elengedhetetlen a zene jelenléte – emelte ki Sályi András műsorvezető, aki beszélgetésre kérte fel Magyar Kornélt, a rádió zenei szerkesztőjét és beszélgetőtársait, mint az est előadóit: Debrecen városának egyik prominens muzsikus családja képviseletében dr. Duffek Mihály zongoraművészt, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának professzorát, egykori dékánját és ifjabb Duffek Mihály fagott művészt.

A hallgatók megismerhették Jámbor Balázst, a rádió adásellenőrét is, akit nagyon ritkán hallhatunk az éteren keresztül, ő inkább a háttérrétben a műsorokat hallgatja, azért, hogy kiszűrje, mi az, ami nem odavaló, és aminek feltétlenül adásban kell lennie.

Mikos Ákos debreceni tudósító hangja is valós személlyé vált a közönség előtt, ő a rádiózás talentumával, szenvedélyével 2018 nyarától tagja a stábnak.

Ezután sport következett. Nagy Imre sportszerkesztő a debreceni Kozák Luca – junior ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes, a dohai Atlétikai világbajnokság 13. helyezettjével és edzőjével, Suba Lászlóval beszélgetett, aki abban is büszkélkedhet, hogy országos bajnokainak száma közelít a kétszázhoz.

Ezt követően Sályi András mini kerekasztal beszélgetésen kérdezte a jelen lévő Palánki Ferenc megyéspüspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek atyát. Ferenc püspök friss fatimai zarándokélményét osztotta meg a jelenlévőkkel, ahol Magyarországot képviselve közel 160 magyar zarándok kíséretében szentmisében ajánlotta fel a Szűzanyának a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.
A főpásztorok ezen kívül válaszoltak Sályi András papi hivatásokra, papi nőtlenség illetve a nős papok szolgálatára vonatkozó kérdéseire is.

A közönségtalálkozót Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek zárta gondolataival: A rádióban mindig adás van, amit technikai eszközök segítik, hogy eljussanak a befogadó hallgatóhoz. Az adás keresztény alapszó, Isten nekünk adta egyszülött Fiát, Krisztus nekünk adta Önmagát és ennek folyatása a keresztény életünk, aminek szintén oda adónak kell lenni. Mindaz, amit a rádió ad, akár sport, zene és más közszolgálati adásban, abban mindig az Istent akarja adni. Adja Isten, hogy ezek után is így legyen, hogy Istent közvetítő adásukon keresztül a hallgatók is minél inkább odaadóak legyenek.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Katolikus Rádió országjáró körútja során a főváros, valamint hat vidéki helyszín után Debrecenbe is megérkezett, ahol a rádió munkatársai sajtótájékoztatót, valamint közönségtalálkozót tartottak október 30-án este a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében.
A sajtótájékoztatón Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, dr. Radetzky András, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató helyettese és Sályi András felelős szerkesztő vett részt, aki a sajtótájékoztató utáni közönségtalálkozó házigazdája volt.

Radetzky András elmondta, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 15 éve alapított rádió a perevangelizáció eszköze. Küldetése, hogy olyan embereket is megszólítson, akik nem tartják magukat vallásosnak. Éppen ezért a katolikus rádió műsora nem klasszikus értelemben vett vallási műsor. Ha valaki ateistaként belehallgat műsorba, azt fogja tapasztalni, hogy hasonlít egy klasszikus közszolgálati médiumhoz, amely közélet, kultúra, irodalom, művészet témakörében sugároz műsorokat, de tartalmaz imádságot, szentmise közvetítést is. Minden olyan témával foglalkozik, ami egy hétköznapi, átlagos embert érdekel. Feladata, hogy a közéleti dolgokról egyfajta kovászként úgy beszéljen, hogy abban benne legyen az egyház társadalmi tanítása, a világról alkotott véleménye, álláspontja.

A rádió jelenleg 20 analóg FM-frekvencián hallható, vételkörzetében mintegy 3,5 millió ember él, napi hallgatottsága meghaladja a 170 ezer főt. A fejlesztéseket illetően Radetzky András arról tájékoztatott, hogy megjelent a rádió új, innovatív mobiltelefon-alkalmazása, melynek segítségével földrajzi korlátok nélkül bárhol, bármikor hallgatható az élő műsor, böngészhető az archívum, olvashatók a hírek, és számos tematikus zenei csatorna kínálatából választhatnak a hallgatók. A mobilapplikáció iOS és androidos rendszerű eszközökön is ingyenesen letölthető.

Palánki Ferenc a sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, mint ahogy a rádió az „Örömhír mindenkinek” szlogenjével hirdeti, eszköz az evangélium jó hírének közvetítésében. A jó hírt hirdetni a rádióval a Jóistentől kapott ajándék. Az isteni Ige Máriában megtestesült, vagyis Mária a jó hír, az örömhír, az isteni Ige fogadója volt, szép magyar nyelvünkkel kifejezve, szófogadó volt. Hozzá hasonlóan legyünk mi is fogadói az örömhírnek, hogy annak üzenete eljusson a mi szívünkhöz is.

Kocsis Fülöp érsek atya gondolataiban a keleti egyház megközelítéséből értelmezte a rádiót, amelyben a megváltás, megtestesülés mozzanatai erős hangsúlyt kapnak. A Bibliában ugyanez történik, a megtestesülés emberi szóvá válik, amely az isteni kinyilatkoztatás. Amikor az isteni szó, az Ige megtestesül, magára veszi az emberi kötelékeket, törékenységet. Mégis hordozta ez a lehatárolt test a teljes istenséget. A kinyilatkoztatott szóban ugyanez történik, a Szentháromság szóba testesül, magára veszi az emberi fogalmak lehatároltságát. Viszont ez nem gát, nem akadály, mert ezen keresztül Isten mégis valami titkos módon átadódik. A mai eszközök, a rádió is magában hordozza lehatároltságát, ámde az Isten a maga mindenhatóságával eszközként tudja használni azt.

A sajtótájékoztató után a közönséggel is találkoztak a rádió munkatársai.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A bangladesi sziámi ikrek szétválasztásának alapötletét is a Jézus-imában kapta dr. Csókay András agykutató, idegsebész, aki azt is elmondta, a műtét közben jött 4-5 sebészi ötlet után elgondolkodott azon, hogy tulajdonképpen nem is tudja, ki végezte a műtétet, ő vagy Jézus.
A mély imában megtapasztalt inspirációkról, hétköznapi misztikáról, a születés misztériumáról, a szenvedés teremtő energiájáról is beszélgetünk a nemzetközi szinten is magasan elismert Csókay András orvossal, aki a közelmúltban hitéről, a rózsafüzér-meditáció ajándékairól tanúságot tett a nyíregyházi Szent Imre római katolikus köznevelési intézmény pedagógusainak és diákjainak.

– A testből, szellemből és lélekből álló ember életét a születés misztériuma veszi körül, a földi életre, majd az örök életre születik, közben számtalan esetben megélheti pl. egy testi-lelki betegségből az újjászületés valóságát is. Ennek fizikai megtapasztalása legjobban tetten érhető az orvostudományban.

– A születés valóban egy misztérium. A legnagyobb csoda, amikor a világra születik egy ember. De sajnos – ha orvosokról, egészségügyről, kórházakról beszélünk – nem lehet kikerülni az abortuszt, amikor mesterségesen meggátoljuk, hogy az anyaméhből világra szülessen az ember. A mérhetetlen sok abortuszon – ha a számokat nézzük –, a családtámogatások és egyéb rendelkezések valamit enyhítenek, de ez nem a politika feladata, a kérdést nekünk, embereknek kell uralnunk és egymással megértetni, hogy az emberi élet hol kezdődik. A megoldás nagyon egyszerű. Erre mindig akkor döbbenek rá, amikor átgondolom, hogy nincs olyan pár, házaspár, vagy egyedülálló anya, aki a nyolc éves gyermekét kidobná azért, mert anyagi, vagy párkapcsolati gondjai vannak.

– Az anya a fogantatás pillanatától kezdődően a néven nevezhető gyermekét hordozza. Sok mozgalom van, amely egyéni harcot folytatva hirdeti a fogantatás pillanatától kezdődő emberi életet.

– Igen, ez nagyon dicséretes, talán ez is segít abban, hogy tudatosodjon mindenkiben, hol kezdődik az emberi élet. Nagyon széles társadalmi összefogásra és hozzá a pedagógia, a jog és maga az orvostudomány támogatására lenne szükség ahhoz, hogy az abortuszt megakadályozzuk. Kocsmai tárgybesszeddé, közéleti témává kellene tenni ezt.

Azt se felejtsük el, hogy ebben van egy kollektív helyzet. Amíg a sok születésakadályoztatás, keményebben fogalmazva mészárlás történik a kórházakban, addig nem tud bejönni Jézus az életünkbe. Én egyénileg hiába beengedem a szívembe, otthonomba, családomba, ha kollektíven az ország nem tudja ezt megtenni, akkor nagyon nehéz előre lépni. Minden probléma ebből fakad. Ezért vannak a borzalmas politikai csatározások, ez Európa bajának is az eredője. Pontosan azért, mert a fogantatást, születést nem tisztelik.

Maga a fogantatás is születés. Mindig várom, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszony napját (Jézus fogantatásának, illetve a születése hírüladásának főünnepe) – amit egyébként megünneplünk –, az Egyház még hangsúlyosabbá tegye, mert ez is segítene, hogy még jobban a köztudatba kerüljön az emberi élet kezdete. Jézus akkor lépett be az emberi történelembe, amikor az angyal Máriának megjelenik, és amikor az Ige testté lett.

– A kérdés azonban, hogy hol kezdődik az emberi élet, nemcsak filozófiai vagy teológiai kérdés.

– 1962-ben Watson, Crick és Wilkins nyerte el az orvostudományi Nobel-díját, akik felfedezték a DNS spirált, az örökítő anyagot, amely már jelen van a fogantatáskor, az emberi élet kezdetekor. Tehát tudományosan is bizonyított, hogy pontosan ugyanazt a DNS-t találom meg az agysejtjeimben, mint ami pl. a körmömben, vagy az ember életének első sejtjében.
Az a baj, hogy ezt a sok szerencsétlen édesanya és édesapa nem tudja, de még az orvosok sem.

– Az elmenetel, az örökéletre születés is misztérium, amit az elszakadás miatt fájdalom, szomorúság vesz körül. Tapasztalja-e azt, hogy az ember vágyik az örök életre?

– Érdekes tapasztalataim voltak az afrikai missziókban, ahol a temetés ünnepként van jelen az emberek életében. A keresztény Afrikában sokkal erősebb a szív hite, mint az értelem hite, ez a feltámadás misztériumának mély megélését jelenti, és az örömünneppel együtt eltűnik a halállal szembeni averzió. Ha megélem a mindennapokban a feltámadás örömét, akkor miért félnék a haláltól? Nem igaz?

– A közösség, család számára ünnep, de öröm-e az elmenő ember számára is?

– Igen, abszolút. A halált az élet ugyanolyan részének tekintik, mint a házasságot, születést stb. Persze mondják, hogy nincs mit veszteniük, mert akkora nyomorban élnek. Ez igaz, de az európai ember akkor is fél a haláltól, ha nyomorban él.

– És az ateisták?

– Nagy bátorság kell az ateizmushoz, de az a baj, hogy a keresztények is félnek. Állítólag statisztikai adatok is igazolják, hogy a keresztények nem hiszik el a feltámadást, pedig ez a hitünk alapja. A feltámadás egy nagy misztérium, de megvannak a tudományos bizonyítékai is.

– Jézus egyik alkalommal ezt válaszolja Nikodémusnak: „Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” (Jn 3,5-7). Az ember az újjászületés misztériumát megtapasztalhatja a megtérése, testi-lelki gyógyulása során is

– A megtérés születését én is átéltem, de valóban úgy van, mint ahogyan mondják, hogy minden születés véres, benne van a fájdalom, a szenvedés, az előző életforma feldolgozása. A tékozló fiú megtérése is egy új életre születést jelent.

15 éves koromig rendszeresen jártam misére, gyóntam, áldoztam. Akkor ismertem meg életem legnagyobb szerelmét, aki most is a feleségem. A probléma ott kezdődött – ami a mai fiatalokról is elmondható –, hogy indul egy gyönyörű lelkiséggel, egy csodálatos diák szerelemmel, teljes ragyogással, de bekúszik a lelkiségbe az egyre erősödő testiség. Éppen emiatt elmaradtak a gyónások, ennek következtében a szentáldozás, majd a misére járás és a napi ima is. Ha elhagyjuk ezt az edzést, lecsúszik az életünk. Így van ezzel a világbajnok boxoló is, ha elhagyja az edzéseket, kiütik. Nagyon fontos, hogy erre odafigyeljünk.

25 év kihagyás után, 42 évesen kezdtem el újra járni templomba. Én is nagy utat jártam be, mint a tékozló fiú, egyik legnagyobb bűnöm volt, hogy abortuszra bátorítottam az anyákat..., és miután felépítettem a disznóólamat, valahogy visszakeveredtem, és le tudtam térdelni Isten elé így fohászkodva: Atyám, fogadj vissza a házadba! A tékozló fiúnak ennyit kell tennie.
Budapesten a Rózsafüzér Királynéja-templomban van egy gyönyörű nagy kereszt, és ott, a kereszt előtt mély bűnbánatba estem. Megmondom őszintén, ez a kereszt rám bólintott és azt mondta: „Menj, és ne vétkezz tovább.” Ez egy misztikus élmény volt, ami 180 fokot fordított rajtam. Onnantól elindult a normális életem, újra visszatértem a gyermekkorom hitéhez, ekkor találkoztam ismét Krisztussal, az igazsággal.

– Önt a Jóisten felhasználta, hogy megtérése után tanúságot tegyen hitéről. Sok meghívást kap.

– Sokat gondolkodtam ezen, hogy amikor megtörtént a megtérés és elismertem a nagy bűneimet – 21 évvel ezelőtt –, elindultam a világosodás útján, és akkor azt hittem, hogy bennfentes lettem, ebből pedig kinőtt egy vallási gőg. Jobbnak éreztem magam másoknál, azt gondoltam, Isten kiváltképpen szeret engem, és különb vagyok, mint a többi ember. Ettől engem az őrületes fájdalom szabadított meg. Előtte nagyon jó kereszténynek tartottam magam, de a kisfiam halála után rájöttem, hogy nem vagyok az. A vallásos gőgöt a szenvedés lerántotta rólam. Most már védekezem ellene.

– Mert újra átválthat gőgbe ez a vallásos érzület?

– Igen. Iszonyatos kísértés ez az ember életében. Pillanat alatt visszaesik az ember. Ezért jó a bűnbánat, a Jézus-ima, amely ebben is segít.

– Említette a misztikus élményét. Ön szerint bárkinek lehetnek ilyen megtapasztalásai?

– Hogyne! Az az Isten, aki a semmiből létrehozza az egész univerzumot, pont az ne tudná ezt megengedni? A hétköznapi misztikus élmények mindig váratlanul érkeznek, nagy jelentősége van, és ami a legfontosabb: meg kell kérdezni a lelkivezetőt, hogy illeszthető-e az evangélium tanításába. Mert ha nem, akkor el kell dobni, mert az ördögtől való.
Tehát, hogyan jutok közel a bennem lévő igazsághoz? Két dolog segít ebben, az egyik a bűnbánat, a másik pedig a szenvedés teremtő energiája.

Marci fiamnak 10. születésnapja volt, vártuk a keresztszülőket. Amikor megérkeztek, elkezdtük szólongatni: „Marci, hol vagy?” – de nem jelentkezett. Kimentem a kertbe, hogy megkeressem, és megtaláltam a medencében a húszcentis vízben megfulladva. Mit mondjak, borzasztó dolog volt, tragédia. Egy órán keresztül próbáltuk újraéleszteni, de nem sikerült.
A tragédia drámává szentelődött.

A szenvedés elől mindenki menekül. Ha a sorsszerű szenvedésben azt tudod mondani, hogy „Uram, nem tudom, miért, hogyan történhetett ez, de Te biztos jobban szeretsz engem, és elfogadom”, akkor meg fogod kapni azokat az érzelmi tapasztalásokat ─ misztikus tapasztalatnak hívjuk ─, amit gyerekkorodban szinte naponta kaptál, csak nem emlékszel rá.
A haláleset után három héttel, amikor ott álltam az urnával a temetkezési vállalat előtt, az utca túloldaláról átkiabált Marci fiam és azt mondta: „Nyugodj meg apu, Jézus karjaiba hullottam.” Joggal kérdezhetik azt, hogy ez nem egy légből kapott dolog-e, vajon megbolondult ez az ember? Nem. Nem bolondultam meg. Mi most ugyanabban az öröklétben vagyunk, amiben azok a szeretteink vannak, akiket már a Jóisten magához szólított. Egy mély tapasztalásban hogyne lehetne átjárás?

– Isten a jelenben van. A hétköznapi misztikus élmény is a jelenben tapasztalható meg. Hogyan?

– Marci halála óta, 5 és fél éve tapasztalok misztikus élményeket. Előfordult, hogy szentségimádás során a Szentostyában Jézus arcát láttam, aki mellett ott volt a kisfiam is. Ezt két alkalommal is megtapasztaltam. A szenvedés rávitt arra, hogy nagyon elmélyedjek az imában. Addig is ismertem a kontemplatív imádságot, de nem gyakoroltam. Mára már eljutottam oda, hogy a Jézus imát: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”, vagy a rövidített változatát – kilégzésre Jézus, belégzésre Krisztus – majdnem egész nap mondom. Akár egy előadás, vagy műtét közben összeszedettséget ad, mert nem a saját bajomra, a buta érzéseimre, kísértéseimre figyelek, nem azon gyötrődöm, hogy jobb akarok lenni másoknál, hanem csak Jézusra koncentrálok. Ennek köszönhetően tudom, hogy vannak kísértéseim, félelmeim, de nem hatnak rám, nem tudnak irányítani, uralkodni rajtam, hanem csak vannak. Jézusra figyelve hagyom, hogy átjárjon az élet, gyógyítson, hagyom, hogy a Teremtő működjön bennem, és hogy jöjjön a kreativitás, az intuitív gondolat. Tanulni kell, hogy praxissá váljon az ember életében, hogy ha egy nehéz helyzetbe kerül, azonnal eszébe jusson. A véreddé kell válni a kontemplációnak.
Jálics Ferenc SJ atya azt mondta, akik nem hisznek Istenben, azoknak azt javasolja, hogy válasszanak ki maguknak egy jó földi példaképet, és annak a nevét mondogassák. Egy kicsit ezzel is beljebb lehet jutni.

– Aztán egyre beljebb, és beljebb, mígnem elérnek Istenhez.

– Nem tudhatjuk. Egy mélyen meditáló buddhista talán sokkal közelebb van Jézushoz, mint egy felületes keresztény. Jobban hallja Jézust annak ellenére, hogy nem tud róla, de csak azért, mert időt, fáradtságot szán a mély imára.

– A szenvedés megtapasztalása sokat segít ebben.

– Segít, de az is elérkezik erre a szintre, akit nem ért nagy szenvedés. A kitartó imádság, míg rátalálok az abban való összeszedettségre, sokszor szenvedéssel jár. Amikor a kisfiam meghalt, én egy csúszdán hirtelen abba a mélységbe jutottam, amiért pl. a sivatagi atyák 10 éven át imádkoztak. De itt a sorsszerű szenvedésről beszélünk, ami kegyelem Istentől.

– A rendszeres, komoly imádkozás – az Istennel való kapcsolat erősödésében – inspirációként is segíti életünket akár egy probléma megoldásához, vagy egy új ötlethez, mintegy mozgósítva az isteni erőket bennünk, aminek jelenlétéről Henri Boulad SJ atya evidenciaként vall. Milyen megtapasztalása van ezzel kapcsolatban?

– Igen, a kreatív ötletek akkor jönnek, ha az ember közel kerül az élő igazsághoz. Szoktam mondani, hogy a tudomány is az igazság szférájába tartozik, de felfedezéseivel csak rátalál arra az igazságra, amit Isten már megalkotott. Ha tehát az ember mély imagyakorlatokat végez, megközelíti Istent, az abszolút igazságot, akkor ne csodálkozzon, ha tudományos felfedezéseket tud tenni. Ez nálam mindig bejött. Két ilyen sebészeti beavatkozás – a koponyasérülteknél az éralagút módszer és egy speciális mikro-sebészeti eljárás – rózsafüzér-meditációban jött. Tudományos világkongresszusokon első díjat nyert módszerekről rengetek közlemény született. Ilyen mély rózsafüzér-imádkozás alatt született az állandó bonctermi gyakorlat ötlete is. Egy nehéz eset kapcsán, amikor megoldásért imádkoztam, rám szólt Jézus, hogy: menj be a boncterembe!

– A fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikrek szétválasztását végző Cselekvés Alapítvány magyar orvos csapatának tagja volt. Interjúk során elmondta, hogy a műtétet megelőzően és közben is sokat imádkozott.

– Slágertéma most a sziámi ikrek szétválasztása. Az, hogy egyáltalán el mertük vállalni a műtétet, azt Jézus mondta nekem a Jézus-imában 2017 november 30-án Bangladesben. A műtét az első pillanatban lehetetlen megoldásnak tűnt, rajta volt a tudományos világhálón is, de semmilyen orvos csapat nem jelentkezett be, hogy elvégezze, és akkor történt velem egy csoda. Elkezdtem imádkozni a Jézus-imát, éreztem, hogy egyre mélyebben imádkozom, és egyszer csak Jézus bemondta, hogyan kell megcsinálni a műtétet: katéterrel az ereken át tesztelni kell, hogy ha elzárok egyet, van-e vénás elfolyás stb..., és így, pontról pontra sikerült véghezvinni a folyamatot. Ehhez kellett dr. Hudák István specialista kollégám, aki ezt meg is tudta csinálni, és Pataki Gergely plasztikai sebész. Az én feladatom az agy szétválasztása volt. 15 éve végzem a bonctermi gyakorlatokat, ami szintén segített ebben, és hozzáteszem, 300 friss halotton végeztünk próbaműtéteket. A 33 órás műtét – ebből 26 óra volt a tiszta műtéti idő – 22. órájában borzasztó fáradt voltam, de átsegített a holtponton a Magyarországról érkező háttérima, valamint az állandóan mondott Jézus-ima.

Utána legalább 4-5 olyan sebészi ötlet jött a Jézus-imában, amelyek nagyot lendítettek a sikeres műtéten, közben ez adott új erőt, új megfontolást. Tulajdonképpen nem is tudom, ki végezte ezt a műtétet, én vagy Jézus. Adtam a kezeimet, a 30 év idegsebészeti tapasztalatomat, de a kreatív ötleteket Ő adta. Ez a hit és tudomány egysége. Semmi különös nincs az inspiráció megtapasztalásában, ezt bárki átéli, átélheti, akár egy édesanyának, vagy bármilyen munkát végző embernek segítségére lehet.

A kreatív energiáinkat, intuitív gondolatainkat hihetetlenül felerősíti a mély ima. 2016-ban Medugorje-ban a Mladifesten találkoztam egy afrikai atyával, aki elmondta, náluk negyvenszeres az orvoshiány Afrikában. Innen jött a missziós gondolat, és 2016 karácsonyán már ott tébláboltam Nigéria közepén. Bejártunk kilenc katolikus kórházat, ahol szörnyű körülmények fogadtak bennünket. A kezdetleges állapotok miatt nagyon nehéz ott a műtéteket elvégezni.

Még hadd említsem meg Kalkuttai Teréz anya példáját is, aki megalapította a Haldoklók házát a 40-es években. Ő egy pályaudvaron fekvő hajléktalan arcában látta meg az Úr Jézus arcát, és azt hallotta: „Szomjazom”. Ez az egy megtapasztalás elég volt ahhoz, hogy felépítse a rendjét, és végigvigye élete nagy munkáját, úgy, hogy évtizedekig lelki szárazság gyötörte.

– Mikor szokott elmélyülni az imában?

– A reggeli ébredés után rövid dicsőítéssel kezdem a napot, majd 15 percig a Jézus-imát, ezután a Szeretetláng-rózsafüzért és az Irgalmasság-rózsafüzért mondom el. Ez kb. több mint egy óra hosszáig tart. Csak így tudok elindulni, érezve az ima, a forrás erejét, amiből merítek, és ahonnan működik az éltem. Természetesen egész nap fohászkodom, a Jézus-imát folyamatosan mondom. Majd este mindig meghallgatom Barsi Balázs atya egyik prédikációját, és azt imádsággal és gregorián ének meghallgatásával zárom. Sajnos mindennap nem jutok el szentmisére, csak heti 1-2 alkalommal a vasárnapon túl.

Fontos, hogy megpróbáljunk törekedni a mély imádságra, ne csak elhadarjuk. Nem könnyű mélyen imádkozni, mert a mély imádságban egyfajta kiüresedést tapasztalunk meg, és fontos, hogy akkor gondolatmentessé váljunk, mert csak így tudjuk meghallani Jézus szavát. A gondolatokat nagyon nehéz visszatartani. Ha sikerül, akkor megérkezhetünk a belső valós énünkhöz, ahol létrejöhet a találkozás a Szentháromságos egy Istennel, és odaülhetünk negyediknek az asztalhoz az Atya, a Fiú és a Szentlélek mellé.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az ajaki Nagyboldogasszony-templom felszentelésének évfordulóján lelki felkészülés jegyében indítottak programsorozatot 2019. október 25-én, amely november 1-én zárul.
2019. október 27-én Vasárnap 15.00 órakor P. Varga János SVD verbita szerzetes atya Gáspár Mátyás plébánossal, valamint Galsi János és Takács András atyákkal együtt a betegeknek mutatott be gyógyító szentmisét. Varga atya 2003 óta missziósként Argentínában teljesít szolgálatot. Háromévente látogat haza Magyarországra.

Szentbeszédében Isten országa felé irányította a figyelmet, bevonva a híveket a prédikáció részeibe, kérdéseket tett fel, tapintatosan ügyelve arra, hogy többségében idős, beteg emberekhez szól.
A verbita szerzetes a földi országgal párhuzamot vonva az Isten országáról beszélt. A hívek keresztségüktől fogva Isten országának az állampolgárai. Mint a földi országuknak vannak törvényei, ugyanúgy az Isten országának is vannak törvényei, előnyei, jogai és kötelezettségei, melyek vonatkoznak rájuk. „Megvannak a maga szabályai: zörgessetek és ajtót nyitnak nektek, keressetek és találtok, amelyik országhoz tartozol, annak kapod a javait is. Az Isten országának a javait nekünk jogunk van megkapni, és amit ma fogtok kapni, az a legjava, a betegek kenete”─ mondta az atya.

Befejezésül a szónok azt tanácsolta: „Kérjük ma az Urat és a Szentlelket, hogy tanítson meg bennünket arra, hogyan kell az Isten országának állampolgáraként annak javaival élni és betartani a szabályait.” Majd a megáldott olajjal a betegek homlokára és mindkét kezére keresztet rajzolt, gyógyulást és bűnbocsánatot kérve Istentől.

A szentmise után dinamikus szentségimádás tartottak a jelenlévő atyákkal. Az oltárra egy hófehér papi miseruhát terítettek, arra helyezve az Oltáriszentséget, majd egyesével mindenki az Oltáriszentség elé járulhatott, letérdelve és megérintve a miseruhát, mint ahogyan a vérfolyásos asszony is megtette: „Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok" (Vö.: Mt 9,18-26).

A szertartás végén Varga János atya kérésére nagy tapssal köszönték meg az Úr Jézusnak, amit ma tett értük, úgy, ahogyan Argentínában szokták.

Az ünnepségsorozat lelkigyakorlattal folytatódik, hétfőn Hasulyó János, kedden Zubály Lajos, szerdán pedig Bákonyi János Ajakról származó papok tartanak lelkigyakorlatot este 18:00 órától.

Csütörtökön 18:00 órakor kamilliánus estét tartanak, melynek során a Szent Kamill Leányai Szerzetes Közösség római elöljárója, Zelia Andrighetti anya fog előadást tartani, majd P. György Alfréd kamilliánus szerzetes atya mutat be szentmisét.

Pénteken 10:00 órakor Palánki Ferenc megyéspüspök ünnepi szentmisét mutat be, majd felszenteli, megáldja a Szent Kamill Leányai Szerzetes Közösség Rendházát.

Az eddigi programokba a helyi katolikus általános iskola és óvoda tanulói és tanárai is bekapcsolódtak, védőszentjüknek választott Szent II. János Pál pápára emlékezve október 25-én, majd dr. Dolhai Lajos rektor atya, Ajak város szülöttje, az Oltáriszentségről, a 2020-ban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK) tartott katekézist, interaktív előadást a Nagyboldogasszony-templomban. Az ünnepi hét szombati napján 18.00 órakor Takács András atya szentségimádást tartott.

Szöveg és fotó: Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol

Megkezdődött a lelki felkészülés az ajaki Nagyboldogasszony-templom felszentelésének 200. évfordulójára, mely 2019. október 25-én vette kezdetét, és november 1-én zárul.

Az ünnep első napján a helyi katolikus általános iskola és óvoda tanulói és gyermekei tanáraikkal, papjaikkal védőszentjüknek választott Szent II. János Pál pápára emlékeztek, majd délután szentmisén vettek részt.

Este dr. Dolhai Lajos rektor atya Ajak város szülöttje, az Oltáriszentségről, a 2020-ban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK) tartott katekézist, interaktív előadást a Nagyboldogasszony-templomban. Tőle hitelesebben nem is kaphattak volna tájékoztatást, tanúságtételt a hívek, hiszen ő tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak is. Tartalmilag három részre osztotta mondanivalóját, először a kongresszus értelmezéséről beszélt, majd az eddigi előkészületekről és a legfontosabb várható programokról, eseményekről.

Beszédében részletesen ismertette az 52. NEK logója elemeit. A néhány egyszerű vonalból álló jelvény ábrázolja az aranyos jellegű ostyát, a kelyhet, a kettő együtt az Oltáriszentségre, Krisztus testére és vérére emlékeztet. Az ostyában a piros kereszt a szentmise áldozatnak áldozat jellegére utal. Az ostyából kiáradó kék függőleges vonalak a kongresszusnak az alap gondolatára, jelszavára emlékeztetnek: az Eucharisztika a keresztény életünk forrása. A függőleges vonalak vízszintes, hullámos vonalakba folynak, ami egy folyóra emlékeztet, ez pedig a Duna folyó akar lenni, amely a kongresszus helyszínére utal. Majd a piros, fehér, zöld színekkel írt megnevezés és helyszín, alatta pedig olvashatjuk a kongresszus jelszavát: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). A jelmondathoz hozzáfűzte az atya, hogy a teológiai bizottság egyik feladata volt, hogy találjanak ki három jelszót. Amelyiket ők szerették volna, azt írták első helyre, és a Szentatya is azt választotta.

Előadását a NEK értelmezésével folytatta: milyen kongresszusok is ezek. Közel 150 éves hagyományra visszatekintő egyházi ünnepségsorozatok, amelyeknek középpontjában az egy ilyen nagy egyházi rendezvény a 34. NEK, a rendezvény főbb helyszínei most is ugyanott lesznek.
Az előkészületekről kiemelte az atya, hogy nemzetközi és országos jellegű szentségimádási akciót hirdetett a kongresszus általános titkársága, melyre 2018-ban már 45 országból, 40 000 imádkozó jelezte, hogy bekapcsolódik ebbe a lelki előkészületbe. A kongresszus szimbóluma a Missziós kereszt, melynek országjáró körútja során egyik állomása Ajakon volt, 2018. június 14-18-ig. Dolhai atya arra kérte a jelenlévőket, hogy a szentmiséken, egyéni és közös szentségimádáson buzgóbban vegyenek részt, hogy jobban értsék, becsüljék a szentmisét és annak szimbólumait. Gyerekkori emlékét felidézve elmondta, hogy annak idején minden első vasárnap nagymise végén volt szentségkitétel, majd egész délután szentségimádás külön a férfiaknak, asszonyoknak és a fiataloknak.

Prezentációjának harmadik részéhez érve tájékoztatta a híveket a kongresszus főbb eseményeiről 2020. szeptember 13. és-20-a között. Az ünnepélyes nyitó szentmise szeptember 13-án lesz a Puskás Ferenc Stadionban, melynek sajátossága, hogy ekkor elsőáldozás szokott lenni, most─ a szervezők 3-5000 elsőáldozóra számítanak. Szeptember 19-én 17.00 órakor a Parlament előtt lesz szentmise, ennek végén a fáklyás körmenet a Hősök terére megy. Ugyanitt szeptember 20-án 11.00 órakor tartják a záró szentmisét.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra a következő linken van lehetőség regisztrálni: www.iec2020.hu/hu

A részletes és hiteles előadást követően dr. Dolhai Lajos atya, Gáspár Mátyás és Takács András plébánosokkal szentmisét mutatott be, melyen Zúró József parókus is jelen volt.
Az ünnepi hét szombati napján 18.00 órakor Takács András atya szentségimádást tartott.

Szöveg és fotó: Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol

Agnus Dei: az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon címmel látható kiállítás Budapesten a Vigadóban. Az október 29-án tartott megnyitón Erdő Péter bíboros, prímás; Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök és Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke mutatták be a tárlatot.

Monstrancia, tabernákulum, miseruha, Maulbertsch-, Benczúr-, Molnár C. Pál-festmény, úrnapi virágszőnyeg, liturgikus énekek. Kézzel írott imák, énekek, szentképek, az elsőáldozási koszorú lepréselt virágai, mángorló, borotvatartó, tükrös szelence. Az Agnus Dei tárlaton ötvös-, képző-, nép- és textilművészeti alkotások beszélnek arról, miként él Magyarországon évszázadok óta az Oltáriszentség tisztelete. A kiállítás novembertől tárja a közönség elé, milyen alkotásokra ihlette a művészeket, a hétköznapi embereket az Eucharisztia tisztelete és szeretete, ez a lelket megérintő titok: a szentostyában valóságosan köztünk lévő Isten, a kenyér és bor színe alatt összekapcsolódó két valóság, az isteni és az emberi találkozása.

A jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készületet segítő tárlat a NEK Titkársága szervezésében, az esztergomi Keresztény Múzeum és a Magyar Művészeti Akadémia együttműködésével valósult meg. Kontsek Ildikó, a kiállítás egyik kurátora, egyben a megnyitó házigazdája köszöntötte az látogatók népes seregét, köztük Molnárné Szőnyi Barbarát, a Vigadó igazgatóját.

Elsőként Mohos Gábor püspök, érseki általános helynök szólt a közönséghez. „Az Agnus Dei kiállítás keretét adó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus középpontjában az Oltáriszentség áll, ezt a misztériumot szeretné felmutatni, megismertetni” – mutatta be a 2020-as világrendezvény célját a püspök, aki a NEK előkészítő titkárság vezetője.

Elmondta, a mostani tárlat arra hívja fel a figyelmet, milyen csodálatos módon ihlette meg minden kor művészét ez a titok, mennyire jelen van az ember életében – a művészetben, a néphagyományokban, alapvetően a mindennapokban. „A külsejében egyszerű ostyában a szentmise révén Isten valóságosan itt van köztünk. Ez a jelenlét nem látványos, de akit megérint ez a titok, annak a lelkében valami átalakul, mert megérinti Isten jelenléte, akiben teremtőjét, megváltóját ismeri fel. A megérintettség hatására készülő alkotások pedig képesek ugyancsak közel vinni az embert ehhez a titokhoz. A NEK arra hívatott, hogy ezt a misztériumot magunk elé állítsuk és felmutassuk azok számára, akikben erre nyitottság és érdeklődés van. 2020 szeptemberétől ezt a titkot ünnepeljük, várjuk mindazokat, akik kíváncsiak arra, amit ünnepelünk. Kívánom, hogy ez a titok a mi életünket is formálni tudja.”

Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke örömét fejezte ki, hogy a Vigadó, az MMA székháza adhat helyet a kiállításnak, amely ráirányítja a figyelmet a nemzetközi rangú rendezvényre, mely nemcsak a magyar Egyház, de az ország életében is kiemelkedő. Kitekintve a jövőre elmondta, a Műcsarnokban kap majd helyet Eucharisztia 2020 kiállítás, amely bemutatja az Egyház karitatív tevékenységét, összegyűjti az 1938-as eucharisztikus kongresszus emlékeit, és végigkalauzol a magyarországi görögkatolikus egyház történetén.

„Hitünk szerint a Krisztus áldozatát jelenvalóvá tévő kenyér és bor az átlényegülés misztériumát jelenti, melyben két világ, az emberi és az isteni kapcsolódik össze. Ennek a földi valóságon túli világnak megismeréséhez segíthet hozzá a művészet a maga eszközeivel” – fogalmazott Vashegyi György.

Erdő Péter bíboros, prímás megnyitó gondolatai nemcsak rövid összefoglalót adtak arról, hogyan épül fel az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon alcímű kiállítás, de két alkotást kiemelve, személyes élményét is megosztotta a népes hallgatósággal a főpásztor: Franz Anton Maulbertsch Utolsó vacsora című festményét oltárképnek rendelték, de a refektórium falára került. „A művész meglehetősen illuminált állapotban festette, ami meg is látszik a képen. A társaságnak az Üdvözítő körül van egy emelkedett jellege. Joggal érezhették az alkotást blaszfémikusnak, mégis megérinti az embert, hogy Maulbertsch csapongó lelke mennyire ráérzett arra, hogy az utolsó vacsorán valami olyasmi történik, ami a földi dimenziókat meghaladja. Megérintette a titok, és ezt az eksztázist ki is fejezi az ábrázolás.

A másik alkotás, Benczúr Gyula Az Oltáriszentség imádása című festménye egyházi életünk 20. század elején ébredő jelenségére irányítja rá a figyelmet. Ekkoriban közösségi élet még nem kapott helyet a plébánián. Az, hogy a hívek közösen tudnak cselekedni, a hitükkel közösen tudnak foglalkozni, együtt tudnak kulturális élményeket szerezni, nem volt elterjedve. Néhány karizmatikus papi egyéniség szervezett közösségeket, akkori szóval egyleteket, társulatokat. Kiemelkedett közülük Kanter Károly, aki az Eucharisztia tiszteletére szervezett elsősorban ilyen egyletet, majd létrehozta az Örökimádás-templomot, és ott azt a folyamatos áhítatgyakorlatot, ami az Oltáriszentség tiszteletét tekintette célnak az egész nap folyamán. Neki állít emléket Benczúr Gyula. A felajánlás pillanatát örökíti meg, amikor a pap kezében a kehellyel és a szentostyával szinte lebeg a föld felett, kifejezve, hogy egész személyét odaadta ennek a tiszteletnek, imádásnak.”

Erdő Péter összefoglalóan elmondta, a kiállítás egy évezredes tiszteletről, a mindennapokat átható mély vallásosságról tesz tanúságot. Erről beszélnek az Eucharisztia ünnepléséhez kapcsolódó liturgikus tárgyak, a festmények, de a hétköznapi életből vett, művészi igénnyel díszített eszközök is. Az ív napjainkig ér: fényképek, rövidfilmek mutatják be az Eucharisztia ma is élő kultuszát, utalt a csömöri úrnapi körmenet hagyományára.

A kiállításon megjelennek a testvéregyházak is. Mit jelent az Eucharisztia az ortodoxia számára, és hogyan van jelen a protestantizmusban az Úrvacsora – erről is képet kapunk a tárlaton – mondta a bíboros.

Rákossy Anna, a kiállítás egyik kurátora a tárlatra készült katalógust mutatta be. A kötet tanulmányok mellett a kiállított tárgyakat mutatja be Mudrák Attila sok-sok fotójával.

A tárlat része a NEK-re való készületnek. A kiállítások sorában a második, a tavaly nyáron ugyancsak a Vigadóban rendezett Átlényegülés című sok látogatót vonzó tárlatot követi, amely azóta országjáró körútra indult. A rendezők célja, hogy olyan helyszíneken is megjelenjen az Eucharisztia témája, amelyek nem csupán a hívek, hanem a nagyközönség számára is nyitott, ismert intézmények. Fontos továbbá, hogy különféle utakon közelítenek a témához, élnek a művészet különböző ágainak eszközeivel, összegyűjtve különböző korok alkotásait, hogy ezzel újabb és újabb gondolatokat ébresszenek a látogatókban a hitünk alapját jelentő misztériumról, az Eucharisztiáról.

A tárlat képet ad arról, milyen szépséggel vette körül az ember az Oltáriszentséget a liturgiában, hogyan vonult be ez a tisztelet és szeretet a hétköznapi élet használati tárgyainak díszítésén keresztül az otthonokba. Megismertet azzal, hogyan volt jelen az első keresztények hitéletében a kenyértörés ünnepe, és vált hangsúlyossá mára az Eucharisztia ünneplésében a II. vatikáni zsinatnak köszönhetően a krisztusi jelenlét közösségi dimenziója, az „egész nép teljes és tevékeny részvétele a liturgiában”. Elődeink vallásosságának mélysége mellett ott van a ma élő kultusz. „Az odaadó szeretet megnyilvánulásai megkoptak ugyan, de vannak közösségek, akik az egykori szokásokat, az elődök szellemi és tárgyi hagyatékát a hagyományteremtés szándékával éltetik” – mutatja mindezt a csömöri úrnapi liturgia körül élő hagyomány, a körmenet virágszőnyeggel díszített útja.

A tárlat 2020. január 19-ig naponta, 10-től 19 óráig látogatható a Pesti Vigadóban (1051 Budapest, Vigadó tér 2.). Csoportok számára vezetéseket tartanak, bejelentkezés a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen lehetséges.

A kiállításon megtekinthető ajaki búzaszentelési képeket Kovács Ágnes készítette

Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita

„Menjenek torony iránt”, hangzott egykor a válasz arra a kérdésre merre kell menni egyik vagy másik irányba. A templom így nemcsak a lelkünknek mutat utat, hanem a tájékozódásban is eligazítást nyújtott. 2019. október 18-án az egyházközség történetét bemutató kiállítás nyílt a Nonprofit Közösségi és Szolgáltató Ház kiállítótermében Újfehértón.

Az újfehértói Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus templom a város egyik legszebb épített öröksége. Az 1812-ben felszentelt késő barokk stílusú épület ebben az évben a Kulturális Örökség Napjai alkalmából mutatta be értékeit kicsit másképp. A Zajti Ferenc Kulturális Központ Helytörténeti Gyűjteménye és a Római Katolikus Egyházközség közös szervezésében indult el 2019 szeptemberében a programsorozat, melynek első részében a templom és a plébánia története és művészettörténeti értékei tárultak fel. A templom ez alkalommal feltárta az érdeklődők számára a máskor a nyilvánosság elöl elzárt termeit és kincseit is.

A felcsendülő Ave Maria dallamai és a kiállított tárgyak különleges hangulatot hoztak el a megnyitó résztvevői közé.
A tárlat végigkíséri az újfehértói Római Katolikus Egyházközség történetét az 1767-ben történt újraalapítástól kezdve napjainkig. A kiállítás rendezői (Zsirosné Seres Judit és Tóth Zsuzsanna) tudatosan két nagy egységre bontották a bemutatásra kerülő anyagot. Az első történeti rész mellett, a belső teremben egy kis „szentély” rész került kialakításra, lehetőséget adva ezzel egy kis elcsendesedésre a látogatóknak a kiállított kegytárgyak között.

Dr. Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta, a katolikus egyház számára a művészetek pártolása mindig fontos szerepet kapott.
Kiemelte azt is, hogy milyen fontos napjainkban a keresztény hagyományok megőrzése és a közösségi élet, a hit gyakorlása.

A rendezvény a megnyitó után a rajzpályázat értékelésével folytatódott.

A 9-10. században pápai rendeletre kezdték felfesteni a templomok falára az evangéliumi történeteket. Így juttatva el a bibliai történeteket írni, olvasni nem tudó hívők számára. A programsorozat két szervezője által meghirdetett rajzpályázat témája az épített örökségünk, a templom volt.
A beérkezett rajzokat korcsoportonként értékelte a szakavatott zsűri. Érdekes volt megszemlélni, hogy a legkisebbek milyen különös képi világgal jelenítik meg a templomot, a közösséget. Szinte kubista módon egyszerre több képsíkból is ábrázolták a templomot. Az alsó tagozatosok már biztos kézzel nyúltak a különböző festészeti technikákhoz. A felső tagozatosok képei a hithez való viszonyukat is tükrözik. A felnőttek pedig már igazi műalkotásokat készítettek.

A díjakat Gál Ferencné igazgató és Juhász Imre címzetes kanonok plébános adta át.

A kőből épített templom csupán jelkép, élővé a Krisztusban eggyé vált közösség teszi. A közösségek tagjainak tenni kell azért, hogy templomuk nyitott és jól működő legyen és maradjon. Ezzel a gondolattal vezette be Zsirosné Seres Judit a következő programot. Az újfehértói egyházközségen belül különféle lelkiségi csoportok működnek, melyek közül ezen az estén hét közösség vállalta a bemutatkozást. Patai Zoltán világi elnök az egyháztanács munkáját mutatta be. A Fokoláre mozgalomról szólt Ballainé Pulh Mária képes összeállítása, s ez tette érdekessé az előadását. Juhász Istvánné a színes és pompás, Cursillo közösségről beszélt. A KALOT egyesületet dr. Bacsu Attila vezette, tőle tudhattunk meg érdekes dolgokat erről az egyesületről. Az Ifjúsági Énekkart Kristóf József kántor úr koordinálja, de elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, a rövid összefoglalót a fiatal zenélni szerető közösségről Perényi Ágnes olvasta fel. A keresztény édesanyák Szent Mónika Közösségét Filepné Józsefné mutatta be. A Felnőtt Énekkar mozgalmas életéről Hotzi Péter tanár úr mesélt.
Ezek között van olyan közösség, amely több évtizedes múlttal rendelkezik, és van, mely csak néhány éve jött létre. Mindegyikükben közös azonban, hogy munkájukat nagy lelkesedéssel és erős hittel végzik. Építik és szépítik a templom és a plébánia környezetét. Segítik a rászorulókat, közös kirándulásokat, összejöveteleket szerveznek és szolgálnak a miséken.

A bemutatkozást a plébánia felnőtt kórusa zárta Beethoven kórusművével.
A rendezvénysorozat Juhász Imre plébános méltató szavaival zárult.
Ezen az estén a résztvevők nemcsak egy a város életében több évszázadon keresztül jelentős szerepet betöltő egyházközség életét ismerhették meg, hanem a benne működő aktív, egymás és a világ felé nyitott, ugyanakkor a nemzeti és a keresztény hagyományokat őrző közösségeket is.

A kiállítás megtekinthető: 2019. november 15-ig a Római Katolikus Közösségi Házban.

Tóth Zsuzsanna
muzeológus
Fotó: Nadrai-Gergely Klaudia sajtóapostol

Juhász Imre atya gondolatai a kiállítással kapcsolatban:

„A templom a mennyország kapuja és a mi lelki otthonunk”
A kiállítóterembe belépve az ember úgy érezheti magát, mintha a római katolikus templomba lépne be, hiszen a templomunkról készült fotók, liturgikus eszközök és egyházközségünk irattárának gazdag anyagát, valamint a kisközösségek életét bemutató tablókat tekintheti meg a látogató.
Miként dr. Krakomperger Zoltán püspöki irodaigazgató megnyitó beszédében emlékeztette a jelenlévőket Ferenc pápa azon kérésére, hogy az október hónapot a hívek minél többen éljék meg missziós (Krisztusról tanúságot tévő) lelkülettel, így ez a kiállítás és programsorozat is beleillik ebbe a missziós tevékenységbe. A hitünk és vallásunk kifejeződései azok az alkotások, amelyek képek, szobrok formájában templomainkat ékesítik, s melyek a keresztény kultúra részét képezik. Ebből következik, hogy a templom nemcsak a címben megfogalmazott spirituális és teológiai igazságnak felel meg, de templomunk

Újfehértó város hívő és nem hívő, vallásos és vallását ritkán, kevésbé vagy egyáltalán nem gyakorló lakosságának egyaránt kultúrbirtoka. Éppen ezért kérem kedves híveinket, hogy kulturmissziós lelkülettel bátran szólítsák meg családtagjaikat, ismerőseiket e kiállítás megtekintésére, hiszen sok-sok órát töltöttek a kiállítás készítői az anyag összeállításával! Hozzuk el gyermekeinket, unokáinkat a kiállításra, hogy megismerjék azt a nagycsaládot, ahová keresztségüknél fogva ők is tartoznak! Szerezzenek ismereteket az egyházközség múltjáról és jelenkori értékeiről is! Így talán könnyebben tudjuk átadni nekik azt a hitbeli és vallási értékekhez való ragaszkodást, amit mi is szüleinktől, nagyszüleinktől kaptunk évtizedekkel ezelőtt!

Adja Isten, hogy e kiállítás megtekintése után minél több emberben felmerüljön az a kérdés, hogy: „mi akadálya van, hogy ezentúl a templomba buzgóbban eljárjak? Mi akadálya van, hogy én is csatlakozzam valamelyik élő kisközösséghez? Így lehet egyre több ember számára valóság a címben megfogalmazott igazság: „... a templom a mi lelki otthonunk.”

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök október 28-án Fatimában, a Jelenések kápolnájánál szentmise keretében ünnepélyesen felajánlotta a Szűzanyának a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.

Tavaszi ülése után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) arra buzdította a híveket, hogy idén októberben minél többen imádkozzanak együtt a Szűzanyához a fatimai magyar kálváriánál országunkért, illetve a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikeréért. A készület jegyében október 25. és 29. között nemzeti zarándoklatot szervezett a portugáliai kegyhelyre a Misszió Tours Utazási Iroda. Mintegy százhatvan honfitársunk járta be ezekben a napokban azokat a helyszíneket, ahol három pásztorgyereknek 1917-ben megjelent a Szűzanya. A zarándokok szentmiséken vettek részt, szeretteikért, nemzetünkért és a kongresszus sikeréért imádkoztak. A zarándoklat lelkivezetője Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök volt, aki október 28-án a Jelenések kápolnájánál szentmise keretében ünnepélyesen felajánlotta a Szűzanyának a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.

Három írástudatlan fatimai pásztorgyereknek jelent meg a Szűzanya ezen a helyen. Üzenetet adott át nekik, amely az egész emberiségnek szólt. Engesztelésre és megtérésre kérte rajtuk keresztül a világot. Mária hat alkalommal látogatta meg a gyerekeket 1917 májusa és októbere között. A Mária-jelenéseket három angyali jelenés előzte meg 1916-ban, majd szintén több angyali jelenés követte. Sokan nem hittek a kis látnokoknak, erőszakkal akarták beismertetni velük, hogy hazudtak. A három gyermek, Lúcia (Lúcia Santos) és unokatestvérei, Jácinta (Jacinta Marto), valamint Ferenc (Francisco Marto) azonban előre megjövendölték az úgynevezett napcsodát, amelynek mintegy hetvenezer ember volt szemtanúja Fatimában és környékén: a Nap a szivárvány különböző színeiben tündökölt, zuhant és emelkedett. Mindezt olyanok is látták, akik nem az égi jelre vártak, hanem a földeken dolgoztak, vagy hitetlen résztvevői voltak a csodavárásnak. Az Egyház végül elfogadta, hogy természetfölötti, isteni jel volt a napcsoda, s hogy az emberiséghez Isten szólt a Szent Szűz közvetítésével Fatimában. A gyermekek elbeszélése alapján elkészítették a látomásban megjelent Mária szobrát, amely ma a jelenések helyszínén álló szentélyben, a Jelenések kápolnájában áll. A magyar zarándokok Palánki Ferenc püspök vezetésével itt ajánlották fel a Szűzanyának a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.

A látnokok elmondása alapján készült szobrot kezdetben lisszaboni, majd spanyolországi egyházközségekbe vitték el. Feltűnően sok megtérés történt a jelenlétében, így hát elkészítették a mását, hogy az egyik alkotás a szentélyben maradjon, a másik pedig a világot járhassa. E szobor csak 1947 és 1957 között kilencszer utazta körbe a Földet, és háromszázmillió ember imádkozhatott előtte.

Szocialista országba annak idején természetesen nem juthatott el, ám a rendszerváltozás után Fatima püspöke felkereste a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnökét, Seregély István egri érseket, és elmondta neki, hogy szívesen venné, ha a fatimai vándor kegyszobor hazánkba látogathatna. Az érsek örömmel fogadta a szobor magyarországi látogatásának gondolatát.

Június 10. Portugália nemzeti ünnepe, s hosszú évek óta a gyermek zarándokok napja Fatimában. Így született meg az elképzelés Seregély István érsekben és a fatimai püspök mellett szolgálatot teljesítő Kondor Lajos magyar származású verbita szerzetesben, aki Jácinta és Ferenc, a két látnok pásztorgyermek szenttéavatási ügyének posztulátora volt, hogy magyar gyerekek zarándokoljanak Fatimába, és ők hozzák hazánkba a fatimai vándor kegyszobrot. 1994 júniusában végül a Malév különgépével 120 gyerek utazott a portugáliai kegyhelyre, s elhozta hozzánk a fatimai Szűzanyát ábrázoló alkotást. Száz nap alatt száz templomba vitték el a kegyszobrot, hogy a hívek imádkozhassanak előtte, és Mária közbenjárását kérhessék.

2006-ban az MKPK imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek január 15-én, Árpád-házi Szent Margit ünnepén a margitszigeti szabadtéri oltárnál ünnepi szentmisével nyitotta meg a nemzeti imaévet. 2006 októberében pedig, Fatimában megismételve első szent királyunk felajánlását, Mária oltalmába ajánlotta országunkat.

Ilyen előzmények után indult most Fatimába a közel 160 zarándok, hogy Palánki Ferenc püspök vezetésével Mária oltalmát kérjék a jövőre esedékes kongresszusért. Végigjárták a Mindszenty József bíborosról elnevezett magyar keresztutat, szentmisét hallgattak a stációk végén lévő Szent István-kápolnánál, esténként rózsafüzért mondtak a Jelenések kápolnájánál, keresztutat jártak. Volt olyan este, amikor az egyik tizedet magyarok mondhatták a több tízezres zarándoksereg előtt, és alkalom nyílt arra is, hogy a körmenetben a magyarok vigyék a vállukon a Szűzanya szobrát.

Palánki Ferenc minden imádság elején hangsúlyozta: a 160 zarándok egész országunk képviseletében járul a Szűzanya lábához. A főpásztor úgy fogalmazott, csak Jézus Krisztusból meríthetünk kegyelmet, s ezt Mária jelenlétében tehetjük a leghatékonyabb módon.

E gondolatot folytatva az október 28-i, hétfői szentmise szónokaként a püspök azt mondta: Mária nem csupán a méhébe fogadta be Isten Fiát, hanem a szívébe is. Az Ige pedig minden emberben meg akar testesülni, mindenkiben élni akar. Jézus köztünk maradt az Oltáriszentségben, munkálkodni akar bennünk, rajtunk keresztül pedig a világban. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire fogadjuk őt a szívünkbe. Mária képes volt arra, hogy együttműködjön az isteni kegyelemmel. Vele kezdődött ez a folyamat, amely az Egyház testében folytatódik. Az Egyház pedig mi vagyunk. Éppen ezért kérnünk kell a Szűzanyát, segítsen nekünk, hogy mi is engedelmesek legyünk, mint ő volt hajdanán. Ne legyen akadálya bennünk a kegyelem áradásának, hatékonyan működhessen bennünk az isteni Ige. Mária az eucharisztikus asszony, aki Krisztusba öltözött, s példát ad nekünk, hogy mi is Krisztusba öltözzünk: fogadjuk az Urat az Eucharisztiában, s ezáltal engedjük be az életünkbe.

A homília után Palánki Ferenc püspök a koncelebráló papsággal együtt a szentélyben lévő Mária-szobor előtt térdelve mondta el az oltalmat kérő imát, amelyet Erdő Péter bíboros írt.

AZ 52. NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS FELAJÁNLÁSA
A FATIMAI SZŰZANYÁNAK
Fatima, 2019. október 28.

"Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja!” Ezt az antifónát századok óta imádkozza Krisztus Egyháza: ma mi is ennek az antifónának szavait ismételve állunk itt, ezen a Számodra oly kedves, kiválasztott földön, ó Mária, Égi Édesanyánk.

Különösen átérezzük azt a szoros köteléket, mely Szent Péter utódával és az Egyház valamennyi Pásztorával egyesít minket, Krisztus akarata szerint. Ennek az egységnek az érzése járja át szívünket akkor, amikor mostani felajánló imánk szavaival, Szent II. János Pál pápa nyomán szeretnénk eléd tárni Egyházunk és nemzetünk legfőbb „reményeit és félelmeit”, különösen pedig a 2020 szeptemberében sorra kerülő budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ügyét.

Krisztus Szent Anyja, a te Szeplőtelen Szíved előtt, az egész Egyházzal együtt szeretnénk egyesülni Megváltónk szent áldozatával, amellyel ő feláldozta magát a világért és az emberiségért. Ezzel az ő isteni Szíve elnyerte számunkra a kiengesztelődés kegyelmét.

Krisztus áldozatának ereje nem szűnik meg az idők végezetéig, minden emberre, minden népre és minden nemzetre kiárad, hatalmasabb minden rossznál, amit a sötétség lelke kelt az ember szívében, az emberiség történetében: így a napjainkban tapasztalható minden gonoszságnál is erősebb. Megváltónknak ezzel az áldozatával egyesül az Egyház: Krisztus Misztikus Teste. Maga az Egyház az, aki újra és újra ünnepli az Eucharisztiát. A szentmisében jelenvalóvá teszi Krisztus áldozatát, a szentáldozásban részesedik értünk adott testéből és véréből, a szentségimádásban pedig kifejezi imádatát a jelen lévő Isten előtt. Mélységesen átérezzük, mennyire nagy szükség van ma erre az áldozatra, hogy Krisztussal együtt mi magunk is áldozattá váljunk az emberiségért és a világért, lelki örökségben gazdag és sokat szenvedett nemzetünkért! Krisztus Megváltó művének ugyanis az Egyházon keresztül kell a világhoz eljutnia. Milyen fájdalmasan kell érintenie bennünket ezért mindannak, ami az Egyházban, mindannyiunkban ellenkezik a szentséggel és az áldozatos szeretettel! Milyen fájdalmas, hogy a bűnbánatra, a megtérésre és az imára buzdító szó oly sokszor nem talált és nem talál köreinkben sem kellő meghallgatásra!

Mennyire fájlalnunk kell, hogy olyan közömbös lelkülettel veszünk részt Krisztus Megváltó művében! Hogy olyan kevés az, amit saját testünkben készek vagyunk kiegészíteni abból, „ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből” (Kol 1,24). Áldott legyen ezért minden lélek, aki engedelmesen követi az Örök Szeretet hívó szavát.

Legyenek áldottak mindazok, akik nap mint nap fáradhatatlan áldozatkészséggel követik a te anyai utasításodat, ó Mária, és azzal, hogy azt teszik, amit a te fiad, Jézus mond nekik (vö. Jn 2,5), az Evangélium élő hírnökeiként élnek az Egyházban és a világban. Így válhatnak maguk is elevenítő erővé az egész emberiség javára, hisz mindaz a jó, amit a kegyelem segítségével teszünk, Krisztus megváltó áldozatából ered. Ezért imádkozhatjuk az Eucharisztikus Kongresszuson a zsoltár szavaival: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 86/87,7).

Mindenek fölött áldott légy te magad, Istennek Szolgálóleánya, aki a legtökéletesebb engedelmességgel követted Isten hívó szavát! Üdvözlégy te, aki egészen egyesültél Szent Fiad üdvözítő áldozatával! Egyházunk Anyja! A te világosságod vezesse Egyházunkat és népünket a hit, a remény és a szeretet útjain! Segíts, hogy mi is teljesen egyesülhessünk Krisztus áldozatával, hogy az ő igaz áldozatát ajánlhassuk fel nemzetünkért és az egész emberiségért a mai világban.

Amikor hazánkat és nemzetünket 2006 októberében itt, Fatimában a te anyai oltalmadba ajánlottuk, könyörögve kértük számára a lelki megújulás kegyelmét. Ezt a felajánlásunkat most megújítjuk és kérjük, járj közben a 2020-ban sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért, hogy az valóban fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulását szolgálja. Könyörgésünket a te anyai Szíved szeretetére bízzuk.

Ó, Krisztus Anyja, halld meg kiáltásunk hangját, melyben egész népünk és minden ember szenvedése benne remeg! Nyilvánuljon meg újra a világ történetében az Irgalmas Szeretet hatalma! Állítsa meg a rosszat! Formálja át a lelkiismereteket! A te Szeplőtelen Szívedben ragyogjon föl mindannyiunk számára a Remény világossága és az Isten szeretetében való jövő bizonyossága!

Magyarok Nagyasszonya, hazánk védasszonya, könyörögj nemzetünkért! Ámen.

A kápolna nyitott végében a világ minden tájáról érkezett zarándokok álltak, imádkoztak, kíváncsiskodtak. Valaki azt kérdezte: Mi történik, milyen imát mondott a püspök? Magyarázni kezdtem, s amikor a NEK nevét kezdtem fordítani, az érdeklődő külföldi zarándok mosolyogva mondta: Tudom, tudom, jövőre lesz Budapesten. Tervezem, hogy elmegyek rá... Maguk magyarok? – tette hozzá csodálkozva.

Ez a pillanat is megerősítette bennem azt a mindig különleges élményt jelentő felismerést, hogy milyen sokszínű, mégis mennyire egyetemes az Egyház. Bármelyik nyelven mondják is a misét, külföldön is mindig tudom, melyik résznél tart a liturgia, s a világ valamennyi katolikus templomában mindenütt ugyanaz az olvasmány, ugyanaz az evangéliumi rész hangzik el az egyházi év adott napján. A fatimai Szűzanya is minden népet vendégségbe hív, minden nemzetet megbékélésére szólít. Fatimában ez már megvalósulni látszik. Amikor a magyar kálvárián jártunk, a világ minden tájáról, szinte valamennyi kontinensről érkező hívekkel találkoztunk. A nagy tömegben is a kölcsönös szeretet, az egymásra figyelés volt az egyik meghatározó tapasztalatunk. Mária oltalmat ad mindenkinek, érdemes hát a közbenjárását kérnünk fiánál, Jézus Krisztusnál.
A szentmisén készült videófelvétel itt: https://www.youtube.com/watch?v=7fX5gnDIjDM&feature=youtu.be érhető el.

Örömhír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Bókay László/Magyar Kurír

Free Joomla templates by L.THEME