Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök volt a vendége „A XX. század vértanúinak ökumenikus emléktemploma” búcsúi ünnepének szeptember 29-én Bocskaikertben. A Szatmári Egyházmegye főpásztora a templom felszentelésének évfordulóján bemutatott szentmisét felajánlotta a jelenlévőkért, az egyháztól távol lévőkért, valamint a település minden lakosáért.
A bensőséges, közvetlen hangulatú ünnepen jelen volt Ilyés Csaba, a Szatmári Egyházmegye általános helynöke, irodaigazgatója; Szegedi Kálmán, a debreceni Jézus Szíve-templom plébánosa, a helyi katolikus közösség vezetője; a testvéregyházak képviselői; dr. Tarcali Gábor, a település alpolgármestere, a templom fenntartását vállaló Egyházaink Vértanúinak Emléktemploma Alapítvány elnöke; Dánielfy Zsolt színművész, aki Petőfi Sándornak a Jóisten és az ember kapcsolatáról megfogalmazott gondolatait tolmácsolta, valamint a közösségekhez tartozó hívek.
A bocskaikerti ökumenikus templomot 27 éve, 1997. szeptember 19-én szentelte fel három keresztény egyház – római katolikus, görögkatolikus és református – püspöke. A hívek minden évben közösen, ökumenikus szellemiségben ünneplik meg ezt az évfordulót, idén a katolikus közösség volt a házigazda.
Schönberger Jenő püspök atya a szentmise elején gratulált a helyieknek az ökumenikus templom felépítéséért, és elmondta, hogy azért is vállalta el örömmel ezt a szolgálatot, mert az ő egyházmegyéjében nincs ökumenikus templom. „Volt bátorságuk az itt élőknek összefogni, és azt mondani, hogy nem maguknak építenek külön-külön templomot, hanem közösen Istennek” – fogalmazott, majd a templom építésének körülményeire emlékeztetett a templom történetét feldolgozó kötet alapján, és mindenekelőtt köszönetet mondott azoknak, akik anyagilag, vagy más módon járultak hozzá a felépítéséhez. Megemlítette többek között a steinbergi római katolikus Georg Franz Xaver Rothaichner nevét, aki az építés teljes költségét támogatta.
A megyéspüspök atya homíliájában a liturgián elhangzott szentírási szakaszok üzenetéről elmélkedve többek között két fontos aspektust emelt ki: Istennek nem szabhatjuk meg, hogy kire árassza ki kegyelmét; valamint Jakab apostol levele alapján beszélt a gazdagságról, az azzal való visszaélésről, és felhívta a figyelmet arra, hogy mit mond a Szentírás a gazdagságról.
Az olvasmányban (ld. Szám 11,25-29) Józsue féltékenykedik azokra, akik rendkívüli úton kapták meg Isten kegyelmét, de Mózes szerint örülnünk kell, ha minél többen szolgálják Istent.
Isten hetven vénre kiárasztotta a Lelket, hogy megossza velük a vezetés felelősségét, és segítsenek Mózesnek, de közülük kettő nem volt jelen együtt a hetvennel, viszont rájuk is kiáradt a Lélek, és elkezdtek prófétálni. Akkor Józsue kérte Mózest, hogy tiltsa meg nekik a prófétálást. Erre Mózes így válaszolt: „Miért féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné az Úr…”
„Istennek nem lehet határt szabni, nem lehet azt mondani, hogy csak eddig és ne tovább!
Felekezettől függetlenül minden templomban meghallgatja az ember imáját, nemcsak a mi templomunkban” – fogalmazott püspök atya, majd rámutatott, hogy az elhangzott evangélium (ld. Mk 9,38-48) ugyanerről szól: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.”
Jézus erre így válaszol: „Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”
Mi is örülünk annak, hogy Isten elgondolásai szerint cselekedve templomot építettetek itt Bocskaikertben. Bárcsak sok ilyen templom lenne szerte a világban!
Isten mindenkinek a mennyei Atyja, minden ember a kedves gyermeke, még azok is, akik a templom felé sem néznek. Nem tudhatjuk, ők milyen buzgón imádkoznak, és hogyan működik általuk is Isten kegyelme.
„Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt…!” A szentleckében elhangzott Szent Jakab apostol levelének (ld. Jak 5,1-6) részlete kire vonatkozik? – tette fel a kérdést a megyéspüspök. – Nem hiszem, hogy arra a jótevőre, aki annak idején ennek a templomnak az építési költségét kifizette. Ő a Jóistentől nem kap fenyegetést a gazdagsága miatt. Szent Jakab apostol levele nem őt marasztalja el, hanem azt, akinek a pénz a mindene, és csak arra törekszik, hogy gyűjtsön – fogalmazott püspök atya, majd arról beszélt, hogy
érdemes elgondolkodni azon is, hogy mit mond nekünk a Szentírás a gazdagságról.
Ha a keresztények józanabbul gondolkodnának erről, akkor sok félreértést, nehézséget elkerülnének. A Biblia egyértelműen elítéli – nem a vagyont –, hanem az azzal való visszaélést. A főpásztor a visszaéléssel kapcsolatban három szempontot emelt ki: hogyan gazdagodhat meg valaki; a vagyon felhasználásának milyen módját választja; valamint hogyan viszonyul ő maga a gazdagsághoz.
A visszaélés első formája az, amikor az ember másokat kizsákmányol, visszatartja a megérdemelt bért a munkásoktól, vagy akár a legkegyetlenebb módszerrel is elveszi más vagyonát. Ha valaki így gazdagszik meg, és az a gazdagságának a fő célja, hogy neki minél több legyen, biztos, hogy Isten ítélete elé kerül.
A visszaélés második formája, amikor az ember csalást, becstelenséget követ el a meggazdagodásához. Ezt is elítéli Isten. A gazdagság akkor jó, ha valaki tiszta, becsületes, kitartó munkával éri azt el.
A visszaélés harmadik formája pedig, amikor az ember a vagyont csak a maga kényeztetésére használja fel. „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” (Lk 12,20).
Amikor Isten megáld valakit gazdagsággal, pl. örököl, vagy megdolgozik a vagyonáért, az az illető tudja, hogy gazdagsága nemcsak az övé, hanem azért van, hogy jót tehessen másokkal.
A németországi templomépítő Georg Franz Xaver Rothaichner tudta ezt. Megáldotta az Úr, ő pedig jót tesz másokkal. Amikor az ember szívesen ad, és segít másoknak, azt a Jóisten százszorosan visszaadja neki, mert látja, hogy őt érdemes segíteni, hiszen általa sok emberhez elér az ő kegyelme. Aki másokon segít, azt a Jóisten még inkább megáldja.
Ha valakinek a pénz jelenti az Istent, mert szerinte pénzzel minden elérhető, megoldható, megvehető, arra a válasz: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24).
Választani kell! A materializmus és a kereszténység nem fér meg egymás mellett.
Valaki vagy materialista és csak a pénzt, a gazdagságot szereti; vagy keresztény, és tudja azt, hogy felelős a másikért, és ha van neki, az azért van, hogy másokkal megoszthassa, hogy nekik is legyen. Isten az, aki garanciát vállal arra, hogy aki ebben a befektetésben bízik, az százszoros jutalmat kap.
Az első keresztények számára egy kéz, egy láb, egy szem elvesztése üldöztetésnek való kitettséget jelentett. Számunkra mindenekelőtt azt jelenti, hogy nemet mondunk az önzésre, a bűnre, és igent Jézus szavára, szeretetére, felebarátunk megsegítésére, még akkor is, ha ez áldozatokba kerül. Csak így leszünk mindig Jézus oldalán.
Ne adjuk fel, hogy Isten szava tehesse azt, amit akar! Ő jobban tudja, hogy mi az, ami a javunkra válik. A mi feladatunk pedig az, hogy hozzunk áldozatot embertársainkért, fogadjuk el, segítsük egymást, bocsássunk meg a másiknak, mert akkor leszünk Isten igazi gyermekei, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt – zárta gondolatait Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök.
A szentmise végén Szegedi Kálmán atya mondott köszönetet elsősorban a Jóistennek a közösségért, Schönberger Jenő püspöknek, hogy elfogadta a meghívásukat, majd megköszönte a tanítását, biztató szavait és mosolyát.
„Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21) – idézte a Szentírást Kálmán atya, amelynek szavait igyekeznek megélni ebben a közösségben. Az eltelt 27 esztendő alatt összeértek már, mint a szőlőszemek és lassan összeérlelődik a közösség, finom bor lesz belőlük, hogy jó ízzel dicsőíthessék közösen a szentháromságos egy Istent itt, a fejlődő Bocskaikertben.
Dr. Tarcali Gábor is hálás szívvel mondott köszönetet azoknak, akik a templom lelki és fizikai megvalósulásában részt vettek. Megköszönte Káplár Antalnak a templomépítésre felajánlott telek adományozását (szerk. Káplár Antal adományozta a templom melletti telket is az általános iskola építésére.), Holczer Gyula atyának az ökumenikus templom gondolatát, Kálmán Ernő építésznek a munkáját, akinek tervei alapján készült el a templom, Hollós János görögkatolikus atyának a templom elnevezését, Tar Lajos református lelkész áldozatos munkáját, aki a kezdetektől segítette az alakuló feladatokat, valamint a helyi önkormányzat segítségét, támogatását.
Tarcali Gábor Georg Franz Xaver Rothaichner német adományozót is köszönő szavakkal illette, aki nagy segítséget jelentett az akkor még kicsiny településnek. Általa a Jóisten nem csak a bocskaikerti híveket segítette, hanem többek között egy indiai egyházközség is neki köszönheti templomát.
A búcsú agapéval zárult az általános iskolában.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
