Szentírási részek
Olvasmány: Ter 14,18-20 – Melkizedek kenyeret és bort ajánlott fel…
Szentlecke: 1Kor 11,23-26 – Amikor ugyanis e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Evangélium: Lk 9,11b-17 – Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek…
Kedves Testvérek!
Miután adventtől pünkösdig a vasárnapok és ünnepek igeliturgiájában Isten feltárta számunkra az ő belső életének titkát, megismerhettük a Szentháromság Egy Isten – teremtő, megváltó és megszentelő – szeretetét, aki ennek a szeretetnek letéteményeseként indította útjára az Egyházat, melynek tagjaiként az előző vasárnap megünnepeltük a teljes Szentháromságot, ma pedig e szeretet legnagyobb jelének ünnepéhez érkeztünk. Krisztus szent testét és vérét, az Eucharisztiát ünnepeljük. A mai igeliturgia és a szentmise imái hitünknek ezt a misztériumát bontják ki számunkra.
A Teremtés könyvéből elhangzott olvasmány Melkizedek áldozatáról adott hírt nekünk. A környékbeli városok királyai harcba keveredtek és elhurcolták Ábrahám unokaöccsét Lótot, családjával és állataival együtt. Ábrahám Lót segítségére sietett és kiszabadította. Amikor seregével visszatért, Melkizedek, aki a magasságbeli Isten papja volt, kenyeret és bort áldozott fel a magasságbeli Istennek, megáldotta Ábrahámot és hálát adott azért, hogy a Magasságbeli, Ábrahám kezébe adta ellenségeit. Ábrahám pedig tizedet adott Melkizedeknek, elismerve ezzel papi méltóságát. Az egyházatyák a szabadításért bemutatott áldozatban – a kenyérben és a borban – az Eucharisztia előképét látták, úgy, mint majd később az Egyiptomból való szabadulásért bemutatott bárány áldozatban.
A mai szentleckét Szent Pál apostol korábban írta, mint Szent Lukács az elhangzott evangéliumot. Magyarázatra szorul, hogy milyen alapon mondja Pál, hogy az Úrtól kapta, amit közölt a korintusiakkal az Eucharisztia ünneplésével kapcsolatban. Nincs arról tudomásunk, hogy Jézus külön kinyilatkoztatást adott volna Pálnak az utolsó vacsoráról. Saul Jézus követőit üldözte, és Jézus azt kérdezte tőle, miért üldözöl engem? Amikor pedig Saul azt kérdezi, hogy mit akarsz, hogy cselekedjek, azt a választ kapja, hogy majd azok, akiknek üldözésére indult, elmondják neki, mit kell tennie. Tehát Pál az evangéliumot Jézus követőitől kapja, akikkel az Úr azonosította magát. Az Eucharisztia alapítása, ennek az Úrtól kapott evangéliumnak a lényeges része. Amikor Pál a korintusiaknál az eucharisztikus lakomával való visszaélést látja, határozottan szembesíti őket Jézusnak az utolsó vacsorán adott rendelkezésével. De nemcsak a korintusiakat, minket is szembesít – az Eucharisztia nem kitalált mese! Jézus ajándéka, amelyben önmagát adta nekünk, és ez az ajándék öröktől fogva ott volt az Atya tervében, előjelezte Melkizedek által, a manna által, Illés által, Elizeus által, és a kenyérszaporítások ószövetségi és újszövetségi csodái által. Ennek megfelelően kell ünnepelnünk, jelen lennünk ebben az áldozatban.
A szentlecke után énekelt szekvenciában, szinte „felmondtuk” az Eucharisztia egész dogmatikáját. Aquinói Szent Tamásnak ezt a csodálatos versét otthoni átelmélkedésre ajánlom. Szövegét megtaláljuk a Hozsanna imakönyv 107 számú énekében.
A Szent Lukács evangéliumából felolvasott rész, valójában egy katekézis az eucharisztikus ünneplésről, a csodálatos kenyérszaporítás történetének felhasználásával. Jézus egy magányos helyre vonul apostolaival, a nap már hanyatlóban van, mint az utolsó vacsora idejében, és az Emmauszba érkezés alkalmával. A Jézust kereső, Jézusra „éhező” népre ráesteledik. Az apostolok észreveszik a nép szükségét, de a maguk lehetőségét kevésnek találják a szükség kielégítésére. Jézushoz fordulnak, hogy a felismert gondra megoldást keressenek. Jézus a nép elküldése helyett azt mondja apostolainak: „Ti adjatok nekik enni!” Majd letelepítteti tanítványaival a népet, és ugyanazokkal a mozdulatokkal, mint az utolsó vacsorán, megáldja és megtöri a – tanítványok által kevésnek tartott – kenyeret és halat, és odaadja nekik, hogy osszák ki a letelepítetteknek. Mindenki eszik és jóllakik.
Testvérek! Ha hagynánk magunkat Jézustól elhívni, hogy igazán Vele, csak Vele legyünk, és így lennénk jelen ezen az úrnapi liturgián, és minden vasár- és ünnepnap a szentmisén, nagyon valószínű, hogy többen utánunk jönnének, hogy gyógyulást és táplálékot találjanak. Jézus nekünk is azt mondaná: „Ti adjatok nekik enni!” És a mi kevés kenyerünket is megtörné, és minden kenyérdarabban önmagát is nekünk adva kérné, hogy osszuk ki a népnek. Így teljesítenénk az utolsó vacsorán és minden szentmisében elhangzó parancsát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
2025.06.22. Fodor András
