Én Krisztusnak élek és neki szolgálok
Első alkalommal került megrendezésre a Kisvárdai Esperesi Kerület ministránsainak találkozója itt, Kisvárdán a Szent Péter és Szent Pál plébánián.
Meghívásunkra több településről érkeztek diákok- ministránsok: Ajak, Rétközberencs, Nyírkarász, és persze plébániánk ifjú hívei is többen jöttek el erre a napra. A program 9-kor kezdődött regisztrációval, majd Linzenbold József esperes-plébános atya hivatalosan is megnyitotta napot. Beszédében kiemelte, hogy a hívek felnéznek a ministránsra, mert ők közelebb vannak az oltárhoz, és részesei annak, ami ott történik, ezért is fontos a találkozás, és az, hogy jó az Urat szolgálni, ministránsként is az oltárnál a pap mellett, mint a pap munkatársa.
A nap egy részét a Szent László Katolikus Intézmény udvarán és dísztermében folytattuk játékokkal, majd az előadást T. Woditsch Péter – A Katolikus Tábori Püspökség diakónusa- tartotta. Előadásában kiemelte, mint jelent a szolgálat fontossága, és hogy itt többről van szó, mint a csengetés és a kancsók adogatása a papnak. Itt a mélységet, ha nézzük – és ezt is kell nézni- a liturgiába való szerves bekapcsolódást jelenti minden cselekedet, ami az oltár körül történik, és ez nem másodlagos feladat, minden apró cselekedet számít.
Az előadást kiscsoport követte, ahol 3 kérdést beszéltünk át: Miért szolgálok, kinek szolgálok? Mit látnak rajtam a hívek? És hogyan vagyok jelen az oltárnál?
Ezek után egy rövidebb beszélgetés indult el, a – szólj be a nővérnek- program, ahol a kedves orsolyita nővéreknek és Péter atyának lehetett kérdéseket feltenni, hivatásról, szolgálatról stb. Majd kahoot játék vette kezdetét, melyben versenyezni lehetett, ki tud több dolgot a hitről, az egyházról.
Délben pedig hálaadó szentmisén vettünk részt, melyben megújítottuk a ministráns szolgálatunkat, kérve Isten áldását a papokra, diakónusokra, a nővérekre, és arra a szolgálatra, amit Isten előtt betöltünk. A prédikációban Péter atya kiemelte, hogy a lelkület nagyon fontos, hogyan vagyok jelen Isten előtt, ahogy az aznapi evangéliumban is hallottuk. Néha, van, hogy azt kell mondjam, Uram nézd most így vagyok jelen, de jelen vagyok. Így fogadj el engem.
A napot egy közös ebéddel zártuk, a plébánia közösségi házában! A résztvevők egy emléklappal és kis ajándékkal térhettek haza egyházközségükbe.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítettek a nap előkészítésében és lebonyolításában: Woditsch Péter diakónus úrnak, hogy eljött közénk, és tanított bennünket. Ignácia és Franciska nővéreknek, hogy eljöttek és jelen voltak velünk egész nap, és jókat tudtunk beszélgetni Istenről. Soós Gábornak és feleségének Bodnár Katának, akik a finom ebédet készítették elő és főzték meg. A Karitász csoportunk két tagjának Fülöp Krisztinek és Koszta Mariannak az egész napos segítő szolgálatot. Fekete Dorottyának és Jócsák Grétának, akik a játékokat vezették, és hogy velünk voltak ezen a napon. Kovács Ádámnak és Legény Máténak a háttérmunkák előkészítését, és miden olyat segítséget amiben szükség volt rájuk. Faragó Sándor karnagynak a liturgia zenei szolgálatát!
Külön hálával köszönjük meg mindazoknak a munkáját akik süteményekkel tették édesebbé a ministránstalálkozót.
Hálásak vagyunk értük és nekik, jóleső érzés papként ezt a szép gesztust és szeretetcselekedetet megtapasztalni, hogy egy ilyen program nemcsak a papok ügye, hanem közös feladatunk, és minden szép szó és tett arról árulkodik, hogy összetartozunk és közös ügyet szolgálunk – Isten országát építjük itt a földön, megmutatva azt, hogy a szeretet ami Istentől bennünket átjár, megerősít a jóban és ezt tovább adjuk azoknak akik ránk vannak bízva! Isten fizesse meg mindannyiuknak mindent!
Egyszóval Istennek legyen hála mindenért és mindenkiért!
Mike Ervin káplán, iskola lelkész
Fotó: Koszta Mariann
