A mulandó világban is van maradandó. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a világ végéről szóló vasárnapi evangéliumi szakaszhoz (ld. Mk 13,24-32) kapcsolódóan fogalmazta meg reggeli gondolatait november 17-én, a Kossuth Rádió Napi ima című műsorában.
Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedése ITT meghallgatható.
„Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.” (Mk 13,24-32)
Az evangéliumi szakaszban Jézus az utolsó ítéletről, annak valóságáról tanít. Ezzel nem rettegő félelmet akar kelteni bennünk, hiszen ez örömhír. A lényege pedig, hogy ebben a mulandó világban is van maradandó. „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak.”
Sajnos a mulandó dolgok átjárják egész valónkat, életérzésünket, amelyek persze fontosak, de az igazán lényegesek a maradandók.
Örök életre vagyunk hivatottak, mégis el tudunk veszni a mulandó dolgokban. Jézus tanítása, igéi az örök dolgokra irányítják a figyelmünket, az emberi kapcsolatainkra, a szeretet cselekedeteire, a jóságra, az igazságra, a szépségre. A legkisebb jó, egy pohár víz is maradandó, ha szeretetből adják.
Az isteni kinyilatkoztatás örök életet adó igazság. A teremtett világ, vagy egy műalkotás szépsége vitathatatlan. A fiatal Matisse kérdezte az idős Renoir-t: Mester, ha ennyire fájnak a kezei, miért fest még mindig? A válasz ez volt: A szenvedés mulandó, a szépség örök.
A maradandó értékekért érdemes áldozatot hozni, mert igazán ezek hozzák meg már itt a földön a boldogságot, melyet teljességében a világ végén érhetünk el. Ámen.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
