A kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én Pócspetriben az 1948. június 3-i eseményekre emlékeznek, mely dátum örökre beíródott a magyar történelembe. Az összefogásáról, a hitéről, a kitartásáról ismert Pócspetri nagy árat fizetett azért, hogy kiállt a település római katolikus iskolájának államosítása ellen.
Pócspetri lakosai ezen a napon ünnepi szentmisével egybekötött megemlékezést tartottak a település római katolikus templomában. A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, amelyen jelen voltak: Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, dr. Papp Tibor görögkatolikus főhelynök, dr. Törő András püspöki irodaigazgató, Pásztor Károly nyugalmazott plébános, Szenes István, Pócspetri plébánosa, Tóth László püspöki titkár, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Tamás György Pócspetri polgármestere, más közjogi és világi méltóságok, valamint a település lakossága és az iskolát képviselő vezetőség és diákok.
A szentmise homíliájának bevezető gondolataiban Palánki Ferenc megyéspüspök Tengiz Abuladze: Vezeklés című filmjének a végén látható rövid jelenetére utalt, amelyben egy idős néni halad az úton, majd odaér egy házhoz, benéz az ablakon és megkérdezi az ott lakót, hogy az az út a templomhoz vezet-e. „Nem, nem a templomhoz vezet” – hangzott a válasz. Majd a néni elgondolkodott: akkor ez az út nem vezet sehová.
Az az út, ami nem Istenhez vezet, az nem vezet sehová. Nekünk, keresztényeknek az utunk itt Európában, Magyarországon Isten felé kell hogy vezessen fogalmazott a főpásztor, majd a beszédünkben kimondott igenünk értékét hangsúlyozta: „Istenre, nemzetünkre, hazánkra, keresztény értékeinkre kimondott igenünk mellett nemet kell mondani mindarra, ami az igennel ellenkezik. Majd ezt megerősítve Szent Jakab apostol szavait idézte: „Beszédetekben az „igen” legyen IGEN, a „nem” pedig NEM” (Jak 5,12). Annak az embernek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik.
Tegyük fel a kérdést önmagunknak, hogy az az igen, amit kimondtunk Istenre, mennyire állja meg a helyét a hétköznapokban? Föladjuk az elveinket, meggyőződésünket pillanatnyi érdekekért?” – tette fel a kérdést a püspök atya, majd egykori filozófia tanárára emlékeztetett, aki a szemináriumban gyakran hangsúlyozta: igyekezzetek az életeteket az elveitekhez igazítani, mert különben az elveitek fognak az életetekhez igazodni. Milyen mély mondat ez!
„Amikor a kommunizmus áldozataira emlékezünk, az ő áldozatukért adunk hálát. Áldozattá válni nem jó, de áldozatot hozni másokért isteni dolog, benne van Jézus keresztáldozatában, annak misztériumában, hogy a szeretet lényege a másokért hozott áldozat. Életünk lényege az, hogy másokért éljünk. A proegzisztencia, a másokért való létezést jelenti, Jézus Krisztusról ezt tanítja a teológia. Az ember nem elég önmagának, egyedül nem lehet boldog. Ahogyan Ferenc pápa mondta: „egyedül senki sem menekülhet meg”. Egyedül senki sem gyógyulhat meg, nem lehet boldog, csak azáltal, ha másokért kezd élni, és ez áldozattal jár. A kommunizmus áldozatai nem akartak hősök lenni, de ragaszkodtak az igenükhöz, és meghozták az áldozatot szeretteikért, családjaikért, az utánuk jövő nemzedékért, azokért, akik őket követni fogják itt Pócspetriben, magyar földünkön.
A szentmise után a megemlékezés percei Pócspetri 1948-as eseményeiről szóltak. Beszédet mondtak: Tamás György polgármester, Simon Miklós országgyűlési képviselő és Gulyás Gergely miniszter.
Ezt követően megkoszorúzták a templom külső falán elhelyezett Asztalos János emléktáblát, majd a templomkertbe vonulva Palánki Ferenc megyéspüspök megáldotta a készülő keresztút 12. állomását, a Golgotát.
A Golgota előtt elhelyezett márványtáblán Asztalos János elítélt plébános gondolatát olvashatjuk: „Krisztus képe jelenik meg előttem, aki kereszthalálával meghozta az emberiségnek a megváltást. (…) A mi kálváriajárásunk, amibe most részünk van, remélni engedi azt, hogy ez sem fog eredménytelenül eltűnni, hanem ennek az áldozatnak is meglesz a magyar nép számára a gyümölcse, amit abban szeretnénk látni, hogy nem hiába szenvedtünk, hanem teremje meg azt a gyümölcsöt, ami ennek a sokat szenvedett magyar nemzetnek a vágya…! Asztalos János Pócspetri elítélt plébánosa – Az utolsó szó jogán, 1948.”
A Golgota alkotás Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész munkáját dicséri. A keresztút létrehozására az önkormányzat és az egyházközség közösen pályázott, amelynek készülő állomásai a Pócspetriben történt ’48-as eseményekre fognak emlékeztetni bennünket.
Az ünnepség a település Királyfalvi Miklósról elnevezett KOSZISZ általános iskolájának megáldásával zárult.
Pócspetriben 1948. június 3-án este a plébános felhívására az esti litánia után a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr próbált megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt.
A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették. A hatalom még tizennyolc embert ítélt különböző vádakkal szabadságvesztésre, de lényegében az egész falut meghurcolták. A történtek miatt Pócspetrin a rendszerváltásig rajta maradt a „rendőrgyilkos” bélyeg.
A rendszerváltás idején, 1990. január 17-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst a vád alól felmentette, és hatályon kívül helyezte négy másik vádlott ítéletét is. 1993. december 20-án a Fővárosi Bíróság perújítási tárgyalás alapján bűncselekmény hiányában újabb két vádlottat mentett fel.
Királyfalvi Miklós újratemetési szertartását 2017 júliusában tartották meg a község temetőjében; a segédjegyző hamvait korábbi nyughelyéről, Rákoskeresztúrról kihantolták, és Pócspetriben helyezték örök nyugalomra.
Kovács Ágnes – Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
