125 év egy épület történetében is tekintélyesnek mondható. Különösen akkor, ha templomról, Isten házáról van szó. Hajdúnánás „kistemploma”, a római katolikus templom, éppen egy és negyed százada ékesíti a városközpontot. Nagy idők, áldozatos küzdelmek tanúja.
Az előző, a legelső, amely még az Árpád-korból való volt, a református templom helyén állt, ám Nánási Gergely plébánosból lett prédikátor vezetése alatt 1569-re a hívek református hitre tértek, s az ősi, Szent Mihály tiszteletére felszentelt templomot az új hit szolgálatába állították.
A jelenlegi templom azokhoz a katolikusokhoz kötődik, akiknek ősei Mária Terézia királyasszonynak köszönhetően a 18. század végétől jelentek meg ezen a protestáns szigeten. Bő egy évszázad múltán számuk már meghaladta az ezerkétszáz főt. Bár döntő többségük a korábban szűzföldnek számító Réten ütött tanyát, lelkük mégis vágyakozott egy kőtemplom falai közé, ahol a távoli tanyavilágból egy-egy ünnepnapon beszekerezve hálát adhatnak a Teremetőnek kezük munkájáért.
Nagyon kellett hát egy igazi templom, hiszen a Bocskai utca elején, a Bartakovics Béla egri érsek által vásárol telken álló kis kápolna, melyet 1863-ban Szent István király tiszteletére szenteltek fel, szűkösé vált.
Az érseki ajándék
A nánási hívek óhaját meghallva, ismét az egri érsekség sietett a hívek segítségére. Mégpedig a millenniumi időkben, amikor Samassa József érsek úr a nagy történelmi esemény emlékezetére az egyházmegye területén tíz templom építését rendelte el.
„Kegyes érsek atyánk – olvasható az egyházi iratokban -, a hajdúnánási hívek legnagyobb örömére 1895-ben templom építését rendelvén el, ez okból az egyház régi épülete, melyben a kápolna, a sekrestye, iskola és tanítói lak volt, lebontatott, s még azon év tavaszán megkezdetett Wind István egyházmegyei építészmérnök úr által az új templom építése. 1896-ban pedig, tehát éppen akkor, midőn édes magyar hazánk ezer éves fennállásának örömünnepét ülte, befejeztetett.” (Csak érdekességként mondjuk el, hogy hozzánk legközelebb Tiszaeszláron épült egy pontosan ilyen templom, ám azt az 1944-ben visszavonuló németek felrobbantották.) A korstílusnak megfelelően a nánási templom is neoromán-eklektikus formajegyeket öltött magára.
Az érsek úr azonban csak a templom építésének költségeit fedezte, a berendezési tárgyakat, a liturgikus kellékeket a híveknek kellett előteremteni. És elő is teremtették. Oly nagy buzgalommal, hogy felszentelése, teljes belső „pompával”, a Szentháromság Egy Isten tiszteletére még 1896. október 25-én megtörténhetett. Nem fáradoztak hát hiába az építők, mert a nagy áldozatkészséget látva, az Úr is építette a házat.
Ám nem csupán minket, embereket, hanem az épületeket is megviseli az idő. Meg a változó korstílus. Ez utóbbinak esett áldozatul az 1960-as évek derekán a templom külleme, amikor egy teljes felújítás során „modern” külsőt kapott, megfosztva régi homlokzatdíszeitől.
Ismét régi pompájában
2016-ban, a templomépítés 120. évfordulójára az épület ismét visszanyerhette régi arculatát.
Ma a város lélekszámának kevesebb, mint 10 százalékát alkotják a katolikus hívek. A hitüket rendszeresen gyakorlók száma azonban ennél szerényebb. Ám a rendkívül szorgalmas közösség ma is óvja az elődök hagyatékát, miközben gyarapítja is azt a maga erejéből. És nem csak tárgyiakban, hanem a szellemiek tekintetében is, hiszen ebben az egyházközségben indult útjára például a Kárpát-medencében mindmáig egyedülálló Székely Menekültek Emléknapja elnevezést viselő eseménysorozat. Több mint egy évtizede ugyanis e templom falainak ölelésében mutat be évente ünnepi szentmisét egy-egy Székelyföldről meghívott papi méltóság annak a 3200 székely háborús menekültnek a befogadásáért, akikkel 1916-18 között osztotta meg hajlékát a város népe.
Bizonyságul szolgálhat mindez arra, hogy Isten földi szentélye, a templom nem csupán kövekből épül.
Buczkó József
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
