Szentírási részek
Olvasmány: Ter 18,1-10a – Ábrahám vendégül látja Istent
Szentlecke: Kol 1,24-28 – Isten kinyilatkoztatta üdvözítő akaratának titkát
Evangélium: Lk 10,38-42 – Mária a jobbik részt választotta
Kedves Testvérek!
Az imént felolvasott szentírási részek bemutattak nekünk két alkalmat, amelyben az Isten elfogadja az ember vendéglátó szeretetét, és beavatja vendéglátóit minden embert üdvözíteni akaró tervébe. Abba a tervbe, amelynek kivitelezésében – mint szövetségesére – számít a vendéglátóira, számít az emberre.
Az elhangzott olvasmány előzménye az, hogy Isten szövetséget kötött Ábrahámmal. Miután Ábrahám teljesítette a szövetség feltételeit, a déli forróságban sátrának nyílásában pihent. Ekkor vette észre a három közeledő vendéget és hívta meg őket, hogy pihenjenek meg a fa árnyékában és fogadják el a felkínált ételt. A vendégek azt válaszolták: „Tedd, amit mondtál.”
Mi is történt? Jézus azt mondta egyik tanítványának, aki azt kérdezte tőle; „miért van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni és nem a világnak?… Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” (Jn 14,23). A Jelenések könyvében pedig ezt olvashatjuk: „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.” Ábrahám szerette az Istent, megtartotta szavát, vállalta az általa felkínált szövetség eltörölhetetlen jegyét. „Ajtót nyitott” az érkező Úrnak, és ő betért hozzá, letelepedett asztalánál. És Isten kinyilatkoztatja megát. Ott, Ábrahám sátrának nyílásánál, a hűvöst adó árnyékban, megjelenik az első „Szentháromság ikon”. És Isten megerősíti ígéretét, Ábrahám lehetetlennek látszó vágya beteljesülését, hogy saját feleségétől fia születik, aki nagy nemzetté lesz, vele és utódjával Isten örökre fenntartja szövetségét. Mi ez, ha nem Isten, üdvözítő tervének kinyilvánítása?
Az evangéliumban Jézust egy Márta nevű asszony fogadta be házába. Úgy, mint Ábrahám a vendégek érkezésekor, Márta is sürög, forog, hogy ellássa vendégét. Mária, Márta nővére pedig odatelepszik Jézus lábához és hallgatja szavait. Jézus elfogadta Márta vendéglátó szeretetét, de most Mária figyelmessége kapcsán Isten befogadásának egy más útjára irányítja a figyelmünket, a csendes odafigyelésre, imádságra, amely már a következő vasárnap témája lesz. Ez nem Márta szolgáló szeretetének leértékelése, hanem figyelmének ráirányítása a szolgáló szeretet erőforrására, az imádságra.
A szentleckében Pál apostol arról írt, hogy Isten szavának érvényre juttatása az ő Istentől kapott hivatása. Egy titokról beszél, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, de most Jézus Krisztusban kinyilatkoztatást nyert. Isten beteljesítette ígéretét, amelyet Ábrahámnak adott, Izsákkal és utódaival örökre fenntartja szövetségét, üdvösségre vezeti az embert. Krisztus, értünk való szenvedése, kereszthalála és feltámadása által, a megdicsőülés reménye lett bennünk. Pál ezt a Krisztust hirdeti.
Mindazok, akik elfogadták Istentől a keresztségben felkínált szövetséget, a Krisztus kereszthalála és feltámadása által való megváltottságot, és megtérésükben „körülmetélték szívüket”; azokhoz – mint Ábrahámhoz és Mártához – betér az Isten. Abban a hivatásban részesülnek, hogy beszéljenek a titokról; Krisztusról, a megdicsőülés reményéről. Fáradozzanak minden ember üdvösségén. Tehetik ezt szolgáló szeretetükkel és imádságukkal, amelyből ők maguk is erőt merítenek, Isten üdvözítő tervében való közreműködésükhöz.
2025.07.20. Fodor András
