A Szent László Imaszövetség tagjai május 2-án, elsőcsütörtökön, az Oltáriszentség előtt és szentmisén imádkoztak az egyházmegye papjaiért, valamint újabb papi és szerzetesi hivatásokért. Palánki Ferenc megyéspüspök ezen az estén főpásztori vizitációs látogatásával egybekötve a vállaji egyházközség híveivel és a szatmári esperesi kerület jelen lévő papjaival imádkozott papi hivatásokért az egyházmegye egyik legnagyobb és legszebb, katedrálisnak is mondható Szentlélek-templomában. Püspök atya a szentmisét az aznap eltemetett Horváth János plébánosért ajánlotta fel.
Az imaalkalmon a szentségimádást Kocsis Gábor, az egyházközség plébánosa vezette.
Gábor atya Boldog Scheffler János püspök elmélkedését olvasta fel, kapcsolódva az imaszövetség májusi rózsafüzér titkához: „Aki érettünk a keresztet hordozta”. A plébános bevezető gondolataiban arról szólt, hogy életünk útját a húsvét fényében járjuk és így hordozzuk keresztjeinket. Erről a titokról elmélkedve átérezzük, hogy Jézus az, aki mellénk áll, vele öröm és boldogság keresztjeink hordozása.
Fodor András atya a rózsafüzér titokról szóló elmélkedésében erről így fogalmaz: „Odaszegődök a keresztet hordozó Jézus mellé, akiről tudom, hogy feltámadt és az Atya dicsőségében él, és engedem, hogy megnyissa értelmemet, hogy megértsem az írásokat. Mit akart nekem mondani, amikor azt mondta, hogy aki utánam akar jönni, az tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen. Kereszthalála és föltámadása előtt én sem értettem volna ezeket a szavakat. Főleg a keresztet nem, hisz az a legelvetemültebb bűnösök legkegyetlenebb kivégző eszköze volt. De miután ezt a kivégzőeszközt Jézus az ő megváltó áldozatának oltárává tette, amelyen önmagát feláldozva igazolta a mennyei Atya irántunk való szeretetét, most már értem, hogy csak akkor követhetem őt, akkor lehetek a tanítványa, ha nem kivégezni akarom a bűnöst, hanem életem árán is a megmentésére törekszem…”
A szentségimádást követően Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisét mutatott be. Az alábbiakban a főpásztor homíliáját olvashatjuk.
Mindig rácsodálkozom arra, hogy ezek az egyszerű halászok milyen fantasztikusan megismerték az Istent, az ő akaratát, és arra, hogy milyen készségesen teljesítették azt, melyeket az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk.
Voltak nehézségek a kezdeti egyházban is. Az volt a kérdés, hogy az ószövetségi törvényt be kell-e tartani a pogányságból megtért híveknek, a frissen megkeresztelt keresztényeknek. Az apostoli zsinaton megvitatták ezt a kérdést, Péter apostol tekintélyével és higgadtságával lecsillapította az indulatokat.
Péternek mekkora fejlődésen kellett keresztülmennie ahhoz, hogy ilyen beszédet tudjon mondani! Kimondja, hogy Isten már régóta kiválasztotta őt. Egy egyszerű halász ember volt, amikor Jézus meghívta, és amikor küldetését és a Szentlelket megkapta, tudott érvelni, buzdítani, sőt csodát tenni. Olvassuk, hogy a betegeket kitették a házak elé, amikor ment az utcán, hogy legalább az árnyéka érje őket és akkor meggyógyulnak.
Sugárzott belőle az Isten, az isteni jelenlét, szeretet, jóság, az, amit Jézus mondott az utolsó vacsorán: „úgy”, „amint”.
Ahogy az Atya szeret, úgy szeretlek én is titeket. „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34-35) Ez a feladatunk!
A másik felszólaló apostol Szent Jakab volt, a jeruzsálemi közösség első vezetője, aki az első vértanú lett az apostolok közül. Jakab és testvére, János a Jeruzsálembe való bevonulás előtt, még úgy álltak a dolgokhoz, hogy amikor a szamáriaiak nem akarták befogadni őket, azt mondták Jézusnak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?” (Lk 9,54).
Szent Jakab most egy békítő beszédet mond, mert megtapasztalta azt, hogy milyen nagy dolog az, hogy az Isten nem elpusztítani akarja az embert. Később, amikor megkapták a Szentlelket, akkor Péter és János elmentek ugyanabba a városba, és lehívták rájuk a Szentlelket, azokra, akiknek korábban még a vesztét akarták.
Pusztítani, rombolni könnyű, építeni, új életet adni isteni mű. Ennek lettek tanúi és szolgái az apostolok.
Az emberi szívben kell végbemennie egy nagy változásnak, átalakulásnak, hogy képesek legyünk mi is úgy szeretni, ahogy Jézus. Formálódnunk, alakulnunk kell! Maradjatok bennem, „maradjatok meg az én szeretetemben!” (Jn 15,9). Ez a feladat! Megmaradni Jézus szeretetében, őt követni, őrá figyelni, az ő tanítását befogadni.
Mint ahogyan a Szűzanya is gyakran el elgondolkodott azokon a szavakon, amiket Jézusról hallott, Jézustól tanult, úgy nekünk is ez a dolgunk. Az, hogy kevesen hallják meg Isten szavát, meghívó üzenetét, nem azt jelenti, hogy Isten kevesebb embert hív meg, hanem, hogy a fiataloknak nehezen nyílik meg a fülük, szívük. A családok sem nyitottak arra, hogy igent mondjanak az életre, a több gyermekre, amelyből jutna papi hivatásra is. A mai világban már csak az önzés számít, az emberek a saját boldogulásukért küzdenek, harcolnak és elfeledkeznek az örök dolgokról. Isten nem azt akarja, hogy boldoguljunk, hanem azt, hogy boldogok legyünk.
Amikor megtartjuk Jézus parancsát – amely tulajdonképpen egyetlen parancs, a szeretet parancsa –, akkor már nem úgy szeretjük embertársainkat, mint saját magunkat, hanem úgy, ahogyan Jézus szeretett minket. Jézus ezt az új parancsot a búcsú beszédében mondta az utolsó vacsorán: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34). Ezáltal lesz az örömünk teljes, vagyis ezáltal leszünk boldogok. Ezért imádkozunk most ezen az estén, hogy egyre több fiatalnak, családnak, keresztény embernek a szíve nyíljon meg Isten kegyelme előtt, hogy aztán átformálódva, átalakulva képesek legyünk mi is úgy beszélni, mint ezek az egyszerű halászok. Tanuljunk meg idézni a Szentírásból, hogy aztán ne csak a szavaink, hanem a cselekedeteink is egyre inkább hasonlítsanak Jézushoz. Ez a feladatunk, küldetésünk, ehhez segítsen bennünket az Isten!
Kérjük Urunktól, Istenünktől, hogy adjon újabb papi és szerzetesi hivatásokat, hogy hitünket megvallva hitelesen tanúskodva megmutassuk keresztény krisztusi életünk vonzását! – zárta elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
A főpásztor folytatva vizitációs látogatását vasárnap, május 5-én együtt ünnepelt az egyházközséggel, ahol szentmise keretében 14 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
—
