Urunk megkeresztelkedésének ünnepével lezárult a karácsonyi időszak és megkezdődik az évközi idő első szakasza, a farsang. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ezen az ünnepen, január 9-én ünnepélyesen megáldotta Bökönyben a megújult római katolikus templomot, és felszentelte az új oltárt.
A karácsonyi idő örömünnepe, örömhíre, hogy velünk az Isten, Aki eljött közénk, mert szeret bennünket. A próféták évszázadokon keresztül hirdették eljövetelét. Amikor az utolsó próféta, keresztelő Szent János föllépett és meghirdette, hogy aki utána jön, az tűzzel és Szentlélekkel keresztel, egyben az isteni ítélet napjának eljöveteléről beszélt, hogy féljenek az emberek, mert félelmetes Úr közeledik, aki már közöttünk van. – Ezekkel a gondolatokkal kezdte a szentmise homíliáját a főpásztor.
„A nép feszülten várakozott” (Lk 3,15). Ebben benne van a félelem, a rettegés. Az Olvasmányban Izajás próféta viszont így fogalmazott: „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki” (Iz 42,3). Rettegő félelemben várták az Istent, Aki gyermekként jött el.
Ha ránézünk egy csecsemőre, rögtön mosolyogni kezdünk. Isten úgy akart eljönni közénk, hogy senki ne rettegjen tőle. Amikor Keresztelő Szent János meghirdette Isten ítéletét, azt mondta, a „szórólapátja már a kezében”, „a fejsze már a fák gyökerén van” (ld. Lk 3,9-17). És jön Jézus, aki mindenkit megszólít, meggyógyít, megérinti a tisztátalant. Még Keresztelő Szent János is elbizonytalanodik: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk 7,19). Másra számítottak, arra, hogy rendet tesz, felszabadítja a népet a római elnyomás alól. Jézus pedig szelíd szeretettel jött el, beállt a bűnösök közé, és megkeresztelkedett. Ez a bemerítkezés nem olyan volt, mint a mi keresztségünk. János keresztsége a bűnbánatnak a jele volt, hiszen még a megváltás nem történt meg. Jézus keresztsége – amit a keresztáldozatával megalapított –, eltörli az áteredő bűnt és minden más személyes bűnt.
Keresztelő János meghívta az embereket, hogy térjenek meg, tartsanak bűnbánatot, de Jézusnak nem kellett bűnbánatot tartania, mégis beállt a bűnösök közé. Szent Lukács evangéliuma szerint azt látjuk, hogy Jézus volt az utolsó, akit Keresztelő János megkeresztelt, a próféta tevékenységének ez volt a csúcspontja. Ez egy jelképes cselekedet, de mégis valóságos.
Jézus jelképesen magára vette a világ bűneit, amit az emberek „belemostak” a vízbe a bűnbánat jeleként, de valóságosan is magára veszi, és viszi föl a keresztre. Mi sokszor megvetjük a bűnöst, és azt mondjuk, nem méltó hozzánk, magunkat persze könnyen fölmentjük, ha bűnt követünk el.
Jézus viszont közösséget vállal a bűnösökkel, beáll közéjük a sorba, hogy fölemelje az emberiséget. Ekkor történik meg az a csodálatos esemény, hogy a Szentháromság kinyilatkoztatása teljessé válik. Itt jelenik meg először, hogy jelen van Jézus, a szeretett Fiú, a Szentlélek leszáll rá galamb alakjában, és az Atya hangja hallatszik: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22).
Egy rövid kitérőt szeretnék tenni: Nagyon fontos, hogy milyen lelkülettel indulunk el az életre, hivatásra, a szülők milyen útravalót adnak gyermekeiknek? Micsoda különbséget jelent, amikor a szülő azt mondja gyermekének: meg fogod tudni csinálni, képes vagy rá, te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, vagy ha csak annyit mond: vigyázz a ruhádra, nehogy összekoszold. Amikor az embert megdicsérik, szeretik, a szeretet közvetlenül felemeli.
Jézus megkeresztelkedésekor megjelent a Szentháromság, és Ő ebbe a szeretetközösségbe emelte be az emberiséget. Nekünk egyre inkább hasonlítanunk kell Jézusra, mert amikor bennünket megkereszteltek, a mennyei Atya nekünk is azt mondta: Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Jézus azért jött el erre a világra, hogy megtanítson bennünket élni, szeretni, arra, hogyan gondolkodjunk, viszonyuljunk a másik emberhez. Közösséget vállalt velünk, a konkrét helyzetekben a kicsiny hétköznapi dolgainkban is meg akar születni. Azt akarja, hogy rajtunk keresztül megjelenhessen a földön Isten szeretete, és abból merítve induljunk, folytassuk életutunkat, hogy mi a mennyei Atya szeretett gyermekei vagyunk. Mindegy mi történt, milyen sebeket hordozunk, mindig van újrakezdési lehetőség, mert Isten nem mond le rólunk.
Urunk megkeresztelkedésének ünnepén azt halljuk „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”. Ezt a mondatot úgy is lehet értelmezni: Te vagy az én szeretett fiam, akinek az áldozatát elfogadom.
A legszentebb áldozatot az oltáron mutatjuk be. A hívő ember idehozhatja, fölajánlhatja az életét, áldozatát, amely Istennek kedves. Ezért mondja a mennyei Atya, hogy az áldozatotokat elfogadom. Tudjuk, a szeretet áldozattal jár.
Ezt mutatja Jézus a kereszten, és nekünk, mindannyiunknak, akik komolyan vesszük kereszténységünket, meg kell hoznunk nap mint nap ezeket az áldozatokat szeretteinkért, egyházközségünkért, egyházunkért, hazánkért, nemzetünkért,
Minden nap áldozatot kell vállalni, ezzel mutatjuk meg szeretetünket, kapcsolatunkat Jézus Krisztussal, aki életünk Megváltója, Ura, s aki megtanít bennünket, hogyan kell élni, akin keresztül meghívást kapunk a Szentháromság szeretetközösségébe. Az örök élet nem választható. Mindenkinek örök élete lesz, csak nem mindegy, hogy hol. Jézus meghívott bennünket a mennyországba, a szeretetközösségébe, és a hétköznapi áldozatvállalásunkkal mutatjuk meg, hogy szeretnénk ebbe a szeretetközösségbe tartozni.
Az áldozatvállaláshoz pedig Jézus Krisztus szent testéből és véréből merítünk erőt, amiből mi is részesedünk a szentmisén, egyesülünk Vele, mert Ő azért jött el erre a világra, hogy közösséget vállaljon emberi létünkkel és beemeljen minket az isteni létbe, az örök boldogságba – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
A szentmise befejező áldása előtt Kerekes László plébános mondott köszönetet a főpásztornak, a szolgálatáért, imájáéért és az egyházmegye támogatásaiért. László atya az egyházközség híveinek önzetlen, nagylelkű támogatását is megköszönte, amelynek köszönhetően megvalósították azt, amit már évek óta terveztek: a templom külső és belső felújítása után a liturgikus berendezéseket is megújíthatták.
Az oltárt, a tabernákulumot, a betlehemben található szobrok állványait, oszlopait Hajdú László, geszterédi népi fafaragó művész készítette.
Az ünnepi szentmisén jelen voltak: Simon Miklós országgyűlési képviselő, Piskolczi Géza, Bököny polgármestere Ács László, a kivitelező cég képviselője, valamint az egyházközség hívei.
Fotó: Ari Sándor
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
