2026. március 17-én interaktív továbbképzésen vehettek részt az egyházmegyénk kötelékében dolgozó, felső tagozatos és középiskolás diákokat tanító tanárok, hitoktatók, amelyet dr. Monostori László esperes, morálteológus, egyetemi tanár vezetett.
A szervezők az Egyház erkölcsi tanításainak hiteles és pontos közvetítésében kívánták segíteni pedagógusainkat.
A képzés felelőségteljes, komoly, ugyanakkor szeretetteljes, kötetlen alaphangját az Apostoli Hitvallás elimádkozása, illetve László atya „boldog katolikus papként” történt bemutatkozása adta meg.
Szervezési elvként előadónk a spontaneitást, a hatalmas anyag kérdések alapján történő megközelítését követte, azzal a céllal, hogy hallgatói még magabiztosabban tudjanak majd a felnövő generáció erkölcsteológiai tárgyú kérdéseire válaszolni. Ennek érdekében kiindulásként a jelenlévőket arra kérte, hogy írják le azt a kérdést / kérdéseket, amelyre talán nehezükre esett választ találniuk, s ezek közül húzva, illetve választva két hosszabb kifejtést igénylő, és néhány rövidebb témát tárgyalt a délután folyamán váltakozó sorrendben.
A személyes tapasztalatokban és történetekben gazdag, humorral fűszerezett tudásátadást még hatékonyabbá tette a két fő téma feldolgozásának interaktív módja. Ezek esetében az előadói kifejtést csoportmunka előzte meg, amelynek során két kérdésre keresték a csoporttagok a választ: „Hogyan, milyen szempontok szerint válaszolnánk egy fiatal kérdésére, mi az Egyház tanítása az adott témában?”, valamint „Saját kérdéseink, bizonytalanságaink?”.
Első nagy kérdéskörünk a születésszabályozás, családtervezés volt.
A csoportbeszélgetés után táblára kerültek az egyes csoportokban legfontosabbnak ítélt kérdések, hívószavak, amelyek alapján Monostori László atya kiegészítve, magyarázva őket kifejtette Egyházunk tanítását, megosztva saját tapasztalatait, meglátásait is.
Legalapvetőbb tudnivalóként kiemelte a megfogant élet sérthetetlenségének követelményét, ami az abortusz és az abortiv, a megfogant petesejt beágyazódását megakadályozó mesterséges eszközök és tabletták – és nemcsak az esemény utáni, de más, csak a fogamzást megakadályozó tablettaként ismert készítmények – szigorúan tiltott jellegét jelenti. Hangsúlyosan kitért a ma már jól ismert igazságra, miszerint a fogantatás pillanatában létrejön az ember teljes génállománya, és semmilyen későbbi időpont nem jelölhető meg, ami minőségi változásként az emberi lét kezdetét jelenthetné. Emlékezetes párhuzamként a vadász kötelező óvatosságára hivatkozott, aki csak akkor lő, ha teljesen bizonyos abban, hogy emberélet nem forog kockán. Másodsorban fontos legalább nagy vonalakban ismertetnünk a fiatalokkal a természetes családtervezés egészséges és a tablettákkal versenyző hatásfokú módszereit, amelyeket a pápai megnyilatkozások a Humanae vitae enciklika (1968, VI. Pál pápa) kiadása óta változatlanul ajánlanak. Ezek segítséget jelenthetnek a kívánt várandóság elérésében is. Mindezekről (a Billings, Creighton, Femm Sensiplan módszerről) információkat szerezhetünk a https://cikluskovetes.hu honlapon. Helyes dolog lenne már a serdülés kezdetétől saját testük működésének megfigyelésére megtanítani a lányokat, ami a későbbiekben a kóros folyamatok felismerésében is hasznos lenne. Feladatunk a pozitív példák népszerűsítése, hogy minél több, akár nem vallásos, de a természetes módszer előnyeit megértő házaspár alkalmazza őket.
Felmerült a mesterséges (nem abortiv) fogamzásgátló eszközök esetleges használatának a kérdése annak ellenére, hogy az Egyház tanítása elutasítja ezeket. Ez akkor megengedett, ha a cél nem a fogamzás mesterséges megakadályozása, hanem gyógyítás, egészségmegőrzés. Hallgatói kérdésre más, végső szükség eseteiről is gondolkodhattunk ebben a körben, amelyekben a mesterséges fogamzásgátlás bizonyos erkölcsteológiai elvek alapján (kettős hatás, kisebb rossz választása) esetlegesen megengedhető, ám ezek megítélése nem egységes a lelkipásztori vezetésben. Felmerült a diákok felvilágosításának kérdése is, amitől sokan a gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta – annak mások általi félremagyarázásától tartva – ódzkodnak, vagy a túl korai információk káros hatásaitól tartanak. Előadónk válaszul a helyes, keresztény értékeket előtérbe helyező, idejekorán történő szexuális nevelés fontosságát hangsúlyozta.
Második fő témánk a „Gonosztettek, háború, személyes tragédiák, igaztalanságok? – A világban jelen lévő rossznak a teológiai magyarázata – Miért engedi ezt az Isten, ha mindenható, és szeret minket?” témakör köré csoportosult, s ismét csoportmunka keretében gyűjtötték össze a résztvevők tapasztalataikat, kérdéseiket. Táblára felírt felvetéseik szerint haladva Monostori László atya fontos gondolatokat fogalmazott meg. Elsőként arra tanított minket, hogy olykor ki kell mondanunk, hogy nem vagyunk mindentudók. Isten csak annyit mutatott meg magából, ami elég ahhoz, hogy eljussunk az üdvösségre, ahol örökre boldogok leszünk.
Gyakran csak arra van szükség, hogy átölelve a másikat együtt érezzünk, együtt szenvedjünk vele, és annyit mondjunk, hogy hiszem, hogy Isten ebben a helyzetben is fog tudni segíteni téged. Soha ne mondjuk azt, hogy ez nem olyan nagy baj.
A továbbiakban előadónkkal együtt gondolkodhattunk a szabad akaratról. Isten mindent megenged nekünk. Nem súlyt le azonnal a bűnösre, esélyt ad neki a változásra. Gyakori a felvetés: Jó lenne-e, ha nem lenne szabad akaratunk, és nem is tudnánk rosszat tenni? Isten azt akarja, hogy szabadon szeressünk, szabadon válasszuk a jót, hisz csak ez az érdemszerző.
Annak a megállapításnak kapcsán, hogy a sátán a gonoszságnak az oka, László atya a láncra vert kutya képét vetítette elénk. Valós veszély, de csak, ha közel megyünk hozzá, ugyan árthat nekünk, de nincs korlátlan hatalma, Jézus legyőzte őt.
Kiindulva abból a teológiai igazságból, hogy Istennél nincs idő, egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt, érdemes lehet felmutatni a megpróbáltatással küzdő ember számára azt a tapasztalatot, hogy gyakran évek, évtizedek után értjük meg, hogy valami rossz dolognak megvolt a helye az életünkben. Annak a szenvedésnek is köszönhetjük, hogy azzá lettünk, amik vagyunk, Isten a rosszból is jót tud kihozni.
Mindig a diákok életkorának megfelelően kell beszélnünk. – hangsúlyozta előadónk.
A szenvedés értékéről – mint a csapások megértésének, elfogadásának lehetőségéről elsősorban hívőkkel lehet beszélni: Jézus megtehette volna, hogy szenvedés nélkül váltja meg a világot, de Isten meg akarta mutatni, hogy saját Fiának az életénél is jobban szeret minket. Szenvedéssel mi is ki tudjuk fejezni szeretetünket.
Figyelemre méltó hír, hogy legújabb pszichológiai kutatások szerint az emberek döntő százaléka egy-két éven belül el tudja érni azt a boldogságszintet, amit egy tragédia előtt birtokolt, a boldogság gyakran független a valós körülményektől.
A két fő téma mellett további három kérdésre is választ kaptunk. Megtudtuk, hogy a házasságon kívül született gyermek, akit ma már minden megkülönböztetés nélkül kezelünk, megkeresztelhető, ha legalább az egyik szülő katolikus, vagy van egy katolikus keresztszülő.
A következő kérdés, hogy az Egyházban tapasztalt bűnök ellenére hogyan lehet hiteles, fájdalmas húrokat pendít meg, azonban bár mindig voltak és lesznek botrányok, amelyekből egy is sok, látnunk kell, hogy sokan olyan egyházra mondanak nemet, amely nem létezik. Az Egyház mi vagyunk, és nekünk a mi személyes hitelességünket kell felmutatnunk, úgy, hogy a kívülállók rákérdezzenek a reménységünk titkára. Ha nem egy farizeusi, megmondó Egyházzal találkoznak az emberek, hanem egy mosolygós, kedvességgel telivel, az felül tudja írni az előítéleteket.
Hogyan juthatunk a tisztítóhelyről a mennyországba, mi az ideig tartó büntetés, hol van addig a lélek, mennyi ideig tart? – hangzott az utolsó kihúzott kérdés, amelyre az alapvető eszkatologikus (túlvilágra, végidőkre vonatkozó) tudnivalókon túl azt a választ kaptuk, hogy a hogyan és a mennyi idő ismerete ez esetben sincs a birtokunkban. A tisztítótűzzel kapcsolatban Monostori László atya azzal a saját elképzelése szerinti képpel ajándékozott meg minket, amely szerint – ahogyan nem tudunk szabad szemmel a Napba nézni – ugyanígy általában nem vagyunk készek halálunk után arra, hogy befogadjuk, meglássuk Istent a maga ragyogó valóságában. De nincs semmi baj, onnan már csak a mennyországba juthatunk, csak „idő” kell még ahhoz, „tisztulás”, hogy be tudjuk Őt fogadni, ne vakuljunk meg az Ő fényességének a szemlélésében.
Köszönjük, hogy egy gazdag tartalmú, jó hangulatú képzésen vehettünk részt, amelyen az Egyház tanításán és a megosztott hétköznapi történeteken keresztül egyaránt megérezhettük Isten minket igazgató szeretetét.
Megyesi Mária
