Az „Emberarcú péntek esték” rendezvénysorozat októberi összejövetelén Juhos Imre, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház kisegítő lelkésze tartott előadást „Mulandóság és örökkévalóság, avagy reményre lettünk megváltva” címmel október 25-én, a mátészalkai Szent József plébániatemplomban.
Heidelsperger István püspöki helynök atya invitálására érkezett hozzánk Imre atya, aki nagy ívű előadásában arra kereste a választ, hogyan érhető tetten életünkben a megváltottság reményteli és örömteli üzenete.
A megváltás eseményével Isten felkínálta számunkra szeretetét, reménnyel megajándékozott emberek lettünk. Az ajándékot el lehet fogadni és vissza is lehet utasítani, tőlünk függ, hogy Krisztus előtti vagy Krisztus utáni életformát élünk, valóban Krisztussal éljük-e életünket.
S hogy milyen ez a számunkra felajánlott remény? Imre atya közös gondolkodásra hívta a hallgatóságot a feltett kérdés nyomán. A remény megbízható, rátámaszkodhatunk a nehézségek idején, célra utal, s ez a cél ad erőt mindannyiunknak. A kereszténnyé váló ember a rend és Isten nélküli életet cseréli fel a Krisztussal való életre. Az isteni szeretet megtapasztalása látóvá teszi az embert, hiszen a szeretet tesz értelmezhetővé és elfogadhatóvá olyan dolgokat, melyet az önzőség nem tud elfogadni.
Jézus Krisztus feltámadásának örömhíre átalakító hír, ami képes volt megváltoztatni a tanítványok gondolkodását, méltóságot és tisztaságot sugárzott. Isten a világot szeretetből teremtette, s a Tízparancsolat által nyitotta fel az ember szemét az emberi lét lényegének meglátására. Jézus áldozatában pedig az igazságosság és a szeretet békült össze, így született meg az irgalom. Jézus egyszerre volt igazi filozófus és Jó Pásztor, hiszen az élet művészetére tanított bennünket, arra, hogyan kell élni és meghalni, s az igazság, a szeretet és a jóság örök értékeit testesítette meg önmagában.
Jézus feltámadása nem tapasztalat, hanem értelmünket megszólító üzenet – fejtette ki Imre atya –, amelyet a liturgia különböző szimbólumokkal próbál hozzánk közelebb hozni. Ilyen szimbólum a gyertya, az emberi hang és ének, a szenteltvíz.
A közelgő halottak napja alkalmából a sírokra helyezett kis mécsesek nem csak eltávozott szeretteinknek égnek, hanem azt a számunkra titokzatos és sejtelmes minőséget jelenítik meg, ami reményeink szerint minket is megvilágosít. Elhunyt szeretteinkért imádkozzunk, ajánljunk fel szentmisét Mindszent havában, hiszen aki szeretve van, az megváltozik, ha szeretettel vesszük körül. Nem csak e világon, hanem minden bizonnyal a túlvilágon is.
Végezetül Farkas Jenő felvidéki római katolikus pap, költő Hazafelé című versével ajándékozta meg a hallgatóságot Imre atya.
„…Most, hogy az őszi napfény simogat,
Jól megmarkolom vándorbotomat,
Mert érzem, egyre feljebb hív a fény,
tisztul a hit és megnő a remény.
Menni kell az úton felfelé,
az örök fény, az örök csend felé.”
Juhos Imre atya előadását vastapssal jutalmazta a hallgatóság. Isten áldását kérjük további életére!
Dr. Bálint Albertné
pedagógus – Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
