A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Irodája első alkalommal hívta a fiatalokat a 7 templom zarándoklatra, amelyet március 19-én, Szent József ünnepén rendeztek meg Nyíregyházán. A meghívást több mint kétszáz fiatal fogadta el, akik lelkivezetőik dr. Törő András, egyházmegyénk ifjúsági referense és Németh István nyíregyházi káplán atyák kíséretében 20 km-en át zarándokoltak, a város hét templomában megpihenve.
A zarándoklatot hagyományteremtő céllal szervezték meg. Törő András atya korábbi beszélgetésünk során elmondta, a 7 templom zarándoklat Németh István atyával való közös gondolkodás során a római tanulmányaik emlékeiből született. A Német-Magyar Kollégiumban (Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum) töltött éveik alatt részt vettek a hagyományos nagyböjti, templomokat átívelő zarándoklaton, amelynek végállomása a Szent Péter téren, az Angelus volt. Végigjárva a város templomait egy lelki életet segítő, belső utat is megtettek. Hasonló céllal szervezték a nyíregyházi zarándoklatot is, amely arra hívta a fiatalokat, hogy lépjenek ki a megszokott életritmusukból, álljanak meg, nézzenek rá, hogy hányadán állnak az Istennel, az embertársaikkal és önmagukkal.
Törő András atyával a nyíregyházi 7 templom ifjúsági gyalogos zarándoklatról, és az egyházmegyei ifjúság-pasztorációról készült interjú ITT elolvasható.
A fiatalok a Seregély István Papi Szociális Otthon Szent Antal-kápolnájában gyülekeztek, ahonnan Kiss István atya házigazdaként indította őket zarándokútjukra. István atya röviden bemutatta a Szent Antal-kápolna történetét, amelyet 87 évvel ezelőtt szenteltek fel, és mint ahogyan elmondta, Szabolcs megyéből közel 10 000 ember volt jelen a különleges alkalmon. A papi szociális otthon épületében található kápolna helyére eredetileg héttornyú templomot terveztek és hozzá ferences kultúrházat. Éppen ezért az oltárképen Szent Antal mellett a szegények szolgálatát végző Szent Ferenc ábrázolása is látható.
István atya a fiataloknak lelki útravalót is adott, amit az élet zarándokútjára is magukkal vihettek. Az üzenet alapgondolata a Don-kanyarban harcot vívó katonák imakönyvében található, István atya ennek lényegét négy pontban foglalta össze: Elsőként azt hangsúlyozta, hogy a szenvedéssel nem kell foglalkozni, bármi érje is az embert, mert az nemcsak a léleknek, hanem a testnek is árt. A második pontban azt javasolta, hogy tudjunk örülni minden apróságnak, a családjainknak, barátainknak is, és tartsuk meg ezt az örömet, amely szintén az egész testünkre is jótékony hatással van. Harmadik üzenetként a keresztény méltóságunkat emelte ki, amely Isten parancsainak megtartásában, a szeretet gyakorlásában mutatkozik meg. Végül arra bátorította a fiatalokat, hogy életük minden pillanatában erős hittel kapaszkodjanak a Jóistenbe, Aki mindig velünk van, hazavezet bennünket életünk zarándokútján.
Törő András atya is ellátta útravaló gondolatokkal a fiatalokat: „Egész életünk folyamán, úton vagyunk, a mai nap talán jobban próbára tesz bennünket, mert ki kellett mozdulni a megszokott környezetünkből, fel kellett adni az otthon kényelmét, hogy találkozzunk, megnyíljunk a másik előtt. Arra hívunk benneteket, hogy ez a nap ne csak fizikai úton levés legyen, hanem belső munkára is hívjon. Fedezzük fel saját magunkat, hogy kik vagyunk, miért indulunk el, milyen céljaink vannak, nemcsak ma, hanem általában az életünkben. Fedezzük fel a másik embert, akit mellénk rendelt mára a gondviselés és fedezzük fel a saját Istenünket, hogy szorosabb legyen Vele a kapcsolatunk” – fejezte be gondolatait Törő András atya. Ezután István atya áldásával és közös imával indultak el a fiatalok a következő állomások felé: a kertvárosi egyházközség Fatimai Szűz Mária-templomába, a Városi Köztemetőhöz, a jósavárosi Szent Imre-kápolnába, az örökösföldi Isteni Irgalmasság-templomba, a borbányai Szent László-templomba, végül a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházba. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya az utolsó, 4 kilométeres szakaszon csatlakozott a fiatalokhoz. A zarándoklat délután 4 órakor püspöki szentmisével zárult.
Ferenc püspök atya a szentmise homíliájában megköszönte a fiatalok részvételét a zarándoklaton, majd az életük tervéről szólt. Kiemelte, hogy mennyire fontos az, hogy milyen hivatást választanak, de még jobban számít, hogy milyen emberek lesznek ma, mert ettől függ, hogyan állják meg a helyüket az életben. Ezután Szent Józsefnek az életéről való elképzeléséről, tervéről beszélt: „József beleszeretett egy szép lányba, családot, szép otthont és Istennek tetsző életet tervezett. De Isten közbelépett, Ő mást akart József életében. Elveszett minden elképzelése, mégis valahogy ráérzett arra, hogy ki kell mondani az igent Isten akaratára, és egész életét rátette arra a bizonytalanra, hogy nem tudta mi lesz, és végül megszületett egy csodaszép történet, amire mind a mai napig emlékezünk.
Hagyta, hogy Isten nem várt helyen, nem várt időben, nem várt módon belépjen az életébe, és ráhagyatkozott, engedelmeskedett az akaratának, így példa mindannyiunk számára.
Kérdés az is, hogy József miért akarta elbocsátani Máriát? Csalódott benne? A szentírás-magyarázók szerint nem, hiszen Mária bűn nélkül való volt. József megrendült. Ha valaki ennyire az Istené, mint Mária, akkor hogyan közeledhetne ő hozzá? Nem tartotta magát méltónak arra, hogy Mária férje legyen. De megjelent álmában az Úr angyala és bátorította őt. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!” (Mt 1,20) Józsefnek át kellett élnie, hogy Isten Fia hajléktalanként született meg, aztán menekülniük kellett Egyiptomba. József soha nem volt a középpontban, nem teljesültek az előre megtervezett dolgai, mégis minden úgy volt, ahogyan Isten akarta.
Van-e bennetek olyan készség, hogy ki tudjátok mondani: nem tudjuk, mi lesz, de szeretnénk megmaradni azon az úton, amin Isten elindított, az életünk zarándokútján, amelyen végig akar vezetni bennünket, hogy eljussunk az élet teljességére, az üdvösségre.
Elképzeled, hogy lesz majd egy házastársad, vagy azt, hogy pap leszel, de ki tudod-e mondani, hogy igen, lesz ahogy lesz, úgy legyen, ahogy a Jóisten akarja, mert akkor minden teljesül.”
A püspök atya ezután egy történettel szemléltette azt, hogy minden csak döntés kérdése: „Egy idős bácsi kezében egy csokor virággal a feleségét várta a vasútállomáson, aki csak egy napra utazott el. Odamegy hozzá egy fiatalember, és szóba elegyednek. A fiatalember megtudta, hogy 50 éve házasok és a virágcsokorra tekintve elcsodálkozott azon, hogy ennyi idő után is mennyire szeretik egymást, majd így szólt: Remélem 50 év múlva az én kedvesemet is így fogom szeretni! Az idős bácsi erre így válaszolt: Fiatalember ne reméljen, hanem döntsön. Vagyis döntse el, hogy kimondja az igent Isten akaratára, és ahhoz legyen hűséges, mint Szent József, aki az egyszerűség, a hiteles szeretet, a bizalom, az Istenbe vetett hitnek a szentje, példaképe. Kérjük az Ő segítségét, hogy így tudjuk megvalósítani a hivatásunkat, mindazt, amire Isten meghívott, hogy ki tudjuk mondani mi is az igent, ahogyan a Boldogságos Szűz Mária és Szent József kimondták, és világra jött az Isten szeretete. Háború, gyilkosság, bűn, harag van körülöttünk, a mi dolgunk, hogy ne az igazunkat próbáljuk bizonygatni mások előtt, hanem keressük azt az igazságot, aki maga Krisztus, aki el akar jönni erre a világra rajtunk keresztül” – fejezte be elmélkedését a püspök atya.
A program további szervezői voltak: Márta Lászlóné Szilágyi Eszter a debreceni egyetemi lelkészség munkatársa, valamint Gaga Zsuzsa a nyíregyházi főplébánia világi munkatársa.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
