Az embernek három képe van. Egy az, amit ő lát magáról, egy, ami kívülről látszik, és a harmadik, ahogyan őt az Isten látja. Akkor van rendben az ember, akkor van benne az isteni béke, harmónia, ha ez a három egybeesik. Ha nem mutat valami mást, mint ami – fogalmaz Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a békéről szóló húsvéti elmélkedésében, amelyet Bábel Balázs érsek úr néhány gondolatának felhasználásával állított össze.
Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedését közöljük:
Az evangélium szava mindig időszerű, örök mondanivalója van, Jézus tanításának azonban egy-egy gondolata a történelmi helyzetnek megfelelően különös időszerűséget kap. Háború van a világban, emberek halnak meg ártatlanul és milliók lesznek földönfutókká. Mi, keresztények belekapaszkodunk Jézus szavaiba, amit a feltámadása után először mondott: „Békesség nektek!”
Az apostoli igehirdetés az Isten országa gondolatához társította a békességet, melyet Jézus hozott élete, halála és feltámadása által. Róla szólnak a prófétai jövendölések. Izaiás például így ír: „A mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53,5). Ez a béke Isten és ember kiengesztelődését és a Jézust követők egymás közötti megértését hozta.
Szent Pál szavai szerint „Isten országa nem evés, ivás, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).
Jézus ezért küldi tanítványait: „menjetek, hirdessétek, hogy elközelgett az Isten országa”. Azt is mondja, „Ha beléptek egy házba: köszöntsétek, békesség nektek. Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok.”
Mikor egy pap belép valaki házába, általában így szoktunk köszönni: „Békesség e háznak és minden lakójának.” Mi a béke hírnökei kell legyünk, és nemcsak a papok. A keresztény embernek a békét kell hordoznia és építenie kapcsolataiban, Istennel, embertársaival és önmagával.
Az embernek három képe van. Egy az, amit ő lát magáról, egy, ami kívülről látszik, és a harmadik, ahogyan őt az Isten látja.
Akkor van rendben az ember, akkor van benne az isteni béke, harmónia, ha ez a három egybeesik. Ha nem mutat valami mást, mint ami. Az vagyok, aminek mondom magam, még akkor is, ha a másik nem az, aminek mondja magát. Annak kell lennem, aminek tartanak engem az emberek. Jónak lenni és jónak látszani. Az Isten is így akar látni.
„A béke a rend nyugalma.” – írja szent Ágoston. Az ember szívében a békesség onnan származik, hogy ha keresi Krisztust és felismeri Krisztus látogatását. Mert Ő hozza a békét. Búcsúbeszédében ezt mondja: „Békességet hagyok rátok! Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”(Jn 14,27). Most is Ő hozza ebbe a világba a békét, és minket úgy küld, hogy legyünk ebben a világban a béke képviselői. A világ békéje a fegyverek egyensúlyán nyugszik, mondván: „ha békét akarsz, készülj a háborúra”. A békétlenség erői sokszor erősebbek, mint a béke hívei, de mi ebben a reális gondolkodásban sem vagyunk pesszimisták. Szent XXIII. János pápa írta a „Pacem in terris” című enciklikájában, hogy keresnünk kell az összes békés megoldást a párbeszéd által és a fiatalok nevelése által, ami már elkezdődik a beszéd és az indulatok fegyelmezésével és a megbocsátással.
Mikor Jézus a feltámadás után először megjelent az apostoloknak, azt mondta: „Békesség nektek!” És Ő azt is mondta, hogy „Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16,33)
Az ember kicsinyessége bosszúért kiált. Húsvét táján felvetődik a kérdés, hogy miért nem ment el ellenségeihez, a főtanácshoz, vagy Pilátushoz, és jól megmondta volna nekik, hogy kinek van igaza. Nem ment oda, mert Ő nem kicsinyes. Beláthatjuk, hogy Jézusnál nem számonkérés van, hanem ajándékozás. Ajándékozza a szív békéjét, a megbocsátást. Ez az első ajándéka.
A negyedik misekánonban olyan csodálatosan imádkozzuk: „és hogy már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt, elküldte tőled, Atyánk, a híveknek első ajándékul a Szentlelket, hogy befejezze Krisztus művét a világban, és mindent megszenteljen”.
Az első ajándéka tehát a Szentlélek: Vegyétek a Szentlelket! A békességnek, az irgalomnak, a szeretetnek a lelkét. „Az igazi béke forrása az emberi szívben van, mindenkinek saját magában kell újjáteremtenie, hogy másokkal is helyreállíthassa.” (Szent VI. Pál pápa)
A béke, melyet Jézus ad nekünk, mennyei eredetű, és teljességében csak az örökkévalóságban valósul meg, de imádkoznunk kell a földi béke létrejöttéért. És imádkozni kell a népek vezetőiért, hogy hallják meg a népek kiáltását, lássák meg, hogy hová vezet a háború okozta szenvedés és pusztítás. Nekünk a saját környezetünkben kell mindent megtenni ezért.
Szent Pál írja Timóteusnak, hogy végeztessen imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért, az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk istenfélelemben és tisztességben. (Vö. 1Tim 2,3)
A felszólítás nekünk is szól.
Reményik Sándor: Béke
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent: Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent: Csend.
Isten hozott!
Palánki Ferenc megyéspüspök húsvét vasárnap a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét, amelyet itt újranézhető:
Fotók: Kardos György
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
