Erre a titokra csak a fent jelzett szentírási részben találunk utalást. A KEK (Katolikus Egyház Katekizmusa) 966. pontja a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium (Nemzetek Világossága) dogmatikus konstitúciójának 59. pontját idézve említi a megkoronázást.
„Végül a Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől, földi életének végeztével az Úr testben és lélekben fölvitte a mennybe,… és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez.” (LG 59)
A bevezető titkokhoz készített ima reggelenkénti elmondásáról ebben a hónapban se feledkezzünk meg.
Pl. Megdicsőült Krisztusom! Irányítsd gondolataimat az általad küldött Szentlélek vezetésével, hogy a földi dolgokról is az odafönt valókra figyelve gondolkodjak. Te vezéreld szavaimat, hogy azokon mindig átragyogjon a te dicsőséged fénye. Kormányozd cselekedeteimet, hogy azok mindig szinkronban legyenek az általad irányított gondolataimmal, és az általad vezérelt szavaimmal. Ámen.
Elmélkedés
Az Imaszövetség megalapítása óta immár harmadszor érkezünk el a teljes rózsafüzér utolsó tizedéhez. A dicsőséges olvasóval már harmadszor elmélkedünk, szemlélődünk a mennyek országáról. Novemberi elmélkedésünkben egy nagy ívvel kapcsoljuk össze az örvendetes olvasó első és a dicsőséges olvasó utolsó titkát. Szemléljük a szolgálólányból lett Mennynek Királyné Asszonyát.
Az ív, amely összeköti ezt a két „pólust”, az újszövetségi üdvtörténet a Szűzanya „szemével” nézve. Ez az üdvtörténet Jézus, a Szűzanya és a szentek számára már egy beteljesedett egész, a számunkra még folyamatban van, úton vagyunk a beteljesedés felé. A dicsőséges olvasó titkait úgy szemléljük, mint a három kiválasztott tanítvány, akiknek Jézus a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét. Még nem vagyunk „ott”, de felhevíti a szívünket azoknak a látása, szemlélése, akik már ott vannak, és (nem is tudjuk, hogy mit) Péterrel mondjuk, Uram, jó nekünk itt lenni! Jó nekünk, már itt a földön gyakran szemlélni a mennyei dolgokat, hogy az életünk súlypontja lassan oda tevődjön át.
Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy a „képek”, amelyeket szemlélünk, emberi „képalkotások”, mert a mi szemünk képtelen „élő kép” látására a megdicsőült állapotról (Istenről a maga valóságában, a szentekről, köztük Szűz Máriáról) „élő kép” látására a mi szemünk képtelen. Jézus tudta ezt, ezért a mennyek országának szemléltetésére mindig evilági hasonlatokat, képeket használt. Amikor képet alkotunk Jézus mennybemeneteléről, az Atya jobbján üléséről, Szűz Mária mennybeviteléről, és mennyben való megkoronázásáról – ez nem önámítás, hanem értelmünk, „látásunk” korlátainak beismerése, hogy most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre, most még csak töredékes a tudásunk –, akkor majd úgy ismerünk, ahogyan minket is ismernek. Itt a földön, az odafönt valókra tekintve nyugodtan szemlélhetjük mennyei édesanyánkat díszes koronával a fején, ha pedig majd levetjük látásunk földi korlátjait, és „élő képben” tárul elénk a megdicsőült élet, akkor látni fogjuk őt, fején az igaz élet koronájával (2Tim 4,8), amit Jézus azoknak ígért, akik mindenki szolgájaként akartak elsők lenni (Mk 10,44).
Ebben a hónapban, amely a Mindenszentek ünnepével kezdődik, a Mennynek Királyné Asszonyát szemlélve olyan hivatásokért imádkozunk, akik úgy fogadják meghívásukat, mint Mária Názáretben, és olyan hűségesen kitartanak Jézus szolgálatában, mint Mária a kereszt alatt, majd az utolsó vacsora termében, a Szentlelket várva a tanítványokkal együtt.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
