2025. június 15-én hálaadó misén vettek részt ballagó diákjaink, a Ráczkerti templomban. Az iskola falai között eltöltött nyolc év méltó lezárásaként Dienes Béla főigazgató úr ünnepi beszédével köszöntötte a jelenlévőket. Heidelsperger István püspöki helynök atya és Papp Zoltán parókus esperes atya, a diákokkal, szülőkkel és pedagógusokkal együtt adott hálát a közösségért, a tanításért és a lelki fejlődésért.
Sok minden történt ez alatt a nyolc év alatt. A fenntartó, Palánki Ferenc püspök atya támogatásával az iskola megújult, fizikai és szellemi értelemben is. A lelki vezető, István atya hittel és szeretettel kísérte a közösséget, miközben a szülők és pedagógusok együttműködése tovább erősítette az oktatás és nevelés hármas egységét. A kollégák áldozatos munkájában megmutatkozott a szolgálat méltósága: a szeretettel végzett munka mindig maradandó értéket hordoz- mondta főigazgató úr. Az ünnepi gondolatok között Szent Ágoston szavai is helyet kaptak: „Szeress és tégy, amit akarsz, mert a szeretetben gyökerező lélek sohasem téved el.” Visszatekintve a közösen megtett útra, felmerült a kérdés: sikerült-e mindent átadni a diákoknak? Tudást, hitet, tisztességet és az emberség értékeit? A tanórák, a közösségi alkalmak és a lelki gyakorlatok reméljük, hogy nem csupán a tudás bővítését szolgálták, hanem az emberi lélek nemesítését is. Egy szakasz lezárult, a nevelésért és oktatásért felelős közösség nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik gyermekeiket intézményünkre bízták, és a közös munkában partnerként mellettük álltak.
A Széchenyiben eltöltött időszak alatt a diákok olyan alapokat kaptak, amelyekre biztosan építhetnek. Főigazgató úr XVI. Benedek pápa gondolatait idézte, „Ti nem véletlenül vagytok a világon”… Küldetésetek van.
Igazgató úr beszédében kifejtette, hogy ez az ünnepség igazi mérföldkő, nem csak a ballagó diákok és a szülők számára, hanem az ő életében is. Főigazgató úr maga is lezár egy korszakot, elbúcsúzva attól a közösségtől, amelyet hosszú éveken át kísért a felnőtté válás útján. A 43. tanév lezárásával egy új kezdet veszi kezdetét. Dienes Béla főigazgató úr szerint a tanultak, a megélt pillanatok és a kapott ajándékok örökre velünk maradnak.
Heidelsperger István püspöki helynök atya, iskolánk lelkivezetője a ballagó diákokhoz intézte szavait. Párhuzamot vont a diákok és a tanítványok sorsa között. Minden búcsúzás nehéz, különösen akkor, amikor mély kötődés alakult ki a közösségben. Az iskola falai között nemcsak tanulás zajlott, hanem életre szóló kapcsolatok is születtek. A tanárok és diákok közti szeretet olyan kötelék, amely nem szakad meg a távozás pillanatában.
Jézus mennybemenetele emberi szemmel nézve ugyanolyan fájdalmas lehetett az apostolok számára, mint a ti egymástól való elválásotok, mégis örömhírt hordozott magában. Akkor sem egy teljes elválásról volt szó, hanem egy új dimenzióba való átlépésről. Jézus már nem volt helyhez és időhöz kötve, így mindig jelen tudott lenni követői életében. Ahogyan őt sem kötik a földi világ törvényei, úgy azokat sem, akik őszintén szeretik egymást.
Az iskola elhagyása sem egy végleges búcsú, hanem egy újabb lépés a tanulás és növekedés útján. A diákok nem ismeretlen helyre indulnak, hanem egy olyan világba, ahol tovább formálhatják tudásukat és életüket. A kapcsolat, amelyet egymással és tanáraikkal ápoltak, megmarad—szívükben és lelkükben hordozzák mindazt, amit kaptak.
A Szentlélek jelenvalóvá teszi Jézust, aki bárhol és bármikor ott lehet velünk. Ahogyan az ő szeretete örök, úgy az emberek közti valódi szeretet is időtálló. Az imákban, az ünneplésekben és az élet apró pillanataiban mindig érezhető lesz ennek a közösségnek ereje.
István atya megható szavakkal búcsúzott főigazgató úrtól is, aki három évtizeden át szolgálta az intézményt, 2000 gyermek tanításával, nevelésével gazdagítva Mátészalka városát. Kitartó munkáját Teleki Blanka Díjjal és az Érdemes Pedagógus címmel is elismerték. Az ő példája bizonyítja, hogy minden hivatás akkor válik valódi örömforrássá, ha szívvel és értelemmel végezzük.
István atya szerint a távozás nem törés, hanem egy magasabb szintre való emelkedés jele. Az út folytatódik, és mindazok, akik hittel és tudással járják azt, eljuthatnak a megdicsőülésig. A legfontosabb, hogy milyen irányt választunk. Válasszuk az igaz utat, amelyet a legfőbb mester kijelölt számunkra! Mert ha eltévedünk, elveszíthetjük azt, ami igazán fontos.
Ahogyan Jézus mindig velünk marad, úgy az itt kapott értékek sem vesznek el. Örökre velünk maradnak.- fejezte be elmélkedését István atya.
Dr. Bálint Albertné Gerecs Andrea
pedagógus
Széchenyi István Katolikus Általános Iskola
