Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 10,25-26. 34-35. 44-48. – Isten nem személyválogató…
Szentlecke: 1 Jn 4,7-10 – Isten szeretete nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket…
Evangélium: Jn 15,9-17 – Maradjatok meg szeretetemben…
Kedves Testvérek!
A társadalmi kommunikáció világnapján a mai szentírási részek segítségével gondolkodjunk el Istennel és a környezetünkkel, a mai társadalommal való kapcsolatunkról, mindennapi kommunikációnkról. Először is nézzük meg, hogy mi ennek a kapcsolatrendszernek, ennek a kommunikációs hálónak az eredete. A mindenható és (nem a mesterséges intelligencia szerint) mindentudó Isten egy egységes renden alapuló léttel ajándékozott meg bennünket, egy olyan léttel, amelyben minden összefügg mindennel. Ezt az egységes rendet az értelemmel megajándékozott ember csak lassan ismerte fel, valójában még ma is tart ez a folyamat.
A teremtő Isten kezdettől fogva kommunikál teremtményeivel, közli velük és fenntartja bennük a létet. Az értelmes ember pedig minél mélyebben felismeri a teremtett világ rendjét, annál inkább felfedezi létének forrását. Már pusztán a természetes kinyilatkoztatás útján is megdöbbentő felismerésre jut: megszólítva érzi magát, Valaki hívja, és Valakitől feladatot, küldetést kap, hogy kutassa és szolgálja a Rendet. Ez a természetes kinyilatkoztatáson alapuló kommunikáció magasabb szintre lép a sugalmazott kinyilatkoztatás által. Isten az értelemmel megajándékozott embert a Szentlélek által saját „szócsövévé” teszi, emberek által mondja ki Önmagát. Ez történik a legtökéletesebben a megtestesült Ige által.
A fentiek fényében nézzük most, hogy mit kommunikál felénk a megtestesült Ige. Azt mondja Jézus, az Atya szeret. Ez Isten legfontosabb közlése számunkra! És nem is akárhogyan szeret! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért, és Isten az ő Fiában életét adja értünk. Barátainak tekint minket! Isten barátságot kínál az embernek. Azt mondja Jézus: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Jézusnak öröme telik az Atya szeretetében, és ebben az örömben akar részesíteni minket, hogy bennünk legyen az Atya szeretete fölötti öröm, és örömünk ezzel teljes, tökéletes legyen. Végül azt kéri, maradjunk meg ebben a szeretetben, ebben az örömben.
Közölte velünk az Atya szeretetét, örömét, barátságát, és azt kéri, ne szakítsuk meg ezt a kapcsolatot, maradjunk online. Nem mi létesítettük ezt a kapcsolatot, ő választott minket, de nem kényszeríti ránk, csak kéri, hogy maradjunk meg ebben a kapcsolatban. Ez pedig azáltal történik, ha megtartjuk parancsát, ha amint ő szeret minket, mi is úgy szeretjük egymást. Isten nem azért közli velünk szeretetét, örömét, nem azért kínálja barátságát, hogy kizárólagos kapcsolatban legyünk vele, hanem azért, hogy vele kapcsolatban maradva másokkal is közöljük, másokat is „bekapcsoljunk” ebbe a kommunikációs rendszerbe.
Az olvasmány és a szentlecke is arra ad példát, hogy hogyan teljesíthetjük ezt a küldetést, jelen társadalmunkban hogyan hozhatunk maradandó gyümölcsöt. Isten nem személyválogató szeretetével kell közelednünk minden emberhez, és egész lényünkkel arról kell tanúskodnunk, hogy nem mi kezdtük el szeretni az Istent, hanem ő előbb szeretett minket.
Isten szeretetét, az ember örömét teljessé tevő örömét és barátságát kell kínálnunk mindenkinek, hogy vágyat ébresszünk Isten szeretetének befogadására, a vele való online kapcsolatra.
Fodor András
Nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
