„A zene olyan művészi forma, amely a transzcendensről szól. Talán nem is létezik muzsikus Isten nélkül” (Ács János karmester).
Giovanni Battista Pergolesi, Stabat Mater című művét adta elő a debreceni Csokonai Színház Kórusa az ökumenikus városi keresztút záróakkordjaként április 10-én, virágvasárnap, a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Vezényelt Ács János karmester.
A hangversenyen a keresztúton részt vevő debreceni és nagyváradi püspökök is jelen voltak:Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Böcskei László, a Nagyváradi Egyházmegye megyéspüspöke, Virgil Bercea, a Nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye megyéspüspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
Giovanni Battista Pergolesi élete mérhetetlen szenvedéssel teli volt. A zenetörténet egyik legnagyobb géniusza, a barokk kor szülöttje, Mozart előkészítője 26 évig élt. Pergolesi 10 éves korában elveszítette szüleit, két fiútestvérét és egy húgát, a fájdalomról annyit tudott, amely nagyon kevés embernek adatik meg.
Giovanni Battista Pergolesi: Stabat Mater című műve a zenetörténet egyik legnagyobb remekműve, megdöbbentő az egyszerűsége, és rendkívüli módon jelenik meg benne a szerző szenvedésének gyümölcse, a hit, amely minden pillanatban árad belőle.
A Stabat Mater egy himnusz, valamint egy középkori sorozat, amelyet hagyományosan Jacopone da Todi ferences költőnek tulajdonítanak. Az Órák liturgiájára fenntartott szöveg ez a mű, a katolikus egyház által a római rítusban a Hét Fájdalmas Miasszonyunk ünnepéhez kapcsolódik, ezért a neve Sequentia de Septem Doloribus Beatæ Virginis . A Stabat Mater-t sokan megzenésítették.
Jacopo da Todi: Stabat Mater – Himnusz a Fájdalmas Anyáról
Stabat Mater dolorosa
Iuxta crucem lacrimósa
Dum pendebat Fílius………
Babits Mihály fordítása:
Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia.
Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szűlt, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sírása
mikor látta szent Fiát a
szívtépő kínok között!
Van-e oly szem, mely nem sírna
Krisztus anyjával s e kínra
hidegen pillantana?
aki könnyek nélkül nézze,
hogy merűl a szenvedésbe
fia mellett az anya?
Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
és korbáccsal vereték.
S látta édes fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
míg kiadta életét.
Kútja égi szeretetnek,
engedd éreznem sebednek
mérgét: hadd sírjak veled!
Engedd, hogy a szívem égjen
Krisztus isten szerelmében,
s ő szeressen engemet!
Óh szentséges anya, tedd meg,
a Keresztrefeszítettnek
nyomd szívembe sebeit!
Oszd meg, kérem, kínját vélem,
kinek érdem nélkül értem
tetszett annyit tűrni itt!
Jámborul hadd sírjak véled
és szenvedjek mígcsak élek
Avval, ki keresztre szállt!
Álljak a kereszt tövében!
Szívem szíved keservében
társad lenni úgy sovárg!
Szűzek szűze! Légy szívedben
hozzám jó és nem kegyetlen!
Oszd meg vélem könnyedet!
Add hogy sírván Krisztus sírján
sebeit szívembe írnám
s bánatodban részt vegyek!
Fiad sebe sebesítsen!
Szent keresztje részegítsen
és vérének itala.
hogy pokol tüzén ne égjek!
S az ítélet napján, kérlek,
te légy védőm, Szűzanya!
Ha majd el kell mennem innen,
engedj győzelemre mennem
anyád által, Krisztusom!
És ha testem meghal, adjad
hogy lelkem dicsőn fogadja
a pálmás paradicsom!
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
