XIV. Leó pápa a beiktatási beszédében a következőket mondta: „Jézus a Tibériás tó partján járva hívta meg Pétert és a többi első tanítványt, hogy legyenek hozzá hasonlóan emberek halászai; most pedig, a feltámadás után, immár az ő feladatuk lesz, hogy folytassák ezt a küldetést, újra meg újra kivetve a hálót, hogy az alámerítse a világ vizeibe az evangélium reménységét, az élet tengerén hajózva, hogy mindenki eljusson az Isten ölelésébe.” Ezekkel a szavakkal a Szentatya a programját hirdette meg, melyek minden papnak a feladata, hogy legyenek az evangélium jóhírének átadói testvéreiknek.
Szent II. János Pál Pápa kérésére július hónapban is papjainkat és a papi hivatások ügyét, mint „gondjainkat rábízzuk Krisztusra és a Mária anyai szívére.”
8. Aki meghirdettet Isten országát.
Jézus tanításában, csodáiban, halálában és feltámadásában „hirdette országának örömhírét” (Mt 4,23), melynek kezdete a bűnbánat: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van az mennyek országa” (Mt 4,17). Ezt az országot nemcsak megkapjuk, hanem ezért dolgozni is kell, mint mondta az utolsó ítéletről szóló beszédében. Azok lesznek részesei, akik az éhezőknek enni adnak, a szomjazóknak inni adnak, a vándort befogadják, a mezítelent felruházzák, a beteget meglátogatják, a börtönben lévőt fölkeresik. Önmagát azonosította embertársainkkal: „Amit a legkisebb testvéreim közül egyel is tettetek, velem tették” Mt 25,40).
Hol van az Isten országa? Nem ebből a világból való, mint mondta Pilátus előtt, hanem túlmutat ezen a földi léten. De már a földön elkezdődik és már itt élhetjük ennek az országnak az életét, mert: „Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21). Bennünk van, csak engedni kell, hogy aktualizálódjék, és egykor beteljesedik az atyai házban.
Milyen az Isten országa? Evangéliumok különböző hasonlatokkal szemléltetik. Egyik legjobban kifejező a mustármag hasonlat: „Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más vetőmagnál. De miután elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai” (Mk 4,31-32). Isten országa is így bontakozik ki a világban. Ez a példázat Jézus tanításának erejét és növekedését, valamint a mennyek országa terjedését szimbolizálja. Otthonunkká lesz, mint az ég madarainak a kicsi mustármagból kikelő és felnővő fa ágai.
Másik hasonlat a kovászról szól: „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, melyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyíti úgy, hogy az egész megkovászosodik” (Mt 13,33). A kovász a Szentlélek munkáját jelenti, ami a belső átalakulást, az Istennel való kapcsolatot és a növekedést hozza el az ember életében. A liszt az emberi szíve és élete, amelyre a Lélek hatást gyakorol. A kovász lassan, szinte észrevétlenül terjed az egész tésztában, mint az Isten országa is titokban, de folyamatosan növekszik az emberek szívében. A kovász hatására a liszt megkel, és megnő a térfogata. Ez a lelki növekedést és az átváltozást jelképezi. Ez példázat arra tanít, hogy a Szentlélek munkája láthatatlan, de annál hatékonyabb. Isten országa nem erőszakkal, hanem a Szentlélek csendes, de folyamatos munkája által növekszik az emberek szívében. Ez a növekedés lassan, de biztosan átalakítja az ember életét és az egész világot. Nekünk ebben kell közreműködnünk a Szentlélekkel.
Isten országa utáni vágyakozásra tanított Jézus a Miatyánk imádságban. A papi zsolozsma Évközi 11. hét szerdáján, az Olvasmányos Imaórában Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezésében imádkoztuk: „Jöjjön el a te országod” (Mt 6,10). Azt kérjük, hogy bennünk jelenjék meg az Isten országa, amint előbb is úgy kértük, hogy bennünk szenteltessék meg az ő neve. Mert ugyan mikor nem uralkodik Isten, és nála ugyan mikor kezdődnék el az, ami mindig volt, és meg nem szűnt soha? Annak az országunknak eljövetelét kérjük, amelyet Isten nekünk megígért, és Krisztus Urunk vérével és szenvedésével megszerzett, hogy mi, akik azelőtt e világnak szolgáltunk, ezután Krisztus fősége alatt uralkodjunk, amint ő maga ígérte meg nekünk: „Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25, 34). Úgy is érthetjük ezt a kérést, szeretett testvéreim, hogy maga Krisztus az Isten országa, és mi mindennap az ő érkezése után vágyakozunk, és azt óhajtjuk, hogy bennünk valósuljon meg minél előbb az ő eljövetele. Minthogy ő maga a feltámadás, hiszen mi is őbenne támadunk fel, ezért őt tekinthetjük az Isten országának, mivel őbenne fogunk uralkodni. Helyesen tesszük, hogy kérjük az Isten országát, vagyis a mennyek országát, mert van földi ország is. Ámde, aki már lemondott erről a világról, az máris felülemelkedett az e világ dicsőségén és országán.
Jézus kinyilvánította az embereknek az Atya szeretetét és irgalmát a bűnösök iránt. Isten országának meghirdetése nem ért véget a hároméves tanításában, hanem megmarad az Egyházban az idők végezetéig. Mindannyian részesei lehetünk már most Isten országának. Ebbe az országba való meghívást és az erről szóló tanítást átadta az apostoloknak és az ő utódaiknak, a papoknak. Kérjük ebben a hónapban a Szűzanyával együtt, hogy papjaink hitelesen és vonzóan hirdessék és hívják meg a rájuk bízottakat Isten Országába, mint „a remény zarándokait”.
Zubály Lajos
napkori plébános
