2025. január 6-án Vizkereszt ünnepén, intézményünk minden tanulója és pedagógusa közös szentmisén vett részt, melyet Heidelsperger István püspöki helynök atya celebrált. A szentmisén közreműködött iskolánk énekkara, Veresné Bulyáki Éva tanárnő vezetésével. A felolvasó szolgálatot Dienes Béla főigazgató úr, Németh Norbert és Tóth Norbert intézményvezető urak végezték. Tóth István atya által felolvasott csodálatosan szép, egyszerű, de rendkívüli mondanivalójú evangéliumi szakaszt, Heidelsperger István helynök atya magyarázta.
„Szent Pál apostol, Jézus működése kapcsán, sohasem csodákról, hanem jelekről beszélt. Jézus születésére is egy rendkívüli jel hívta fel a figyelmet, hiszen megjelent az égen egy különleges csillag. A három napkeleti bölcs felfigyelt erre jelre, és követni kezdték azt.” – kezdte mondandóját István atya, majd párhuzamba állította a napkeleti bölcsek életét, saját jelenkori életünkkel.
Életünk folyamán mindannyian különböző jeleket kapunk, örömmel, fájdalommal, keserűséggel, boldogsággal teli jeleket. Fel kell ismerni nekünk is, -mint ahogyan felismerték a napkeleti bölcsek is,- hogy ez a jel mit akar mondani nekünk, merre hív bennünket? A jelek gyakran meghatároznak egy konkrét irányt, s választhatunk, elfogadjuk-e, követjük-e azt?
Mivel az ember szabad akarattal rendelkezik, választhat más irányt is, mint amerre az Isten hívja, azonban, ha más utakra téved, akkor biztosan bolyongani fog. A jel néha eltűnik, olyankor elveszve érezzük magunkat… Jól gondoljuk meg, ilyenkor kitől kérünk segítséget? Kihez megyünk oda, akinek megfognánk a kezét, aki tudna minket bátorítani, aki tud nekünk tanácsot adni?
„Életünk folyamán előfordulhat, hogy elvesztjük az irányt, fontos, hogy ilyenkor jól válasszunk, kire bízzuk magunkat. Sose felejtsük el azt, hogy aki egyszer vezetett, az nem fog magunkra hagyni bennünket. Nem az ő fénye halványul el, hanem gyakran mi tekintünk olyan irányba, hogy elveszítjük az utat. Ha kérjük a Jóisten a segítségét, ismét fel fog tűnni a jel és mutatni fogja az utat számunkra. A mi feladatunk pedig nem más, mint hogy kövessük az irányt. Akkor megérkezhetünk ahhoz, akit kerestünk.”- bíztatott mindannyiunkat a lelkivezető.
„A csillagot követve a napkeleti bölcsek is megérkeztek Jézushoz, leborulva hódoltak előtte, és imádták őt. Ez a mi megérkezésünk is. Azonban, hogy megérkezhessünk, ahhoz előbb észre kell vennünk a jelet, s követnünk kell azt! Adja a Jóisten, hogy mindnyájunkkal így legyen!”- zárta gondolatait a püspöki helynök.
Heidelsperger István püspöki helynök atya ezután megszentelte az osztálytermeket.
Vízkereszt napja, a napkeleti bölcsek ünnepe felnyitja szemünket, hogy Jézusban ne csak egy gyermeket lássunk, hanem meglássuk a Megváltót és az Üdvözítőt. Uram, taníts engem a gyermeki lelkületre, az Istenre való ráhagyatkozásra, az Istenben való gyermeki bizalomra és a feltétlen engedelmességre!
Forrás: Dr. Bálint Albertné, pedagógus
