Szentmisével kezdődött a Magyar Kolping Szövetség keleti körzetének találkozója június 18-án Újfehértón, a Magyarok Nagyasszonya-templomban.
Juhász Imre c. kanonok, plébános köszöntötte a Nagykállóból, Biriből, Miskolc-Mindszentről, Miskolc-Diósgyőrből, Hajdúnánásról, Geszterédről érkező kolpingos testvéreket. Elmondta, hogy ünnepnapra gyűltek össze a közösség tagjai, egy lelkiségnek a zászlószentelésére és a kolpingos jelvények feltűzésére. Ezen a napon lesznek, akik majd fogadalmat tesznek, és a kolping iránti elköteleződésükről tesznek bizonyságot. Ezt követően dr. Hosszú József, Újfehértó polgármestere köszöntötte a jelenlévőket a város önkormányzata nevében.
Imre atya a homíliájában arról beszélt, hogy az Egyházban mindig voltak szentek, karizmatikus emberek. Aki tanult egyházszociológiát, az tudja, hogy a karizma természetfeletti ajándék. Egy olyan ajándék, amelyet az ember a maga megszentelődésére és üdvösségére kap, és azok javára fordít, akikkel együtt él és dolgozik.
Adolf Kolping karizmatikus ember volt
Ismerjük az életét, szegény családba született, ezért nem remélhetett nagy előmenetelt a társadalmi életben. Alacsony, vékony ember volt, olyan szakmát tanult, amit elbírt, így lett cipésszé. De nem hagyta nyugodni a belső vágy, és tudta, hogy van benne valami többlet, amivel a kora társadalmát segíthetné. A 19. század német társadalmában élt, otthagyta a kaptafát, és beült huszonévesen a tizenéves diákok közzé. Elvégezte a gimnáziumot, filozófiai majd teológiai vizsgákat tett, és 32 évesen pappá szentelték. Nem elégedett meg a „sztenderd” papi élettel, valami többet, újat szeretett volna tenni. A 19. század közepén indította el a Katolikus Legényegyletet. Új módszert talált arra, hogyan lehet embereket megszólítani, hogyan lehet emberek által még több emberhez eljuttatni az evangéliumot. Kölnben 1849. május 1-én, alapította meg a Katolikus Legényegyletet. Volt munkatársaival, suszter, cipész barátaival fogott össze. Elköteleződött a keresztény nevelés mellett, olyan emberek nevelése volt a célja, akik majd képesek felelősen helytállni a családi életükben, a hivatásukban és a társadalomban.
Később nemcsak Németországban és Európában, hanem a Föld minden kontinensén Nemzeti Kolping Szövetségek szerveződtek. Intézményes formában kolpingos célkitűzéseket próbálnak ma is megvalósítani. Ma, Magyarországon plébánia közösségekhez kötődve, Kolping Család Egyesületek jöttek létre. Oktatási és szociális ágazatra (KOSZISZ) bontva intézmények működnek, Adolf Kolping szellemiségét megőrizve a keresztény értékrendet hirdetik.
Mikor teljesedik ki a karizma?
Azt a karizmát amit Kolping kapott ajándékba, felhasználta és továbbadta a szellemiségét azoknak, akik elfogadták, és ők is tovább adták azt másoknak. Mi, helyi kolpingosként tovább tudjuk adni a jó hírt, hogy Krisztus feltámadt és megváltott minket. Az a Kolping célkitűzés, amit elindított 1849-ben, ma is az alappillére az egész életünknek: „Légy jó szakember, légy jó apa, anya, szülő és családtag, légy jó keresztény, a társadalom építő, hasznos tagja”. Ezek ma is alappillérei a Kolping Mozgalomnak, azoknak a sajátos szerveződéseknek, intézményesüléseknek, amelyek Magyarországon realizálódtak 1991-1992-ben. Kolping szakiskolák alakultak Esztergomban, Pétfürdőn, Szekszárdon és Gyöngyösön. Ezek az iskolák részt vesznek a tanulók képzésében, és Kolping szellemiségét ápolják. Jó szakemberek kerülnek ki innen, akik mesterei annak a szakmának, amit tanultak. Az elmúlt években tovább bővült ezen intézmények száma, így Újfehértón és Pócspetriben is járhatnak Kolping iskolába a gyerekek. De gazdagodott a mozgalom szociális feladatokat ellátó intézményekkel is.
Nekünk kolpingosoknak, mi a feladatunk? A szentmise bevezető könyörgésben elhangzott, hogy a korunk bajait ismerjük fel!
Melyek a mi korunk bajai?
Többek között a Covid járvány, amely elmagányosított bennünket. Mindannyian elmondhatjuk, hogy a munkahelyünkön, a családban, az egyházközségben volt olyan személy, akit megbetegített és elrabolt a betegség. Nekünk fel kellett dolgozni, hogy nincsenek közöttünk ezek az emberek, nem tudjuk őket megölelni, beszélgetni velük, maradt számunkra a gyász terhe, a rettegés és félelem. Az elmúlt időszakban féltünk minden öleléstől, érintéstől. Majd jött a háború tőlünk néhány kilométerre. A háborúnak nem tudjuk mikor lesz a vége, az emberek szenvednek, menekülnek, és az ezzel járó korlátozások, embargók, szankciók, félelemben tartanak bennünket.
Mi, egyszerű emberekként, mit tudunk tenni?
Egy eszköz van a kezünkben, amivel a világ dolgait befolyásolni tudjuk, az pedig az imádság. Kolping nem csak nagyszerű reformátor, hanem nagyon vallásos és imádságos lelkületű pap is volt. A mi feladatunk imádkozni azért, hogy a nehézségek és problémák megoldódjanak. Kolping egyik gondolata, hogy aki bátor, az bátorít.
Honnan vegyük a bátorságot?
A félelem a hitnek a hiánya. A gondviselésbe vetett isteni bizalom segít. Amikor összejövünk, és együtt vagyunk, amikor együtt imádkozunk, amikor zarándokolunk, közösen énekelünk, akkor a közösség ereje az erőforrás. Ez az erőforrás segít meg bennünket a hétköznapokban a nehézségeken túllépni, és azt túlélni.
Azért imádkozzunk, hogy akik ma kitűzik az ünneplő ruhájukra a Kolping jelvényt segítse azokat Boldog Kolping Adolf. Megáldom, megszentelem ma a Kolping Család egységes naracssárga-fekete zászlóját közepén a „K” betűvel. Ugyanilyen jelvényt viselnek majd a fogadalmat tevők is. A jelvény és a zászló az összetartozásra és Kolping Adolfhoz való hűségre emlékeztet bennünket. Mindenkit a Jóisten segítsen meg! Kérem a Jóistent, hogy tudjunk működni itt a keleti régióban!
Imre atya, az elmélkedést befejező gondolatok után az oltár elé kihelyezett jelvényeket, szalagokat és a zászlót megszentelte, megáldotta, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Kolping indulót, és sor került a fogadalomtételre:
„Én,…………………Isten, a jelenlévő Kolping tagok és a zászlónk előtt ünnepélyesen fogadom, hogy Adolf Kolping szellemiségéhez hű leszek. Megtartom keresztény hitemet, Adolf Kolping tanítását és példáját hűségesen követem: ÉLETEMMEL, SZAVAIMMAL, CSELEKEDETEIMMEL hűségesen szolgálom. Isten engem úgy segítsen!”
A Kolping tagok az elbocsátó áldás előtt közösen imádkoztak a mindenható, örök Istenhez Boldog Kolping Adolf szentté avatásáért. A szentmisén a KOSZISZ Szent István Gimnázium és Szakgimnázium diákjai és az újfehértói Magyarok Nagyasszonya-templom felnőtt kórusa szolgált Hotzi Péter karnagy vezetésével.
Az újfehértói kolpingos testvérek által szervezett program folytatódott. A templomot elhagyva a jelenlévőket finom ebéd várta a Nonprofit Közösségi Szolgáltató Házban. Ebéd előtt az érpataki Zsindelyes Pálinkafőzde, Zsindelyes kóstolóházban pálinkát lehetett kóstolni. Az érdeklődőknek, lehetőségük volt megismerkedni Újfehértó belvárosának nevezetességeivel.
Zsirosné Seres Judit
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
