Iskolánkban a hagyományoknak megfelelően a nagyböjti szent időt közös keresztúttal, szentmisével zártuk. Intézményünk kisebb tagjai, az óvodások és az alsósok a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon a délelőtt folyamán járták végig az Úr Jézus Krisztus keresztútját.
Nekik, ez a rövidített útvonal 4 helyszínt foglalt magában. Mind a 14 állomás eseményeiről hallhattak verses, gyermekeknek való formában.
A nagy létszám miatt 4 csoportban beosztva haladtunk. A végső állomás a templomban volt. Ott a befejezést közös imádság kísérte. Nagyon ügyesek voltak, okos gondolatokat, kérdéseket fogalmaztak meg határtalan őszinteséggel. Öröm volt látni ezeket a kis csöppségeket, amint együtt haladtunk az úton. Ahogyan az óvónénik, tanító nénik, dajka nénik gondoskodó szeretettel vették körül őket, úgy ők segítették ők is egymást.
Mindig nagy csodálattal fordulok a legkisebbek, felé. Így volt ez akkor is, amikor az óvodások csoportjával jártam végig a keresztutat. Tudtam, hogy kellő alázattal és figyelemmel tanulhatok, mi, felnőttek tanulhatunk tőlük. Mit is? Elsősorban azt, hogy a jelen pillanatban élve tudnak elmélyülni, figyelni egymásra és a környezetünkre. Időt szánnak a részletek felfedezésére s örömre, hálára képesek, amit azonnal megosztanak társaikkal. A szemlélődés nagymesterei ők!Őszintén, kendőzetlenül tudnak jelezni azonnal, ha sérelem éri őket és aztán nagylelkűen, ezen szinte tovább libbenve, megbocsátani. Mennyire tudnak örülni a legapróbb dolgoknak is.
Egyszerűségük és őszinteségük megfogott. Jézus örökérvényű igazságot mond számunkra:
„Bizony, mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”
( Mt 18,4)
A délutáni 5-12. évfolyamosok keresztútján 5 csoportra osztva 14 állomáson át csatlakoztunk az Úr Jézus szenvedéséhez. Ezúton is köszönjük azoknak a szolgálatát, akik csoportok vezetésével segítettek bennünket. A ráhangolódás során Babály András atya példaként állított elénk , hogy amikor Jézus szenvedéseit szemléljük, lássuk meg, hogy ő Isten Fiaként is vállalta a szenvedéseket. Az ártatlanul való elítélést, kínzásokat, gúnyolódást, hazug vádakat, a testi szenvedést és a nehéz keresztet. Felhívta a figyelmünket arra, hogy ne csak az elesést nézzük. Lássuk meg azt is, hogy az Úr Jézus hogyan adott példát a kereszthordozás során , hogy miként kell a földről felállni.
Tanítványaimtól azt kértem, hogy méltóképpen járjunk azon az úton,amelyre mi méltatlanul keveset gondolunk. A csendes szenvedés jellemezze elmélyülésünket, így fegyelmezetten tudjunk imádkozni. Büszkék lehetünk intézményünk diákjaira, hiszen imádságos lelkülettel, hitüket megvallva haladtak. Minden keresztút feltámadással végződik. Közös Szentmisével, a feltámadás reményteli örömével zártuk lelki napunkat.
Hálatelt szívvel kívánunk mindenkinek a nagyböjti szent időben sok erőt a kereszthordozáshoz, Veronikákat, Cirenei Simonokat az úton. Továbbra is legyünk mások számára azok, akik ebben a szent időszakban, Szentévben a Remény zarándokaiként példát adva járjuk utunkat. S egykor elmondhassák rólunk, mint a százados az Úr Jézus keresztje alatt: „Ez az ember valóban igaz volt.” (Lk 23,47) Aztán pedig boldog feltámadást! Istennek hála mindenért!
Tündik Erzsébet hittan szakos pedagógus
