Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szentelte Kajtor Domonkos jezsuitát augusztus 30-án a budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban. A bensőséges ünnepi szertartáson több száz hívő, családtagok és barátok, több mint ötven pap és szerzetes imádkozott a frissen szentelt papért.
András Attila jezsuita tartományfőnök köszöntőjében emlékeztetett Palánki Ferenc püspöki jelmondatára: Jézus a feltámadás és az élet. „Ma is ez a jelmondat fog kibontakozni.
A pap nem más, mint a feltámadt Jézus és az élet kibontakozása, azé az életé, amit az Úr közelsége tud számunkra betölteni és beteljesíteni.”
András Attila úgy mutatta be rendtársát, mint érett személyiséget, aki készséggel áll az Úr rendelkezésére és szolgálja társait. A lelkesedés és a dinamizmus embere, készen áll új feladatokra, jó szervező, gyakorlatias, közösséget épít. A programokat nemcsak megálmodja, hanem meg is tudja valósítani, képes másokat is lelkesíteni. Közben mély imádságos lélekkel él az ignáci lelkiségben gyökerezve, hűséges a napi imáihoz és a közösség liturgiáihoz. „Kortársai és elöljárói egyaránt tanúsítják, hogy hiteles ember, akinek imádsága, prédikációi és szolgálata sokak számára hozott fényt és bátorítást” – mondta a tartományfőnök.
A szentlecke Szent Pál korintusiaknak írt első leveléből a szeretethimnusz volt, amelyet Kajtor Domonkos édesapja olvasott fel.
Az evangélium Jézusnak az utolsó vacsorán adott parancsát idézte fel: úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.
Palánki Ferenc püspök a beszédében visszaidézte egy hegymászó egyik történetét, akit az alaptáborban megpróbáltak társai lebeszélni a csúcstámadásról a rossz idő miatt. Ő azonban azt mondta, hogy föl kell mennie, mert a szíve már a hegyen van.
Úgy ismertelek meg, hogy a szíved már ott van fönt Krisztusnál, a Golgota hegyén, ami tulajdonképpen az ő szeretetből meghozott áldozatának helye, nem a kivégzés helye, hanem a szeretet forrása.
Nekünk, papoknak ott kell, hogy legyen a szívünk, mert tőle kell megtanulni az életet” – mondta a szentelendőnek a püspök.
Krisztus szeretetparancsával kapcsolatban kiemelte, míg az egyik ember azt mondja a másiknak, hogy mivel szenvedést okozott neki, nem szereti; Jézusnál ez fordítva van: szeret és ezért szenvedést is vállal.
„Meg kell tanulni Istentől, hogy hogyan szeressünk. Jézus nem szenvedni szeretett, hanem minket szeretett. (…) Meg kell tanulnunk tőle, hogy a szívünk ott legyen mindig nála, mindig vele legyünk, vele éljünk.”
A püspök idézte Szent II. János Pál pápát, aki papoknak azt mondta egyszer, hogy a híveknek joguk van úgy fordulni egy paphoz, mint Krisztushoz. Ami a híveknek jog, az nekünk kötelesség, „hogy egyre jobban hasonlítsunk Krisztushoz, ő életét adta a barátaiért” – mondta Palánki Ferenc.
Felidézte egy lelki beszélgetését Pálos Antal egykori jezsuita tartományfőnökkel. Amikor mondta neki, hogy valami nincs rendben vele, Pálos atya megnyugtatta: ha ilyen helyzetben is megállja a helyét, akkor minden helyzetben meg fogja tudni. Viszont figyelmeztette, hogy
az istenkapcsolata „körülményfüggetlen legyen”. Mert az csak attól függ, hogy mennyire vagyunk nyitottak, mennyire fogadjuk be Isten jelenlétét.
Ez az alapja a papi szolgálatnak, hogy Jézust képviselve tudja elvinni őt az emberek közé. „Nem arra hívott meg az Úr, hogy pap legyél, hanem hogy boldog, szent pap legyél, ezért imádkozunk érted, ezért kérjük Isten kegyelmét ebben a misében.”
A szentelés lényegi mozzanataként Palánki Ferenc, mint apostolutód, imádsága és kézrátétele által átadta a Krisztustól kapott lelki hatalmat és küldetést Kajtor Domonkosnak. Ezután minden paptársa csendben megáldotta a frissen szentelt áldozópapot, jelezve, hogy befogadják őt a papi közösségébe. Beöltözésében két Miskolcon dolgozó rendtársa, Holczinger Ferenc és Koronkai Zoltán segített. A frissen szentelt áldozópap a szentmise második részében már együtt állt az oltárnál paptársaival és közösen mutatta be velük a miseáldozatot.
A szertartás után Kajtor Domonkos a közösségi teremben újmisés áldásban részesítette az egybegyűlteket.
Kajtor Domonkos szentelése előtt így vallott hivatásáról: „…amikor pszichoanalízist tanultam, akkor kihúztam a hivatásom alól a talajt. Megmagyaráztam mindent, de a végén el kellett jutnom oda, hogy azt a vágyat, ami elindított, nem tudom megmagyarázni vagy talán elmagyarázni. Akkor valami megfordult bennem, mélyebb érzelmi szintre jutott a hivatásom, egy istenkapcsolódáshoz. Ha értem a hivatásomat, akkor hajlok abba az irányba, hogy az rólam szóljon. Ha hiszem, annak van egy pozitív értelmű kiszolgáltatottsága, a belső bizonyosságomnak – és nem külső értelmi tudásnak – van egy olyan bizonytalansága, ami Isten felé mutat.”
Kajtor Domonkos a Jézus Szíve templom káplánjaként dolgozik szeptembertől, valamint a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium lelkésze lett.
A papszentelés visszanézhető a Jézus Szíve jezsuita templom YouTube-csatornáján.
Szöveg: Gianone Péter
Fotó: Pásztor Péter
Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Magyar Kurír
