Nagyböjt elteltével a szomorú hangvételű, de gyönyörű szép szertartást az Előszenteltek Liturgiáját Nagyszerdán végezte utoljára Egyházunk. Az Attila téri főszékesegyházban Fülöp metropolita atya vezette az imát, melybe a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora, Palánki Ferenc megyéspüspök atya is bekapcsolódott és mondott tanítást.
Mózes menekülésének történetét alapul véve kezdte elmélkedését Palánki püspök atya, és gondolatait a rendreutasítás szőtte át. Sokan gondolják ugyanis azt, hogy, mint ahogy Mózes megbüntette az egyiptomit úgy bünteti meg eljövetelkor a Messiás is a rosszakat, míg a jókat megjutalmazza.
Ehhez képest Jézus szelíden, szeretetteljesen jött el közénk és elsősorban nem a világban tett rendet, hanem bennünk, emberekben, a mi szívünkben. Nem tekint senkire ellenségként, mert nem akar senkit sem megbüntetni, hiszen ahogy mondja is:„az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19,1-10)
– Nem ellenségei vannak az Istennek, hanem gyermekei, és nem büntetni akarja, hanem megváltani. Megváltott bennünket azzal a szeretettel, amit elhozott ide, és aki ezt befogadta, aki ezt megértette, annak az életében elkezdett felragyogni az isteni élet – világított rá püspök atya, és hozzátette, hogy annak a bűnös asszonynak az élete is felragyogott, akivel Jézus Betániában találkozott. Nagyszerdán ez a Máté evangéliumában található szakasz is elhangzik, melyben a tanítványok elégedetlenkednek, hogy az asszony elpazarolta a drága kenetet. Palánki püspök atyának erről Fülöp metropolita egyik gondolata jutott eszébe, miszerint „amit Istennek adunk ott nincs szó pazarlásról.” Vagyis, Istennek nem tudunk eleget adni és megköszönni, amit kapunk tőle. Ennek az asszonynak, akit lenéznek a bűnei miatt, a szívében kialakul ez az isteni rend és azt mondja, hogy semmi nem drága azért, amit ő az Istentől kapott.
A római katolikus főpásztor szerint ezt a rendet akarja a mi szívünknek is ajándékozni az Isten. S ez a rend kezdett el kialakulni a kivégző osztag parancsnokában is, amikor azt mondja: „ez valóban igaz volt” (vö. Lk 23) S ez a rend alakult ki Nikodémusban és arimateai Józsefben, akik azt mondták, nem értenek egyet az ítélettel, és megadták a végtisztességet Jézusnak.
– Ez a rend, a belső béke alakul ki a tanítványok szívében Pünkösd után; hogy aztán azt mondják: bármi történhet velünk, meg is ölhetnek, mi odaadjuk az életünket csak azért, hogy az Evangéliumot hirdessük, az Örömhír új rendjét hirdessük meg az embereknek – hangsúlyozta Palánki püspök atya.
Ezért nem mindegy az sem – folytatta a főpásztor –, miként tekintünk Jézus szenvedéstörténetére. A passió ugyanis – ha úgy tetszik – Jézus akciója, melyben azt szeretné visszalátni az emberek tekintetéből, hogy megértik-e mit tesz értük. Észreveszik, felfogják–e, hogy mindent értük vállal.
– Amikor nehéz napokat élünk át, szenvedünk, nagyon nehéz kísértés azt gondolni, hogy ezt az Isten csak nézi, nem tesz semmit, mi pedig kérdőre vonjuk: miért engedi? S amikor olvassuk az Evangéliumot, akkor döbbenhetünk rá igazán: az Isten szenved, és az ember bámészkodik, esetleg gúnyolódik, mert az Isten, fölvéve az emberséget, vállalta értünk a szenvedést, szeretetből. Az Isten szeretetét az ember nem tudja kiérdemelni. De nem is kell kiérdemelni, mert Jézus meghívta az embereket, hogy válaszoljanak az Isten szeretetére – világított rá püspök atya, majd hozzátette: az Isten vágyakozik az emberre, a vele való közösségre. Milyen csodálatos dolog ez! Jól példázza ezt az is, hogy bár a papok is elkötelezik magukat az Istennek, közben mégis arra kell rájönniük: az Isten szolgál nekik, elég csak arra gondolni, ahogy lehajol a titkos vacsorán és megmossa az emberek lábát, mintegy alulról felfelé nézve teremtményeire. Micsoda alázat ez! – hangsúlyozta Palánki püspök.
Sokan gondolkodnak a Messiásról akképpen is, hogy csak akkor érvényes a megváltás életükre, ha az rendben van. De vajon Jézus hogyan gondolkodott erről, miként fogadta a passiót? – tette fel a kérdést püspök atya. A válasz erre nagyon egyszerű: azzal a meggyőződéssel, hogy vállalni kell szeretetből értünk, emberekért. Nem abból indult ki, hogy mi lesz vele, ha elmegy, mit fognak vele tenni, hanem abból indult ki, hogy mi lesz velünk, emberekkel, ha nem megy el. Szükségünk van a megváltásra, az új életre, mert ez az, am igazi boldogságot ad.
Püspök atya szerint Jézusnak a szenvedő jó az előképe, ami megmutatja azt, hogy a nehéz helyzetekben is ki kell tartani az Isten mellett!
– Nagyon sok nehéz helyzetünk, fájdalmunk, szenvedésünk van, és még sem átkozzuk meg az Istent, mert Jézustól megtanultuk, hogy az Isten végtelenül szeret bennünket, és amikor megengedi nekünk a szenvedést, akkor is munkálja bennünk az üdvösséget. Nem hagy el minket, mert a legnagyobb jót akarja nekünk adni, azt akarja, hogy felragyogjon bennünk a fogyhatatlan élet. Ha szeretettel szolgálunk egymásnak, ha jót teszünk embertársainknak, akkor tudjuk, hogy bűnös ember létünkre is a helyes utat választottuk. Ő mindig velünk van, meghív és kéri, hogy válaszoljunk az ő szeretetére, mert minél több jót teszünk, annál jobban érezhetjük jelenlétét – zárult Palánki Ferenc püspök atya tanítása.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye (A fotó, 2021-ben készült.)
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
