A nyíregyházi főplébánia bérmálkozó közösségének nevében fiatalok kérték Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atyát, hogy szolgáltassa ki számukra a bérmálás szentségét pünkösdvasárnap, május 19-én, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében pünkösd ünnepén – Debrecenben, Nyíregyházán és Kisvárdán – összesen 51 fiatal részesült a bérmálás szentségében.
A Lélek kiáradásának ünnepén Nyíregyházán 21 fiatal várta, hogy ők is részesüljenek abban a csodában, amit Isten Lelke művel bennünk. „Lassan felnőve tapasztalhatjuk, hogy nagy a felelősségünk abban, hogy milyen emberekké válunk, egyre inkább figyelnünk kell döntéseinkre, viselkedésünkre. Ehhez szükségünk van Jézus példájára és a Szentlélek belső segítségére. Kérjük Püspök atya, imádkozzon értünk, hogy ebben a zavaros világban megtaláljuk életünk értelmét és célját, a ránk leselkedő veszélyeket időben felismerjük és elkerüljük, észrevegyük a szépet és a jót magunkban, embertársainkban, rátaláljunk saját utunkra, amely Istenhez, a boldogsághoz vezet, valamint megtaláljuk helyünket az Egyházban, a családunkban, a társadalomban…” – fogalmaztak a fiatalok.
Az evangélium elhangzása után Csordás Gábor, az egyházközség plébánosa bemutatta a bérmálás szentségében részesülő fiatalokat, akik szorgalmasan tanultak az év során a hittanórákon, megtapasztalva a közösségükben az örömteli találkozások nagy ajándékát is. Gábor atya reményeit fejezte ki, hogy ez az életöröm megmarad bennük, és a Szentlélek segítségével később is szép és boldog életet élnek majd.
„A Szentlélek ajándékaira várunk. Szívem szerint mindannyiótoktól megkérdezném: Mit vártok a Szentlélektől? Hogy megtanulja a leckét helyettetek, vagy az életetek során megóvjon minden bajtól? Ezt hiába kérnétek. Viszont azt, hogy mindig jó döntést hozzatok, az már nem hiába való kérés. Ehhez viszont az kell, hogy kapcsolatban legyünk vele” – kezdte homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök az ünnepi szentmisén, amelyet az alábbiakban olvashatjuk.
„A Szentlelket hasonlítják levegőhöz, tűzhöz, a galambként is jelképe, mégis megfoghatatlannak tűnik számunkra. Ha bemegyünk egy üres szobába, semmi nincs ott, csak levegő. De ha az a levegő 80 km/h sebességgel száguld, akkor visz mindent. Ha ilyen ereje van, akkor már nem semmi. Így vagyunk a Szentlélekkel is, hogy az nem semmi. Csak a hatását érezzük, nem tudjuk igazán megfogni, megfogalmazni, mint ahogy magát a lélek fogalmát sem. Az embernek is van lelke, lelkiismerete. A pszichológusok foglalkoznak is a pszichével, a lélekkel. De mi a lélek?
Azt gondolom, hogy akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, amikor azt mondjuk, hogy a lélek az énem, a szívem, az emberségem középpontja. A lelkemnek örök élete van. Ha a Szentlélek átjárja az én lelkemet, akkor valósággá válik az, amit Szent Pál mond: „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma?” (1Kor 6,19). Furcsa úgy nézni magunkra, hogy két lábon járó templomok vagyunk. Megkapjuk a Szentlelket a keresztségben, és eltörölhetetlen jegyet kapunk a bérmálás szentségében, azt a dinamikát, erőt, ami képessé tesz arra, hogy Isten szeretetét vigyük bele a világba.
A Szentlélek az, aki megajándékoz bennünket a hittel, amely felnőtt hitté kell hogy formálódjon. Amikor kicsi gyermekek voltatok, a szüleitek vittek a templomba benneteket, de most, hogy megbérmálkoztok, vagyis a kereszténységben nagykorúvá váltok, már személyes kapcsolatban kell hogy legyetek Istennel, mert valami több van bennetek, nektek van szükségetek arra, hogy templomba menjetek, tartsátok Istennel a kapcsolatot, mert nélküle nincs értelme a létnek, nélküle nem is létezhetnénk.
A Szentlélek hatásait lehet érezni. Az apostolok bezárkóztak, féltek, rettegtek, pedig a feltámadt Jézus már megjelent nekik és elmondta, mi a dolguk: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,23), vagyis megkapták a felhatalmazást a gyóntatásra. Az apostolok viszont bezárkóztak, nem mentek sehova, de azért imádkoztak, és velük volt a Szűzanya. Egyszer csak nagy szélzúgás támadt, lángnyelvek jelentek meg a fejük fölött.
Nem egy nagy lángcsóva jelent meg, hanem mindenkinek a feje fölött volt egy-egy lángnyelv, vagyis személyre szabottan kapták meg a Szentlélek ajándékait, emberségüknek, képességüknek, Isten kiválasztásának megfelelően.
A Lélek hatására Szent Péter apostol és a többiek kimentek, és elkezdtek prédikálni.
A Szentlélek rádöbbentette őket arra, hogy belül van a kulcs. Ki kell lépni, el kell mondani azt, amit Isten üzen az embereknek.
Péter, az írni, olvasni nem tudó egyszerű halász ember pedig úgy prédikált, hogy aznap háromezer ember megtért. (Szeretnék én egyszer úgy prédikálni, hogy háromezer ember megtérjen, vagy legalább háromszáz, vagy harminc, vagy csak három?)
Amikor az apostolok megkapták a Szentlelket, akkora lelki erőt, bátorságot kaptak, hogy már nem volt bennük félelem, vagy kérdés, hogy mi lesz. De tudták, hogy jó vége lesz, mert nem saját erőből kell tenni, amit tenniük kell, hanem Isten Szent Lelkének erejéből. Erre a lelki erőre mindannyiunknak szükségünk van.
Ez a hitünkre épül, amely annak a művészete, hogy a körülmények, a hangulataim változása közepette is igaznak tartok olyan dolgokat, igazságokat, amelyeket egyszer már beláttam, elhittem, hogy úgy van. Az ember élete során, ahogy alakul, formálódik az élete, a hivatása, a környezete, a kapcsolatai sokszor válságba kerül a hite, de ezt az élő Isten-kapcsolatunkkal nem veszítjük el.
A hitünkhöz igazítjuk a dolgainkat körülményektől függetlenül, erre építjük az életünket, úgy ahogyan az apostolok tették. Ahogyan később Szent Pál, akit a damaszkuszi úton szólított meg Jézus, aki akkor még üldözte a keresztényeket.
Saulnak le kellett esnie a „magas lóról”, hogy Pál lehessen, hogy ő legyen a népek apostola.
Olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy bevezették őt Damaszkuszba, az „egyenes” utcába (ld. ApCsel 9,1-18).
A Szentlélek képessé tesz bennünket is arra, hogy az egyenes utcába lépjünk, céltudatosan. Mi az életünk célja? Hogy hitben felnőttek legyünk, egyre inkább hasonlítsunk Krisztushoz, hogy megvalósítsuk Isten rólunk alkotott nagy szeretettervét. Ez nem könnyű. Ezért szükségünk van a Szentlélekre, akit ma megkaptok a püspöki szolgálatom által. Ez minden nap ugyanolyan erővel hat a lelketekben, az életetekben, csak ezzel az erővel, kegyelemmel együtt kell működnötök. A szabadságotokat Isten nem veszi el tőletek, de a szabadság mindig felelősséggel is jár. Hogyan döntesz?
Dönts jól, dönts mindig Isten mellett, és megtalálod a boldogságodat!
Ezt maga az Úr ígéri, aki elküldte Szentlelkét, az igazi Vigasztalót, a bátorítót, az erősítőt, aki végigvezet, végigkísér életünkön, és elvezet bennünket a célhoz” – zárta homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.
A homília után a bérmálkozók megújították keresztségi fogadalmukat, emlékezetükbe idézve azt a hitet, amelyet a keresztség felvételekor megvallottak, illetve, szüleik és keresztszüleik megvallottak az egyházzal egységben.
„…Hisztek-e a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, akiben a mai napon a bérmálás szentsége által különleges módon részesültök úgy, amint pünkösdkor az apostolok részesültek….”
Ezután következett a bérmálás lényegi mozzanata, amelyben a püspök krizmával (szentelt olaj) megjelölte a bérmálandó homlokát. A megkenést követte a püspökkel való kézfogás, amely jelzi, hogy az egyház felnőtt tagjává vált a fiatal.
A szentmise után a fiatalok a plébánián vették át a bérmálkozási emléklapot, valamint egy fiataloknak szóló YOUCAT című könyvet. Gábor atya invitálta őket az egyházmegyei programokra, különösen is figyelmükbe ajánlotta az egyházmegyei ifjúsági tábort, amely idén Szegeden lesz megtartva.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
