Abban az időben:
Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre, János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
Mt 3,13-17
Jézus megkeresztelkedésének a történetének az olvasásakor talán a következő kérdések merülhetnek fel bennünk, amelyeknek a segítségével megpróbáljuk jobban megérteni ezt a rövid evangéliumi részt.
- Mit jelenthetett Jézus korában a keresztelkedés?
- Mit ért Jézus az alatt, hogy teljesíteni kell azt, ami igazságos?
- Pontosan hogyan lehet értelmezni azt, hogy megnyílik az ég, Isten Lelke leszáll és hang hallatszik az égből?
- Miért éppen galamb módjára száll le az égből?
Már advent 2. vasárnapjának az elmélkedésében röviden utaltunk rá, hogy csak és kizárólag a Máté evangéliumból kiindulva arra lehet következtetni, hogy a keresztelkedés Jézus korában egy rituális gyakorlat lehetett, ami a megtérés szándékát fejezte ki, mert a Keresztelő igehirdetésének a lényege az volt, hogy közel van az a pont az emberiség történelmében, amikor Isten megmutatja az ő hatalmát.
Úgy tűnik, hogy Jézus komolyan veszi a keresztelkedés szokását. Elég sokat megtesz azért, hogy megkeresztelkedjen, hiszen igen sokat gyalogolhatott / utazhatott Názáretből a Jordán folyóhoz. Legalább egy 30 km-es távolságról van szó, de nyilván pontosan nem tudjuk János keresztelésének a helyét. Mindenesetre alsó hangon is egy 7,5 – 8 órás gyalogút lehetett. Miért ilyen fontos Jézusnak részt venni ezen a rituális szertartáson?
Máté evangéliuma úgy magyarázza, hogy teljesíteni kell azt, ami igazságos. Ez a hivatalos, rövid és tömör válasz arra, hogy Jézusnak miért kellett megkeresztelkednie. Ez a rituális keresztség leginkább azért volt szükséges Máté evangéliuma szerint, mivel az Isten belép az emberiség történelmébe és azt radikálisan át fogja alakítani (vö. Mt 3,2: Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!) Amikor tehát Jézus beáll a keresztelkedők sorába, akkor elismeri, hogy ő is tudomásul kívánja venni azt, hogy a mennyek országa elközelgett.
Nyilván Jézus esetében nehéz azt feltételezni, hogy bűnbánatot kellett volna tartania, leginkább ezzel a tettével is jelzi, hogy valóban közel van az Isten mindent átformáló tette az emberiség életében. Hiszen Jézus maga az, akiben eljön a mennyek országa és akinek a személyében az Isten közel jön az emberekhez.
Isten megjelenését az életben próbálja aláhúzni és kiemelni az evangéliumi rész második aktusa. Megnyilvánul az isteni az emberiség történelmében olyan jeleken keresztül, amelyek tipikusak voltak egy-egy teofánia alkalmával, amikor az isteni jelenlét evidenssé vált az emberiség történelmében, ahogyan azokat az Ószövetség bemutatja. Jézus megkeresztelkedésekor is nyilvánvalóvá lesz az Isten: megnyílik az ég, leszáll valami az égből és egy hang hallatszik.
Ami sokkal érdekesebb, hogy itt ennél a pontnál Isten Lelkét galambként ábrázolja az evangélium. A Ter 1,2 talán kulcsfontosságú a galamb jelentésének megértéséhez Jézus keresztségében, mivel Isten Lelkét, vizet és madárszerű képet említ („Isten Lelke lebegett a vizek felett”), amelyikben a madárszerű kép és ábrázolás a lebegni kifejezéssel hozható kapcsolatba.
Vagyis itt Máté evangélista elképzelhető, hogy párhuzamot von a Lélek lebegése és a galamb repülése között. Amennyiben a galamb – Isten Lelke kifejezés a Teremtés könyvére utal vissza, így az evangélista bemutatja, hogy Jézus megjelenésével elérkezett az új korszak, ami egyenlő az új teremtéssel.
A korai egyház is Jézust az új teremtés hozójaként látta, és az egyházatyák gyakran utaltak a Teremtés könyvére, amikor a keresztségről írtak. Így a keresztségkor megjelenő Lélek galambként való ábrázolása azt sugallja, hogy a Teremtés könyvének eseményei megismétlődtek a Messiás életében, ezzel jelezve az eszkatologikus teremtés kezdetét.
Jézus megkeresztelkedésének az ünnepe zárja le a karácsonyi időszakot, ami szépen összefoglalja karácsony igazi jelentőségét: megjelent a földön az isteni élet, ami arra adott lehetőséget, hogy az ember örüljön az új teremtésnek. Ezzel az örömmel jó elkezdeni a hétköznapok során, tudatosítva magunkban azt, hogy az Isten nekünk minden újat megalkot.
Dr. Németh István
Kép forrása: Magyar Kurir
