Szentírási részek
Olvasmány: Bölcs 9,13-19 – Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál neki bölcsességet?…
Szentlecke: Filem 9b-10. 12-17 – Onezimusz – rabszolgából testvér Krisztusban…
Evangélium: Lk 14,25-33 – Aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom…
Kedves Testvérek!
A mai szentírási részek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy mi lenne jobb? Előbb elmondani a beszédet és utána meghallgatni az igeanyagot vagy, ahogyan a liturgia kínálja előbb felolvasni a szentírási részeket és utána beszélni róla. Mivel a szentmise rendje ez utóbbit javasolja, ennél maradunk, de akinek igénye van rá, az utólag is elolvashatja újra az adott szentírási szakaszokat, az alábbi linkre kattintva.
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2025-09-07
Az olvasmány Isten akaratának megismerésével foglalkozik. Felteszi a kérdést, hogy melyik ember képes fölismerni Isten akaratát?… A földi dolgokat is csak nagy nehezen derítjük ki, hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál neki bölcsességet, és nem küldted el neki a magasból szent lelkedet?
Isten kinyilatkoztatta az ő akaratát, hogy minden embert üdvözíteni akar, elküldte az ő Szent Fiát, hogy ezt az akaratát közölje velünk. Tőle megtudhatjuk, hogy az Atya azt akarja, hogy szeretetben éljünk, szeretetben szolgáljuk minden testvérünk javát, szeretettel bánjunk a ránk bízott világgal. Mind ennek felismeréséhez, és a konkrét helyzetekben való teljesítéséhez szükséges döntéseinkhez elküldte nekünk a Szentlelket.
Az evangéliumban Jézus azzal szembesített minket, hogy nemcsak az apostolokat hívta meg, hogy tanítványai legyenek, hanem minden embert, tehát ma minket is. A mai evangéliumban nem a szűk tanítványi kört tanítja, hanem a nagy népsokaságot, amely követte őt. De jelen vannak a tanítványok is. Ők hallgatva Jézus szavait, azon gondolkodhatnak el hogy, megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek. Így köztünk is, akik már azt gondoljuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, ezen kell elgondolkodnunk. Azoknak pedig, akik most fontolgatják, hogy Jézus tanítványává lesznek, az evangélium tanítása szerint kell felkészülniük a tanítványságra.
Jézus, a tanítványság feltételéül az életrend helyes sorrendjét szabja meg. Nem kell elszörnyednünk a gyűlölet szón! A sémi szóhasználatban más az értelme, mint nálunk. Annyit jelent, hogy hátrébb kell sorolni. Aki Jézus tanítványa akar lenni, annak Isten, Jézus az első helyre kerül, mindenki más ő utána. Ez az átsorolás, az ezzel járó nehézségek az a kereszt, amit a tanítványi mivoltért fel kell vállalnunk.
Ez a tanítványi mivolt további követelményekkel jár. A mindennapokban felelősségteljes döntéseket kell hoznunk, az elért eredményeket meg kell őriznünk. Erre utal a toronyépítési példa. Ebben a világban, aki szorgalmas munkával eredményeket ért el, azoknak megvédésére őrtornyot, bástyát kell építenie, de maga a toronyépítés is megfontoltságot, felelősségteljes döntést kíván. Ugyanígy, aki az üdvösség útján előrehaladt, éberen kell őrködnie, hitét, istenkapcsolatát szilárd alapokra kell helyeznie, hogy az értéksorrend mindig helyes maradjon. Hogy a folyton támadó gonosz ne tudja eltéríteni a helyes útról.
A tanítványi mivolt másik követelménye a harcra készség. Ez is felelősségteljes döntéseket és hatékony stratégiát kíván. Erre utal a királyok háborúra készülődésének példája. Aki Jézushoz szegődik, azt támadni fogja a gonosz, annak erre a küzdelemre fel kell készülnie. Egyénileg sohasem fog győzedelmeskedni a gonosz fölött. Szüksége van a hívő közösségre, szüksége van az Egyházra. Meg kell vizsgálnia, hogy olyan-e ez az összetartozás, olyan-e az ő élő kapcsolata Krisztussal és az ő titokzatos testével, hogy eséllyel indulhat a gonosz erők ellen?
Jézusnak ez a példája egy másik kérdést is feltesz a tanítványnak. Olyan tanítványa, katonája vagyok-e én Jézusnak hogy, mint Királyom, számíthat-e rám a gonosz elleni küzdelemben?
A szentlecke egy konkrét példában mutatja meg, milyen harcot kell vívnia a tanítványnak, önmagával és a társadalmi környezettel azért, hogy hűséges tanítvány maradhasson. Pál apostolt arra indította a Szentlélek, hogy a Filemontól elszökött rabszolgát testvérnek tekintse. Ezzel a döntésével szembefordult a korabeli társadalmi gondolkodással, de még ennél is továbbment. Arra kérte Filemont, akitől megszökött a rabszolga, hogy ő is ugyanígy járjon el, ne büntesse megszökött rabszolgáját, hanem tekintse testvérének.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez egy régi példa, nekünk ezen a téren már nincs tennivalónk. Ferenc pápa a Fratelli Tutti – Mindnyájan testvérek vagyunk – kezdetű enciklikájában szól a mai rabszolgaságról. Csak mindenki gondolja át, kit tartok én rabszolgasorsban? Talán a házastársamat? Gyermekemet? Szüleimet? Beosztottamat? Mit kellene tennem, hogyan tekinthetnék rá testvérként? Vállalom-e ezt a küzdelmet magammal és a társadalmi elvárásokkal szemben? Akarok-e ezen a téren is Jézus tanítványának bizonyulni?
2025.09.07. Fodor András
