„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé. Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük” (Mk 6,30-31).
Teljesítmény-központú világban élünk, sokszor az ember annyit ér amennyit teljesít. Egy többgyermekes édesapa mesélte keserűen, hogy 12 év után azért bocsájtották el munkahelyéről, mert az utódja a hétvégét is elvállalta. A cégnek ez kifizetődőbb volt. Ez a gondolkodásmód bizonyos szempontból érthető, hiszen a hétköznapokban a legtöbb tevékenység sikerességét valamiféle eredmény alapján tudjuk értékelni. Annál hasznosabb, értékesebb egy munka, minél több, jobb, nagyobb és népszerűbb a végeredménye. Ezért viszont keményen meg kell dolgozni, hiszen az eredmény és a befektetett idő, energia a legtöbb esetben egyenes arányban állnak ezzel. A rohanás, kapkodás bizony rányomja bélyegét hitéletünkre is. Számukra van egy fontos parancs, amit nem szabad szem elől téveszteni: a pihenés parancsa. Hogy átérezzük ennek a súlyát, gondoljunk bele, hogy az ünnepnap és vasárnap megszentelése – és ezzel együtt a pihenés – ugyanannak a tíz parancsnak az egyike, mint a gyilkosság vagy a lopás, vagy éppen a hazugság tiltása.
Sokszor azt gondolja az ember, fiatal vagyok, bírnom kell, vagy, hogy más talán ennél is többet dolgozik. Még a reklámokból is ez köszön vissza: Bírod még? A Biblia a fáradtságot nem a gyengeség vagy a lustaság jelének tekinti: „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül…” (Izajás 40,30). Megnyugtató azt is olvasni, hogy még a „legnagyobb” is elfáradt: „Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt” (Jn 4,6). Ő is tudja, hogy a fáradtságra – legyen az testi vagy lelki – az egyetlen megoldás a pihenés, ami annyira fontos, hogy Isten megparancsolta az embernek.
A biblia tehát kifejezetten tiltja az állandó hajtást. Miért? Mert fáradtan nem vagyunk képesek úgy végezni a feladatainkat, ahogy kellene, és ez érvényes az Istentől kapott küldetések teljesítésére is. Isten tudja, hogy ha nem pihensz, akkor egy idő után a fáradtságtól mindenre alkalmatlanná válsz. Egy világi példával is alátámasztható ez. Sokak által ismert sorozatban a Columbo-ban említi egy apáca a nyomozónak: „Testvérem, a fáradtság és az éhség az ördög játszótere”. Ahogy Szent Pál mondja: „Méltó a munkás a maga bérére” (Lk 10,7). Talán ez tökéletesen igaz a pihenésre is.
Zárszóként csendüljön fel a jól ismert dal megnyugtató bátorítása: Lazítani, próbálj meg lazítani…
Kálmán József plébános – Debrecen, Szent Család Plébánia
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
