Szentírási részek
Olvasmány: Jer 17,5-8 – Áldott az az ember, aki az Úrban bízik…
Szentlecke: 1Kor 15,12. 16-20 – Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk…
Evangélium: Lk 6,17. 20-26 – Boldogok vagytok…
Kedves Testvérek!
A mai szentírási szakaszok a boldogság titkát tárják fel számunkra.
Az olvasmány és az azt követő zsoltár egy szép természeti képpel szemlélteti az áldottságot, boldogságot – sötét hátteret festve mögéje. Az olvasmányban a sötét háttér az átkozott ember élete, aki elfordul az Úrtól, amely olyan lesz, mint a cserje a pusztában. A szép kép pedig az áldott-, a boldog ember életét ábrázolja, aki az Úrban bízik, amely olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Az Istenben bízó ember „gyökereit” egészen az Élet forrásáig ereszti, éltető kapcsolatban van az élő Istennel, ezért teljesen azzá lesz, ami a teremtő terve róla, „folyton termő” lesz az élete, akármilyen perzselő hőség, akármilyen szárazság veszi is körül. Élete boldog, pompás dús gyümölcsöt termő élet lesz.
Az evangéliumban azt hallottuk, hogy az apostolok kiválasztása után Jézus, lejött a hegyről és egy sík terepen megállt. Fent a hegyen, az Atya közelében kiválasztotta az apostolokat, meghívta őket a benne bízó barátságra, és most lejön velük a sík terepre (a pusztába), a nagy tömegbe, tanítványaira emeli tekintetét és mondja: Boldogok vagytok! Boldogok vagytok, mert ahogyan engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket, a barátaim vagytok, én az Atya szeretetébe merítelek be titeket. Mit számít már a szegénység, az éhség, a könnyeket fakasztó veszteség, az üldöztetés? Minden a tiétek, mert a mindenség Urának kedves gyermekei vagytok. Ha megmaradtok szeretetemben, ha bennem bíztok, boldogságotokat senki sem veheti el tőletek. Olyanok vagytok, mint a víz mellé ültetett fa, mert az Élet forrásáig ér életetek gyökere. Én elvezetlek titeket az élet teljességére, Atyám országába.
Az evangélium is felfesti a sötét hátteret. Jaj nektek, akik jobban bíztok az anyagi javakban, akik birtokolni akarjátok azt, ahelyett, hogy arra használnátok, amire kaptátok. Jaj nektek, akik azt hittétek, pénzzel, fegyverrel mindent meg tudtok szerezni: jólétet, örömet, biztonságot, hatalmat. Olyanok vagytok, mint a cserje a pusztában, mert életetek gyökere nem ér el az élet forrásáig.
A szentlecke felteszi a koronát az olvasmány- és az evangélium tanítására. Az Úrban való bizalom túlmutat a halálon. Jézus nem a halálig tartó életre kínál boldogságot, ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül. Azt a boldogságot, amiről Jézus beszélt, nem veszi el tőlünk a halál, éppen ellenkezőleg, a halálunkkor válik örökboldogsággá. Az Istenben bízó ember, a „víz mellé ültetett fa”, már nemcsak „gyökerével”, teljes valójával eléri az élet forrását, egyesül az örökkön élővel. Ez az ember örök boldogsága!
2025.02.16.
Fodor András
