Szentírási részek
Olvasmány: MTörv 30,10-14 – Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.
Szentlecke: Kol 1,15-20 – Jézus Krisztus a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.
Evangélium: Lk 10,25-37 – Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ki az én felebarátom?
Kedves Testvérek!
Ferenc pápa (Dilexit nos) utolsó (Szeretett bennünket) enciklikájában a szív fontosságára hívja fel figyelmünket. Azt írja: „Egy olyan korban, amikor megkísért bennünket, hogy a felszínen evickéljünk, hogy rohanásban éljünk, nem tudva, hová is rohanunk, hogy telhetetlen fogyasztókká váljunk, egy olyan piaci gépezet rabszolgáivá, amelyet nem érdekel létünk értelme, rászorulunk arra, hogy újra felismerjük a szív fontosságát.” Létünk, személyiségünk benső középpontját. A Teremtő ismeri a szívünket, oda írta be önmagát, oda írta be törvényét. Erről szolt a mai olvasmány. Térj meg szíved, lelked mélyéből az Úrhoz, a te Istenedhez. Ne kívül keresd, hanem bensőd központjában. Egészen közel van hozzád…, a szívedben,… így hozzá szabhatod tetteidet. Valójában a saját szívünkre, én központunkra kell rátalálnunk, azt kell megismernünk, hogy rátaláljunk az Istenre, hogy hozzá szabjuk tetteinket.
Az Atya Jézus Krisztusban elküldte hozzánk a szívét. Erről szolt a szentlecke. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség. Ő mindent szívesen tett, az Atyához szabta tetteit, a kereszten (szívesen) szívéből kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek. Mindenkinek az irgalmas szamaritánusa lett.
Az evangélium példabeszédével Jézus a hozzá forduló törvénytudót, és minket is el akar vezetni a saját szívünkhöz, létünk középpontjához, hogy ott felismerve a szeretet törvényét, hozzá szabjuk tetteinket. Ma sok ember lefelé megy a hegyről, eltávolodóban van Istentől. A már a gonosz hatalma alatt lévő társaik rávetik magukat, és mindent elrabolva, amijük még van, ott hagyják őket az útfélen. Mi pedig ott járunk mellettük, papok, buzgó és kevésbé buzgó hívek, észrevesszük, de éppen más dolgunk van, nem érünk rá velük foglalkozni. Nem esik meg rajtuk a szívünk, mert mi magunk sem találtuk meg létünk központját, nem a szív szerint élünk. Szükségünk van szamaritánusokra, hogy példájuk láttán mi is azzá legyünk. Jézus mindnyájunkat arra bíztat, hogy hasonló módon cselekedjünk. Ne elégedjünk meg a törvény látszat megtartásával, hanem szívből szeressünk. A törvény megtartását a szeretet művévé tegyük. Ne rajtunk kívül álló paragrafusoknak tekintsük az Isten törvényeit, az evangéliumi tanácsokat, az Egyház parancsait, amelyek alól mindig a kibújást lehetővé tevő kiskapukat keressük, hanem térjünk meg szívünk, lelkünk mélyéből az Úrhoz, a mi Istenünkhöz. Vegyük észre, hogy Jézus ma bennünk és általunk akar, a szívtelen világ kárvallottjainak irgalmas szamaritánusa lenni. Engedjük, hogy az ő szíve essen meg a mi szívünkben, amikor szívben, lélekben kisemmizett testvért látunk. Hiszen mi is mindannyian azt felelnénk Jézus kérdésére, hogy az volt az igaz felebarátja a bajbajutott embernek, aki irgalmasságot cselekedett vele. Szívünkben nekünk is ezt mondja Jézus: menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!
2025.07.13. Fodor András
