Gazdagság – szegénység; az örökélet távlatában – Homília a XXVI.C. évközi vasárnapra 25

Szentírási részek

Olvasmány: Ám 6,1a.4-7 – Véget ér a henyélők tobzódása

Szentlecke: 1Tim 6,11-16 – Törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre,hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre…

 Evangélium: Lk 16,19-31 – Ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl…

Kedves Testvérek!

          A mai igeliturgiában folytatódik a gazdagság és szegénység problémájáról szóló tanítás, a két életállapotban lévők örök sorsát illetően.

          Az olvasmányt ma is Ámosz próféta könyvéből olvastuk. Az előző vasárnap olvasmánya azt mutatta be szemléletesen, hogyan fondorkodtak a gazdagok azon, hogy kizsákmányolják a szegényt. Isten pedig azt üzente, sose felejtem el egyetlen tettüket sem!

          A mai olvasmány ugyancsak személetesen bemutatta a henyélő gazdagok tobzódását, melynek következménye az lesz, hogy a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.

          Az evangéliumban Jézus példabeszéde is szemléletesen bemutatja a gazdag tobzódását és a szegény Lázár sorsát. Kiérződik a példabeszédből, hogy Jézus a többséget képviselő szegény Lázár mellett áll, és a példabeszéddel arra hívja meg tanítványait és Egyházát, hogy vegyék észre a kisebbségben lévő gazdagok által elnyomott szegényeket és álljanak melléjük, amíg erre lehetőségük van.

          A két „tábor” élethelyzetének szemléletes bemutatása, a két képviselő; a névtelen gazdag és Lázár halálával zárul.

          Itt veszi kezdetét a két „tábor” örök sorsának, ugyancsak szemléletes bemutatása.

A szegény Lázár halálakor megmozdulnak az angyalok, hogy Ábrahám kebelére, a legfőbb boldogság helyére vigyék. Koldusként kitaszított volt a gazdag asztalától, most a választott nép ősatyjának asztalánál foglal helyet, – mint az utolsó vacsorán János apostol Jézus kebelére hajolva –, Ábrahám kebelére hajtva fejét, békében pihen.

A gazdag embert minden valószínűség szerint nagy pompával eltemették, de ezzel véget is ért a fényűzés. Most ő lett „koldussá”, sóvárog egy csöpp víz után, mert iszonyúan gyötrődik a lángokban.

A nagy szakadék, ami a földön a gazdagok és a szegények között van, még áthidalható. Ha valakit úgy ér a halál, hogy nem akarta áthidalni, akkor az öröklétben már áthidalhatatlan szakadék marad a kárhozottak és üdvözültek között.

Ugyanakkor fontos tudatosítanunk, hogy ez a példabeszéd nem a gazdagok, és pláne nem minden gazdag biztos elkárhozásáról szól, és nem az elhunytak egymáshoz való viszonyát akarta bemutatni. Inkább figyelmeztető tanítás a gazdagok számára, hogy gondoskodjanak a szegényekről, és felhívás a tanítványok és az Egyház számára, hogy evangelizálják a gazdagokat, hogy már itt a földön fáradozzanak a „szakadék” betöltésén.

A szentlecke bemutatta, hogy a keresztényeknek mit kell tenniük, hogyan kell élniük, hogy evangelizációjuk hiteles legyen. Aki igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre törekszik, az felismeri, hogy milyen cselekedetek tetszenek Istennek. Ha ezeket megteszi, akár gazdag, akár szegény, már itt a földön Isten országát építi. Ha Ura érkezése is ebben a szolgálatban találja, bemehet vele a menyegzőre, az eljövendő, örökké boldog életre.

                                                                                                              2025.09.28. Fodor András