Heidelsperger István püspöki helynök atya prédikációja hamvazószerdán, a Széchenyi István Katolikus Német- Nemzetiségi Általános Iskolában
Urunk negyvennapos böjtjére emlékezve, a katolikus egyház húsvét előtt készületi időt tart, negyven napos böjtöt. Hamvazószerdán az első órában iskolánk lelki vezetője, Heidelsperger István atya szentmisét mutatott be iskolánk aulájában. Mise közben az előző évi szentelt barka hamujával rajzolta a keresztet a pedagógusok és a misén részt vevő katolikus diákok homlokára. Ezzel megkezdődött iskolánkban a húsvét előtti böjti időszak. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel!”
István atya lelki útravalóval látta el intézményünk diákjait, pedagógusait és minden dolgozóját. Gondolatait rövidítve adjuk közre.
„A nagyböjti időszak 40 napig tart. Az évnek ezt az egy tizedét a Jóistennek ajánljuk fel, úgy, ahogy régen, az Ószövetségben a választott nép tagjai tették. Akkor tizedet adtak az Istennek. A szent 40 napban mi is tizedet adunk, mégpedig abból az időből, amit nekünk ajándékoz az Isten.
Az adventi időszak középpontjában az imádság áll. Gondoljuk végig magunkban, ma reggel megköszöntük-e a Jóistennek életünk áldásait? Ha úgy érzem, hogy az életemben az imádságos lét probléma, akkor azzal foglalkoznom kell! Az imádság most, a nagyböjt kezdetén egyfajta nézőpontváltást jelent. Arra akar elvezetni, hogy az Isten szemével lássam a körülöttem lévőket. Ebben a nézőpontváltásban segít bennünket a böjti idő. Mert most nem én vagyok a lényeges.
Hamvazószerdán mindannyian nagytakarításba kezdünk. Rendbe tesszük a házat, a környezetünket. Neked is meg kell kezdened a nagytakarítást. Mi az a sok felesleges, amit a táskádban cipelsz magaddal? Most azt kell rendbe tenni… Van egy másik fajta nagytakarítás, a lelki nagytakarítás. Mennyi dolgot mulasztottunk el? Mennyi teendőt nem tettünk meg? Az a dolog, ami segít nekünk rendbe tenni a lelki dolgainkat, nem más, mint az imádság. Megmutatja, ki vagyok én. Milyennek látom önmagamat, milyennek látnak engem a többiek. A nagyböjti időszak rádöbbenthet minket arra, milyen kevés dolog elég az élethez, milyen sok felesleges dolog van velünk és mellettünk. Milyen zsúfolttá tesszük az életünket. Az imádságot közre kell, hogy fogja a jó cselekedet és a böjt. A jócselekedet azt jelenti, hogy adok a másiknak a feleslegemből. Ha valamiről le tudok mondani, az fölszabadít a jóra, mert képes vagyok valamiről lemondani. Nem csak fizikai dolgokat tudok adni másoknak, hanem szebbé tehetem a körülöttem élők életét mosollyal, figyelmességgel, jó szóval. Jót tenni néha igazi kihívás, mert nem biztos, hogy a másiknak arra van szüksége, mint amit én akarok, vagy tudok neki adni. Ha nem szólalsz meg, hanem csendben maradsz, akkor nem vagy előremutató, hanem megmaradsz egyhelyben, vagy éppen hátrébb lépsz.
A böjti idő a megkülönböztetés gyakorlása. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni az alkalmasat az alkalmatlantól, az értelmeset az értelmetlentől, a károsat attól, ami a javunkra van.
A szent 40 nap másik nagy gyakorlata az imádság mellett a böjt. Napjainkban rengeteg ember sokat eszik, s vannak, akik állandóan diétáznak. Van azonban egy olyan szakácskönyv, ami itt van a szívemben, s az a lelki táplálékot mutatja. Az imádság, a jótett és a böjt, amit Jézus a lelkünkre között, ezek együtt alakítanak bennünket. Szent Pál apostol azt mondta, hogy itt van az alkalmas idő. Nosza rajta! Ha itt van az alkalmas idő, akkor használjuk fel úgy, hogy az valóban a javunkra váljék!”
Dr. Bálint Albertné pedagógus
Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde
