Szentírási részek a vigília misén
Olvasmány: ApCsel 3,1-10 – A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!…
Szentlecke: Gal 1,11-20 – Úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott, és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát…
Evangélium: Jn 21,15-19 – Simon, János fia, szeretsz te engem?…
Szentírási részek az ünnepi misén
Olvasmány: ApCsel 12,1-11 – Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az Egyház szüntelen imádkozott érte Istenhez…
Szentlecke: 2Tim 4,6-8. 17-18 – Az Úr ezután is megszabadít…, és átment mennyei országába…
Evangélium: Mt 16,13-19 – Boldog vagy…, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Kedves Testvérek!
Miután az üdvösségtörténet főbb misztériumait megünnepeltük és megismerhettük a teljes kinyilatkoztatást, ma azokra figyelünk, akik „első kézből” vették át, és adták tovább Jézus evangéliumát. Szent Péter és Pál apostolok ünnepének vigília- és ünnepi miséje sokkal többet kínál nekünk, mint puszta visszaemlékezést. Mindkét szentmise igeliturgiája bőséges anyagot nyújt ahhoz, hogy felismerjük saját lehetőségeinket, megtaláljuk helyünket az Egyházban, és komolyan vegyük küldetésünket, hogy ma ránk van bízva az evangélium terjesztése, képviselete ebben a világban.
Nézzük először Pétert. Hogyan talált rá Jézus? Egyszerű, kétkezi munkásember, akit munkája közben szólít meg. Egyáltalán nem kész „apostolként” hagyja ott a halászbárkát. Jézus szavára belép az ő „iskolájába”, elindul a tanítványság útján. Maga Jézus szembesíti azzal, hogy nem a test és a vér, nem a saját képességei alapján ismerte fel, hogy Jézusban az Isten Fia szólította meg őt, hanem a mennyei Atya adta meg neki ezt a felismerést. Mindnyájunkra igaz ez! Hogy keresztények, Jézus tanítványai lettünk, ez maga már kegyelem, a keresztség által részesültünk benne, ekkor indultunk el a tanítványság útján. Ekkor még nem lettünk kész „apostolok”. Arra kaptunk meghívást, hogy szegődjünk Jézushoz, ismerjük meg őt, és engedjük, hogy kinyilatkoztassa magát nekünk. Engedjük megszelídíteni heves természetünket, tökéletessé érlelni szeretetünket, hogy egyre inkább hasonuljunk Jézushoz, hogy benne éljünk, ő meg bennünk munkálkodjon. Péternek is hosszú volt az út a meghívástól a templom ékes kapujánál kéregető béna koldus, Jézus nevében történő meggyógyításáig. A börtönből való csodás szabaduláskor pedig azzal szembesült, hogy a Jézustól rábízott Egyház szolgálatában szüksége van az Egyház imájára, mint ahogy ma is az Egyháznak szüksége van a pápa, a püspökök, papok és a krisztushívők szolgálatára, de mindnyájunknak szüksége van egymás-, a közösség imájára, megtartó erejére is.
Mit szólunk Pál apostol kijelentéséhez: Úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott, és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát. Az a Saul írja ezt, aki dühtől lihegve üldözte Krisztus követőit, akinek vezető szerepe van István diakónus megkövezésénél. Ő nem egy egyszerű munkásember, a korabeli értelmiségiek közé számítható, hithű zsidó rabbi. Krisztus apostolaként mégis ki meri jelenteni, hogy Isten már születésétől fogva kiválasztotta őt erre a szolgálatra. Istennél semmi sem lehetetlen! Ő mindnyájunkat kiválasztott, és csak arra vár, hogy észrevegyük, meghalljuk az ő hívó szavát. Saul éppen azok által hallotta meg, akiket dühtől lihegve üldözött. Jézus velük azonosította magát, amikor azt mondta neki: én vagyok Jézus, akit te üldözöl, és hozzájuk küldte, hogy ők válaszolják meg kérdését: mit kell tennem? Mi már mindannyian ebben a helyzetben vagyunk, nem közvetlenül Jézustól jön a meghívásunk, hanem az ő tanítványaitól, az ő Egyházától. A kiválasztónk mégis maga az Isten, aki anyánk méhétől fogva kiválasztott és Jézus mai tanítványai, Jézus mai Egyháza által, talán éppen akkor, amikor legjobban rugdalózunk ellene – megszólít. Vagy elhív a „pusztába”, lelkem bensőjébe, hogy kinyilatkoztassa magát nekem, és küld, hogy általam másokat is megszólíthasson. Ha pedig igazán megismertem és megszerettem őt, mellém áll és erőt önt belém. Megszabadít minden gonosz cselvetéstől, és átment mennyei országába. Pált a pogány hatalom kardja által, Pétert fejjel lefelé keresztre feszítve mentette át országába. Dicsőség legyen neki mindörökké! Ámen.
2025.06.29. Fodor András
