Március 8-9-ig tartó kétnapos országos kispaptalálkozót szervezett a görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegye. A találkozó első napján a papnövendékek és elöljáróik Máriapócson a könnyező Szűzanya lábainál imádkoztak.
Az esti órákban kezdődött az Előre megszentelt áldozatok liturgiája, melyet dr. Dobos András atya, a nyíregyházi szeminárium rektora végzett, az elmélkedést Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tartotta.
Püspök atya a prédikációban szólt a jelenlévő kispapokhoz a hivatásról, arról, hogy meghívottként, „szíven találtként” milyen feladatot kaptak a Jóistentől – nemcsak a papnövendékek, de minden keresztény.
A Szűzanya és rajta keresztül Isten számtalan zarándokot hív erre a szent helyre, Máriapócsra, akik idehozzák életüket, nehézségeiket. „Most a magyar egyház jövőjét hívta, mert szeretne benneteket megerősíteni a meghívásban, ahogyan Ábrahámot megszólította az Úr: menj ki földedről, a jelen életedből, ahol most élsz, vállald fel a kalandot, az utat, amire én vezetlek téged.” – kezdte beszédét a püspök.
Papszentelését megelőző szemináriumi emlékeire, majd spirituálisként végzett szolgálatára tekintett vissza, s személyes megtapasztalásain keresztül az általános emberi tulajdonságra mutatott rá: mindig elégedetlenkedünk az adott, aktuális életállapotunkban, nem tartjuk elég jónak azt, egy jobb időszakra várunk.
„Ábrahámnak, a hit atyjának a példája mutatja, hogy Isten nem arra hív bennünket, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy megtanuljunk szeretni, hogy megtanuljuk egymást szeretni” – szólt a papnövendékekhez, akik maguk is megtapasztalhatják: „a Jóisten mennyi alkalmat ad arra, hogy egymást ingyen, feltétel nélkül szeressük. Mert erre kaptunk meghívást.”
A papságra, hivatásra való készület nagyon fontos. »A nagy dolgokra készülni kell, de az igazán nagy dolgokra mindig készen kell lenni« – idézte Kerényi Lajos piarista atya szavait.
„Nagy dolog a hivatás, hogy Isten megszólított, szíven talált, meghívott, magához hívott azért, hogy átformáljon, átalakítson, hogy alkalmas legyek, az ő küldetését teljesíteni, de már most a készület alatt a nagy dolgokra készen kell lenni.”
Arra is megadta a választ, hogy mi is ez: az Istennel való találkozás akár egy ilyen szent helyen, akár az imádságainkban, a szentségekben vagy a másik emberben. S ez utóbbi nem mindig könnyű. Akkor is képviselnünk kell Isten szeretetét, ha nem szimpatikus emberrel találkozunk, s ennek ellenére támogatnunk kell őt hivatása kibontakoztatásában.
„Meg kell tanulnunk szeretni. Jézus nem ítél bennünket a kereszthordozásra, hanem meghív. Meghívott arra, hogy kövessük őt, hogy tanuljuk meg, mit jelent képviselni az ő szeretetét ebben a világban” – hangsúlyozta a megyéspüspök.
„Nem érvényes a tétel, hogy eljön a szép kényelmes életünk” – kapcsolt vissza korábbi gondolatmenetéhez, s végigvette az állomásokat, mikor, mivel biztatja magát a szeminarista, a pap. De ha csak arra várunk, mikor lesznek jobbak a körülményeink, eltelik az életünk, s talán soha nem éreztük igazán jól magunkat.
„Ma, most kell szeretni. A mai nap adatott lehetőség, hogy Isten szeretetét felfogjuk, befogadjuk és továbbadjuk, nem jön el a szép nyugodt boldog életünk” – ennek alátámasztásaként Túrmezei Erzsébet könyvének címét elevenítette fel: Most élni küldetés.
„Úgy kell készülni a papságra, hogy már most élni kell a szeretetet. Azt, amire meghívást kaptam. És nem az a lényeg, hogy most mennyire vagyok boldog. Elég boldog soha nem leszel. Boldog leszel, ha érzed, hogy itt van az Isten. Őt szolgálod, vele élő kapcsolatban vagy. Elég boldog soha nem leszel. Nem elégedhetsz meg. Mindig ott kell, legyen benned az a vágyakozás, hogy az, amit én kaptam az Istentől, azt tovább akarom adni. Nem akkor értékes az ember élete, amikor nagyon jól érzi magát. Nem akkor lesz boldog, hogyha nagyon sok élvezetben, kényelemben, szeretetben lesz része. Akkor lesz boldog, hogyha a körülöttünk élők, boldogok lesznek” – hangzott tanítása.
Ha átviszel valakit egy csónakkal a folyón, te magad is átérsz – élt a szemléletes képpel. Papságunknak ez a lényege: „a földi nehézségeken, problémákon keresztül átvinni a többieket, a ránk bízottakat a túloldalra, csak akkor érünk mi is át. És ilyen módon te magad is áldás/áldott leszel” – foglalta össze a hivatás jelentőségét.
„Legyél áldás, legyél szolga, legyenek az emberek boldogok körülötted, legyenek szentebbek. Ne legyen körülötted kétségük az embereknek, hogy van Isten: ekkor leszel igazán boldog, mert ez a szeretet-válasz Isten meghívására. Ő képessé és alkalmassá tesz arra, hogy teljesítsd ezt a gyönyörű hivatást” – biztatta a papnövendékeket.
„Hálát adunk, hogy arra méltattál, hogy színed előtt állhatunk és szolgálhatunk neked” – hangoztatta a római katolikus szentmisén elhangzó imádságot. Szolgálni az Urat – erre hívott az Isten. S hogy miért jó szolgálni – tette fel a kérdést: a kánai menyegzőn csak a szolgák tudták, hogy csoda történt.
„Ezt kívánom mindannyiunknak, hogy teljesítsük úgy hivatásunkat, hogy áldás legyünk a ránk bízottak számára, hogy megtapasztaljuk: Isten milyen csodálatos módon működik rajtunk keresztül, és milyen csodálatos módon szeret. Így tudjuk egymást átsegíteni a túloldalra, így érünk át oda” – összegezte gondolatait zárásként Palánki püspök.
A találkozóról bővebben ITT olvashatunk.
Forrás és fotó: Polyákné Tóth Nóra/nyirgorkat.hu
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
