Szentírási részek
Olvasmány: Sir 27,5-8 – Az embert szavai alapján ítélik meg…
Szentlecke: 1Kor 15,54-58 – A győzelem elnyelte a halált…
Evangélium: Lk 6,39-45 – A szív bőségéből beszél a száj…
Kedves Testvérek!
A Szegeden és a környező falvakban tanyákon, a ferences atyák azt a gyakorlatot alakították ki, hogy farsang vasárnapjától hamvazószerdáig, a templomokban egész napos szentségimádással készüljünk a nagyböjtre. Ezeknek az alkalmaknak kettős célja volt: engesztelni a farsangi mulatságok mértéktelenségeiért, és elcsöndesedve, belső nagytakarítást végezni a szent negyven nap megkezdéséhez.
Az elhangzott szentírási részek is ezt a kettős célt jelölték meg számunkra. Az olvasmány a szitában fennakadó szeméthez hasonlította az ember gyengeségéből, bűnös voltából fakadó szavait. A kemence tüzében keményre égetett cserép, és a jó gyümölcsöt hozó fa képével szemléltette az emberi szó megtisztításának fontosságát.
Jézus a bölcs mondások szitájában „rázott meg bennünket” az evangélium hallgatása közben.
Vezethet-e vak világtalant? Ugye, azonnal rávágjuk, hogy nem. De mit teszünk azért, hogy világosan lássunk? Hogy ne vakon vezessük a ránk bízottakat? Milyen értékrendhez igazítja a szülő az életét, hogy a gyermekeit biztosan tudja vezetni? Milyen szorgalmasan bontakoztatjuk ki kapott képességeinket, hogy jól tudjuk velük szolgálni embertársainkat?
Nem nagyobb a tanítvány mesterénél. Van-e bennünk növekedési vágy? Vagy mindenben megelégszünk a minimummal? Mi keresztények Jézust tekintjük Mesterünknek, ő maga hívott meg bennünket követésére, mit teszünk azért, hogy az ő lelkülete növekedjen bennünk, hogy felnőjünk hozzá? Ha őszintén elindultunk feléje, ő majd magához emel minket.
Szálka és gerenda! Milyen ügyesen tudjuk kritizálni a másikat apró gyengeségei miatt, és milyen rosszul esik nekünk, ha valaki minket kritizál? Még mindig nem értettük meg, hogy elsősorban magunkat kell nevelnünk, igénybe véve az önnevelés hatékony eszközeit, és Isten kegyelmi segítségét. Saját gyengeségeink, bűneink felismerése és beismerése nagyobb segítség a másik megtéréséhez, mint a folytonos kritikánk.
Fa és gyümölcse! Jó fa, jó gyümölcs. Isten az embert jónak teremtette. Jézus Krisztus által minden embernek megvan a szabadsága arra, hogy jó „gyümölcsöt” teremjen. Ha az igazság egyre mélyebb megismerésére törekedve, a Világosság fiaivá, Jézus tanítványaivá válunk, akkor az ő Szentlelke elvezet bennünket a teljes igazságra. Felismerjük szívünkben az Isten által elrejtett kincseket, és azokból szavainkkal és tetteinkkel folytonosan jót hozunk elő.
A megszentelődésnek ezen az útján, már itt a földön megkezdődik a romlandó test levetése és a romolhatatlanság magunkra öltése. Legyünk hát állhatatosak és kitartóak, tegyünk minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjuk, hogy Isten győzelemre segít minket, gyarló testünket romolhatatlanságba öltözteti Jézus Krisztus által.
2025.03.02
Fodor András
