A szentírási részek (Mk 16,19-20; Lk 24,50-53; Jn 3,13; 6,62; 20,17; ApCsel 1,4-11; 2,33; Róm 8,34; 1Kor 15,12-19 Ef 1,20; 4,9-10; 1 Pét 3,22) mellett nagyon ajánlatos áttanulmányozni a Katolikus Egyház Katekizmusának ide vonatkozó részét: KEK 659-667, amely a következő linkre kattintva https://katolikus.hu/dokumentumtar/kek-121-198#K0659 elérhető az interneten.
Javaslom, a július elején a bevezető titkokhoz készített ima, reggelenkénti elmondását.
Megdicsőült Krisztusom! Irányítsd gondolataimat az általad küldött Szentlélek vezetésével, hogy a földi dolgokról is az odafönt valókra figyelve gondolkodjak. Te vezéreld szavaimat, hogy azokon mindig átragyogjon a te dicsőséged fénye. Kormányozd cselekedeteimet, hogy azok mindig szinkronban legyenek az általad irányított gondolataimmal, és az általad vezérelt szavaimmal. Ámen.
Elmélkedés
A Dicsőséges Olvasó második tizedének titkán elmélkedve nem szeretnénk tétlenül az égre nézni, hanem megpróbáljuk hitünknek ezt a misztériumát úgy szemlélni, mint az örök élet reményének a megerősítését.
Fontoljuk meg Isten jelenlétébe helyezkedve, hogy Krisztus földre szállása (megtestesülése), mennybemenetele, és második eljövetele –nem három különleges (ufó) utazás az égi és földi terminál között.
Isten a teremtményei számára mondta ki önmagát emberi nyelven. A Szentlélek vezetésével fogalmazta meg az ember (a szent írók) az Isten önkimondását, de ahhoz is megkapta a Szentlelket, hogy elvezesse őt a teljes igazságra, azaz az emberi nyelv mögötti tartalom megismerésére. Így szeretnénk most a Szentlélek vezetésével megismerni a mennybemenetel emberi nyelv mögötti vagy fölötti tartalmát.
Amikor Jézus a Szentlélek által Mária méhébe „leszállt”, nem „hagyta ott” a Szentháromság egységét. Emberi testet öltött, hogy az ember megismerhesse a vele lévő Istent. Az Isten ember iránti szeretetének kinyilatkoztatásához oda kellett adnia a felvett emberi testet a kereszten, feltámadásával pedig megmutatta a halál fölötti győzelmét, így váltotta meg az embert. Erre pedig azért volt szükség, mert az ember engedetlensége következtében elvesztette az Istennel való barátságát, az Istenben (jelenlétében) való életet. A megváltott ember képessé vált Isten befogadására, az Istenben való életre. Valahogyan ezt is közölni kellett emberi nyelven az emberrel. Erre szolgált az Atyához való visszatérésről, a megdicsőülésről szóló beszéd, és erre szolgált a feltámadott Jézus – mennybemenetel élményét keltő – búcsúja. Így adta és adja értésünkre ennek a misztériumnak szemlélésekor a Szentlélek által, hogy megváltottak vagyunk, hogy Istenben élhetünk, hogy a halál nem zárja le, hanem véglegesíti ezt a benne való életet. Van számunkra is „feltámadás és mennybemenetel”, örök megdicsőült élet a Szentháromságban, a szentek közösségében.
Azért imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért, hogy mindig legyenek, akik az emberi nyelven közölt kinyilatkoztatást mai, emberi nyelven tárják elénk, a Szentlélek vezetésével az emberi nyelv fölötti tartalomra is ráirányítva figyelmünket.
Fodor András nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
