Szentírási részek
Olvasmány: Iz 66,18-21 – Eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet…
Szentlecke: Zsid 12,5-7. 11-13 – Megfenyíti az Úr, akit szeret…
Evangélium: Lk 13,22-30 – Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában…
Kedves Testvérek!
A mai igeliturgia Isten egybegyűjtő szeretetének szemlélését kínálja nekünk. Istennek ez az örök terve, hogy szeretetben egybegyűjt minket. Már a teremtéskor a káoszból rendet, az Egyhez, önmagához odarendező egységet alkotott. Majd a gonosz által megzavart rend helyreállítását ígérte prófétái által, és elküldte az ő Fiát, hogy újra egyesítsen mindent, hogy meghirdesse Isten országát. Jézus pedig apostolokat választott, megalapította Egyházát, és rábízta egyesítő művének szolgálatát, amely az örök dicsőségben éri el teljességét. Isten egybegyűjtő szeretetének ezt a panorámáját szemlélhetjük ma, és közben felismerhetjük, hogy itt és most, mi a mi személyes küldetésünk, Isten mire gyűjtött most egybe minket.
Minden szentmise kezdetén felhívást kapunk ennek az egybegyűjtő szeretetnek a befogadására: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!”
És hogy ne legyen kétségünk afelől, hogy Isten egybe tud gyűjteni minket, elhangzott az olvasmányban Izajás próféta által Isten ígérete, hogy egybegyűjt minden népet. Talán nem is vettünk észre egy lényeges mozzanatot. Isten egybegyűjtő szeretetének kinyilvánításához igénybe veszi azok szolgálatát, akik már megszabadultak a szétszóratásból, és igénybe veszi a próféta szolgálatát is. Ezeknek a küldötteknek a fogadtatásáról most nem esett szó, de a múlt vasárnap hallottunk Jeremiás verembe dobadtatásáról, hogy milyen szenvedések közepette tudta teljesíteni prófétai küldetését, és a szenvedések türelmes elviselése növelte küldetésének hatékonyságát.
Nincs ez másként ma sem. Isten egybegyűjtő szeretetének befogadása és szolgálata ma sem megy áldozatok nélkül. Erre figyelmeztet a szentlecke: megfenyíti az Úr, akit szeret… Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor… Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet, később azonban az igaz élet és békesség gyümölcsét termi annak, aki elviseli. Azért is engedjük magunkat így egybegyűjteni, és fogadjuk be Isten egybegyűjtő szeretetét, hogy lankadt kezünk és megroggyant térdünk megerősödjön, hogy Isten közösségbe hívó szeretetét hatékonyan tudjuk közvetíteni.
Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és a falvakban, amelyeken áthaladt. Jézust azért küldte az Atya, hogy egybegyűjtsön minket. Ebben a tevékenységben láthattuk őt. Tanít, és Jeruzsálem felé tart, ahol majd szenvedésével és kereszthalálával hitelesíti tanítását, mutatja meg az Atya egybegyűjtő szeretetét. Amikor valaki az üdvözültek száma felől érdeklődik, kifejti számára, és számunkra is, hogy az üdvösségre jutás, a Szentháromság közösségébe való végső egybegyűjtés feltétele a mindvégig való hűséges kitartás. Nem elég hozzá a látszatvallásosság, nem elég hozzá a kényszerűségből megtartott törvény. Ha idegen maradok az általa egybegyűjtött közösségben, ha nem vagyok kész az áldozatban való egyesülésre, nem férek be a „szűk kapun”. Akiket Jézus szeretete gyűjt egybe, és megmaradnak ebben az egybegyűjtő szeretetben, azok előtt nem zárul be a mennyek országának ajtaja. Azok örömmel lépnek be azok társaságába, akiknek hitük és Isten iránti bizalmuk növekedését köszönhetik, valamint, akiknek ők szolgálhatták hitük és Isten iránti bizalmuk növekedését.
2025.08.24. Fodor András
