Szentírási részek
Olvasmány: Ám 8,4-7 – Akik eltiporják a szegényt… sose felejtem el egyetlen tettüket sem!
Szentlecke: 1Tim 2,1-8 – Imádkozzatok minden emberért Istenhez, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön…
Evangélium: Lk 16,1-13 – Adj számot gazdálkodásodról…
Kedves Testvérek!
Isten nem közömbösen tekint az ember szociális helyzetére. Már az ószövetségi időben megjelenik a szakadék a szegények és a gazdagok között. Ahogyan az olvasmányban hallottuk, Isten Ámosz próféta által figyelmezteti a szívtelen gazdagokat, hogy nem felejti el egyetlen tettüket sem, amellyel a szegényeket nyomorgatták.
Az evangéliumban pedig Jézus, szinte az ember mai helyzetéből merítette a példabeszédét. Mennyi hűtlen „intéző” tékozolja, népe, egyháza, városa, családja „vagyonát”? Ma felénk is elhangzik a szigorú felszólítás, és ez nemcsak a vagyonkezelőknek, könyvelőknek szól, hanem mindnyájunknak: Adj számot gazdálkodásodról! Mennyire csak a magad hasznára koncentráltál az evilági értékek kezelésénél, nyerészkedéseddel, vagyonfelhalmozásoddal milyen fájdalmakat okoztál embertársaidnak? Merjek őszintén szembenézni a kérdéssel, kik lettek szegényebbek az én gazdagodásom miatt?
Miért van szükség erre az elszámolásra? Mert a hamis mammonnal, az evilági értékekkel való gazdálkodásomon múlik az örök sorsom. A hűtlen intéző akkor gondolkodott el jövő sorsáról, amikor az ura felszólította az elszámolásra. Ekkor jött rá, hogy a rábízott javakból nemcsak magának kellett volna hasznot húzni. Amit tesz, azzal tovább károsítja a gazdát. Nem hiszem, hogy lenne olyan gazda, aki ezért megdicsérné a hűtlen intézőt. Itt a példabeszéd más síkra lép át. Isten minden evilági értéknek is a gazdája, és az emberre bízta „vagyonának” az intézését. Az ő vagyona intézésének nem az a helyes módja, ha minél többet birtokolunk, kisajátítunk belőle, hanem az, ha továbbadjuk, ha az ő gondviselésének az eszközeként használjuk mások javára. A hamis mammonból barátokat szerezni azt jelenti, hogy amit mások istenítenek, pénzt, földi kincseket, azt ne tekintsük magunkénak, hanem osszuk meg a szegényekkel, így gyűjthetünk kincseket a mennyben. Ahogyan a hűtlen intézőt befogadták azok, akiknek gazdája megkárosításával csökkentette adósságát; úgy, akik Uruk „vagyonát” a szegényekben, rászorulókban magának az Úrnak adják, azokat az örök mennyei hajlékba, az örök boldogságba fogadja be a Szentháromság és a szentek közössége.
A szentleckében Pál apostol arra kéri Timóteust, hogy a vezetésére bízott keresztény közösséggel úgy éljen a nem keresztény emberek e világi közösségben, hogy jelenlétük Isten minden embert üdvözítő akaratát szolgálja. Ezt pedig azáltal tehetik, ha teljes odaadással az Úrnak és nem a mammonnak szolgálnak, valamint imádkoznak minden emberért. Mint krisztusi közösség, minden embert, köztük a királyokat, evilági vezetőket is, imáikban Isten elé visznek, hogy az ő szándéka szerint végezzék mindennapi szolgálatukat az emberi közösségben.
Ez a mai keresztény közösségek, egyházközségek küldetése is! Az olyan társadalmi körülmények között, ahol a többségben eluralkodott a mammon szolgálata, a karriervágy, az anyagi értékek felhalmozása, a másik ember kisemmizésére való törekvés, ott megjelenjen a keresztény értékrend, Isten minden embert üdvözíteni akaró szeretete, az anyagi javak igazságos elosztása. A keresztények egyénileg és az egyházi közösség szintjén is – imáikkal és mindennapi munkájuk végzésével – az Isten gondviselő szeretetének eszközei legyenek, hogy általuk az evangélium kovásza átjárja az egész emberiséget.
Térj meg keresztény! Adj számot gazdálkodásodról!
2025.09.21. Fodor András
