Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Bákonyi János atyát felmentette a fényeslitkei Szentháromság Plébánián betöltött plébánosi, illetve a kisvárdai Szent László katolikus köznevelési intézmény iskolalelkészi beosztásából, és 2024. október 15-i hatállyal kinevezte plébánosnak a debreceni Megtestesülés Plébániára, valamint egyetemi lelkésznek a Debreceni Egyetemre.
A beiktatási szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be október 20-án, a Megtestesülés-templomban.
Az egyházközség előző vezetője dr. Törő András plébániai kormányzó volt, aki ez év augusztusától Rómában, a Pápai Magyar Intézet rektoraként folytatja szolgálatát.
A főpásztor 14 éve püspök, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét 9. éve vezeti és első szolgálata a Megtestesülés Plébániához tartozó józsai Szent György-templom felszentelése volt. Ez meghatározó élményt jelent számára, és azóta is örömmel vesz részt az egyházközség ünnepein, mert – mint mondta bevezető gondolataiban – itt élő közösséggel találkozik.
A homíliát megelőző beiktatási szertartás során Bákonyi János plébános a kezét az evangéliumra helyezve kötelessége teljesítésére tett plébánosi esküt: „Esküszöm, hogy törvényes főpásztorom, valamint utóda iránt tiszteletet és engedelmességet tanúsítok, a reám bízott plébánia életének lelki gondozását Isten kegyelmében a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint végzem…”
Az eskü szavai után a megyéspüspök ünnepélyesen átadta a plébánosnak a templom kulcsát, az evangélium könyvét és a miséző kelyhet a következő szavakkal:
„Vedd a templom kulcsát, légy Isten házának gondos őre, legyen e hajlék otthona a megfáradtaknak, vigasztalója a szomorúaknak, egyesítője Isten rád bízott népének, hogy e hajlékban mindig a mennyei Atya gyermekeinek érezzék magukat.”
„Vedd az evangélium könyvét, hirdesd az örömhírt az Úr Jézus megbízásából, légy híveid bátorítója, lelkük erősítője, az Isteni igazságok bátor bajnoka és megőrzője.”
„Vedd az Úr kelyhét, mutasd be a szentmiseáldozatot magad és híveid nevében szent buzgósággal, hogy Krisztus áldozata a te szavadra jelenvalóvá váljék híveid között Isten dicsőségére és a lelkek épülésére.”
Ezután következett Bákonyi János atya homíliája, amelyben a szentmisén elhangzott evangélium (Mk 10,35-45) alapján az alázatról és a szolgálatról beszélt.
Az evangélium első részében Zebedeus fiai, Jakab és János Jézus elé járultak azzal a kéréssel, hogy egyikük jobb oldalon, a másik baloldalon üljön Jézus dicsőségében. Jézus válaszolt erre a kérésükre. A második részben Jézus tanító beszédét hallottuk a tizenkettőhöz, ebben saját küldetéséről és a szolgálatról beszélt, amely üzenet nem csak az apostoloknak, hanem minden kor krisztuskövető tanítványának szól.
János atya P. Szentmártoni Mihályt idézte, aki felhívja a figyelmünket arra, hogy mindannyiunknak alázatosnak kell lennünk. A tanítványok elfogadják Jézus helyreigazítását, sőt készségesek Jézus akaratának megvalósítására. Az alázatosságban elismerjük Isten nagyságát és emberi voltunk kicsinységét, de az alázatosság egymás között is meg kell hogy nyilvánuljon.
A plébános a konkrét emberi viszonyok területét vizsgálva az alázatosság három szintjéről is beszélt, amelyben a mérce a mások iránti érzékenység. Az alázatosság első szintje: észrevesszük a másik embert, különösen amikor segítségre szorul, és együtt érzünk vele; a második szint: igyekszünk konkrét segítséget nyújtani a bajbajutott embernek anyagi, vagy lelki téren; a harmadik szint: ha valaki a saját életét mások szolgálatába állítja. Ez Jézus figyelmeztetése: „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok”. Egyházunk szentjei példát mutatnak ebben.
Ezután Bákonyi atya a szolgálatról beszélt: „Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,43-44)
A szolgálat szónak két ellentétes értelme van a Bibliában aszerint, hogy az ember Istennek való alávetettségét jelzi, vagy pedig az embernek ember által történő leigázottságát, azaz a rabszolgaságot. Ugyanis a szolga kifejezés jelentése (lat. famulus, minister, servus): alárendeltségi viszonyban álló férfi. A női megfelelője a szolgáló, szolgálóleány.
A szolgálatban elsődleges példaképünk a mi Urunk, Jézus Krisztus. Szent Pál így vall erről: „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,3-8).
János atya a szolgálat radikalitását is kiemelte. Hangsúlyozta, radikálisan kell Istennek szolgálni: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak” (Lk 16,13). Választanunk kell, el kell döntenünk, hogy kinek akarok szolgálni –figyelmeztetett az evangélium szavai szerint a plébános.
A szolgálatra Jézus példát ad akkor is, amikor az utolsó vacsorán megmosta a tanítványai lábát. „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” (Jn 13,12-15)
„Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15)
Képesek vagyunk-e a szolgálatra? Bákonyi János plébános elmélkedését A hó fogságában című tanúságos történettel zárta, amelyben megmutatkozik az, hogy másokat szolgálva önmagunkat is életben tudjuk tartani.
Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte a lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.
Végül az éj sötétjében – csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten – leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna, valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap a falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán a férfi azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.
Amikor másoknak szolgálunk, sok jót teszünk nekik. De talán ennél is fontosabb, hogy közben mi magunk is megváltozunk, javunkra válik amit teszünk, növekszünk. Mindinkább Krisztushoz kezdünk hasonlítani. Ha lelkileg üresnek érzed magad, talán arra van szükséged, hogy most már ne önmagad körül forgolódj, hanem kezdj el másoknak szolgálni. A lelki egészség kulcsa az, hogy feladod önmagadat.
Feladod önmagad, hogy másokért élj. Erre hív meg Jézus bennünket. Adjon a Szentlélek erőt, hogy tudjunk Istennek és másoknak szolgálni alázatosságban – zárta gondolatait Bákonyi János plébános.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
