Nagy Csaba atya, plébániai kormányzó és egyházmegyei családreferens, ismét lelkigyakorlatra kísérte a nyíregyházi Szent Imre Plébánia családjait Nyírbátorba, március 13-tól 15-ig. Voltak közös programok gyermekeknek és felnőtteknek, és természetesen olyan elmélkedések, interaktív foglalkozások és feladatok is, amelyeken a szülők vettek részt, amíg a gyerekek játszottak és nekik szóló foglalkozáson vettek részt.
Többek között a női és a férfi agy evolúciós fejlődéséről, a házasság receptjeiről és az elcsendesedésről volt szó, miközben a gyerekek sárkányt öltek, „bokorbúvárkodtak” és a Keresztút állomásait ismerték fel a saját kis életükben.
Visszajelzéseikben így számolnak be a résztvevők élményeikről:
„A lelkigyakorlat első foglalkozásán Csaba atya elmondta, kaptunk most 48 órát, és rajtunk áll, hogy ezt a Jézussal és egymással töltött kegyelmi időként éljük-e meg. Elmondta, hogy buktató lehet az is, ha saját magunkkal nem merünk kapcsolatba kerülni, és az is, ha mindent mi akarunk irányítani, még Istent is. Ez kicsit arra emlékeztetett, amikor kislányként úszni tanultam és az úszásoktató bevitt a mély vízbe, ahol nem ért le a lábam. Addig nem tudtam lebegni, amíg megfeszítettem magam. Akkor sikerült a lebegés, és akkor éreztem magam biztonságban – igaz, másként, mint amire én számítottam -, amikor tényleg az edző szavait követve lazultam el a víz felszínén. Azóta több évtized eltelt, de a vízen lebegés mindig a teljes összhangot, a biztonságot, a megnyugvást jelenti számomra, és most megértettem, hogy lelkigyakorlatozni is így lehet jól: teljes koncentráció és teljes elengedés egyszerre.”
„Minden pár jobban megismerte a másikat. Egy kicsit beleláttunk a másik életébe, és persze az is világossá vált a csoport számára, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, de van egy közös bennünk: Krisztushoz tartozunk és Őfelé törekszünk. Jók voltak a játékok illetve a feladatok. Az évkörös játék nagyon látványos volt.”
„Nekem a lelkigyakorlat csúcspontja az volt, amikor meggyújtottuk a mécseseinket, és a sötétben világítottunk, közösen énekeltünk, majd elcsendesedve néhány percet elmélkedtünk. Felemelő és felejthetetlen élmény marad.”
„Az én lelkem most könnyebb, terheket tudtam letenni. A hétfő délutáni foglalkozáson elindult valami. Olyan érzelmek jöttek elő, amik már régen nem, olyan emlékek, amiket már azt hittem, eltemettem. Újra megerősödtem abban, hogy nyugodtan bízzam csak rá magam a Gondviselésre, hisz annyi mindent túléltem már, annyi mindent leküzdöttünk már a férjemmel. Erőt kaptam a megoldandó feladatainkhoz. Szerető emberek vettek körül és hálás vagyok mindenkinek.”
„Ne akarjam a saját akaratomat a másik elé helyezni, még kell értenem a másik rezdüléseit. Engedjék szabad teret a másiknak.”
„Igazából ettől jobb helyen nem lehettünk volna. Ha itthon maradunk, akkor maximum egyik nap elmentünk volna kirándulni, a többi napon a teendőket végeztük volna. Kellett ez a pár nap, hogy kilépjünk a mindennapokból és a lelkünkkel, családunkkal foglalkozzunk.”
„A gyerekek is nagyon jól érezték magukat, de ez nem meglepő, hiszen az eddigi közös programok alatt már egészen összekovácsolódott a csapat. Mindannyian úgy jöttünk haza, hogy sajnáljuk, hogy véget ért, hiszen még szívesen maradtunk volna.”
„Receptre kellene felírni ezeket az alkalmakat.”
„Nagyon szépen köszönjük a szervezést, András atya, Robi és a nyírbátori plébánia vendégszeretetét.”
„A lelkigyakorlat szeretet kérdése. Isten szeme elé állsz és látod, mennyire szeret, olyannak, amilyen vagy. Személyesen. Akárki légy is. Azon a ponton, amelyen állsz. Isten ilyen. Szeretet. Belső lényében az. Irántad való szeretete nem függ a te Őiránta érzett szeretetedtől. Benned való hitét nem csökkenti, ha te nem hiszel Benne. A szívedet keresi. Hát szolgáltasd ki magadat!” (Conrad de Meester OCD: Lelkünk Mennyországában )
Szeretettel gondolva egyházmegyénk családjaira, családos közösségeire és egyházközségeire:
Nagy Csaba atya és a lelkigyakorlaton részt vett családok
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
