Berettyóújfalu

Gróf Tisza István Kórház

cím: 4100 Berettyóújfalu, Orbán Balázs tér 1.

kapcsolódó oldal: https://berettyokorhaz.hu/

lelkész: Rákóczi Jenő római katolikus pap

elérhetősége: +36 30 580 3501

beteglátogató: Bagdi Erzsébet

elérhetősége: +36 20 219 5488

Bagdi Erzsébet gondolatai a beteglátogatói szolgálatól:

2020. május 1. óta dolgozom a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának beteglátogatójaként, Berettyóújfaluban, a Gróf Tisza István Kórházban. Hogyan is talált meg engem ez a hivatás? Gyógypedagógusként és tanítóként eddig is emberekkel foglalkoztam, örömeikkel és problémáikkal egyaránt. A segítés, a másik ember meghallgatása mindig is közel állt hozzám. Mikor Márti megkezdte a felkészítésünket, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez egészen más terület, mint amit eddig ismertem. Itt sokkal komolyabb odafordulásra, megértésre, empátiára van szükség és nagyobb szerepe van a hallgatásnak, a csendnek vagy akár egy kézfogásnak. És még egy dolognak: a derűnek. Mint egy kegyelmi állapot, együtt a másik emberrel a szenvedésével, a bizonytalanságával, a dühével vagy éppen az örömével. Talán éppen ezért szerettem meg a betegek látogatását, mert nem tudhatom mikor, milyen helyzetben találom őket; nekem kell figyelnem és alkalmazkodnom az állapotukhoz, hogy nyugalmat és kedvességet tudjak sugározni ott, ahol arra van szükség, vagy pedig együttérzést, közös imádkozást és Isten hívó szavát közvetítsem.

Egyik első betegem, akivel heti szinten tartom a kapcsolatot a 85 éves E. néni. Az intenzív osztályról került a Krónikus osztályra három éve. Férje, fiai elhaltak, egyedül pedig nem tudja magát ellátni a lakásában. Megismerkedésünkkor éppen amputálták az egyik lába ujját, ezért nem tudott járni. Így kerekes székben tettünk sétákat a kórház árnyas udvarán. Előtte mindig szépen megfésülködött, csatot tett a hajába és a folyosón elhaladva mindenkihez volt egy kedves szava. Időnkét látogatásokat tettünk mások szobájában is. Megismertem az életét, a férje és a fiai elvesztését, Istennel való kapcsolatát és unokáját, aki hetente egyszer – kétszer jön meglátogatni, és ellátja a szükséges dolgokkal. Az találkozások számának növekedésével természetesebbé és meghittebbé váltak a beszélgetéseink. Jobb kedvű lett, örömmel várt. Miután a lába gyógyulásnak indult, már járókerettel teszünk egészségügyi sétákat, lassan, óvatosan. Ilyenkor továbbra is felöltözik, megfésülködik, mintha otthonról mozdulna ki. Valójában onnan is indul el, neki ez az ágy, ez a szoba az otthona már. Berendezkedett és lehetőségeihez mérten derűsen viseli a helyzetét. Jó érzéssel tölt el, hogy a látogatásaim is hozzájárulnak ehhez.

Szintén öröm számomra, hogy egy összetartó csapat tagja lehetek, akikkel megoszthatom örömömet-bánatomat és egymást támaszai lehetünk.