Szentírási részek:
Olvasmány: Bár 5,1-9 – Gyalog mentek el, ellenség hajtotta őket, de Isten mindnyájukat visszavezeti…
Szentlecke: Fil 1,4-6. 8-11 – Bízom benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi…
Evangélium: Lk 3,1-6 – Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.
Kedves Testvérek!
Advent második vasárnapjának fő üzenete, hogy Isten visszavezeti népét. Az olvasmányban Báruk próféta által szól az Úr Jeruzsálemhez, hogy vesse le a gyászruhát, amelyet az elhurcoltak miatt visel, és öltözzön díszbe, mert Isten visszavezeti azokat, akiket ellenség hajtott el. Maga Isten készít nekik egyenes utat, és kíséretül adja irgalmát és igazságosságát.
Az evangéliumban Lukács, egy konkrét történelmi helyzetbe illesztette be Isten Jánoshoz intézett szózatát, aki ugyanolyan mozzanatokkal biztat útkészítésre, mint amilyenekkel Isten készített utat a visszatérőknek: a völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé…, és János meg is kezdi ezt az útépítést, hirdeti és végzi a bűnbánat keresztségét.
Napjainkban gyakran látunk útépítést, és megcsodáljuk, hogy milyen mélyre ásnak, hogy az útnak szilárd alapja legyen – fontos ez a mi adventi „útépítésünknél” is. Olyat is láthatunk, hogy két irányból kezdenek utat építeni, erről hallottunk most az olvasmányban és az evangéliumban is. Az olvasmány arról szólt, hogy Isten készíti, teszi egyenessé az utat népe számára, az evangéliumban pedig Keresztelő János szólított fel minket, hogy készítsük az Úr útját. Az Úr irgalmával teszi egyenessé számunkra a hozzá vezető utat, mi pedig bűnbánattal készíthetjük elő az Úr hozzánk érkezését.
Amikor Isten irgalmas szeretetét elfogadva bűnbánatot tartunk, a két út egy szinten összeér, akadálymentessé válik. Pál apostol egy ilyen útszakaszra vezette el a Filippi egyházközséget, és minden mai egyházközség papja és hívei adventjének erre az útszakaszra kellene elérkeznie, ahol mindenki közösséget vállal az evangéliummal, egyre jobban gyarapodik a szeretetben, és el tudja dönteni, mi a helyes. De ez még mindig nem a cél, hanem csak az útnak egy lényeges szakasza, ahogyan Pál is azért imádkozik, hogy a megkezdett jó Krisztus Jézus napjára be is teljesedjen. A cél tehát az, hogy az ember által Isten felé egyengetett úton elérkezve az Isten által az ember felé készített útra, azon tovább haladjunk egészen az ő „trónusáig”, ahol Jézus Krisztus által az ő dicsőségének részesei leszünk.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
